Tolnamegyei Ujság, 1926 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1926-06-12 / 23. szám
VIII. évfolyam Egyes szám ára 2500 korona Szekszárd, 1926 június 12. 23. szám garlietztBtég és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. felefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2500 korona. Előfizetési dij félévre 50 000 korona (4 pengő), egész évre 100.000 K (8 pengő). Szerkesztő: SCHNEIDER JANOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hlrd.téaik árai: i Ufklzabb hirdetés dija 10000 korona, á htrdalés acy IS minimét« izéin hasábon mllllmátarsoronkánl 1000 korona. KBxerQIdsi részréujtársasági stb. hlrdatéaak llOOkor. — Állási karasOknak SO száza* Iák sagsdináay. A hírrovatban alhalyaaetl raklámhlr, aljtgyzésl hír, családi hír, valamint a ayllttár soronként 8000 koronába karDI. Takarékoskodjunk a közpénzekkel! dr. Orffy Imre. Irta A magyar ember rossz szokása, bogy kisebb-nagyobb helyi csetepa téit beleviszi az országos politikába és ha N«gy Péter Kis Jánosnak ellenfele volt a biróválasztásnál, akkor ngy dukál, hogy ellenfele legyen az országos politikában is. Vidéki politikai életünk eme kétségtelen baja mellett a politikusok viselkedésénél azonban ennél komolyabb meggondolásoknak is latba kell esnie. Azoknak, akiket az ország népe politikai bizalmával tisztelt meg, nem szabad egy percig sem feledniük, hogy igazi hivatásuk sohasem lehet helyi vagy partikuláris érdekek képviselete, hanem az egész nemzet sorsának irányítása. S bármennyire is kénytelen a képviselő a megsokasodott szociális bajok, a nehéz gazdasági helyzet, no meg a választók igényeinek erős nö vekedése folytán a helyi és egyéni Ügyek százai és ezreinek keresztjét vinni, igazi hivatásáról megfeledkez nék, ha a helyi pártok feletti állását feladva, ezek harcába elegyednék. Ez a politikai belátás vezetett engem kezdettől fogva akkor, amikor készséggel álltam ugyan rendelkezésre a köztestületek közérdekű határozatainak keresztülvitelénél, de következetesen távoltartottam magamat az e határozatokat megelőző helyi pártalakulásoktól és harcoktól. Talán túlzásba is vittem ennek az álláspontnak következményeit, amikor egyáltalán nem kívántam részt venni sem a vármegyénk, sem Szekszárd vároB sorsát intéző testületek életében . . . Ámde ennek a tartózkodó álláspontnak is van határa és amikor lelkiismeretem szavát követve a megyei sajtó nyilvánossága utján szü- kebb hazám közönségéhez fordulok, előre is kijelentem, hogy a felvetett kérdésben abszolút objektív óhajtok lenni, távol minden személyeskedéstől, mellyel különben eddig tudomásom szerint ellenfeleleim sem vádoltak, még kevésbbé tehetik tehát azt barátaim. Jelen cikkem alaptétele: az átmenetileg, de annál súlyosabban megnehezedett gazdasági helyzet mindenkire, aki a közhatalomnak, ha parányi részben is, birtokosa, azt a legfőbb kötelességet rója, hogy mindent kövessen el a közteherviseléstől erősen sújtott magyar polgárság lehető kímélése céljából. Ezt pedig másként, mint a legszigorúbban keresztül vitt takarékossággal elérni nem leheti Ne értsen senki félre. Irtózom elődeink maradiságától, melynek súlyos következményeit vármegyénkben ma már mindenki látja. Jól ismerjük tehát azt a takarékosságot, a melynél nagyobb pazarlás nincsen. De ha az egész világ gazdagságát élvezett régi római különbséget tett a szükséges, a hasznos és a kényelmi kiadások közt, akkor nekünk ma ezt a meg kttlönböztetéBt kétszeresen meg kell tennünk, nem is szólva a kimondottan felesleges kiadásokról. S mindehhez járul, hogy, véleményem szerint, nem térhetünk ki helyi közvé leményünk egyre jobban erősödő kívánságának teljesítése elől sem: takarékoskodjunk a közpénzekkel l Sen ki se tekintsen ebben személyi támadást 1 Mentői lelkesebb, rátermettebb valamely közintézményünk vezetője, annál többet akar teremteni, annál többet akar intézménye részére biztosítani, de épen az alkotó munka hevében annál inkább feledkezik meg a fedezet előteremtésének nehézségeiről s ennek speciálisan magyar okáról : az általános gazdasági romlásról. Az országos politikából tudom, nogy a legjobb resszortminiszterek okoznak legtöbb gondot a — pénzügyminiszternek ! Járjon tehát Szekszárd város elől ebben is. Ne szégyelje a haladás elvét összeegyeztetni a józan takarékosság elvével. Szervezze meg az ország első városi takarékossági bizottságát I Vegye fel abba necsak a képviselő- testület „fejbólintó* tagjait, hanem az érdekképviseletek (Kisgazdaegye sülét, Ipartestület, OMKE fiók stb.) kiküldötteit is. Küszöbölje ki ez a bizottság a városi tanáoosal egyetértve a város háztartásából mindazt, ami tényleg felesleges, sőt pazarló, de azután vállaljon mindazért, amit maga' is helyénvalónak tart, teljes erkölcsi felelősséget. Mert az a sok „szóbeszéd“, amely ma otthon hallatszik, valóban csak egyre jó: a lelkek destruáláBára, de nem a bajok megszüntetésére 1 És végül: bár kevesebb hivatott- sággal, de azzal a szeretettel és tisztelettel, amellyel Bzülővármegyémnek tartozom, hadd ajánljam a fenti megoldás analog keresztülvitelét vármegyénk vezetőségének is szives figyelmébe 1 Meghívó. Tolna vármegye összes szőlóbirto- ' kosait, borkereskedőit és szOlőmunkd- sait meghívom f. hó 13-án (vasárnap) Ndélelőtt *ltll órára Szekszárdon, a vásártéren tartandó nagy gyűlésre, amelynek tárgya: Állásfoglalás a borfogyasztási adó ellen. Szekszárdon, 1926 junius hó 7-én. Báró Fiáth Tibor Tolnamegyei Gazdasági Egyesület elnöke. VIráS püspök megszentelte a szekszárdi harangokat. csoportban fogadta főpásztorát, azontúl pedig a város apraja-nagyja ünneplőbe öltözve állt az utoáu és a tiszteletnek és a szeretetnek keresetlen és közvetlen kifejezésével üdvözölte püspökét. Különösen bájos volt az újvárosi iskola növendékeinek üdvözlése, akik hosszú sorban, virággal kezükben álltak fel az utón és egymással versenyezve, igyekeztek virágaikat a szeretett püspök ölébe skérni. Minél beljebb ért a menet, annál sűrűbb lett az üdvözlő tömeg, megszólaltak a templomok harangjai, és a Garay téren már hatalmas tömegek várták a hazaérkező főpásztort, aki a Szentháromság szobor előtt leszállt a kocsiról és az iskolák fehérbe öltözött virágos növendékei sora közt vonult be a plébániára. A püspöki mise. Másnap, vasárnap délelőtt fél 10 órakor kezdődött az ünnepi mise, melyet a főpásztor pontifikált fényes segédlettel. Mise alatt a Caecilia egyházi énekkar Berta Antal karnagy vezetésével Griesbacher „Stella maris“ miséjét adta elő precízen, művészi tudással. A mise offertóriuma Goller: Sacerdotes Domini volt, a főpásztor bevonulása Wittnek: Ecce sacerdos magnus-a mellett folyt le, orgonán dr. Kliegl Lajos tolnai polg. isk. igazgató játszott. A misét prédikáció követte, amelyben a fópásztor a szenvedés és az őröm viszonyát vázolva, a harangok szerepével és jelentőségével foglalkozott. A harangszentelós. A püspöki mise után a harangavatás közönsége kivonult a templomból és a főbejárat előtt álló kocsikon lévő harangok közelében helyezkedett el. Nemsokára kijött oda Virág püspök is egész asszisztenciájával és megkezdődött a harangszentelés szertartása, melynek végeztével a püspök mindenik harangot meghintette szentelt vízzel. A szertartás közimával végződött, melyet a teret megtöltő sok ezernyi közönség együtt mondott el a főpásztorral. Az ima végeztével a püspök az újvárosi templomba ment, hogy megszentelje az ottani harangokat is. A harangok elhelyezése. Közben megkezdődött a harangoknak a toronyba való felhúzása. A közönség lélekzetét visszafojtva nézte, bogy a haranggyár szerelői mint erősítik a felvonó csigasor végét a harangjármokhoz és mint kötik a harangok derekához a feszítő köteleket. Legelőször a legkisebb harangot húzták fel a toronyba a tűzoltók. Ezután következtek nagyság sorrendjében a többiek. Ez a munka mindig több és több fáradságába került a szekszárdi tűzoltóknak és a leventéknek, akik utolsónak a hatalmas nagy harangot húzták fel. Közel két óráig tartott a munka, amellyel a haran- | gokat a toronyba emelték. A, megyeszékhely lakossága már hetekkel ezelőtt nagy lelkesedéssel készülődött a nagy ünnepre, amikor a pécsi püspökké lett plébánosa bevonul falai közé, hogy megszentelje volt templomának harangjait, amelyek ékes szóval zengik a háborúba elvitt társaik helyett Isten dicsőségét és a tűzvész áldozatává lett harang helyett hirdetik, hogy van feltámadás. A püspök fogadtatásával és a harangszenteléssel járó ünnepségekről a következőkben számolunk be: A fópásztor fogadása. A püspök ur f. hó 5-én szombaton, a harangszentelés előtt való napon érkezett Szekszárdra, mely alkalomra az egész város zászlódiszt öltött. A Szekszárdi Népbank előtt hatalmas diadalív várta a magas vendéget és már a délutáni órákban a szokottnál nagyobb tömegek népesítették be a város fő tereit és utcáit. Mindenki a püspök bevonulásának és fogadtatásának ismeretlen prog- rammja után érdeklődött. 5 óra után megjelent a Garay-téren a Steiner Lőrinc által vezetett lovasbandérium, ! amely a Rákóczi-uton kérész ül ki- I vonult az újvárosi uj temetőhöz, hogy ott várja be a főpásztor érkezését. Később hosszú kocsisorral ide érkezett a város küldöttsége Vendl István polgármester vezetése mellett, amely a bonyhádi és tolnai ut kereszteződésénél helyezkedett el. Ugyanitt állt fel a szekszárdi cserkészek csapata is. Röviddel 6 óra után föltűnt az autó és néhány pillanat múlva töfögve állt meg a fogadóküldöttség előtt. Virág püspök, aki dr. Ákos Ferenc püspöki titkár kíséretében érkezett, kiszállt az autóból és a régi, ismert közvetlenséggel fogadta az őt köszöntő hatalmas „éljentu és Vendl István polgármester üdvözlő szavait. „Amint egyek voltunk a szenvedésben, legyünk egyek az* örömben isu, mondá válaszában a főpásztor. Azért jön hívei közé, hogy most örömükben osztozzék és a maga örömét velük megossza. A rövid üdvözlés után a püspök átszállt a város kocsijára és erre elindult a menet. E ől a bandérium, utána a püspök kocsija, két oldalt a cserkészek disz- . kíséretével, végül a küldöttség kocsi- . I sora zárta be a menetet. Az újváros I I lakossága már a vámnál nagyobb |
