Tolnamegyei Ujság, 1926 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1926-06-05 / 22. szám
4 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1926 junius 5. Rádiókészülék hanstölcsérrel, eredeti angol Brown gyártmányú, összes tartozékaival, helyszínén felszerelve és garancia IDOllett üzemben átadva 4,500*000 Ka Fábián Sándor rádióvállalata, Szekszárd Bezerédj-utca 4. — Telefon szám 53. dozott emléküknek május 30 án. Délelőtt az ünnepi istentiszteleten, a ref. templomban Kátai Endre ref. esperes, kormányfőtanácsos tartott mélyenjáró, hatalmas beszédet óriási közönség, a községi képviselőtestület és a leventék jelenlétében. Beszédé ben kifejezésre juttatta, hogy a mi hőseink emlékének a magyar újjászületés és feltámadásért dolgozók emléknapjának kell lennie. A Himnusszal zárult istentisztelet után a nép a temetőbe vonult, ahol a magyar „Hiszekegy“ eléneklése után BallabáB Bálint rektor szólott lendületes, tartalmas beszédben a jelenlevőkhöz. Majd Szabó Gyula tanító, leventeoktató szavalt irredenta költeményt, amely után a hősök sírjainak megkoszorúzása következett. Nyílt kérelem a közönséghez ! A szekszárdi anya- és csecsemő- védelmi szakosztály folyó hó 13-án, azaz junius második vasárnapján, délután 4 órakor, babakorzóval és gyermekelőadással kapcsolatos gyermekünnepélyt rendez a városi sétakertben. Hoeiy mindenkinek hozzáférhető legyen, mérsékelt belépti dijat állapítunk meg. A csecsemővédelem ma hazánk létérdeke; ezt érezzük, tudjuk mindnyájan, azért arra kérem városunk minden lakóját, hogy támogassák munkánkat megjelenésükkel és anyagi hozzájárulásukkal. Egyesitett erővel sokat tehetünk. A gyermekekben szeretettel gyönyörködik mindenki, de a nélkülöző, cse- nevész csecsemőnél fájdalmasabb látvány nincs. Ezen nélkülöző kicsinyek védelmére, támogatására kér megértő segítséget: Jankó Ágostonná• MM Zrínyi és Fransepűn kivégzése. 1671 április 30. Április utolsó péntekjén volt két- százötvenöt éve . .. Akkor, 1671-ben, csütörtökre esett április 30-ika, a Wesselényi féle öbz- szeesküvés szomorú végakkordja, az igazság megcsúfolásával elkövetett rettentő vérengzésnek napja. Nem akarom hosszabban fejtegetni a Wesselényi-féle összeesküvésnek sem okait, sem elárultatását; csak a három legnevezetesebb áldozatnak, Ná dasdy Ferenc, Zrínyi Péter és Fran- gepán Ferenc Kristóf grófoknak végső óráit kivánom emlékezetünkbe visszaidézni, szomorú bizonyságául annak a sajnos nem oly ritka jelenségnek, hogy akkor , legkegyetlenebb az ember, mikor visszaél az osztó igazság Bzent hatalmával. « Ha történelmünknek e véres lap jait elfogulatlan őszinteséggel forgatjuk, be kell ismernünk, hogy a Wes- selényi-féle összeesküvésnek a vezéralakjai, mint emberek nem voltak rokonszenves jellemek. Mind Ná- dasdy, mind Zrínyi sokáig kétszinü játékot Űzött és egyaránt félre akarta vezetni Bécset, a 13 vármegyéből álló Felvidéket és a törököt. Nádasdy a nádorságra vágyott és bizalmasával, Szenthe Bálinttal, kit ő nevezett ki itélőmesternek, sorra kiadta az összeesküvőknek, az „in- teressatus“ oknak minden titkát, hogy alkalmas időben elárulja Bécsnek, ugyanannak a Róttál János grófnak, akiről csak későn tudta meg, hogy neki magának nálánál is ravaszabb ellensége és riválisa a nádorispánság ban. Mikor aztán ez a Rótta), ki magyar honosságot is nyert, kezdi szorítani Nádasdy nyakán a hurkot, akkor ez a szerencsétlen főur, aki még csak 46 éves volt és megható atyai szeretettel csüngött gyermekein, porig alázkodva esdekel életéért, mindent ígér, még kivándorlást is, csakhogy megmenthesse életét. Zrínyi Péter sem igazi férfias és úri jellem. Inkább amolyan olasz coodottiere a Carmagnolák és Col- leonik fajtájából. Sohasem volt őszinte sem a saját vejéhez: I. Rákóczi Fe renchez, sem a törökhöz, sem a bécsi udvarhoz, melytől annak fejében, hogy leszereli a maga-kezdeményezte fegyveres fölkelést, pénzt és földbirtokot kért jutalmul — ugyanakkor, amikor a tulajdon sógorát, Frangepán Ferenc Kristófot fegyverbe állította, vejét pedig fegyverbe szólította az udvar ellen. Még legszimpatikusabb mindhármuk között Frangepán, akinek meg lehet bocsátani, hogy ezek után el- hidegült sógorától és mikor fogságba került, kíméletlenül bemártotta abban a hiú reményben, hogy ő maga ily módon majd ki fog szabadulni. Csalódtak, keservesen csalódtak mindhárman. S ha volt is bennük gyarlóság, ha nem is voltak őszinték : az ő önzésük és minden vét kük eltörpül amellett a macchiva- vellista ármánykodás mellett, mellyel a bécsi udvar őket a saját csapdájukba csalta, kegyelemmel hitegette, egymás ellen uszította s végül is szemforgató verdikttel életüktől fosztotta meg, hogy vagyonukra ráte- hesse telhetetlen kezeit. Mert, hogy kivált a „magyar Krőzus“nak nevezett Nádasdy elleni hajtóvadászatnak ez is egyik rugója volt és nemcsak a politika, az kétségtelen. Mikor Zrínyi elküldi Borkovich zágrábi püspököt követségbe Bécsbe, Lobkovicz kancellár azt izeni neki vissza, hogy bátran jöhet, nem lesz bántódása. Pedig akkor régen el volt már határozva a vesztük. És mégis, még az utolsó percekig íb azzal hitegették őket, hogy kegyelmet fognak kapni. Azt ugyan nem kaptak, de Abele Kristóf udvari tanácsos aBt jelenti a kivégzésről Lipót császárnak, hogy az is nagy kegyelem volt számukra, hogy idejük volt elkészülni a halálra. Lipót CBászár maga két misét ajánlott föl értük — de a ka- marillával kinyomoztatta és megfe- nyegette azokat az egyházi férfiakat, I akik rábírták X. Kelemen pápát, hogy közbevesse magát Nádasdy Ferenc országbíróért, (1671 március 7.) Ha hibáztak, meg is bűnhődtek érte, még pedig elég keservesen. Maga Frangepán még április 28-án is, aznap, amikor megtudta halálos ítéletét, erre való hivatkozással kérte szabadlábra helyezését. — Ehelyett mindhármat jobbkezük levágására, vagyonuk elkobzására, fejük vesztésére ítélték. Az egy kézcsonkitás elmaradt, az ítélet többi részét azonban végrehajtották és pedig Nádasdyn Bécsben, a mai Stubenring táján, Zrínyin és Frangepánon Menben Bécsújhelyen. Haláluk engesztelő áldozat volt életük minden hibájáért és a pártatlan történeien kénytelen elismerni, hogy a szalmaszálba kapaszkodó félelmet az Isten akaratán való hősies megnyugvás, az egymás ellen való marakodást a kölcsönös vigasztalás váltotta föl mindhármuknál és haláluk nagyobb dicsőséget árasztott nevükre életüknél. Nádasdy pottendorfi birtokánál fogva osztrák főrend is volt s mint ilyennek végig kellett szenvednie a rangfosztásnak, a degradálásnak szégyenét is. Az alsóasztriai tartományi vicemarsall kilökte őt a tartományi székház ülésterméből e szavakkal: — Gróf és ur voltál eddig, de többé nem vagy az ! Te hazaáruló, megfosztalak rangodtól, becsületedtől, méltóságodtól és vagyonodtól családoddal együtt! Nádasdy elfehérült és könnybe- lábadt szemmel mondta: — Vitám, honores et bona tolle, saltern liberis serva fámám! (Vedd el életemet, méltóságaimat és jószágaimat, de mocsoktalan híremet tartsd meg gyermekeim számára. Április hó 28-án gyóntatóatyát kapott, Tamás ágostonrendi magyar szerzetest. Nagyon megörült a magyar papnak, mert csak törve tudott németül. 29-én meggyónt és megáldozott. Egész napon át imádkozott, Gyermekeit nem kérette magához, magát és őket megakaria kímélni ennek a viszontlátásnak és végső válásnak borzalmaitól. Felesége már nem élt. Április 30 án, csütörtökön reggel még egyszer meggyónt, megáldozott a mise alatt, bocsánatot kért környezetétől s a katonai kirendeltség parancsnokának szavára elindult a vesztőhelyre. Ez a kirendeltség igen számos volt, hisz a fegyverben álló polgárőrségen kívül négy század piemonti gyalog, ság és két század Heisler-huszár volt kirendelve. A vesztőhelyre érve Nádasdy lg. vetette magyar szabású dolmányát maga kötötte be szemét, a feszületet keblére szorította, fejét a tönkre hajtotta, hangos szóval kiáltotta: Jézus Mária, Józsefi és a következő piüa_ natban feje legördült a törzséről. Ugyanazon a napon, tán ugyanabban az órában végzett a bécsújhelyi hóhér a másik két elitélttel, Zrínyi Péterrel és Frangepán Ferenc Kristóffal is. ők is keresztényhez illő módon készültek a halálra, mely április 28-óta immár bizonyossá vált. Zrínyi, a katona, ki számtalan csatában nézett szembe a halállal, hamarabb nyugodott bele az ítéletbe, ki hírneves, ősrégi, magát a római Anicius nemzetségből származtató családjának utolsó sarja volt. Madarász Viktornak a Nemzeti Múzeumban őrzött ismeretes képe: „Zrínyi és Frangepán a siralomházban“ — valóságon alapszik. A két sógor csakugyan egymást vigasztalta utolsó óráiban, mikor már látták, hogy egymás veszte árán sem nyerhetnek kegyelmet a bécsi udvartól. Valami különös, szomorú véletten, hogy mindkettőnek csak a harmadik csapásra hullt le a feje . . . akárcsak Hunyady Lászlóé Budavárában, a Szent György téren 214 évvel előbb. Elsőben az idősebb Zrínyi került sorra, ki szilárd léptekkel ment föl a vérpadra. Éppen kilencet ütött az óra, mikor ezt rebegte: „Uram, kezedbe ajánlom telkemet.“ Frangepánhoz még ügyetlenebbül sújtott a hóhér. Az ő feje is csak a harmadik csapásra vált el a törzsétől. Holttestüket nem adták ki a családnak. Csak Nádasdyt temették el utóbb a lékai kastélyban, Zrínyit és Frangepánt a bécsújhelyi temetőben közös Birban földelték el. Sirföliratuk igy szólt: „Hoc in tumulo jacent Comes Petrus Zrinius Banus Croatiae et Marchio Franciscus Frangepanus ul- timus famíliáé, qui quia coecus coe- cum duxit, ambo in haue foream cecidere.“ (E sírban nyugosznak Zrínyi Péter gróf horvát bán és Frangepán Ferenc őrgróf, családjának utelsó sarja, akik, mivel vak vezetett világtalant, mindketten e gödörbe estek.) E sorok alatt egy pallosoa nyugvó két halálfej, alatta folytatódik a sir- irat: Discite modales, casu discite nostro Observare üdém regibus atqui Deo. Anno Dei MDCLXXI. Die XXX. április Hora IX. Ambitionis méta est tumba. (Halandók, tanuljátok meg végvesztünkből megtartani az esküdött hűséget a királyok és Isten iránt. Az Isten 1671. évében, április 30-án, 9 órakor. A nagyravágyás határköve a sir.) Kivégzésük után az akkori idők szokása szerint fametszetü képeket készítettek róluk, melyeknek épületes föliratai versben és prózában óvták a jótétlelkeket hasonló vétkeknek hasonló büntetésétől. A közös kép fejlécének fölirata eredeti helyesírással: »Diese alle drey seint uns wiell ihres hohen Verbrechensz und begangenen Meineyds in einem tag, und Stund: als den letzten April 1 Anno 1671 durch das schweidt Hingerichtet worden.« Középütt van Nádasdy képe, alatta egy kis képen a kivégzés jelenete. Nádasdy ül, előtte két szerzetes, mögötte a hóhér meg a hatósági személyek. Alatta ez a vers: ® ■ mm n r ■ ■ 330 w • vízvezetéki Sí « csatornázási » 9 9 9 9 9 9 9 I •£* berendezést a vizműszabályrendelet szerint elsőrendű jg anyaggal és munkával, két évi jótállással vállalunk X 9 9 {Titte Testvérek; 9 Szekszárd. Telefon 91. 9 g Győződjék meg olcsó, díjmentes ajánlatunkról! 1!
