Tolnamegyei Ujság, 1926 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1926-05-22 / 20. szám

VIII. évfolyam.

Egyes szám ára 3000 korona.

___________________________________________Szekszárd, 1926 május 22._____________________________20. szám,

TO

LNAMEGYEI ÚJSÁG

KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

gcgrkesztfoég és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében.

felefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2500 korona.

Pt/lfizetési dii félévre 50 000 korona (4 peng«), egész évre C 100.000 K (8 pengő). •

Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS.

A lap megjelenik minden szombaton.

Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők.

Hlrdattsek árai: A l«*kl«ebb hlrd.té« dt|a ÍOOOO koron.. A hlrd.té« M milliméter izéit« baséboo mllllmétersoronkénl 1000 koron. KOzKrfllásl részvényténuágl stb. hirdetések IZOOkor. - álléit keresőknek SO néz. lék mgedméaj. A hírrovatban «Hülyéiéit raklémhlr, aljegyzéal bír eaa' lédl hír, valamint a nyíl ttér «őrönként 8000 koronába kerOI. ’

Virág Ferenc

pécsi püspök első pásztorlevele.

Krisztusban szeretett Híveim!

Még hallani vélem az ezeréves pécsi dóm nagy harangjának ünnepélyes mély szavát, amely ma reggel ünnepre hivta Pécs városát és a pécsi egyházmegyét; még tele van a lelkem a püspökszentelós fenséges imáival, énekeivel, hitvallásával és esküjével ; még érzem az olaj illatát, a mellyel Krisztus főpapja megkente fejemet és kezemet, még álmélkodva és csodálkozva áll a lelkem mindazok felett, amik történtek, mégis az ünnepélyes órának szent hangulatában akarom első főpásztori szómat elküldeni hozzátok.

Nektek, akik ismertek ós láttatok hosszú évekkel ezelőtt, mint káplánt, eljönni közétek falusi templomokba, hogy az evangéliumot hirdessem; nektek, akiknek valaha szegényes kis iskolákban a hit elemeit tanítottam; nektek, akiknek magasabb is kólákban magyaráztam szent hitünk titkait, hogy mint a nép tanítói másoknak is magyarázhassátok azokat; nektek, akiknek lelkipásztorául rendelt az isteni Gondviselés s akikkel jóban és rosszban egy voltam; nektek és azoknak is, „akik test szerint nem látták személyemet11, küldöm el e szómat, hogy elmondhassam, „milyen nagy dolgokat cselekedett nekem a Hatalmas, akinek szent az ő neve.u

Úgy tett velem az Úr, mint Simonnal, akit Péternek nevezett és annak testvérével, Andrással, amikor a galileai tengerparton járván, meglátta őket, „amint hálót vetettek a tengerbe (mert halászok valónak) és mondd nekik: Jöjjetek utánam és emberek halászaivá teszlek titeket.11 A galileai tengerparttól -igen messze van Rómának püspöki széke, de ha jól megnézem a távolságokat, nincsen sokkal messzebb, mint a szekszárdi plébániától az ezeréves pécsi püspöki szék. Simon és András hálókat kötözgettek a galileai tengerparton, onnan hivta el őket az Úr, hogy a népek fejedelmei közé ültesse őket. Az írás csak annyit jelent róluk, hogy ők a hivó szóra „mindjárt elhagyván hálóikat, követék őt.u Nem mondja az írás, hogy megremegett a lelkűk a jövendő hivatásuk nehézségeitől, de én biztosan tudom, mert gyarlóbb a lelkem az apostolok leikénél és az én lelkem megremegett.

Aki eddig a galileai tengerparton hálókat kötözgettem, aki eddig egy maroknyi népnek voltam atyja és pásztora, attól az Űr ma azt kívánja, hogy százezrek atyja, lelkipásztora le- I gyek, „mert püspökké tett az Anya- i szentegyház kormányzására.u Aki j eddig bölcB egyházfejedelmek vezér- I

lete alatt, mint az Egyház igénytelen szolgája őriztem a rámbizott lelkeket, arra ma rábízza azt a nyájat, „amelyet maga vérével szerzett.11 Rábízza „Isten titkainak sáfársá- gátu, rábízza „a hitnek kincsét11, rábízza az élet igéjét, „az igaz beszédet“, „az evángélium világosságát.“ Aki eddig szivem egyszerűségében jártam az Űr útjait, az elé az Egyház ma Szent Pál apostol szigorú intelmét tartja: „A püspöknek. .. vétek nélkül kell lennie... kegyesnek, józannak, igaznak, szentnek ... a tanítás szerint való hiteles beszéd szorgalmas megtar tójának, hogy inthessen az üdvös tudomány által és az ellentmondókat megcáfolhassa “

Csodáé, ha ilyen nagy hivatás ne héz felelősségétől megremeg a lélek? Angyali váltaknak is nehéz volna e teher, amit az apostol a püspököktől elvár, „ők őrködnek — mondja a zsidókhoz irt levelében — mint akik számot fognak adni lelke- tekért.“ Én tudom, K. H., hogy a lelkipásztor ez őrhelyen sok örömöt is lát. Hosszú évekig állottam apró táborok őrhelyén. S úgy éreztem, hogy ártatlan gyermekek tiszta imája az én imám és az én örömöm. Úgy éreztem, hogy minden jó szó és jóságos cselekedet, amellyel Krisztus irgalmasságát idézték fel jó híveim, az éu örömöm és az én büszkeségem volt. Úgy éreztem, hogy minden megnyugodott lélek, amely megtisztultan ment át az örökkévalóságba, az én örömöm és az én égi koronám. De e sok öröm mellett mennyi bánat és keserűség az apró táborok őrhelyén! Látni lelkeket, sziknek a káromkodás mindennapi ^imájuk, látni lelkeket, akik Krisztus keresztjének ellenségei közé szegődtek, látni tékozló fiukat bolyongani az atyai háztól messzevezető ösvényeken, látni a halál karjaiba és tudni azt, hogy mind e lelkek őrzője én vagyok és az örökkévalóságban felelősséggel tartozom érettük.

S íme, ma Isten százezrek atyjává és vezérévé kíván tenni.

Mikor Isten népe vezetését Mózesre akarta bízni és Mózes elnézett a sokaságon, a gyermekek, a férfiak, asszonyok és öregek táborán, akkor ez a szelíd és jámbor lélek fájdalmában felkiáltott és panaszos szóval öntötte ki keserűségét: Uram, Istenem, miért tetted e nép terhét én reám ? Én fogantam é mind e sokaságot vagy én szültem e, hogy azt mondod nekem, hordozd kebledben, I mint hordozni szoka a dajka gyermekét . . . Nem viselhetem egyedül mind e nép terhét, mert ne- I héz nekem.

De hiába panaszlom fel gyengeségemet az Úr előtt. Az ő utjai nem a mi útjaink és az ő gondolatai nem a mi gondolataink. Más nem marad számomra, mint alázatos imában kérnem, hogy Isten megnyissa nekem a beszéd ajtaját Krisztus titkainak hirdetésére. Isten gondolatai titkok, de azért szabad imádkozó lélekkel kopogtatni e titkok ajtaján, hogy megértsünk annyit belőlük, amennyi üdvösségünkre szolgál. így akarok én is megállani e titkok ajtaja előtt, mert úgy érzem, hogy ennek megértésében nemcsak az ón lelkem talál megnyugvást, de erőt és vigaszt fog meríteni a ti telketek is.

Isten kegyelmi világának igen fontos és feltűnő törvénye az, hogy gondviselésének nagy terveit igénytelen és gyenge eszközökkel valósítja meg. Mikor felhatott hozzá az Egip- tomba hurcolt népének j&jja ós panasza, akik a pogány járom alatt rabszolgasorban szenvedtek, akkor a fáráók hatalma ellen nem hadseregeket küld az Úr, hanem kiválaszt egy gyenge embert, aki önmagáról meg- vallja, hogy a nép felszabadításának nagy munkáját nem lesz képes teljesíteni. Aki megváltja, hogy tudatlan, hogy kevés a tekintélye, hogy a szó hatalmát nem bírja. S Isten nem veszi el tudatlanságát, nem növeli tekintélyét, nem adja meg neki a szó hatalmát, hanem egy szál vesz- szőt ad a kezébe s ezzel küldi útjára. De annyit erősítésére elmond az Úr: „Én veled leszek.“ S e gyenge ember egy szál vesszővel kezében kiszabadítja a népet évszázados rabságából. Mikor az Ígéret földje felé zarándokló nép elérkezett Jerikó falai alá, megrettennek azok erősségétől. Hatalmas kőfalak veszik körül a várost s a nép vezéreinek úgy tetszik, hogy bevehetetlen. Isten nem támasztott közöttük bajvívókat, nem fegyvert ad kezébe, hanem megparancsolja, hogy a papok harsonát fújjanak s a harsona szavára a falak azonnal leomlának. S mikor Dávid a győzhetetlen Góliát ellen indul a seregek Urának, Izrael seregei Istenének nevében, akkor nem dárdát és pajzsot ad Isten az ő kezébe, hanem parittyát és egy követ vön és avval győzé le ellenfelét. S mikor az idők teljességében az Úr Jézus ennél is nagyobb munkára akar embereket kiválasztani, akik eszközei legyenek a természetfeletti világ legnagyobb értékeinek, a kegyelmek közvetítésére, akik az ő megváltói munkáját lesznek hivatva folytatni a világ végezetéig, akkor nem e világ hatalmasai közül választja ki azokat, hanem kiválasztja a galileai tenger halászait.

Törvény ez a Mindenható csodálatos világában: igénytelen eszközökkel dolgozik örökkévaló nagy gondolatainak megvalósításán.

Bizonnyal azért tesz igy az Isten, hogy akik okos lélekkel járjuk e viUg Útjait a látszólagos értékeken túl megtaláljuk mindenütt az egyedüli értéket: a jóságos Istent. „A bölcs ne dicsekedjék bölcsességében — mondja ő^ maga — és az erős ne dicsekedjék erősségében és a gazdag ne dicsekedjék gazdagságában, hanem abban dicsekedjék, aki dicsekszik, hogy ismer engem és tudja, hogy én vagyok az Úr, aki irgalmasságot cselekszik és Ítéletet és igazságot a földönt Bizony- nyal azért tesz így az Úr, hogy ember önmagának alkotásaiban és jó cselekedeteiben ne vegyen dicsőséget, amint a Zsoltáros olyan szépen mondja: Bnekünk Uram, ne nekünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget.11

De ezek felett még nagyobb és erősebb vigasz van Isten e nagy törvényében. És hiába keresnétek mélyebb szót az emberi bölcselettől az élet nagy titkainak megértésére, a legmélyebb szót Isten e törvénye mondja ki. Erő és vigaszé szó azoknak, akik úgy érzik, hogy nekik nem jutott az élet javaiból semmi, akik úgy érzik, hogy fáradtak és terheltek, mert az élet súlya neheze dik rájuk, akik úgy érzik, hogy robotba fogta őket az Alkotó, mikor szürke élethivatásukra elinditotta. Erő és vigasz ez a gondolat az eke szarva mellett és a gyalupad forgácsai között, a hivatalok asztala és az Egyház hajójának kormányrudja mellett. Erő és vigasz, mert ez a gondolat lelket és lendületet ad minden sza. vunknak és minden cselekedetünknek

S ez a szó az, hogy az élet nagy szövőszéke mellett maga Isten ül, aki rajtunk át valósítja meg az örökkévalóságba átnyúló világtervét. Mindegy, hogy hová állít az isteni Gondviselés, nagyok ós kicsinyek között csak látszólagos a különbség, az élet célja és feladata mindannyiunknak ngyan*z '• a lélek örök üdvösségén dolgozni. Hogy kemény munkával töröd-e az ugart és orcád verejtékével termékenyíted meg az anyaföldet, hogy fursz-faragsz és remekbe készíted el mesterséged alkotását, hogy egy ország ügyes-bajos dolgait intézed-e és százezer alattvaló figyeli parancsoló jobbod mozdulatát, hogy van-e neved és hired e hazában vagy annak határain túl is, hogy az élet királya vagy koldusa vágy é, mindegy, mindegy. A feladatod, az életcélod mindig ugyanaz: a lelked örök üdvösségén kell dolgoznod. Isten vi- lágtervének remeke a lélek, amely megdicBŐülten vonul be az örökkévalóság boldogságába. S ime ezért választja ki sokszor Isten nagy hivatásokra a legkisebbeket, hogy a szónál is erősebb tanítással értesse meg Velünk, hogy amint egymagunk- ban egyenlően elégtelenek vagyunk élethivatásunk betöltésére, úgy vele egyenlően nagyok is vagyunk az éle legnehezebb feladatainak teljesítésére.

Eszközök vagyunk Isten kezében és az ő nagy céljainak megváló-