Tolnamegyei Ujság, 1926 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1926-04-24 / 16. szám
VIII. évfolyam. 16. szám. Egyes szám ára 2500 korona. Szekszárdi 1926 április 24. TOLNAMEGYEIÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kladéMvatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2500 korona. Előfizetési díj félévre- 50.000 korona (4 pengő), egész évre 100.000 K (8 pengő). Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap aegjeleaik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 10000 korona. A hirdetés egy ét milliméter széles hasé bon milliméter soronként 1000 korona. Közgyűlési részvénytársasági stb. hirdetések llOOkor. — Állást keresőknek 50 százalék engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklámhír, eljegyzési hír, cselé dl hír, valamint a nyllttér sorosként 8000 koronába kerfll. nemzetgyűlési képviselők feladató. Mi, vidéki jóhiszemű választók aat hittfik hajdan, amikor elvi meggyőződésből és lelkesedésből egymás fejét is bevertük, hogy a nemzetgyűlési képviselőknek az a kötelességük, hogy az ország ügyeit előbbre vinni segítsék és akár a kormány mögött, akár vele szemben üljenek is, csakis olyat cselekedjenek, amiből az országnak fejlődése, erősödése, a nemzetnek függetlensége, szabadsága szülessék meg. Amint figyelemmel kisérjük mai napság a képviselőknek a nemzetgyűlésen való szereplésüket, bizony erősen ki kell ábrán- dulnunk és sokszor jut eszünkbe, kár, bogy nincs divatbao a régi lengyel szokás. Tán akkor kevesebben akadnának, akik csak azért mondanak ellent, hogy a nemzetüknek ártsanak, a belső egység megbontásával és a nemzetnek a külföld előtt való megrágalmazásával közelebb állítsanak bennünket a végpusztuláshoz. Abban az időben, amikor komoly munkának színtere volt az országgyűlés terme és teljesen makulátlan jellemű, hazafias érzésű komoly emberek ültek és tanácskoztak az ország házában, akkor a legelkeseredettebb, de mindig hazafias célzatú harcokban sem feledkeztek meg a képviselők egymás becsületéről, nem igyekeztek azt a rágalom sarával befecskendezni, de viszont pusztulni kellett onnan azoknak, akikről beigazolódott az, hogy politikai elfogultságból, egyéni gyűlöletből olyat állítottak, amiről be lehetett bizonyítani, hogy nem fedi á valóságot. Sajnos, ma nem igy van, ma sportot űznek ebben a legelső tanácskozó teremben, hogy politikai életünk vezetőit a legképtelenebb, leghazugabb vádakkal illessék és ezzel a kiszámitott tervszerű támadással megakadályozzák őket komoly, felelősségteljes munkájukban. Amikor a legszentebb kötelessége volna a legoagyobb úrtól a legszegényebb munkásig minden magyar embernek azon dolgozni, hogy megerősítse ezt a legázolt nemzetet, amikor el kellene szenvedni a legerősebb egyéni sérelmeket is, bogy kifelé egységesnek és erősnek mutatkozzunk, amikor el kellene takarni minden gyengeségünket és szégyenünket, hogy vele ne használjunk ellenségeinknek, akkor egyesek kéjelegnek a duna- menti gyönyörű palotában, bogy — mende-mondáb alapján kormányunkat, annak egyes tagjait közönséges bűntettel gyanúsítsák meg bizonyítás nélkül és világgá kürtöljék: nézzétek, milyen hitvány nép ez a magyar, miniszteri székben ül, aki hamis szokol terjesztésével volt megbízva, miniszterelnöke az, akinek tudtával hamisítottak frankot! Jó, hogy nem hívják ezek a jó urak agyar- kodó ellenségeinket segítségül, hogy rendet csináljanak ebben a 13 vár- megyés országban. Meg tudnánk még táo érteni, ha est csak azok tennék, akiknek még alig takarja valódi színüket a bolsevizmus óta lepergett pár esztendő, de hogy egy főur tegye azt, aki megyénk egy szerencsétlen kerületét képviseli, azon megdöbbenünk és gomjolkozóba esünk, vájjon a gyűlölet oly betegséget tud-e kiváltani egyeseknél, amely » nemzet iránti kötelességek legelemibb parányát is ki tudja irtani. Minden jogérzékkel biró embernek el kell ítélni a frankhamisítás bűntettét. De kérdezzük, melyik a hazafias cselekméoy, ha ezt a bűntettet a rendes biráskodás hatáskörébe utalva igyekszünk mielőbb elintéz- tetni, avagy napirenden tartva, az egész világ előtt tertyegetjük ezt a szennyest. A dombóvári kerület megmondta ebben a dologban a véleményét, értésére adta a dolgozó polgárok véleményét az ősök szerzeményéből élő és politizáló őrgrófnak, de ma úgy látszik a választó polgárok felfogása és határozata nem irányadó a politikus urakra. Nem lehet úgy látszik kívánni, bogy mindenki a küldők állásfoglalását magára ^nézve kötelezőnek ismerje el, vagy ha az ellenkezik meggyőződésével, akkor levonja a konzekvenciákat, de mi kénytelenek vagyuok Pallavicini György őrgróf ur figyelmét arra irányítani, hogy az ország szekere nem autó, amelyet a bentülőkkel együtt egy kellemes éjszaka után fának lehet vezetni, mi féltjük ezt a szekeret, ennek felboritása nem egyszerű könnyelműség, hanem ennél sokkal, de Bókkal több, ettől nemcsak egy-két főúri barátjának testi épsége függ csak, de százezrek boldogulása, nyugalma, verejtékes munkájának eredménye, egy egész nemzet jövője ób ez a nemzet nem fogja tűrni, hogy sportszenvedélyét büntetlenül tovább is üsze. S. Aki azért dolgozik, hogy lét cselekedhessék. A történelem azokról szokott megemlékezni, akik nagy dolgokat visznek véghez, pedig számtalanszor ezekhez a nagy tettekhez mérhetetlen szenvedések, könny és vérhullások fűződnek. A világ boldogulását, a nemzetek erősödését sokszor nem azok idézik elő, akikről a történelem megemlékezik, hanem azok az apró névtelen hősök és munkások, akik megállják becsülettel és derekasan helyüket bármily kis pozícióban is őb teljesítik lelkiismeretesen a nekik kijelölt feladatokat. Egy ilyen névtelen, csendben dolgozó, de kötelességét a mindennapinál erősebben és jobban teljesítőről óhajtok pár sorban lapunk hasábján megemlékezni, nemcsak azért, hogy A fürdőről.* A tengerből reggel mintegy fürdőből kikelő s este oda mintegy fürdőbe alábukó nap pályája a kultnrember életfolyásának is képé: mikor a világra jövünk, a társadalom első, intézményes üdvözlete az, hogy megfürösz- tenek s pályánkat befutva — rendes körülmények között — ismét lemosdatnak, szalónképessé tesznek a ravatal parádéja számára. E két határkő közé eső életünket rendszeres mosakodásaink, fürdéseink, napok-, hetek-, hónapokra tagolják, mert hiszen a kultnrember minél többet igyekszik mosdani, fürdeni és helytálló a közhely-szerű megállapítás, hogy egy ország kai tarája egyenes arányban áll a szappan-fogyasztás mennyiségével. A fürdés fogalmának széleskörű begyökeredzését legjobban igazolja e szó átvitt értelmű használata, a költői képek sokasága. Fürdik — minden, fürdünk mindenben: köny-, vér-, gyász-, verejték-, keserűség-, öröm-, bánat-, sajnos, irigység- és gyűlöletben is, van aki úszik a pénzben, az ország úszott bőségben, tejben, vajban és Petőfi szerint, még a holdvilág is fürdik „az éj tengerében.u A fürdő ott szerepel a mythologiá* összefoglaló, eredeti tárcakivonat dr. Kramolin Gyulának a Nőegylet március hó 24-i kulturdélutánján tartott előadásából. ban, a bibliában, a köz- és magánéletben és sok, fontos vagy érdekes történelmi esemény véletlen kerete gyanánt. Elősegitője a testi szépségnek, előmozdítója az élet élvezetessége-, kifejezője a vendégszeretetnek. A szép királyleány — Psyche — nász előtti és Kirke vendégszerető fürdője, Nausikaa fürdése a folyóban, stb. példái ennek. De csábit a bűnre, alkalomszerzője a bűnös vágyakozások és megkivánásoknak, mint ezt a bibliai Zsuzsánna, Dávid és Bathseba esete bizonyítja. Történelmi nevezetességgé is válhat, mint Barbarossa Frigyes fürdése a Kaly- kadnos-ban, hol a halál utolérte, mint Oroszlánszívű Richard akaratlan kény szer fürdő je az Adriában, vagy Marat fürdője, melyet Corday Sarolta gyilkos tőre megzavart. Mindezt csak hevenyészett aláfestésül említem a kép számára, mit a fürdő- és fürdésről megrajzolni akarok. Más, aprólékos szempontokat mellőzve, a fürdőkérdés kultúrtörténeti, közgazdasági, egészségügyi- gyógyászati szempontból, valamint szociológiái s ethikai vonatkozásaiban keltheti fel a tudományos érdeklődést. A fürdő fogalma visszanyulik a legrégibb időkbe s karöltve'jár az emberi kultúra fejlődésével. Már a szanszkrit „ Védáku megemlékeznek róla és szabályozzák használatát; az összes régi kulturnépeknél nyomára találunk és az egyiptomiak a vallási rítus keretébe is beillesztették. Általában az őskorban mindenfelé, majd minden népnél találkoznak a felfogással, hogy a testi tisztálkodás a lelki tisztaságot segiti elő és megkövetelték, hogy testileg és lelkileg tisztán jelenjék meg az ember oly cselekményeknél, melyekkel Istenvagy az isteneknek kiván szolgálni. Mózes elrendelte nemcsak rituálisán, de hygienikns védekezésből is bőrbajok ellen. Palesztinában a zsidók már lakásaikban fürödtek, a gazdagok és előkelők házaiban külön fürdők s kertjeikben fürdőmedencék voltak. Másfelé is divatba jött ez s utóbb nyilvános fürdőintézetek keletkeztek. A görögöknél ugyancsak korán felbukkannak a fürdők különféle formái: rituális előkészítői szent cselekményeknek, főleg áldozatok bemutatása-, jóslatok meghallgatásának és egyik eszköze a vendéglátásnak. Trója előtt a hősök sátraikban fürdőnek. A görögök többnyire csak hideg vizekben fürödtek, a meleg fürdőket még Görögország fénykorában is mint „fényűzést0 emlegetik az íróik, ami életmódjuk egyszerűségét hirdeti. Annál nagyobbarányu fejlődést és napjaink szemével nézve is, szinte hihetetlen luxust mutatnak a fürdők a rómaiaknál, főleg a császárok alatt, híven lépést tartva az egyre fokozódó elpnbultsággal. Az állami fürdők, Titus, Diocletián és Cara- calla maradványaiban ma is látható fürdőinek terjedelme, a világon ma létező legnagyobb fürdőintézetek mintegy huszonötszörösének felel meg. Megvolt azokban a mi modern gőzfürdőink minden részlete és kényelme, de sokkal nagyobb arányokban és kibővítve torna- és vívótermek, nézőtribünök, szónoki gyakorlótermek, könyvtárak, társalgók s minden egyébbel, úgy, hogy a dekadeus, semmitevő, henye rómaiak egész nap- jókat a fürdőkben henteregték el, ott egész clnbéletet éltek és mindent megtaláltak azokban, a testápolás összes válfajaitól és szellemi szórakozásoktól egész az újdonságok és pletykákig i Ugyanezt megtalálták (kisebb méretekben) vidéki városaikban is (példa rá Pompeji), mert mint a colonizálé angolok, ők is magákkal vitték életszokásaikat mindenüvé, ahol a lábokat megvetették s életmódjok megszokott stylusának fenntartására coloniáikban is megteremtették a lehetőséget, mint ezt a világbirodalmok területén szétszórt, ma is látható maradványok (Aachen, Aix, Baden-Baden, Badenweiler, Nimes s nálunk Aquincum) tanúsítják. A népvándorlás és utána a régebbi Középkor szigorú, asketikus szelleme ezt mind elsöpörte és a kereszténység a víznek és tisztálkodásnak jóformán j
