Tolnamegyei Ujság, 1926 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1926-04-10 / 14. szám
Egyes szám ára 2500 korona. VIII. évfolyam. Szekszárdi 1926 április 10 14. szám. TÖLNAMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. felefonszára 85 és 102. — Egyes szám ára: 2500 korona. Előfizetési dij félévre 50 000 korona (4 pengő), egész évre 100.000 K (8 pengő). Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap negjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dl|e 10000 korona. A hirdetés agy 60 mUlimétar asélas hasábon milliméter soronként 1000 korona. Közgyűlési részvénytársasági stb. hirdetések IZOOkor. — Állást keresőknek 50 százalék engedmény. A hírrovatban elhelyezett raklémhlr, eljegyzést hír, osa- ládl hír, valamint a nyíl ttér soronként 8000 koronába kerül. Kor és alkoté erő. Sok tudós állítja, de az emberek közvélekedése is azt tartja, hogy az ember a huszonötödik és negyvenedik életéve között áll alkotó tehetségének legmagasabb pontján. Csakugyan igy áll-e a dolog ? Sőt megkockáztatunk egy még merészebb kérdést: Van-e egyáltalán korhatára az ember szellemi alkotó erejének ? Dorland tanár a Century Magazine e. folyóiratnak hasábjain síkra száll ez ellen az eléggé általános vélemény ellen és egy egész csomó olyan remekművet sorol föl, amelynek alkotója nemcsak az ötvenedik, de a hatvan, sőt hetvenedik évén is túl volt már, mikor megalkotta. A törvényhozók és parlamenti férfiak közül Mózesen keidi a fölsorolást, aki meghaladta már a századik esztendejét, mikor a zsidó nép törvényhozója lett. És hozzátehetjük, hogy ha akkoriban holdév és nem napév szerint számították is az egyiptomiak az esztendőt, az onnan kijött Mózes mégsem lehetett valami nagyon fiatal, mikor Izrael , élére állott. Appius Claudius Caecus öreg is volt, vak is volt már, de szavának döntő súlya volt a római szenátusban, ahova úgy kellett vinni, mert a maga lábán nem tudott elmenni. Az újkorban megemlítjük az angol Palmerstont, Gladstonet, a „great old man“-t, Disraelit, Salisburyt, a franciáknál Thierst és a „vén tigrisa-t, Clémenceaut, az olaszoknál Crispit. Bismarck ötvenöt éves volt, mikor megalkotta a német egységet és még húsz évig tartotta kezében annak vezetését. Andrássy is elmúlt ötvenöt éves, mikor a berlini kongresszust vezette. Deák Ferenc a kiegyezéskor 64 éves volt. És nem szabad megfeledkeznünk Apponyi Albertról sem, aki mint a nemzet pátriárkája vállalta el ezredéves történelmünk legszomorubb kötelességét, Trianont, hoi a győztes ellenfél a nála öt esztendővel idősebb Clémenceau volt. A tudomány nagyjai közül Galilei a fizika alapelveit magában foglaló Dialógusait, Buffon természetrajzának öt utolsó kötetét, Humbolt gyönyörű Kosmos-át, Mommsen római történelmét, Carlyle a francia forradalom történetét, Kant az erkölcs metafizikáját, Ruskin az ő esztétikai müveit mind már a késő öregkor idejében írták. A költők közül elég Goethére, a regényírók közül Jókaira, az újság írók közül Rákosi Jenőre hivatkoznunk : náluk sem szabott határt a kor az alkotó erőnek. A képzőművészetnek is megvannak a maga pátriárkái. Tiziano kilencvenötödig évét taposta, mikor a „Töviskoronás Krisztus“ c. képét festette. Lionardo di Vinci elmúlt 60 éves, mikor a pápai udvarba került. Michelangelo 66 éves volt, mikor a Sixtina falfestményeit befejezte. I Dávid és Corot francia festők hetvenhét éves korukban még gyöngéd és finom képeket festettek. A szobrászok közül Canova hatvanöt éves korában, Thorwaldsen hetvenöt éves korában még mit sem vesztett alkotó erejéből. Verdi elmúlt hetven éves, mikor Othellóját, Falstaffját és templomi kórusait irta. Hasonló korból való Haendel, Haydn és Meyerbeer néhány remekműve. Liszt Ferenc holta napjáig nem veszített erejéből sem a szerzés, sem az előadás terén, pedig háromnegyed évszázadot ért meg. Kongeniális barátja, Wagner Rikárd, hatvan éves korában irta a ParsifalSzekszárd r. t. város képviselőtestülete Vendl István polgármester elnöklete alatt f. hó 6-án a városházán rendkívüli közgyűlést tartott, amelyen napirend előtt az elnöklő polgármester meleg hangon emlékezett meg Virág Ferenc apátplébánosnak püspökké történt kinevezéséről és bejelentette, hogy egéBz Szekszárd város nevében március hó 28-én este tartott tisztelgő felvonulás alkalmával üdvözölte. A képviselőtestület a polgármester bejelentését helyesléssel vette tudomásul és az uj püspököt lelkesen éltette. Ezután a polgármester ismertette I a házhelyrendezés ügyében a házhely- I igénylők megbizottaival kötött egyeztrilógiát és pedig tudvalévőén a szövegét is, nemcsak a zenéjét. A hadvezérek sorából megemlítjük Hunyady Jánost, aki hetven éves korában vivta meg Nándorfehérvárt. Hindenburg a hetvenen, Conrad v. Hötzendorf a hatvanon volt túl, mikor a világháborúban a központi hatalmak haderejét vezették. A fölsorolt példák eléggé mutatják azt, hogy a szellemi tehetség alkotó ereje nem függvénye a fizikai egészségnek, hanem sokszor törékeny por- • hüvelyben is olyan müveket produkál, I melyeket bámulva szemlélnek a szá- I zadok Közli Árlel. ségre vonatkozó tanács javaslatot és a földbirtokrendező bírósághoz intézett beadványt, amelyet a képviselő- testület egyhangúlag elfogadott és utasította a város polgármesterét, hogy a város fejlődését megakadályozó tendenciák ellen emelje fel tiltakozó szavát, mert nem szükséges, mint az igénylőkkel kötött egyezség is bizonyítja, a házhelykérdést úgy megoldani, .hogy azzal a városszépítés terén is hatalmas lépésekkel fejlődő és azért jelentős anyagi áldozatokat is hozó város elcsúfítása ■ származzék. Érthetetlen a földbirtok- rendező bíróság ezen ügybeni maga- I tartása. Úgy véljük, hogy ezen ható- | ság intézkedésének sem lehet célja Szekszárd város közgyűlése. Emlékezés. Bánatült napok esős estéjén, . Mikor a nyár haldokolni jár, Körülcirógat selymesen békén, Mint ázott koldust lenn az utca mélyén Kincses barátja: halkszavu gitár. Hajam megsimitja, puhán megcirógat, Kitárja lelkem fehér udvarát, Elsírja könnyes mese altatómat S a komor, kongó, üres folyosókat Pazar rózsakertté varázsolja át J Kocsis László. Asszonyok. Irta: dabolczi Fekete Liszlóné. Ott állítottam meg az ut kanyarulatánál, ahol keskeny sziklaut vezet le az erdőből a falu felé. Szép asz szonyos idomait teltté tette a várás, a szent anyaság. Nehéz kosarat vett le fejéről, mikor szóltam hozzá és keskeny, izmos barna kezével végig simogatta izzadt homlokát. — Miért emelsz most ilyen nagyot, nincs, aki lehozná helyetted a terhed ? Megbánjátok, majd meglátod. Leültünk az aprófüves utszélre, egyik oldalon ő, másikon én. Nehezen vette a lélekzetet. , — Fáradt vagy, úgy e ? — kérdeztem. Egy zöld pitypang szárat hajított el, mig kezével szorosabbra simította kötényét a térdén, rám nézett. — Asszonyom, nem gondoltam, hogy még valaki velem is törődjön. Mién kérdez ? Miért juttatja eszembe, hogy elfáradok. Miért... miért ? Sírásra vált a hangja és szép, fáradt, fiatal arcán könnyek futottak végig. Nincs már- nekem senkim, asszonyom, mint ez itt, akit a szivem alatt hordok. De ez is az enyém lesz e? Olyan lesz-e, hogy megérti-e az anyja bánatát? Tetszik tudni, a gyerek mosolyogni szeret, csikó hátára ülni, vagy ispilángot játszani. Én már kemény lettem erre, úgy érzem, nem tudok majd vissza- mosolyogni a gyermekemre. — Káromlás a szavad. Fiatal vagy, erős, egészséges. — Az, asszonyom. — Nagyon is erős, nagyon is egészséges. Csak bent valahol beteg valami, mióta asszony vagyok. Azt hiszik maguknál a finom, szép úri dámák, ugy-e asszonyom, hogy ha a parasztlány férjhez megy, elviszi a maga kis vackát az ura házába, — tél van, befütenek a banyakemencébe, melléje tib ek és boldogok annyira, amennyire ők tudnak lenni. Ha tavasz van, a dalos madárral együtt vigadnak kinn a mezőkön, kéz a kézben dalolva mennek munkára. így hittem én is. Eleinte rám tüzelt az uram szeme — és én, Istenem, kettő helyett vittem a terhet, nóté~an, vidáman. Csak egy kevés boldogító szó kellett volna, egy sí- nógatás erős munkás kezével, egy j szó néha és én azt hiszem, a vé- remet adtam volna érte. Hiába lestem az uram szeretetét — elmúlt, mint a nyári napsütés. Huztuk az igát kedvetlenül — ki erre, ki arra. Én néha-néha fölfigyeltem, hátha meleg a szive még és rám is vigyáz? Csendesen kanalazta az ebédet, nem vette észre, hogy vajúdik a lelkem. Aztán imádságos lettem. Kértem az Istent, irtsa ki szivemből azt a fájdalmas, rettentő szerelmet. Pusztító, csúnya munka volt, amit a sors végzett, de egy napon úgy éreztem, nem fáj már semmi, nem bánom az uramat, nem lesem a tekintetét és nem vágyom a keze simítására. Éltem, dolgoztam, mint azelőtt és kerestem a nagy egészséget. Ez kellett. Miért ? Talán, hogy gyenge fundamentumra épült az uj életem? Legyen mivel megerősíteni. így ment egyik év a má sik után. Nem vettem észre, hogy tavasz van, tél jön — nem vettem észre, hogy fordul köröttem a világ. Az uram járt utánnam. Sóhajtozott, nem beszélt, nem ízlett neki a dolog. Olyan volt, mint az álomjáró. Nem szólt, nem kérdeztem. Néha megfogott, szemembe nézett, megrázott, hogy elég volt összeszedni magamat és elment. Elment három négy napig is. Tudtam mi baja. Ked- vibe jártam amennyire lehetett, de fogott rajtam az ima, vagy átok, nem tudom minek mondjam, nem kellőtt nekem sem ő, senki, senki a világon. Üres lett itt belül minden. A múltat visszahozni nem lehetett. Valahol asszonyom, nem tudom érzi-e, van egy világunk, ahol kincsünk van, az életünk drága szép emlékei. Ott volt üres nekem, ahol az ifjú szép asszonyságom kezdődött. Nem kellett a határtalan, rajongó szerelmem — és ott most dór csípte fa- gyas hideg van. Megöltek asszvnyom régen engem. Lehet a dér csip te falevelet felmelegiteni, hogy bársonyos puha zöld szint kapjon, — lehet a fagyos rögbe virágot plántálni, hogy színes, pompás, gyönyörködtető legyen ? Ügy e nem ? Csendesen lehunyta barna pilláju szemét. Én hagytam mig ismét megszólalt. — Azt hiszik ugy-e ott maguknál, hogy olyan egyszerű, olyan végtelen egyszerű a mi életünk? Pedig a mi világunkban nagyon-nagyok a szenvedések, itt csak becsülettel szenvedni lehet vagy — meghalni. Nincs tovább asszonyom. MoBt már megért ugye, ha majd nem tudok a gyermekemre mosolyogni ? Lehet a fagyos rögbe virágot plántálni? Nem lesz neki napja, hogy rózsásra csókolja az arcoskáját. Ütánna nyúlt kosarának. Én fejére segítettem. Úgy éreztem, hogy nagyon szomorú vagyok. Még egyszer felém nézett. Hagyjon asszonyom a terhűnkkel minket. Mi erősek vagyunk és becsülettel megtudunk halni, ha akarunk. <
