Tolnamegyei Ujság, 1925 (7. évfolyam, 1-51. szám)
1925-03-21 / 11. szám
11. szám. VII. évfolyam. Ara 2000 korona. Szekszárd, 1925 március 21 TOLNANEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKA! ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2000 korona. Befizetési dij egy évnegyedre 20000 korona. — Postaköltség 2000 korona. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések Arai: A legkisebb hirdetés dl|a 10000 koráné. A hirdetés egy M milliméter széles beséboo mllllmétersoronként 10"0 korona. Közgyűlést részvénytérsaségl stb. hirdetések I200kor. — Állést keresőknek 90 szése* lék engedmény. A hírrovatban elhelyezett rektémbtr, eljegyzést hír, eae> lédt hír, valamint e nyllttér soronként 8000 körönébe kerül. Március 15-ike vármegyénkben. A nagy időkhöz méltóan ünnepelte j meg a magyarság mindenkor március ! 15-ét, de amióta a trianoni „béke“ ránkverte a szolgaság bilincseit, azóta uj értelmet nyert e nap és azóta más szint nyert a mi ünneplésünk is. Valamikor nemzeti függetlenségünk születésnapját ünnepeltük ezen a napon és felemeltük tiltakozó szavunkat az elnyomási törekvések ellen; leróttuk hálánkat ezen a napon a márciusi ifjak: iránt s példájukból mindig lelkesedést és hazaszeretetet merítettünk. Márcins 15-ike a dicsőséges márciusi napoknak, a diadalmas szabadságharcnak, a későbbi nemzeti küzdelmünknek és a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméinek lett ünnepe. Mivel azonban ünneplésünk a múlt emlékezetének és az eszméknek szólt, azért ez az ünneplés az élet nyngod- tabb területein, a történelmi élet bástyái mögött folyt le, ahol méltó kereteket nyert és a köznapiságtól megtisztult légkörben áldozhatott a hálás utókor. Ma március 15-ike ismét az utcáé, de a szónak nem megbélyegző értelmében, hanem az eredeti első márciusi értelmében. Ma az élet a lelkeket kezdi a csendes ünneplés szentélyeiből kikényszeríteni, a mi ünneplésünk nem az eszmének szól csupán, hanem a valóságnak. Nem a szabadság eszméjét dicsőítjük, hanem a szabadságot követeljük, nem a testvé riséget csodáljuk, hanem annak megcsúfolása ellen tiltakoznnk, nem az egyenlőségért lelkesedünk, hanem annak diadalát sürgetjük. Az utcára sietünk ma és ott egy gondolatban, egy érzésben és egy tettre való készségben találkozunk. Kisietünk az utcára — épen azért is tesszük ezt — hogy megrázzuk nj bilincseinket, hogy annak csörgése elhatározást teremtsen bennünk és mi, amikor az elhatáro- • zást látjuk egymás szemében, reményt, hitet merítsünk a jövőre. Az élet követeli tőlünk ezt, az élet kényszerit erre bennünket. Beláttuk mindnyájan azt, hogy a forradalom elárult, becsapott bennünket, hazudott a forradalom szelleme, amikor azt mondta, hogy ott van a hazánk, ahol asztalt terítenek nekünk, ahol gyermekeink nevünkön szólítanak és a többi az nem a mienk', azt szabad prédára hagyhatjuk. Azóta nyilvánvaló lett a legegyszerűbb, legtanulatlanabb ember előtt is, hogy a haza kis kunyhónk kapuján tut terjed, hogy szomszédunk is testvérünk, tartozzék bármely társadalmi osztályhoz, vagy felekezethez. A közös szenvedés, a közös megpróbáltatás hozott össze újra bennünket. Ez a tudat ma már — hála Istennek — általános, újra feléledt a szivekben. A gazda örül már, ha a tisztviselőnek van miből élnie, mert annak szegény filléreire neki is szük- | sége van, a tisztviselő aggódva nézi az eget, mintha az ő barázdái fölött vonulna el a fenyegető, ínséget bozó vihar. Mihelyt így egymásra találtunk a szenvedésben,azonnal érezzük izmaink feszülését, amely arra sarkal, hogy sújtsunk rá börtönünk falaira. Tettekre készülünk, mert az ösztön parancsolja, érezzük, bogy Magyarország így nem maradhat és halljuk a költő jóslatát: „Jönni fog, mert jönni kell egy jobb kor“ . . . Ezért fog el bennünket ma a már cinsi elődök rabérzete, szabadulási vágya, ezért emeljük ma kezünket épen ngy szent esküvésre, mint 77 évvel ezelőtt és a mi szemünkben is ott ég az szent elhatározás lángja, hogy rabok tovább nem leszünk! Ez a lelkűiét magyarázza és fejti meg nekem azt a jelenséget, hogy ma a falu és az utca vette át az ünneplést, az ntca beszél ismét. Ez érezteti meg velem azt a lázas ünnepi hangulatot, amelyet mindenfelé látok a vármegyében, az egész országban. Igazán megható az, hogy olyan községekben, ahol a jobb időkben nem gondoltak e nap megünneplésével, mily bensőségesen ünnepelték meg márcins 15 ikét. Ez az idők jele, az élet parancsszava ! Szekszárd. Szekszárd város hazafias lakossága hatalmas tömegban gyűlt össze vasárnap a Béla király téren. Az intézetek, iskolák, hivatalok már megtartották ünnopélyeiket, de azért mindenki a város ünnepélyére igyekezett, hogy eggyé lehessen az embertömeggel, hogy rája is átáradjon annak varázsa, hogy az ő lelke is átadja feszültségét és igy némi megnyugvást szerezzen és elhatározást érleljen. A metsző hideg szél nemzeti zászlókkal küzködött, hideg volt, mintha csak a bennünket körülvevő kaján népek halálrakinzó gyűlöletét éreztük volna, amely letépné még ezt az utolsó drága kincsünket, megfegyatkozott, megkopott nemzeti zászlóinkat, mintha irigyelné még meglévő életünket is. De e dermesztő hidegben volt valami vigasztaló, valami biztató is. Volt verőfény, amely felemelte lelkünket, tudjuk és érezzük is már, hogy a tél bármily zord legyen is, nem tarthat örökké, kell még kikeletnek, tavasznak is lenni. Ezt éreztük mi mindnyájan, akik a nemzeti zászlókkal díszített emelvényt körülálltnk. Szekszárd város polgármestere ezt a bitünket, ezt a meggyőződésünket erősítette meg, amikor a Himnusz | elhangzása után az emelvényre lépett. A magyar nemzet tudott a szabadságért küzdeni a múltban, fog küzdeni a jövőben is és az ő szavaiból és az ő leikéből azt éreztük, hogy ez az idő nem lehet már távol. A Szekszárdi Dalkör ezután a „Magyar Hiszekegy“ et énekelte el. „Hiszek, hiszek Magyarország feltámadásában“, a mi mély bitünk, reményünk szava volt. Dr. Orffy Imre nemzetgyűlési képviselő lépett most a szónoki emelvényre és rámutatott azokra az okokra, amelyek a magyarságot március 15-én mindig ünneplésre, eskütételre kényszeritették. Rámutatott arra a malységes hazafias érzésre, a mely a múltban hősöket teremtett. Mint aki jól ismeri a jövő feladatait és veszélyeit — óva intette a magyarságot a felelőtlen, lelkiismeretlen emberektől, akik csak njabb csalódásokba vihetnék a nemzetet. Csak egy dolog juttat el a feltámadáshoz: a szenvedés türelemmel való viselése, a kitartás a nehéz küzdelemben. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után a Szekszárdi Dalkör a „Tavasz elmúlt“ kezdetű éneket adta elő, majd Hoff Aurél reálgimnáziumi tanuló a „Talpra magyar“-1 szavalta el nj erővel, nj lélekkel. „Nem, nem sóba“, amely utána felhangzott, ngy tűnt fel, mintha refrainje volna a Nemzeti dalnak . . . rabok tovább nem leszünk . . . Virág Ferenc apátplébános magasztos gondolatokkal tele lebilincselő zárószavai után felhangzott a Szózat mélabús dallama és mindnyájunk ajkáról ima szállt az égbe és ez az ima erősít bennünket és erősíti bennünk a bitet és a reményt, míg csak a reményből valóság nem lesz, amikor túláradó lélekkel fogunk Te I Denmot mondani. A szekszárdi m. kir. áll. reál- gimnázium. Báró Eötvös József önképzőköre márcins 15 - én hazafias ünnepélyt tartott' a következő műsorral : A Himnusz ntán Dingha Sándor tanár nagy hatással szavalta Petőfi Nemzeti dalát, majd Becbt Dénes VIII. o. t mondott szép ünnepi beszédet. Utána Vörösmar thy Mihály Honszeretet című költeményét László Zoltán VIII. o. tanuló szavalta, mig Arany János Rendületlenül cimü versét Imrék Károly VIII. o. t. adta elő. Az ünnepély a Szózat eléneklé- sével végződött. A szekszárdi polgári fiúiskolában az ünnep a Himnusszal kezdődött, mely ntán Sáróssy Károly igazgató hatásos megnyitó beszédben vont párhuzamot a háború előtti és a mostani márcins 15-iki ünnep között. A megnyitó ntán Koorád Sándor IV. o. t. lelkesedéssel szavalta el Petőfi „Talpra magyar“-ját. A lendületes ünnepi beszédet Miknla Dezső tanár tartotta. Az ünnep keretébe pompásan illeszkedett be a „Lesz még Magyarország“ cimü karének, melyet az ifjúsági énekkar adott elő. Petőfi „Élet vagy halál“ cimü költeményét Ferger Ferenc IV. o. tan. szavalta. Szavalt még Hohnenwald Dávid IV. o. t. Az ünnepély a Szózat éneklésével ért véget, amely ntán az ifjúság templomba vonult. A szekszárdi Polgári Olvasókörben nyolcvan terítékes vacsorán ünnepelték a kör tagjai márcins 15-ét. A vacsorán dr. Orffy Imre kir. kincstári főtanácsos, Szekszárd nemzetgyűlési képviselője is megjelent. A márciusi nagy eseményekről, valamint annak a mai jelentőségéről dr. Zsig- mond Ferenc ügyvéd emlékezett meg mély hatású beszédben, majd ■ meleg szeretettel köszöntötte a megjelent képviselőt. Dr. Orffy Imre és Vendl István pelgármester hatásos felszólalásukkal emelték az ünnepséget. A szekszárdi kereskedelmi kaszinóban igen népes bankett volt. A nap jelentőségét dr. Fleischmann Ottó ügyvéd méltatta igen sikerült és mélyenszántó beszédben. A megye székhelyén kívül is mindenfelé rendkívül melegen éB lelkesen ünnepelték meg márcins 15-ikét. A bátaszéki állami polgári fiú- és leányiskolában Kleiszner Gyula tanár élénk, eleven színekkel vázolta a márciusi nagy napok eseményeit és buzdította az -ifjúságot a márcinsi ifjak szellemének ápolására és követésére. Az iQuaógi énekkar kifogástalan közreműködése Lejtényi Győző tanár érdeme Lénárt Etel I. o., Haag Ferenc III. o., Csonka László III. o. óa Kiss Etel IV. oszt. tanulók szép szavalatukkal egészítették ki az ünnepély műsorát. A bátaszéki Polgári Kaszinóban márcins 15 en társasvacsora volt, amelyen Kardos Pál polgári iskolai igazgató méltatta 1848 márcins 15- dikének jelentőségét. Bonyhád. A Bonyhádi Keresztény Ifjúsági önképző és Testgyakorló Egyesület márcins idusát vasárnap délelőtt 11 órakor ünnepelte. A Stnder vendéglőben levő egyleti helyiség zászló- díszbe öltözve várta és fogadta a községi elöljáróságot, a kir. járásbíróság tisztviselő karát, a m. kir. csendőrőrsöt, a m. kir. posta- és táviroda hivatalt, a völgységi járás ipartestületét, a reálgimnázium tanári karát és a szokatlanul nagy számú közönséget. Az egylet 86 tagból álló dalkara Schnell József rk. tanító, az egylet karnagyának vezényletével dlénekelte a „Tavasz“ c. Kossuth dalt. Ezt követte Lövik Kálmán elnök megnyitó beszéee, majd pedig Pol- gárdy István „A nemzethez“ cimü
