Tolnamegyei Ujság, 1925 (7. évfolyam, 1-51. szám)
1925-02-28 / 8. szám
TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1925 február 28. 2 «I Anker Általános Biztositó R.-T. Tolnamegyei főképviselet: FULLÉR és BOROS Szekszárd, Kaszinó-bazár. ElfOOOd * Tfiz-, jég-, baleset-, szavatos- 8 1 sági-, betöréses lopás-, szállitmány-, élet-, aranykorona- és autóbiztosításokat. Alakult 1858-ban. galmas, takarékos. A IV. kép inkább epizód: két szerelmes kedves találkozója. Az V. kép a falusi lakodalmat matatja be vers, tánc, beszélgetés bor mellett, sőt a lélekharang halottra is megszólal. Az utolsó kép a megfejtése az eddigiek nek: egy- mostan élő teveli polgár elolvasta a bevándorlás történetét és képzeletében megjelennek a bevándorlás szereplői sorra; érzi a hálát a magyar haza iránt, melyhez ideéde sedtek ugv, hogy már elfelejtik á régit. A szereplők sorban felvonulnak és a miagyar nemzeti imádsággal tesznek hitvallást magyarságuk mellett. A rendezés Kubl József esperes érdeme. 0 ebben mester. Nemcsak a magánjelenetek, hanem a tömeg mozgása is megkapó volt. Külön legessége az előadásnak, hogy a nép a maga körében az ősi német nyel vet használta, sajátságos kiejtésével, kifejezéseivel, zamatjával, mindig kellemes tréfáival. A 45 szereplőt nem lehet sorra bírálni. Csak néhányat lássunk. Mayer Mátyás a híveivel törődő, nyugodt, szónokláshoz szó kott falusi papot tökéletesen mutatta be. Hoffmann Márton a bíró szerepében a falu bölcs fejét, a gondos, de számitó családapát és a szives házigazdát interpretálta. Amma Juliska, mint biróné méltó párja volt: nyu godt, komoly, természetes játéka tökéletes volt, már jobban nem is lehe tett volna megjátszani. Éppel József és Rumi Rózsika a szerelmes pár szerepében végtelenül bájosak és kedvesek voltak. Matuschek György a nagyokat mondó, sokat mókázó kiBbirót a megszólalásig hűen ját a a a a a a a a a a a a Telefon: 120 SZABÓ JANOS mérnöki indája ▼ Szekszardon. Vasúti fasor 6 V ILLAMOS és IPARTELEPEK ellenőrzése. — Rentabilitási számítások. — Villamos-, telefon-, vízvezeték-, központi fűtés-, fürdő-, egészségügyi, vizlecsapoló- és öntöző-berendezések. — Épületek,, beton- és vasbeton- szerkezetek, utak és hidak tervezése és építése. — Építési anyagok, szén, gáz- és kenőolajok, villamos csillárok és árammérők, rádiótelefonok szállítása. — Fáik és Zinner gránit- és mészkőbányáinak Szekszárd és vidékére kizárólagos képviselője. — Terméskő, út- és betonkavics, járdaburkolé gránitdara. a a a a a szólta. A többiek jő szereplése méltó kerete volt a főszerepeknek. Külön megemliteodők a régi német öltözékek, hajviseletek és népszokások. Az öt előadást rengeteg nép látogatta. Tevel környékéről jött a nép es intelligenciája csapatosan. Jó lett volna, ha a magyarországi németség lapjának, a' „Sonntagsblatt^-nak a szerkesztőségéből is végignézte volna va laki, hogy megtanulta volna, hogyan kezelik Tolnában a tanítók, papok és a nép egyéb vezetői a német nemzetiségi kérdést, hogy nem lát a bevándorolt németségben külön sváb nemzetiséget, amely mint ilyen más, mint a magyar, amelynek külön jogok, külön kultúra és nyelv kell, ha nem érzésében, szivében magyar és lassan áthasonnl nyelvében is. És ha ez meglesz — és meg kell idővel lennie, — akkor mérhetetlenül sokat nyert a magyar haza és sokat nyer tek a bevándorolt németek. A darab megérdemli, hogy más falvakban is előadjak. —id A gyönki kórházbál. Amikor az ég az ősz óta meg takarított áldását, a várvavárt téli nedvességet hirtelen pazar bőkezű séggel ontotta farsang utolsó vasár ' napján Gyönk vidékére, az emberek azt mondották, hogy a kórházbált el fogja mosni az eső. Csak a rendezők mosolyogtak, nekik nagyon jól jött a rossz idő, mert megszabadította őketattól a látogatási többlettől, amely már eírendezhetetlen torlódást okozott és zavarba hozta volna őket. Az eső csak annyit ártott, hogy a sárga homokkal behintett szép utakat habarcs patakokká változtatta. Vasárnap délelőtt még nagy szaladgálás volt a bálterem közt, melyet gyönyörűen feldíszítettek Snl- kowski herceg és dr. Keck László üvegházának díszpéldányaival (a főszolgabírói lak örökzöld növényeit, sajnos, lekötötte az ugyanakkor tar tott képkiállitás) és a nyomda között, ahol az alkalmi báli újság sze dósa és korrektúrája folyt lázas sietséggel, végül a főbírói hivatalban, ahol a gépirőkisasszonyok ezúttal az ollót csattogtatták, a virágok szárait vágva és az aranyszalagokat, mellyel a bál jelmondatát tartalmazó emléklapot fűzték a hölgyeknek adandó rózsaszín szekfücsokrokboz. Délután a járás összes fő- és aljegyzői, a gyakornokok, körorvosok és körállatorvosok a szolgabiróságnál gyülekeztek, honnan testületileg indultak Sziny Zoltán képkiállitását megnézni, mely látogatás négy festmény eladását is eredményezte a 73 képet kiállító művésznek. A beléptidijak is a járási kórház javara lettek fordítva. A délután folyamán meszlényi Si mon István „istállómester“ még egyszer végigvagtatott a falun, hogy meggyőződjék, rendben vannak-e a nagyszámú vidéki fogatok számára biztosított szállások. Hogy ezen kér dés mily nagy gondot okozott a ren dezőségDek a bő állatállománnyal, tehát kevés hellyel rendelkező községben, arról fogalmat nyerünk, ha 1802-ben s utána már lassankint mindenfelé kisdedóvókat létesítenek. Hazánkban, Magyarországban is egy előkelő hölgy, Brunswick grófnő lé tesiti az első óvodát. Mélyen tisztelt elnöknőnknek boldogult nagyatyja, br. Augusz Antal, a múlt század közepe felé városunkban is létesíti, többek közreműködésével az első óvodát s az alapnevelési egyesületet. Hálával gondolok erre, hiszen magam is abban a kis óvodában tanultam meg Írni — és olvasni. Bennünket azonban ott még szakállas, — bajuszos bácsik vezényelgettek, vidám hegedü- szó mellett. Évának, minden élő anyjának a kis gyermeket is keblére ölelő és magának követelő szelleme városunkban Simontsits Béláné ajkáról szólalt meg először ! Az ő fioom lelkülete megérezte, finom szelleme belátta azt, amit ma már az állam is magáévá tesz és intézményesen gyakorol, hogy a zsengekoru kisdedek első, iskolaszerű nevelése nem fér fi— kezekbe való, hanem női feladat. Az ő kezdeményezésére indul meg a moz galom s az ő erős, kitartó küzdelmei ób munkássága révén jön létre egye ötiletü k és | kedves testvérek vezetésére bízott szekszárdi „Róm- kath. óvoda és gyermekmenhelyut mely utóbb az áldásosán működő népkonyhát is keretei közé fogadta. Mindnyájan tudjuk, mi öregebbek jól emlékezünk rá, mennyit küzdött és fáradt az alapító óvodánk érdekében. Mint orvos, akit bizalmával tisztelt meg, valósággal koronatanúja lehetek annak, hogy már betegen, már halálra váltan, olyan áll»pótban, amelyben más már csak a magánügyeivel, legfeljebb még a lelkiüdvösségével törődik, őt folyton az óvoda jövője foglalkoztatta és mindig annak az ügyeivel törődött. És ha most felnézek az ő arcképére, szellemes ar cábau látom a finom mosolyt, látom a megnyugvást, mert az ő kedvenc alkotása él és virul! Látom arcán a megnyugvást, mert elnöki székünkben azt a hölgyet tisztelhetjük utódaként, akit ő, mint ilyet folyton óhajtott és előttem nem egyszer emlegetett. Látjuk a megnyugvást, mert az elnöknő mellett ott van a régi kipróbált al- einöknő, az ő bizalmának hosszú évek során át letéteményese és hü munkatársa. És egy harmadik tanítványa és kedvencének, Szévald Oszkárné úrnőnek köszönjük, hogy itt ezen évfordulón rendszeresen összejöhetünk és a boldogult emlékének tettekkel is áldozhatunk. Mert ezen úrnő lelkes indítványára határoztatott el az évenként megújuló emlékünnep s ezzel kapcsolatban 12 gyermek felru- házása. Sajnos, az eredeti alapítvány leromlott pénzű kamataiból ez ma nehezen lett volna megvalósítható. Azonban Triebler Ilma alelnöknő, az ő fáradhatatlan megszokott buz- góságával nagyobb összeget gyűjtött e célra. Ismét felvonulhatnak tehát a felruházott kicsinyek sorai. Évának, minden élő anyjának szelleme ruházta fel azokat! S midőn a megboldogult képére feltekintve, emléke előtt ngy egyesületünk, mint magam nevében is, kegyelettel fejet hajtok, látom arcán az örömöt és szinte hallom ajkáról az ő nemes, magyar honleányt lelkében átformált, módosított krisztusi mondást: „Hagyjátok hozzám jönni a kisdedeket, mert az övék a jövő Magyarországa !u Köszönet az ő szellemi hagyatéka továbbmuokáíóinak, köszönet az ő müve fentartóinak! Áldás elévülhetetlen emlékére! BMMMieWIiWWM FULLÉR ts BOROS „Kühne“ mezőgazdasági gépgyár rt. tolna- és bácsmegyei képviselete raktáron tart: cséplőgarnitu- rákat, szívó-, gáz- és benzinmotorokat, szabadalmazott páros és páratlan sorú „Vera Őri II“ kanalas sorvetőgépeket ® és minden egyéb j mezőgazdasági (11) 0 gépet £ Főraktár: Szekszárdon.a Kaszinó- X bazár épületében. — Telefon 49. aoa® 9990 ti megtudjak, hogy maga báró- Je szenszky Andor, aki a tolnai huszár tiszteket és a tolnai cigánybandát hozta, 12 lóra rendelt istállót. De a vendégekből is legalább a védnököknek és a főbb előkelőségeknek kvártélyt kellett csinálni: herceg Snlkowski Viktornál Döry Pálék és ViBolyi Ákosék, Biróy Bélánál Mech- wart Ernőék és dr. Martin Józsefék, Reich Oszkáróknál dr. Pesthy Pál (akit sajnos, az utolsó percben táviratilag visszahívtak Budapestre), báró Jeszenszky Andorék, gróf Schaff- gotsch Erich és a tolnai huszártisztek voltak elszállásolva. Az újonnan kifestett hófehér terem gyönyörű képet mutatott a hatalmas lámpák és sók gyertya fényében, mely kitünően érvényre juttatta a Sebestyén Péter asztalos áital ingyen készített állványokon elhelyezett rengeteg zöld növényt, melyeknek cserepei égővörös papírral voltak bevonva. Már a kezdetül jelzett idő előtt megrohanta a közönség a pénztárt és rövid időn belül tömve volt a terem, melyben a sokszínű női ruhák közt a frakkok és szmokingok ko mór foltjait kellemesen tarkították az aranyos huszárattiliák és a tüzérek skarlátvörös gallérjai. Pontban 10 órakor Boros Jóska gyönki cigány rárántolt a kórház,- csárdásra, mélynek refrénje a hölgyek emléklapján is olvasható, hogy : Lebet még Magának valaha beteg bábája!“ A táncot Nagy Barnabás szolgabiró báró Jeszenszky Andorné védnöknével, Révhegyi Iván huszár- százados pedig Mechwart Ernő védnök Alisz leányával kezdte meg. A nagy tolongásban lehetetlen volt a jelenlevő hölgyekről csak félig-meddig is tökéletes névsort szerkeszteni. Szünóra alatt dr. Keck László kormányfőtanácsos - leánya, Ilonka a „Gyönki Láztábla“ című alkalmi lapot árusította csekély 50.000 koronáért, melyben a gyönki társaság közkedvelt alakjainak különös sajátságai voltak többé-kevésbé csípősen tárgyalva: víziszonyuk, vadászszenvedélyük, szerelmi hajlamuk, hall- gatagságuk és igy tovább. A hírek olvasása közben a közönség kacagva ismert rá az illetőkre, a vöröskeresztes ápolónőnek igen előnyösen öltözködött Keck lei pedig csakhamar 3 milliót szedett össze a jótékony célra. Még a magas védnököket sem kímélte a „felelőtlen éjjeli lap.“ A két cigány ban da merőben nj intézményének meg volt az az előnye, hogy egy percig sem szünetelt a zene, mert a táncpauzák alatt nyomban felhangzott az étteremben a nóta. Ilyen körülmények közt nem csoda, ha a hangulat oly emelkedett és kitartó volt, hogy e sorok szerény irÖ ját, kit gyásza akadályozott a részvételben, világos nappal éjjeli zenével zavarták fel és elvitték, hogy |MAUT\KR GYULA fogmflferme SZEKSZÁRD, SzeRtiBrő-szalKl melleit. Telelőn: 1Q7 j
