Tolnamegyei Ujság, 1925 (7. évfolyam, 1-51. szám)
1925-02-21 / 7. szám
VII. évfolyam. 7. szám. Ára 2000 korona. Szekszárdi 1925 február 21. fi KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2000 korona. Előfizetési díj egy évnegyedre 20000 korona. — Postaköltség 2000 korona. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 10000 korona. A hirdetés eg; 60 milliméter széles hasébon mllllmétersoronként 1010 korona. Közgyűlési részvénytársasági stb. hirdetések IZOOkor. — Állást keresőknek 50 százalék engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklámhir, eljegyzési hír, családi hír, valamint a nyllttér soronként 8000 koronába kerül. A sajtó hivatása. — Elnöki megnyitó a aTolnamegyei Újság« hírlapkiadó részvénytársaság közgyűlésén. — Irta : Boditár István. Kultúra: a nemzetek — élete. E nélkül földi létünk — tengődés, mint a jászolhoz kötött baromé. Nép, ország annyit ér, a mennyire bele tud kapcsolódni a kultúra közösségébe, ebbe a világot átfogó, összetartó óriási nagy iancba, amely apró szemekből, fonódik össze. A láncszemek ugyan nem egyformák. Egyik kisebb, másik nagyobb. D-í ne is legyenek egyformák. A művészek keze is ugyanabból az egy anyagból másmás művészi tárgyat formál, mert mindenik mindég a saját egyéniségét viszi bele a holt anyagba. Jaj annak a nemzetnek, amely mindenben mások után indul, amely kultúráját teljesen idagenből kölcsönzi. Eszel mér feladta önálló szellemi életét. A nemzeti karakter kidom borítása tehát nem is olyan kinevetni való — maradiság. Az az t;ember erős, - aki egyéni életet él, mert nem kell törődnie a világgal, hiszen a lelkében hord egy — külön világot. így vagyunk a nemzetekkel is. Lám, az úgynevezett „győző államok“, a szélsőségig hajló liberálizmnsnak vesszőparipájáról mosolyogva néztek reánk — sovinisztákra, akik pedig talán csak névleg voltunk és vagyunk azok. Megvádoltak imperializmussal, más népek elnyomásával, a szabad s^g, Istentől adott jogának sórba- tiprásával. S ők tetszelegtek általános világboldogitó eszméikkel. A nemzetköziség átlátszó, lenge ruháját ölték magukra. De most, bogy elszállt a mámor s a valóság kijózanító ökle őbet is homlokon sujtá s átjárja lelkűket az egész világon át- sivitő moszkvai csipős szél, előszedegetik már a magukról könnyelműen ledobált régi ruhát, a sovinizmus, a nemzeti gloár mégis csak meleget tartó kopott gúnyáját 8 ezzel takargatják be didergő testüket. Nacionalizmus lett a jelszó elnyomóinknál ! Ez fűti ama nagy gőzhengert, amely átrobog a leigá- zott népek eleven testén! S éppen talán ennek a dühöngő-őrjöngésig fokozódott sovinizmusnak feszítő ereje fogja felrobbantani az ördögi ravaszsággal kieszelt, pokoli gonoszsággal végre is hajtott papiros békéi. Az olyan sovinizmus, amely — alkotni nem tud, csak tör, zúz, rombol, a nélkül, bogy a réginél szebbet, job bat teremteni tudna és csak egyszerűen átgázol más népek kultúráján, ezer éves jogon, istenkézalkotta természeti törvényen — életképes, vagy legalább hosszú életű nem lehet. Egy ideig pusztíthat, mint a cyklon, a földrengés, a pestis, de eiőbb'Utóbb kimerül, mint a hirtelen jött nyári vihar. A bocskor egy- ideig lenézheti a csizmái, de elszé- gyelli magát, ha pengő sarkantyút akarnak reá verni. Dávid legyőzhette Góliátot, de kisebb kultúra, pláne a kulturátlanság sohasem győz heti le a nagyobbat, az évszázadok talajába kapaszkodó igazi kultúrát, mely a romokban is él, mert maga az — élet. Róma, » dicső múlt kövein és köveiből épül újra. Görög ország múlt századbeli életrekelését a régi kultúrája által keltett világ- szimpáthiának köszönhette első sorban. Phidias (Pheidias) egyetlen egy szobor-remeke ma is szebben hir déti a görög nép nagyságát s több barátot szerez ennek a szabadság szerető kis nemzetnek, mint az ottani minduntalan való kardcsörtetés. Pom- péji kiásott romjái, az egyiptomi gúlák, Tutánkhamen feitárt csodás műkincsei, vagy a legújabb boliviai, 13 ezer esztendős leletek mind-mind a kultúra ökölcsapása, a kriptaíede- len, sírból kitört lelke az örökéletnek, a halhatatlanságnak. Magyarországot is el Iehett tiporni, de nem lehet megölni, kiváltha nem hagyjuk -— megölni, eltemetni. Ha védőpajzsnak reátakarjuk kultúránk fölényét, ezt a golyóálló páncélt, amely nemcsak minket védett és tartott meg ezer éven át, hanem menedéket adott az alatta meghúzódott más ajkú népeknek is, amelyek megbíztak a magyar nemzet gavalléros oltalmában. Mert volna ma még csak írmagja is hor- vátnak, szerbnek, ha az óriási török elseprőhnllám meg nem törik a nagy mólón, a magyar nemzet eleven testén és acél kardján!? S hol voltak a dicső „bukaresti felszabadítók" hires — kultúrájukkal akkor, amikor a leg első oláh nyelvű bibliát és énekeskönyvet is egy „zsarnok elnyomó magyar erdélyi fejedelem“ adja kezébe az egész oláh népnek és igy őnekik is. Talán hálából ezért tiltják ki onnan könyveinket, hírlapjainkat, ezért került színházi indexre egy Madách, sőt maga Shakespeare is. Ezért szedik el templomainkat, üldözik papjainkat, zárják be kultúránk melegágyát, az iskolákat s fojtják be felnőttek b iák olásgyerekek szájába a magyar szót? Épp ez a biblia tanít- hatná pedig meg őket, ha nem is — szeretetre, de legalább arra, hogy „karddal vész el az, aki karddal tá mad.“ S Giskra cseh hordáit is látták már odafenn a Kárpátok bércei. Kemény, marcona legények voltak ezek, s akkor bizony még nem igen tudták, hogy feltartott kezekkel is lehet, sőt igy lehet csak — győzni. Vasmarkokból, acélkarral kellett tehát a kardot kiverni s a magyar akarat, a magyar vitézség, az állam alkotó, s fen tartani tudó erő és képesség végre is kiverte azt. Élni, tovább élni fogunk tehát mi is, ha — élni megtanulnak. De meg kell | tanulnunk. S ez a szent oktatás a tudomány, művészet, az újságírás beszélő szájának, a sajtónak hivatása és feladata. Fiatal barátaim, azárt akik irtok a nemzet ma is szivárgó vérével és könnycseppjeivel írjatok, így a biblia sem lesz szentebb, iga- zabb, mint amit leirtok. De szűrjétek még meg az igazságot is, mert annak is lehet — mérge, hiszen régi axióma, bogy a legnagyobb jog is lehet a legnagyobb — jogtalanság. Szemetek legyen éles, mint a sasé. Legyetek fürgék, mint a gyik. De legyetek szerények, mint a mécs, amely azért mégis világit a sötétben. S legyetek olyan, mint a tükör, amely nemcsak a szépet, de a hibát, a fogyatkozást is megmutatja. S ebben lássátok — magatokat is. S ha megláttátok, nem lesztek kihívók, fennhéjázók. De azért lehettek önérzetesek, puritánok, igazságszeretők, becsületesek, meg nem alkuvók, meg nem vehetők. S ha ezek lesztek, nem lesztek bekötött szemű csatlósai a mindenkori hatalomnak, küllők a felkapaszkodók diadalszekerében. Amit tehát leirtok, azt ne szenzáció vágy, hanem tudás, jó ízlés, igazság, szeretet és feltétlen jóakarat diktálja. Ne elvakult, egyoldalú párt- szenvedély, vallási, politikai elfogult ság. Mert ne feledjétek, hogy ezen a szerencsétlen, guzsbakölött Magyar- országon ma csak egy politika lehet: magyar politika, magyar nemzeti politika, az összetartás, egymás megértés, az érték szerint való megbecsülés, az engesztelődés, megbocsátás s a szeretetben való egybe forradás politikája. Ez a magyar erő, a bont vissza- szerző ököl, a magyar feltámadás és örökélet. Ha követitek : Éltetitek a — nemzetet. S lehet-e ennél szebb sajtófeladat és hivatás ? Ragály. A szervezkedési láz, mely a jelen időben megmozgatja az embereket, ragály szerű tüneteket mutat. A reánk oly végzetessé vált világháború előtt csak az ipari munkásság tömörült szervezetbe, ez a láz azonban immár átragadt a falvak lakóira is. Addig, amíg a becsületes munkásság, a mindig nehezebbé vált megélhetési viszonyok következtében a nagytőkével szemben, a mindennapi kenyérért küzdve tömörült egy nagy táborba, a szervezkedés nem volt baj, mert végre is az élethez, a kenyérhez joga van minden embernek, akár tollal, kalapáccsal, maiteres kanállal vagy kaszával és kapával szerzi is meg azt. Csak amikor nemzetközi kalandorok, a mindenáron érvényesülni akaró lelketlen agitátorok a kény ér kérdést hátrább szorították a politikai kérdésnél, mikor a munkásság kezébe szerszám helyett a gyűlölet lobogó fáklyáját adták, melynek bűzös lángjánál vörös színben látták a világot, mikor politikai okokra visszavezethető szükségtelen sztráj*' kokra kényszeritették a munkásnépet és csökkentették bennük a munkakedvet, csak akkór vált veszélyessé a szervezkedés úgy a munkaadóra, mint a munkásra, a kottőn keresztül pedig az egész magyar nemzetre, mert a folyton hullámzó és emelkedő bizonytalan munkabérek nagyobb százalékú haszonra késztették a munkaadót, mit azután a drágábban előállított gyári vagy kisipari termékeknek forgalomba kerülése folytán végeredményben, az uíoIbó állomáson, mint fogyasztó, legnagyobb részben a munkásság verejtéke termelt ki anélkül, hogy a megélhetésen bármit is könnyített volna. így azután a nélkülözések és a folytonosan szított elégedetlenségek következtében a munkásság a magyar nemzet testében beteg résszé vált és mint ilyen, annál könnyebben volt megfertőzhető a nemzetköziség bomlasztó bacillusai által. Jelszó lett: ahol könnyebb az élet, ott a haza s a testben meggyötört és lélekben átformálódott munkásság később már kenyér helyett-jogért kiáltozott .•<. . A ragály náluok is fölütötte a fejét. Itt van köztünk s mint vízbe dobott kő után a hullámgyürü, mind szélesebb körzetben terjed s már a mi derék sárközi népünket, vármegyénk díszét, ezt a mindig józanul gondolkozó, minden idegen szellemtől érintetlen, tiszta magyarságot is megcsapta a szele. Teljed a láz, jön, jön, mint Szahara sivatagában a gyilkos számum és jaj annak, aki sárgának látja a napot, jaj annak, aki magába szívja ezt a mérget, mert az mit sem lát többé, csak a népvezért. Vak bódulatában még azt sem vsbzí észre, hogy annak egyik keze mérgezett tőrt igyekszik a leikébe döfni, a másik kezével psdig aranyat keresve, a zsebében kotorász s ahelyett, hogy ellökné magától a tolakodó kezét, mint egy uj „Messiást“ követi őt. Szegény, elvakitott munkásnép, hány ezer meg ezer aranykoronát guritasz te annak a népboldogitónak a zsebébe, magad pedig koplalsz. Rongyokkal takargatod a testedet, az apostol pedig lakkcipőben és legújabb divatu, angol szabású ruhában jön közéd, de hát megszorítja a kezedet, testvérének nevez és ígér neked minden jót a máséból, ráadásul pedig még általános titkos választójogot is. Hogy micsoda kincs ez az „általános titkos“, már tudjuk. Volt benne részünk annyira, hogy még a halálos beteget is kiráncigálták az ágyból a a törvény nevében büntetés terhe mellett kényszeritették szavazatának leadására. S mi lett a következménye ? Az apostol menyországba jutott. Helyet foglal a magyar nemzetgyűlés- ben (bár nem mindenik), te pedig ha kaszát, kapát nem fogtál a kezedbe, üres maradt a kamrád, felkopott az állad s az apostolnak dehogy jutott eszébe, hogy a dúsan
