Tolnamegyei Ujság, 1925 (7. évfolyam, 1-51. szám)
1925-12-12 / 49. szám
Egyes szám 2500 korona (20 fillér). VII. évfolyam. Szekszárd, 1925 december 12 49. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKA! ÉS TÁRSADALMI HETILAP. teitwitfaég és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. YeMonszám 85 és 102. — Egyes szánt ára: 2500 korona. BMBzetési dij egy évnegyedre 20000 korona. — Postaköltség 2000 korona. Szerkesztő: SCHNEIDER JANOS. A lap oegjeleaik niadea szonbatoa. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illetO közlemények a szerkesztOséghez küldendők. IhMM Sral: A legfcUSbb hirdette dt|a 10000 kanna. A hirdette eg; M ■Hiteiéter axélct haaébon mllllmélaraoronkénl 1000 korona. Kfiegyllétf réazvénytáreaeégl atb. hlrdatteak lZOOkor. — Állást karsaOknah 80 aadna. léh engedmény. A hírrovatban ethnlyaiett rnklémhtr, sl|egyséel hír, aaa> lé dl hír, valamint a ajUttér soronként SOOO koronába karll. A Aozdúk közös frontja. A gaadatársadalom most üli nagy betét a fővárosban, ahol an OMGE közgyűlési termében régen hangoztatott kívánságaikat tárgyalják. Ez a gazdaparlament olyan eszmét pendített meg, amelyiknek mi is régóta ' hirdetői vagyunk. Egy táborba a gasdákat I Ha a magyar mezőgazdák szervezetlenül, bomlott kéve módjára akarják érdekeiket dűlőre vinni, igazi eredményeket elérni soha nem tudnak. Esen a közgyűlésen komoly tár* gyalás alá vettek a jászberényi kisgazdák beadványát, amelynek jelentősége messze túlnő a helyi vonatko zásokon. Teljes bizalmukat helyezték az OMGE-be, pártfogását kérvén, kogy ügyeik érdekében síkra ssáll jón. Gróf Hadik János, a közgyűlés elnöke, nagyjelentőségűnek minősítette a jászberényi gazdák példát mutató eljárását, mert megtalálták azt a fórumot, amelyben tömörülve sse retnénk látni az egész magyar gazda társadalmat. Gróf Hadik János mondotta ezen a közgyűlésen, hogy az OMGE mindenkor a közös gazdaérdekekért szállott síkra a régi vágya, kogy kebelébe tömörítse zz összes gazdákat. Az OMGE sohasem ellenezte a földreformot, de felemelte mindig a szavát, amikor a demagógia és a birtokosoBztály elleti gyülölködó izgatás akarta inficiálni a gazdatársada lom egyes rétegeit. Es a szellem éket akar verni a nagy, középbirtokosok, a kisgazdák és a földmunkások közé, bogy ismét a nyakukra hozza „a szociális termelésből fakadó jólétet.“ Az OMGE követelte leghangosabban mindenkor, hogy a földreform teremt sen a földhöz juttatottak számára egzisztenciális alapot, a törpebirtokok belterjesen müveit, jól beruházott termőföldekké tétessenek és végül, hogy a törvényben, biztosított kis házhelyeken családi otthonok létesüljenek. Hogy mily komolyan dolgozott ezért az OMGE, semmi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy maga Hadik János vállalta a Falusi Kis lakás Épitő Szövetkezet elnökségét. A jászberényi gazdatársadalom országos szempontból, de agrárpolitikai érdekből is helyesnek találta, ha egy táborba tömörül az egész ország mezőgazdatársadalma. Ilyen egységes szervezkedés bátran szembe tud nézni' azokkal az áram latokkal, amelyek lelkiismeretlenül működnek a falvakban. Mi nem •llenezzük a gazdák vármegyei és kerületi szervezkedését, de szeretnék, ba azok a szervezetek egy közös szervben futnának össze s igy erőteljesen, közös, egyesült erővel tudnának szembenézni azzal a demagógiá val és féktelen izgatással, amely veszedelme az országnak és egyben a gazdatársadalomnak is. A kisgazdák a politikán belül bizonyságát adták már több alkalommal bölcseségüknek s annak is, hogy a tudást mily nagy mértékben megbecsülik. Hú közkatonák ők, akiknek sorából kitűnő vesérek is teremtek. Nagyon szeretnénk, ha a most lefolyó gazdanapok újabb lökést adná nak egy olyan gazdasservezkedésnek, amelyik áldásos lesz magukra a gazdákra, de egyben az országra nézve is. A földmunkásságnak meg kell ér- I tenie, hogy a helye csak a kiagas- j dák oldalán lehet, mert ha vala | melyik kisgasdának rosszul megy a sora, földmunkás lesz belőle, viszont, ha a földmunkás becsülettel dolgo sik, kisgazda leez. Mi nagyon jól tudjuk, hogy a magyar gazdatársada- lom nehezebben megmozdítható réteg, de ha ezt a szunnyadó erőt tespedé- séből fel tudjuk rásni a egy hasafias s gazdaérdekeket szolgáló szervezetbe lehet jgmöriteni, nincs mitől fólnie az országnak, de magának a gazda- társadalomnak sem. Leégett a szekszárdi Pirnitzer divatáruüzlet. Négy és fél milliárd korona a kár. Még csupaszon állanak a szekszárdi nagytemplom falai, az októbervégi borzalmas tűzvész nyomai még ott éktelenkednek a megyeszékhely főterén, máris újabb, méreteiben az előzőhöz hasonló túzkatasztrófa rendítette meg Szekszárd lakosságát. Keddről szerdára h jló éjfélkor kigyulladt a város központján, a Garay* tér sarkán, a monumentális Pirnitzer palotában elhelyezett divatkereske- dés és a vármegyének ez a legrégibb és legnagyobb ilynemtl ttslete a kora hajnali órákig teljesen leégett. A fo gyatékos felszerelésű tűzoltóság tehetetlenül néste a tüzet, a vadai tóm boló elemmel szemben hiába volt minden bátorság és hősiesség: a dú san felszerelt kereskedés minden belső berendezésével együtt porrá égett. A sserencsétlenséget csak fokozta a kemény tél szokatlan hidege. A vizeslajtok és szivattyúk befagytak, az átnedvesedett tömlőket jég lepte el és széttöredeztek, teljesen hasznavehetetlenekké váltak. Adja Isten, hogy hamarosan tűz ne üssön ki a városban, mert a csupaszon, felsze relés nélkül maradt tűzoltóság mit sem tudna tenni a tűzvész megféke zésére. A rettenetes esemény részletei a egyébként a következők: A tűzlárma. Kedden este 11 óra 55 perckor a Garay-téren volt Szabó Gyula államrendőrségi őrmester őrségváltás közben észrevette, hogy a Pirnitzer József és Fiai áruházának a vaaredő nyök fölött lévő és díszes rácsozatokkal elzárt félkörü üvegablakai mögött világosság támad. Az őrmester felfigyelt a szokatlan időben egyre erősbödő fényességre és csakhamar megállapította, hogy az üzletben füst, tehát tűz is van. Társával, Mozolán Sándorral együtt azonnal riasztó lövéseket adott le, felzörgetttí a közel ben lakó Mntschenbacher Lajos és Mautner Gyula tűzoltó parancsnokokat, majd értesítette a rendőrség ka- pitáoysági őrségét és a városházi tűzoltó készültséget is a tüzkatasztró- fáról. A vészkürt. A riasztólövések hallatára legelőször a Szekszárd Szálló vendéglőjének és kávéházának a közönsége termett a tűz színhelyén, majd odaérkeztek a rendőrök és az inspekcióé tüsoltók is. Kőiben Mutschen- baober tüioltóparancsnok felesége telefonon felhívta a villanytelepet, hogy ssólaltassa meg a vésskürtöt. A sziréna hamarosan búgni kezdett és az álomba merült lakosságot harangkon- gatáa hiányában ez a rémes hang figyelmeztette a katasztrófára. A rendőrök felzörgették a közeli utcák lakosságát, majd lovas trombitások száguldottak végig a városon belebar- sogtatva az éjszakába a tüzjelet. Munkában a tűzoltók. A csikorgó hideg dacára is hamarosan a helyszínére érkezett a segítség. Mindjárt a tűzvész elején ott láttak dr. Éri Márton alispánt és Kiss Árpád rendőrtanácsoBt az egész rendőrtisztikarral. Mihelyt kellő számú tűzoltó gyűlt össze, Mutschenbaeher parancsnok felszakittatta az egyik redőnyt, hogy tájékozódjék a tűs nagyságáról és megtámadja a tűz fészkét. SajnoB, a tűs akkorra már annyira elharapódzott, hogy a hatalmas Uslethelyi- ség úgyszólván teljesen lángokban állott. Befagytak a szivattyúk. Azonnal munkába állították a szivattyúkat, hogy vízzel árasszák el a bolthelyiség közepét. Ez a kísérlet azonban sikertelen maradt, mert mikor a rendelkezésre álló viz elfogyott, a szivattyúk szelepei a nagy hidegben rövid idő múlva befagytak és felmondták a szolgálatot. Mikor újabb szivattyúkkal és meleg ártézi vízzel próbálkoztak, akkorra pedig a víz nyomás hatása alatt szétrepedeztek a csonttá fagyott kendertömlők. A tüzoltőgépeknek a munkája megbénulván, a tűzoltók felvágták az ösz- szes redőnyöket és életük veszedel- meztetésével rohantak a lángoló he- lyiségbe, hogy megmentsék, ami menthető. Megmentették az üzleti könyveket. Mutschenbaeher parancsnok maga járt elől jó példával és társaival, valamint H*speli Géza városi pénztár- | sokkal együtt kihozta a tűsből a I Pirnitzer cég üzleti könyveit, és levelezését, az üzlet közepén volt égő amerikai íróasztalt és kibordta a ki rakatok anyagát, továbbá as utoai falak mentén volt állványokra rakott cikkek egy réssét, amelyeket a szomszédos Mozi-vendéglő és a Schlesinger féle kereskedés kapaaljában helyestek el. A parancsnok és társainak ez a munkája valóban isten- kísértés volt, mert tüsálaro hiányában úgyszólván minden védelem nélkül rohantak bele a veszedelembe. Az üzlet berendezése és a belső fa- | lak mentén felhalmosott rengeteg mennyiségű poBstó és nehéz szövött ára azonban ekkor már mind égett, agy, hogy a lángok hamarosan ki- osaptak az üzletből és folyton nőve* kedve hatalmas csóváikkal az ereszt nyaldosták. Ekkor már olyan rettenetes volt a hőség és olyan nagy a szövött árak bűzös füstje, hogy az áruházát sorsára kellett hagyni, mert látható volt, hogy a rendelkezésre álló eszközök- kel a tüzet elfojtani nem lehet. Baluetek. Közben a fóbejárók fölött lévő karBitmárvány erkélyeket is elérték a lángok és a márvány kesdett égett mésszé válni, széttöredezett és po* tyogni kesdett. As egyik márvány- darab rá is esett Link Lajos tűzoltó fejére, a csákója aionban felfogta aa esés erejét és a tűzoltónak nem tör* tént baja. Ugyanakkor megsebesült a jobb kesén Mutschenbaeher tűzoltó parancsnok, akinek az áruk mentése közben a kirakat egy üvegszilánkja felhasitotta a kézfejét. Veszélyben ez egész ház. A hőség percről-perore növekedett, a lángok mindig nagyobbak és nagyobbak lettek és a nagy melegtől az emeleti ablakok egy része is megrepedt. Az üzlet fölött lévő hatalmas lakás megtelt füsttel, a parkett padlók recsegni, dadorodni, majd behajtani kezdtek, ngy, bogy a Pirnitzer családnak onnan menekülnie kellett. Az üzlet boltozatának vázát képező hengerelt vastartók a nagy hőségben átmelegedvén, behajtani kezdtek, a menyezetszerkezet is meglazult. Az egész emelet recsegett ropogott, a főfalak megrepedeztek és egy részük sülyedni kezdett. A sülyedésnek az volt az oka, hogy az üzlet belsejében lévő középső fal nyílásai fölé helyezett főfalak szintén vastartókon nyugszanak. Ezek a vastartók a hőségtől bebajoltak és a rajták levő nagy teher alatt sülyedni kezdtek. Ssörnyü szerencsétlenség lett volna, ha a hőség még tovább fokozódik, mert akkor a vastartók elolvadván, a menyezeten kívül az emeleti főfalak is beomlanak és az igy támadó aknákon keresztül a lángok a fedél- szerkezetet is felgyújtják, úgy, hogy az egész ház, az emeleti lakas nagy értékű berendezésével együtt a tűs martalékává lett volna. Ez azonban nem következett be,
