Tolnamegyei Ujság, 1925 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1925-12-05 / 48. szám

i’ULNA .\MiGYLi L'JS.' iy. 5 „Kühne“ mezőgazdasági gépgyár rt. tolna- és . bácsinegyei képviselete raktáron tart: oséplőgarnitu- rákat, szívé-, gáz- és benzinmoto­rokat, szabadalmazott páros és páratlan sora „Vera Drill“ kanalas sorvetőgépeket és minden egyéb mezőgazdasági (11) gépet Főraktár: Szekszárdon,a Kaszinó- bazár épületében. — Telefon 49. rályi biztos az uvodaloai részéről, szentkaioiiiai Cseh László és jóba- házi Dőry János a vármegye részé ről megállapították a vármegye szék­házé telkének a kiterjedését és a felépítendő székesegyház helyét. Er­ről Gruber Lipót mérnök térszín- vázlatot kéezitett, melynek másolatát még 1913-ban sikerült megszereznem dr. Holub József kedves barátom, akkor Nemzeti Múzeumi könyvtárőr atján a országos levéltárból. Sajnos, nyomdai nehézségek miatt a vázla­tot nem közölhetem és csupán csak az akkori helyzet leírását adhatom, de így is elég érthető lesz: Az apátsági — utóbb vármegyei székház hivatalos és mellék épületei, a mostani székház főjegyzői lakásá­nak bejárójától jobbra, a*mai kapu- alja, számvevőségi, árvaszéki, gazda­sági, főszolgabirói hivatalok —házi­szolga szoba — helyén voltak. A székesegyház a mai vármegyeháznak balfelőli udvarterében állott és pedig úgy, hogy északi fala a vármegye­ház északi részének az udvar felőli folyosójába esik, keleti fala körül­belül az ezen folyosó bejáratának jobbfelőli sarkától, a kőnyomd a‘előtt, vonult el, azután délfelé fordulva a főjegyzői lakáB bejárata irán, ában vonult kifelé. Nyugoti fala a bejá­rattal körülbelül a főjegyzői lakás folyosójának helyén lehetett, a lakó szobák helyén a székesegyháznak egy kis előtere volt, kótfelől fallal elzárva. A vármegye székházét tehát északfelől vagyis a negyedik o'dalon is tényleg elzárta a székesegyház, a me y mögött volt még egy kis terü­let, amelyen épült fel a mai várme­gyei székház északi szárnya a volt börtön helyiségekkel. Az egészet mély árok kerítette be, amelynek vonulása most is látható a várkert körületén, valamint a Wolf Henrik féle ház jó­val alacsonyabb hátsó udvarán át. Az árok mögött volt a várfal. Az urodalmi pintérműhely tökéle­tesen a mai rom. kath. elemi iskola helyén volt ugyanazon irányban, de jóval hosszabban lenyúlt a [székes- egyház felé, úgy, hogy csak egy keskeny kocsiút választotta el. Köz­vetlenül a műhely mögött és a mai Bzékesegyház, törvényszéki palota és mögötte levő házak helyén a jobbá­gyok házai és udvarterei voltak a gazdasági épületekkel s leértek a vármegyeház előtti kút irányáig, kereszt utcák nélkül nyugoti és ke­leti sorral egymásnak háttal fordulva. Ha tehát a székesegyházat régi helyén előre a tér felé megnagyob­bították volna, a keleti soron levők tfiz esetén egyszerűen bent rekednek. Ettől tartottak a lakosok, meg a vármegye is, melynek egyébként is szüksége volt az egész megvett te­rű etre. A tűzvész után, melyben az összes jobbágyházak itt a fennsíkon mind el pusztultak, az uj székesegyház SZABÓ JÁNOS Telefon: 120 mérnöki irodája, Szekszárdon. Vasúti fasor 6 V ILLAMOS és IPARTELEPEK ellenőrzése. — Rentabilitási számítások. — Villamos-, telefon-, vízvezeték-, központi fűtés-, fürdő-, egészségügyi-, vizlecsapoló- és öntöző-berendezések. — Épületek, beton- és vasbeton- szerkezetek, utak és hidak tervezése és építése. — Építési anyagok, szén, gáz- és kenőolajok, villamos csillárok és árammérők, rádiótelefonok szál­lítása. — Fáik és Zinner gránit- és mészkőbányáinak Szék szárd és vidékére kizárólagos képviselője. — Terméskő, út- és betonkavics, járdaburkoló grinitdara. helyét a hdyszinrajz szőrint a volt pintérmüvely helyére tervezték, de észak déli irányban. Az ideiglenesen épített fatemplomot ide helyezték, olyan formán, mintha a mai elemi iskola nyugoti felén át keresztben feküdne. — A mai székesegyházat 1802-ben kezdték építeni, a volt urodalmi pintérmühely mögötti le­égett jobbágyházak helyére és egyik adatom szerint 1804 ben, másik sze­rint 1806 baa fejezték be. Valószínű, hogy 1804-ben befejezték az építést, de csak 1806-ban szentelték jel, A város fele 1825 ben ismét "leégett ugyan, de ez már nemvöizéiysztette a székesegyházat és környékét. Már most röviden ismét visszatér­hetünk az őseredetre. Az első keresz­tény templom mindenesetre az volt, ame'ynek közelében az emlitettem római korbeli keresztény sarkofágot találták 1845-ben. Ennek az elpusz­tult helyén épült fel a Szt. Benedek- rend kisded temploma, hihetőleg már Géza fejedelem idejében és Szent István ennek a templomnak ado­mányozta a körülötte volt bokros területet. Ez a templom pedig feltét- I lenül ott állott, ahol a kathójikus j egyház törvényszerű bagyomáéytFsze- ! rint az apátsági Bzékesegyház több- | ízben újra építve mindig állott az 1794 iki tűzveszedelemig. A bokros hely p :dig a mai vármegyeház és várkert területe volt. — I. Béla 1063 ban meghalt és az apátsági templomba temették el. Fraknói Vil­mos „A szekszárdi apátság története“ cimü művében jegyzet alatt közli az 1776 évi canonica visitatioból a szé­kesegyház leírását és e sorokat: Ad latum existit sacristia sub fornice, pin 23 qaam extant rudera alicujus sacelli, in quo dicitur Béla I. sepul- _tus — magyarul: oldalánál vau a boltives sekrestye, mely mellett vala­mely kápolna romjai állanak, mely­ben amint mondják I. Bála van el­temetve. Az én gondolatom — bár merésznek látszik is — az, hogy ezek a még láthatott rommaradvá­nyok abból az első benedekrendi kis templomból valók lehettek s az apát­sági székesegyházat nem ennek a helyén, hanem mellette építették fel s ez az első templom, kápolna-sorba jutott. A közérdek kényszerítő okainál fogva más helyre, de mégis kö­zeibe jutott székesegyház sorsa egy szomorú .történeti eseménnyel lett is mát gazdagabb. Vajha ez volt volna az utolsó is! A dombóvári Iparosság ünnepélye. Tolna vármegye délnyugati csücs­kén fekvő Dombóvár nagyközségben a nagyobbszabásu események egy­mást érik. Nemrég nyílott meg haza­fias, szép ünnepéllyel az iparosság uj otthona, azután a szekszárdi mozi mintájára példátlan gyorsasággal fel­épült ipartestületi mozgószinház, no­vember 22-én emlékezetes, nívós üu népségek között, magaB egyházi és állami dignitáriusok jelenlétében avat­ták fel a szent Orsolya rend kápol­náját és ipariskoláját, november 28 án pedig a vármegye főispánjának és alispánjának részvételével ünnepelték Dombóvár kiváló iparostársadalmá nak vezetőjét, Ivanich Antal gyáros, ipartestületi elnököt m. kir. kormány­tanácsossá történt kineveztetése al­kalmával. Jól esett látnunk az egyes társadalmi osztályoknak valláskütönb- ség nélkül való összetartását, azt az egymás iránti szives figyelmet, amely ezen az összejövetelen oly pétdaadóan megnyilvánult. Úgy láttuk, Dombó­vár kedvező fekvéséből és mint az egész Alsódunántul legelső vasúti csomópontjából folyó természetes fej­lődésének a megfelelő társadalmi ösz- szetétel is egyik számottevő rugója. Bizonyos, hogy a közeli Kaposvár és Pécs is inti a folytonos tevékeny­ségre, de a haladás iránt kellő fogé­konysággal bíró lakosság nélkül mind e vonzó példák hatástalanok marad nának. Elismerés illeti Tolna várme gye vezetőségét, hogy e várossá fej­lődő nagyközséget szívvel lélekkel fel­karolja és nem engedi, hogy Somogy vagy Baranya, amelyekkel élénk üz leti összeköttetésben áll, elhódítsák tőlünk. Ezért Dombóvár szive is hü a régi vármegyéhez és a történelmi tradíciókhoz Fejlődésének további fázisait mi is örömmel kisérjük és azokról mindenkor szeretettel meg is emlékezünk. Jankó Ágoston főispán és dr. Éri Márton alispán múlt hó 28-án dél­ben érkeztek az ujdombóvári vasúti állomásra, ahol Ksnázy László fő- szo'gabiró, Takács József főjegyző és Farkas Ferenc községi biró fogadta őket. Ugyanebben az időben gyüle­kezett Dombóvártársadalmáaak szine- java a főszolgabirói hivatalban, akik a félegy órakor érkezett vendégeket lelkes éljenzéssel üdvözölték, majd Jankó Ágoston főispán gyönyörű be széd kíséretében átadta Ivanich An­tal ipartestületi elnöknek a kormány­tanácsosi okiratot, aki azt meghatot- tan megköszönte. Egy órakor az ipartestület mozgó- szinházában mintegy 200 terítékes bankett volt, amelyen a régi magyar szokáshoz híven számos feiköszöntő hangzott el, de ezek mindegyike ezúttal jelentőséggel bírt. ,— Jankó Ágoston főispán az ünnepelt szemé­lyéből kiindulva a kormányzót kö­szöntötte fel, az alispán az nj kor­mánytanácsos bokros érdemeit mél­tatta rendkívül hatásos beszédben, majd sorban üdvözölték Ivanich An talt Keaózy László főszolgabíró, mint az I. fokú iparhatóság képviselője a maga és a járás, Takács József fő Landauer Pálné nőidivat-ka'apterme és előnyomdája Szekszárdon a Kaszinó-bazárban STJÄ kalapokban! Alakítást jutányosán vállal. Goblein-képek és kézimunkakellékek nagy raktára. Elő. nyomási munkák azonnal készülnek Figyelmes és pontos kiszolgálás I 800 jegyző a község, Türkössy S-indor a kisgazdák, Messmer József az ipa­rosság, dr. Vas Géza a dombóvári kereskedők egyesülete és az Omke, Karkecz Lajos máv. felügyelő avas. utasság, Pártos Ferenc áll. iskolai igazgató a tanítóság nevében. Külö­nös figyelmet keltettek az eBztergom- szászvári bánya rt. részéről felszólaló Bornemissza mérnök szavai, aki be­jelentette, hogy az ünnepeltnek, mint a dombóvári villanytelep tulajdoné sának megértő magatartása következ­tében Dombóvár nemsokára központi a lesz a Dunántúl nagyrészére kiter­jedő villanyáramvezatéknek. Ivanich Antal igen meghatva mondott há­lás köszönetét az üdvözlésekre. Ez­után dr. Kertész Lipót tb. főorvos, járásorvos a vendégeket, dr. Gutky János közjegyző a főispánt, mint európai műveltségű vezetőt köszön tötte fel hosszantartó tapsot aratva. Frenetikus lelkesedést váltottak ki Vér Vencel reálgimn. igazgató és Tür­kössy Sándor földbirtokos felszóla­lásai, akik a dombóvári járás szü­löttét : dr. Éri Márton alispánt üd­vözölték az őszinte nagyrabecsülés, tisztelet és szeretetnek szívből fakadó és szívhez szóló hangján. Tolna vár­megye alispánja, állapították meg ki­törő éljenzések között, nemcsak a szorosan vett közigazgatás, hanem a vármegye kulturális és közgazda-' sági előbbrejutásának is a lelke, ve­zetője. Az ö mindezt átfogó tudása, törhetetlen alkotó ereje, jelleme a providenciába magyar államférfi eré­nyei. Az alispán a nem várt ünnep­lésre gyönyörű választ adott, amely­ben biztosította szülőföldjét soha el nem múló szeretetéről és támogatá­sáról. A bankett az alispán meg- megismó lődő éljenzésével ért véget. Tanítók gyűlés. A szekszárdi róm. kath. esperes­kerület tanítói köre f. évi november hó 26-án tartotta közgyűlését, melyen, a kedvezőtlen idő dacára a tagok csaknem teljes számban resztvettek. Virág Ferenc apát, elnök megoyitó beszédében örömének ad kifejezést, hogy a jelenlevők arcáról leolvashatja a tettrekészséget azon nemes felada­tok megoldására, ami a tanítóra vár. A jelenlevők szeméből látja azon szent meggyőződést, hogy mindany nyian hiszünk .Magyarország feltáma­dásában. Ha a tanítót ilyen érzelem hatja át, akkor nyngodt, mert tudja, hogy a tanító a benne táplált érzel­met átülteti a jövő nemzedékbe. E mnnkán kivül még mást is vár úgy az egyház, mint az állam a tanítótól. Ismerjük azon szegény gyér* maki lelkeket, kik terhelt szülőktől származnak. Pozitív munkája a taní­tónak megakadályozni e terhelt lel­kek szaporodását a lelkek megjaví­tása utján. Bár a tanítót működése közben sok méltatlanság éri, azért MAUTNER GYULA iugmOterme SZEKSZÁRD, SzeRsznrd-szólló mellett. Telefon: 107 I-------—————————————— -------1 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents