Tolnamegyei Ujság, 1925 (7. évfolyam, 1-51. szám)
1925-11-28 / 47. szám
Ara 2000 korona. VII. évfolyam. Szekszárd, 1925 november 28 47. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKA! ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefon szára 85 és 102. — Egyes szám ára: 2000 korona. Befizetési dij egy évnegyedre 20000 korona. — Postaköltség 2000 korona. Szerkesztfi: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések Arai: A legkisebb blrdeiis dija 10000 korosa. A hirdetés égj 60 milliméter sséles hasábon milliméter so rönkén! 1000 korona. KOagytlésI részvénytársasági stb. hirdetések IZOOkor. — Állést keresőknek SO sxéta* lék engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklémhlr, eljegyzési hír, ase> léd) hír, valamint a nyüttér soronként 8000 körönébe karül. A miniszterelnök válasza. Szekszárd városa éB környéke gaz dáit régóta igen élénken foglalkoztatja a borértékesítés kérdése, ami természetes is, hisz Snekszárdnak, de meg Bátaszéknek is legfőbb jövedelmi forrását hosszú évtizedek óta a bor értékesítése képezte. Nagy reménryekkel néztünk azon erős mozgatom elé, amelyet a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete indított meg a Borkereskedők Egyesülete, a Mezőgazdasági Kamara és a bortermelő vidékek nemzetgyűlési képviselői közreműködésével. E bó 19 én nyújtották át a kidől gozott emlékiratot a kiküldöttek gróf Bethlen István miniszterelnöknek, ame!yben nemcsak a szőlőtermelés óriási és sürgősen orvosolandó bajait fejtették ki, de megjelölték az u'at és módot is, amellyei bortermelő gazdáink súlyos bajain-gyorsan segíteni lehet. Sokak előtt ismeretes az a válasz, amelyet a miniszterelnök a memorandum átnyujtóknak adott és amely nemcsak az Országos Kereskedelmi Egye.-üiés, a Borkereskedők Egye sületében váltottak ki erős kritikát, hanem a bortermelők körében is, a legnagyobb gazdától, a legkisebbig. A tisztelgő küldöttség megdöbbenve hallotta a választ és minden vonalon való elégedetlenségnek egy erős réz gése vonult keresztül az egész gazda- társadalmon. Mi becsületes hűséggel és önzetlen kitartással állunk Bethlen István gróf miniszterelnök politikája mellett és megvagyunk győződve arról, hogy ezekben a nehéz időkben senki úgy nem tudná irányítani szerencsétlen országunk ügyeit, mint ő és az egységes párt programmja az, amelyet erős küzdelem árán romban heverő országunkat felépíteni lehet, azonban megváltjuk egész nyíltság gal, bogy a miniszterelnöknek csü törtökön a bor értékesítése ügyében tett kijelentéseit nem tartjuk olyanoknak, amelyek alkalmasak az egységespárt álláspontjának megerősítésére. Az ország gszdasági termelésében második helyen áll a bortermelés, 380.000 kát. ho!d szőlő megmive- lése 50 millió munkanapot biztosit a szegény munkás embereknek, 200 millió aranykorona bevétel származik a bortelmelésből és igy a szőlőterü letek hatalmas adóalapot képeznek. Országos érdek tehát, hogy ezen adóalanyok helytelen adóügyi intézkedésekkel, kapzsi vasúti politikával külkereskedelmi szerződések hiányában el ne pusztítassanak és vele sok százezer munkáscsalád munka- nélkülivé ne tétessék. Nagyon helytelen információval láttak el a borteimelés ügyében az illetékes miniszteri szakközegek a miniszterelnök urat, amikor benne azon aggodalmat keltették fel, hogy a szőlősgazdáknak nyújtandó előnyöket a borkereskedők és korcsmáro sok élveznék csak és nem a szőlős gardák. Nem bocsátkozunk annak megvi- lágositásaba, bogy a közvetítő kereskedelemnek szerveit kívánatos e a termelőkkel szembe állítani, de kérdezzük, országos érdek-e megtagadni egy négy g* zda'ársadalom kérését azért, mert eme kérelem kedvező elintézéséből esetleg mások is hasz not húznának. Tisztán áll előttünk, hogy nem a borkereskedők és korcs- márosok szándékán inulik a bornak értékesithetése, hanem a kereslet hiányán Ha a szállítás drágasága és a fogyasztási adók magassága lehetetlenné teszik a tömegek fogyasztását, akkor a kereskedők és korcsmárosok anyagi tönkremenésük révén (mint a múlt év szomorú statisztikája mutatja) sem képesek a borfogyasztást növelni és a borok , értékesítését elősegíteni. Miért lehet a 2380 koronás bor- fogyasztással szemben a 84 koronás sörfogy&BZtási adót fentartani. A hatalmas sörtrösztök magánérdekei nem j lehetnek fontosabbak, mint sok száz ezer munkáskéznek munkával való i ellátása és sok ezer szőlősgazdának j a tönkremenéstől való megmentése. A miniszterelnök ur hivatkozott arra, hogy a szőlősgazdáknak szövetkezetekbe kellene tömörtilniök, típus borokat készíteniük, külföldön képviseleteket felállítani és a magyar bornak ilyen módon hírét visszaszerezni. Mi, szekszárdiak, speciálisan sokat foglalkoztunk a borözöveikezetek gondolatával és arra a tapasztalatra jutottunk, hogy azok az ország legtöbb vidékén, a termelők sokasága és egyénisége miatt meg nem valósíthatók, de ha ezen nehézségek el- hárithatók volnának is, vájjon a kilincselő, könyörgő szőlősgazdák abban a helyzetben vannak-e, hogy közpincék felállításába milliárdos befektetéseket eszközölhessenek itthon és kockázatos, szintén sok befektetést igénylő képviseleteket szervezzenek külföldön A sző ősgazdának egyéni és nemzetgazdasági szempontból kötelessége a jó termelés. A forgalomba hozatalt úgy itthon, mint külföldöna kereskedő eszközölje, aki a borok összeházasítására, tehát típus borok előállítását és a lehetőségek szerinti értékesítésre munkájára rátermettségével és hosszú évek tapasztalatával a hivatott. Ezek kezében sokkal biztosabb és reálisabb a borkereskedelem, mint az arra nem képzett termelőknél. Igaza van a miniszterelnök urnák abban, hogy a magyar bor hírnevét külföldön (Svájcban és Hollandiában) tönkretették. Kérdezzük azonban, hogy hivatásos borkereskedők voltak e ezek és ha megkaparjuk a ke reskedői mázt, ah's or látni fogjuk, hogy ezen export ök konjukturás alakok, a borhoz éB kereskedelemhez | egyáltalán nem értő elemek voltak. Az államhatalomnak ezer alkalma van, hogy gondoskodjék arról, bogy a külföldre kiszállitandó borok olyanok legyenek, amelyek nem teszik tönkre a magyar bor hírét, hanem annak piacot szerezzenek és van arra is módja, hogy ne ilyen kereskedők legyenek az exportőrök, hanem olyanok, ak'k mögött hosszú, minden téren kipróbált, becsületes kereskedői múlt áll. Reméljük, hogy a múlt csütörtök óta a bortermelő vidékek nemzet- gyűlési képviselőinek módinkban állott, mint a Borászati Lapok írják, a szigora pártfegyelem dacára meggyőzni a miniszterelnök urat, hogy a bortermelődet és kereskedőket támogatni nemzeti érdek, mert ezeknek együttműködéséből nemzetgazdasági gyarapodás származik. Hisszük azt is, hogy míg a külföldi kereskedelmi szerződések megköttetnek, minden melléktek intet nélkül a miniszterelnök ur oda fog hatni, hogy a borfogyasztás fokozásával a borteimelés kr.zise sürgősen eíh ri- tas-ék. S. Adutok o szekszárdi apátsás székesegyházának történetéhez Irta: Kovách Aladár. Szekszárd város minden jó érzésű, vallásos lelkületű polgára, felekezeti különbség nélkül, mélyen megdöbbenő és szprongó lélekkel szemlélte a belvárosi „öreg templominak múlt hó 24 én történt lűcveazedelmét, midőn az egész tetőzet és torony Ián gokban állott. Ezt a megdöbbenést, ezt a szorongó érzéBt tán nem is annyira a tűznek esetleg a környező I épületekre átterjedketése, miút inkább I nagyrészben az a félelem indította az emberek lelkében, hogy a mennye zet Leomlásával ez a nagy történelmi múlttal biió és művészi szépségekben gazdag szentegyház el fog pusztulni. Történelmi múltjának, illetve eredetének egy kis gyökérszála ugyanis vissza- beienyu ik abba az időbe, amidőn a Szent Benedeb-ről nevezett szerzetesrend hittéritő apostolai elő- Bzör jelentek meg a pogány vallásu magyarok között, az utolsó magyar nagy fejedelemnek Gézának idejében. Jóllehet a szekszárdi javadalmas apátság közel másfél század óta meg- Bzünt s a mai Bzentegyház nem is az eredetinek ősi heiyén áll, mégis ez a „belvárosi öreg-templom“ — ahogyan a nép nevezni szereti és szokta, —- tplajdonképen most Bem más, mint az egykori javadalmas apátság székesegyháza, nemcsak történelmi nagy múltjánál fogva, hanem azért is, mert maga a szekszárdi apáti cim és jelleg — bár javadalom nélkül — megmaradt és adományozás tárgya. Ezen cikkemben csak két kérdést kivánok tárgyalni: Hol állott az ere- I dett, ősi székesegyház és mi okozta | azt, hogy idők múltán eredeti helyéről a mai helyre került ? Az első kérdést már a „Tolna- megyei Újság“ 1923. év 3-ik szá- j mában „Szekszárd és I. Béla király“ című cikkemben bőven kifejtettem, tehát azt ezúttal — csak az emléke zésbe idézés végett — kivonatosan ismétlem. Amikor még a törvénykezés íb a vármegye urainak kezeben volt s a börtönheiyÍBégek a megye ház épületében vohak, a foglyok fog laikoztatasa vegeit 1845-ben dolog I házat építettek. AAr’alápfalak szamára való árokásás közben egy ró- l mai kor beli kőszarkofágra bukkan tak, amelyben egy római keresztény előkelő ember tetemei pihentek, ősrégi keresztény szokás volt, bogy a hivők örömmel temetkeztek a templomokba és közvetlen körülöttük. Tehát teljesen Valószínű, bogy a szarkofághoz igen közel, valamely keresztény imádkozó épület, kápolna vagy tán templom állott. Egy másik törvényszerű hagyomány, hogy a katho ikus egyház kegyelettel megőrizte mindenkor az emlékeket s ha valahonnan kényszerítő okokból távoznia kellett, kedvező alkalommal oda újra visszatért, sőt templomát is ugyanazon a régi helyen emelte fel újra. A római maimat követte a hun, gót, avar, szláv uralom, umely idő alatt az a kis kereszti sy egyház, mely a római Aliscában b-lyet fog lalt, bizony elpusztult, de emléke fennmaradt a későbbi korra, amint r következmények mutatják. Szent Adalbert püspök Rómába utazván, ott belépett a Szt. Benedek szerzetes rendbe s útját visszafelé Pannónián, a mai Dunántúlon át vette s midőn a ’magyarok nagy fejedelmét Gézát megkeresztelte, ezt arra kérte, hogy a térítés végett szerte járó be- nedekrendi szerzeteseket vegye pártfogásába. Ezek a jámbor, hitbuzgó térítő apostolok rátaláltak a régi helyre, amint ez Szent htvdnnak a pccoVáradi apátságot 1015-ben alapító okleveléből kitűnik, melynek magyarra fordított szövege ez: Szak- szard, mely nagyhegy alatt fekszik, utódainkkal vaiú közös használatul adományozzuk úgy földjeivel, mint erdeivel, szőlőivel, halászó helyeivel, nádasaival és rétjeivel, kivéve némely berkecskét, (vagy ligetei) mely tőszomszéd Szent Benedekről nevezett egyházzal, amely ehhez egyedül ki- ' zdrólag hozzá tartozik, (t. i. az egyháznak tulajdona). Tehát az egyházzal tőzzomszéd bokros helyet a közösből kivette b egészen az apátságnak adományozta. Ebből következik világosan, hogy a templom már jóval a pécsváradi apátság alapítása előtt fennállott s az ősi hagyományhoz való ragaszkodás aíapjan valahol ott hellen állania, ahol a fentebb I említett sarkofagot találták. | I. Béla, midőn 1061-ben a szék-
