Tolnamegyei Ujság, 1925 (7. évfolyam, 1-51. szám)
1925-10-31 / 43. szám
1925 október 31. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 3 Felsöszilézia legjobb porosz szalon WildensteinsegenRichthoffenschacht bányájából megrendelhető a magyarországi vezérképviselőnél: II k k ff h szénkereskedelmi U r D U n rt Budapest, V., — Nádor-utca 12. Karwini szén, koksz, kétszermosótt kovácsszén 850 lelplKépvlselitn,.t!£saa keresünk veszedelmet. Először a toronyóra villanyos világító vezetékének, vagy pedig a torony villanyos órájának a a rövid zárlatára gondoltak. Mivel a vezeték ólombiztositékai épek voltak és a tűz kitörése után a toronyóra is még sokáig járt, ez a feltevés megdőlt és helyet adott annak, hogy a tűz a toronyban harangozó gyerekek által eldobott cigaretta végtől, vagy gyufától származott. Ez az okoskodás is hamisnak bizonyait, mert a szombati harangozásokat bebizo- nyithatóan mind a harangozó felesége végezte. Galambvadászat a templompadláson. Hétfőn azatán világosság derült a« dologra. A rendőrség előállított egy 15 éves és két 13 éves gyereket,! akik szombaton reggel galambfász-í keket kerestek a templom padlásán! és eközben gyufával járkálva vélet-j lenül egy korhadt gerendára ejtett; gyufaparázBZsai felgyújtották a faszerkezetet és a padláson felhalmo-l zott régi egyházi ruhafoszlányokat,’ amelyek olyan bűzös füstöt terjesz-| tettek, hogy a tűzoltók füstálarcok| hiányában nem tudták tűz fészkét* megközelíteni. (Mutschenbacher felügyelőnek volt füstálarca, azonban §3* tí .Ti!; I fiirn fflwminnnmimimnfflmnmmmiisitHBtBiuuiaHUBmin =■ n 1 FÁBIÁN SZEKSZÁRD, MÁTYÁS OKL. MÉRNÖK (a Mérnöki Kamara tagia) Bezerédj István-u. 4. Telefon: 53. 1 | S3 Rendelkezésre áll: . községeknek, uradalmaknak, magánosoknak birtokhatárrendezések, megosztások, mindennemű földmérések eszközlésére. Szakértői véleményadás, vázrajzok, térképkészítés. Rétlecsapolások, út-, kisvasutak tervezése és építése. 1 azt nem adta oda senkinek, viszont maga pedig nem ment fel a teronyba.) A gyerekek a tüztől megijedtek, leszaladtak a padlásról és nem szóltak senkinek a tűzről, amelyet pedig akkor néhány kanna vízzel még el lehetett volna oltani. A helyreállítás. A tűzvész hírére a m. kir. kath. valiásalap azonnal Szekssárdra küldte Jászay Jenő építészt, közalapítványi műszaki tanácsost, aki mindjárt megtette a templom helyreállítására vonatkozó előkészítő munkálatokat is, amelyek ügyében dr. Éri Márton alispán és Virág Ferenc apátplébános részvételével értekezlet volt a polgár- mesternél. Ugyancsak ebből a célból érkezett Szekszárdra dr. Dietzl Lajos miniszteri tanácsos, a vallás- alap megbizottja is. Az értekezleten, amelynek eredményéről már cikkünk elején hirt adtunk, határozatba ment, hogy a templom tetőzetét még a csapadékos idő beállta előtt helyre kell állítani, hogy a boltozatok esetleges beázása folytán károk elő ne állhassanak. A tornyot,, amelyben a harangok is megolvadtak, egyelőre ideiglenesen fogják befödni és csak tavasszal építik meg a végleges torony süveget. A torony újjáépítése. A torony helyreállításának a kérdését azért is választották külön a tető újjáépítésétől, mert a vallásalap kérdést intéz a Műemlékek Országos Bizottságához, hogy a leégett torouy művészi becsű műemlék volt-e, vagy sem. Ha igen, akkor a fennmaradt fényképek felhasználásával, eredeti alakjában fogják újjáépíteni. Ha nem, akkor ebben a tekintetben szabad keze lesz a kegy urnák. Nekünk *z a felfogásunk és ezt a véleményünket a hozzáértők is osztják, hogy a torony esetleges uj formájának a megtervezésére építőművészet! tervpályázatot kell kiírni és a beérkező tervek elbírálására a Magyar Mérnök és Építész Egyletet és a Magyar Építőművészek Szövetségét kell felkérni. Műépítészeinknek olyan kevés a munkája, hogy aránylag kÍB összegű pályadijak fejében számtalan, jobbnál-jobb és szebbnél-szebb toronytervhez jut a kegyur és a vármegye székhelyének a főterét olyan záródisszel ékesítheti, amely valóban méltó lehet a templom belső művészi értékeihez, de meg Szekszárdot is kellőképen reprezentálja. Tűzjelző Őrség a toronyban, i Felmerült az az eszme is, hogy az' uj torony belső szerkezetét es beosz tását úgy kell megépíteni, hogy ottl állandó tűzjelző őrség lehessen. A tűzjelző őrség rendszeresítése annál könnyebb volna, mert az 500 háznál 1 többet magukban foglaló rendezett tanácsú városokat amúgy is arra kötelezik, hogy legalább 12 főből álló hivatásos tűzoltóságot tartsanak és hogy a városnak a tisztviselői létszámba tartozó hivatásos tűzoltóparancsnoka legyen. Az inspekcióé tűzoltók elláthatnák a toronyőri szolgálatot, sőt — egyéb városok példá jára — ők végezhetnék az esti és a I hajnali harangozást is. Viszont azon I is őrködnének, hogy a felügyelet nélküli gyerekhad, a harangozó asszisz I tensei, ne rendezhessenek ezentúl | galamb és denevérvadászatokat a I templom padlásán. Ügyeljen bevásárlásainál védjegyünkre! Ami a valuták között A svájci frank, Az a kávék között A valódi FRANCK. D. 177 0. 25 I. — Ve. 2. HÍREK. Szép sMomorú sserenád. Május-emlék... Fáj szivem még, Mint ha távol szól zene . . . Csendes és bús. Lelke mély, dús. Nagy, mélázó volt szeme. Arca halvány. Hallgatag lány. De mikor bealkonyúlt: Ablakánál dudolászott Valami szép szomorút. Ablakában csak magábcm Ülni hosszan szeretett. Innen leste minden este Álmodón az egeket. S hogyha messze csillag ment le, Hirtelen elkomolyúlt: Tán ilyenkor gondolt, gondolt Valami szép szomorút. És titokban fény kilobban — Hullócsillag lett szive. I 5 nem marasztal sem tavaszdal — ] Elment ő is messzire. Lánykák léptek, fáklyák égtek, Könny, virág rá sok borúit, S a cigányok muzsikáltak 1 Valami szép szomorút. Szamolányi Gyula. TÁRCA. áldozati tűz. • Irta: dabolez! Fekete Lászlóné. Lobogva égett az áldozati tűz. Ujjongott, tapsolt a nép. Vad lelkek tüze megittasodott a parázsszülte, pusztító lángoktól. Némelyek dobogva lábukat emelték, másoknak szájukra rikoltás kívánkozott, vagy összeszo- ritott ököllel egymás testébe döftek. Kéjes, borzalmas sikoltás bugyborékolt fel torkukon és kiült a vigyorogás a kíváncsiságtól eltorzult arcukra. Vártak. A máglya recsegve égett és fáradt lassú léptekkel jött az ál- , dozat. * ^ Mindenki fázós borzongással gondolt magára — és követelőzve sürgették az áldozatot. Az körüljártatta szemét az undorító tömegen és ment boldogan, szívesen, nem a célért, amiért őt feláldozták, de hogy visz- sza ne kelljen közéjük menni többé. Elégett az áldozati tűz. Hamuja bent maradt és füstje elszállt a levegőben. Szomorú bús őszi eső szán tóttá a talajt és belesimogatta a hamut a fekete humuszba. Búzát vetettek a földbe és a föld anya belecsókolta születendő gyermekébe minden erejét. Ahol égett az áldozati tűz, selymesen, magasan ringott a zöld vetés. Nézték az éhes szemű, vad lelkű emberek. Köréje álltak és arcukon ott volt a birtoklás vágya. „Enyém, mind az enyém lesz“, rikácsoltak a torkok. És talpuk alatt, ahogy küzdöttek egymással, nemsokára földre taposva, összetörve feküdt a szép busavetés. Az áldozat helyén nem maradt semmi, csak a puha gyökér, amit keblében tartott a föld. Az emberek pedig még százszorta jobban gyűlölték egymást. Szálltak az évek, csak az emberek rosszasága nem szállt el az évekkel. Lopták, ölték, marták egymást. Mig egyszer egy kegyes életű pap azt mondta: megszűnik a gyűlölet, ha építenek az emberek közösen egy kápolnát az áldozati tűz helyére. Adjon mindenki anyagot tőle telhe- tőleg, vigye el és építsen rajta. Le- I gyen mindenkinek ott a kezemun- | kája egy szent céjra szánt alkotásban, akkor kiengesztelődik a Mindenható és eloltja a lelkekben régóta dúló gyűlöletet. Lassan ért el a szó a megértés hez. Nehéz, konok, dacos emberek voltak. Végre is elkezdték lopni éjszakánk! nt egymás tégláját, deszkáját, néha még a kerítéseket is megbontották. De hangtalanul tűrték, bár tudta mindenik a másik bűnét és engedte azon reményben, hogy ő többet fog hozni, mint amennyit tőle vittek. Hordták az anyagot. A szomszédok rá ismertek egymás holmijára, de nem szóltak. Már állt a kápolna négy fala, de csak nem érezték, hogy gyengünle egymás iránti gyűlöletük. Inkább nőtt, mint a fal, amit együtt építettek. Már egyenesre simították a fötdet, hogy lerakják. sima gránit kockákkal, mikor egy régi, kicsit megkopott, de nagyon szép aranylánc került napvilágra. Egyszerre hárman is kaptak érte. Fogták erős kézzel mindannyian, de nem húzták, nehogy elszakadjon, mert mindegyik magáénak hitte és saját jószágában nem j akart kárt tenni. A szemek villogtak, halkan megcsikordult ogy-egy fogsor. Begör- bült ujjakkal markolták a láncot és egymásra hörögtek: „átkozott . . . ereszd ela . . . A hiányos tető vázra, mint egy komor nehéz takaró, ráhusódott az előbb még habosfehéren gomolygó viharfelhő. Dörgött és szállt a villám cikk-cakkos tűz nyilaival. A félkörbe vágott kápolna nyíláson, amit ajtónak szántak, süvítve tódult be a vihar korbácsolta kőtörmelék. Arcukba vágódott, de ők fogták a láncot. . . Kint retteneteset dörgött és szempillantás alatt, mint egy hatalmas lesújtó kéz, véres tűzcsik vágta ketté a kápolna falait. Aztán csend lett, halálos némaság, csak távolról moraj- lőtt az Ég . . . Mint szükölő megvert kutyák, futva támolyogtak ki a romok közül, akik éltek. S mikor nagysokára vissza mertek pillantani az égő kápolnafalakra, kezük egymást kereste és remegő szájjal, de uj lélekkel mondták : „Testvér nézd, az áldozati tűz, a gyűlöletünk hamvad el rajta.“ IMAUTKER GYULA iogmflterme SZEKSZÁRD, SzeHatM-aflló mellen. Telefon: 107 |
