Tolnamegyei Ujság, 1925 (7. évfolyam, 1-51. szám)
1925-10-31 / 43. szám
VII. évfolyam. Ára 2000 korona. Szekszárd, 1925 október 31. 43 szám. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ÚJSÁG Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2000 korona. Előfizetési dij egy évnegyedre 20000 korona. — Postaköltség 2000 korona. Szerkesztfi: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illetO közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hlrdsttsek árai: A ligkbibb bírd .lés dija 10000 korona. A hirdetés id 80 minimálár izéin hasábon minimálár toronként 1030 korona. KSzgyOKil részvénytársasági stb. hlrdatásak lJOOkor. — Állást karasöknak 50 «»*q. Iák angadmáay. A hírrovatban alhalyazett raklámhlr, al|agyzásl hír, családi hír, valamint a nyllttár soronként 8000 koronába karBL Halottak estéién. Irta: Dr. Magyarász Ferenc. A régi pogányság a kikeletnek szentelt ünnepet, a kereszténység az elmúlásnak. A pogány világfelfogás az élet megújhodásának ünnepén átcsapott a túltengő örömbe, mely — egyébként természetesen — orgiákká fajult; a keresztény világnézet meg* vigasztalódva gondol az enyészetre. Amaz azt hitte, hogy minden boldogságnak forrása és minden örömnek teljessége csakis a földi élet, s épen e rövid földi élet múlandóságának keserű érzetét akarta belefojtani a horáciusi elvbe: Mtnden órádnak leszakaszd virágát; emez érezte, hogy az enyészet nem lehet örök, s hogy a bennünk levő örök életösstönt a halál sem tudja kiölni belőlünk. Sőt épen a halál kapujában dobban legerősebben ez az ösztön, és akkor szeretne legjobban tovább élni az ember, amikor oly kézzolfoghatóan látja a véget, mint a temetőben. Ennek az enyészettel küzdő életösztönnek kettős megnyilatkozása van: az egyed és a faj fönntartásának ösztöne. Az egyikből sarjadzik mindazon untalan megújuló, soha * nem szünetelő kisebb és nagyobb küzdelem a létért, amely harcokban keressük a diadalt az élet százezernyi ellensége ellen ; el, is pusztítunk számi ál hatatlan ellenséget, de a végén mégis csak belepusztulunk magunk is a nagy küzdelembe. Az egyén elpusztul, de a fajnak meg kell maradnia. Az egyén azt a drága kincset, melyért maga küzd, de végleg megvédeni e földön már nem bir: az élet kincsét átszármaztatja az utódoknak, z mimegy a maga halálának árán, egyéni életének föláldozásával vásárolja meg a faj fönnmaradását. A magasabbrendü életösztön azonban nem éri be az életnek pusztán faji fönnmaradásával, mondhatnám: faji örökkévalóságával. Az öntudatos életösztön érzi, hogy a legnagyobb jó mégis csak a saját egyéni élete, nem pedig a fajé, mely végeiemzés- ben mégis CBak az utódoknak, tehát más egyedeknek az élete és nem a mienk. Az ember életösztöne tehát nem áll meg a simái, hanem az enyészetben csak egy testi, egy földi Folyamatot, egy külső természeti törvényt lát, amely nem tehet pontot minden életnek a végére, és nem kacaghatja oda a kétségbeesett embernek holthalovány arcába: Vége a komédiának 1 Azt a lélektani igazságot, hogy az élet öntudatát a faj fönnmaradásának gondolata nem bírja teljesen kielá* giteni, gyönyörűen írja le Madách az ő halhatatlan müvében. Adám, ki természetesen az egész hatalmas költeményen keresztül nem a saját egyéniségét, hanem a fajt, az egész emberiséget képviseli, épen a faj rettentő katasztrófáinak tudatában öngyilkos akar lenni, amikor Éva megmondja neki, hogy ime, a jövő már biztosítva van, érzi az élet folytatását anyai szivében. Es ime, Éva, a nő, az anya, aki e hivatásánál fogva inkább eszköze a faj öröklétének, mint az egyénibb életet élő férfi, azt hiszi, hegy Adám mosolyogni fog e hírre. Pedig Ádám inkább megrendült és térdre omlik, és bár a fajt biztosítva látja, az egyéni élet bizonytalansága még mindig furdalja lelkét. »Uram, rettentő látások gyötörtek, És nem tudom, mi bennük a való. Ó mondd, ó mondd, minő sors vár reim: E szűk határu lét-e mindenem, Melynek küzdése közt lelkem szűrődik Mint bor, hogy végre, amidőn kitisztult, A földre öntsd és béigya porond?----------------------------------------------- Ezen Bizo nytalanság a pokol « (Siubec Tragédiája, XV. szín.) Lám, a keresztény életszemlélet ettől a bizonytalanságtól, ettől a pokoltól menti meg az emberi lelket, amikor beleoltja szivébe a „germen immortalitatisu-t, a halhatatlanságnak csiráját, amidőn megtanítja őt arra, hogy a sir csak kapu, a halálnak nincsen fullánkja, a léleknek esak földi hajléka múlandó, de maga a lélek halhatatlan, rothadatlan, nincs alávetve az enyészet mindent átfogó törvényének. Ezzel az egyéni igazsággal felel a Halottak estéje az egyéni életÖBZtön- nek Boha másképpen és Boha semmi egyébbel el nem csituló gyötrelmei kérdéseire. Ezzel a harmonikus végakkorddal, igazán békésen csendül ki | a temető kiB harangja. A szekszárd-belvárosi templom tíizkatasztrofája. Az elmúlt szombat szomorú lapok Í kai gazdagította Szekszárd rt. város krónikáját. A megyeszékhely főterén álló hatalmas méretű templom teteje 1 kigyulladt és alig pár órai égés után úgy a tető, mint a torony a haran /gokkal együtt a lángok martaléka lett. Ezer szerencse, hogy a templom boltozata sértetlen maradt, mert ha a boltmezők beomlanak, kimondhatatlan károkat szenvedett volna Magyarországnak ez a legnagyobb egy* hajÓB temploma, amely úgy belső építőművészet! kiképzésénél, mint csodaszép menyezetfreskóinál fogva is egyik igen értékes műemléke ennek a csonka országnak. Épen erre való tekintettel már eleve is feltételeztük, hogy a vallás- és köz- oktatásügyi m. kir. minisztérium kezelése alatt álló magyar katholikus vallásalap, mint a szekszárd belvárosi plébánia kegyura, még a csapadékos időjárás beállta előtt késedelem nélkül helyreállittatja a templomot, hogy a boltozatok át ne ázzanak és ennek következménye- képen a freskók lé ne peregjenek. Ebben a feltevésünkben nem is csalatkoztunk, mert a Szekszárdon járt Dietzl Lajos miniszteri tanácsos a vallásalap nevében megbízta Dicenty László szekszárdi építészt, hogy a templomtetőt a legsürgősebben építse fel, a tornyot pedig ideiglenesen fö- desse be. t Füstöl a torony. a A templom körül lezajló szombati netipiac közönsége tiz óra után nagy rémülettel vette észre, hogy a torony füstölög. Folyton szaporodó füstgo- molyagok törtek elő a torony ablakaiból és a piactér a veszedelem láttára hamarosan kiürült. A környékbeli polgárasszonyok szintúgy sietve kapkodták össze eladásra szánt dolgaikat, mint a helybeli piaci árusok. ÍA nagy zsivaj hallatára a megyeház |és városház tisztviselői is a templom !hoz siettek és a rendőrség, amikor megtudta, hogy a harangozó a nagy tftist miatt nem tud a harangokhoz «jutni, telefonon értesítette a villanytelepet, szólaltatná meg a vészkürtöt, mert harangkongatással nem lehetett a tűzoltóságot riasztani. A vószjelek. I A villanytelep szirénájának a bú- /gására mindenki figyelmessé lévén, az egész város hamarosan észrevette ja füstölgő tornyot és azok a lovasgazdák, akiknek állatai otthon voltak, egymásután küldötték vízzel telt bordóikat a templom felé. Mire a tűzoltók egy része a Béla-térre ért, egy jhirtelenében előkeritett harctéri gázmaszkkal a fején Birner István árva- jszéki Ülnök, aki ifj. Haudinger Gyula /bútorkereskedő kíséretében elsőnek ■ közelítette meg a tüzet, elmondta, hogy a harangok alatt vagy 10 méternyire levő óraház deazkafala ég és hogy az néhány kanna vízzel eloltható volna. '•'■“’K.özben a helyszinére érkeztek a szekszárdi csendőriskola csendőrei is, akik tisztjeik parancsnoksága alatt elállták a templomtérre nyíló utcatorkolatokat, a piactérről elküldték az oda nem való embereket és a tűzoltók is megkezdték a működésüket. A tűzoltók. jk Mutschenbacher szekszárdi szabómester, vármegyei tüzrendészeti felügyelő parancsnokolt a tűzoltók fe- jfjlett és tolólétrával igyekezett meg- f közelitteteni a közvetlenül veszélyezte- 'tett tetőrészt, amelyet a mászó tűzoltó a tolólétra rövidségén felül már csak azért sem tudott megközelíteni, mert a létrát a tetőhöz viszonyított legmélyebb ponton állították fel. A parancsnokié tüzrendészeti felügyelő ahelyett, hogy a toronynak az iskola felöli oldaláról néhány fát kivágatott volna és ott, a magasabb helyről kö- zelittette volna meg a tetőt és a tornyot : a templom bejáratán keresztül, a kórus és a torony közös lépcsőjén keresztül vitette a szivattyú csövét a toronyba, ahol újból Birner árvaszéki ülnök volt egy-két kéményseprővel, meg tűzoltóval. A vizet azonban nem tudták oda szivattyúzni, 1 mert a csövön a lépcső fordulóknál j állandóan könyökök képződtek és a kendertömlő a szivattyúzott viz nyo- másának az erejétől szétpattant. Nem tudnak oltani. Ez történt körülbelül Val2 óra táj- ban, amikor a tüzrendészeti felügyelő kijelentette, hogy a tornyot és a tetőt megközelíteni lehetetlen, sorsára kell hagyni az égő épületet és minden erővel arra kell törekedni, hogy a szomszédos városháza, plébánia, takarékpénztár, megyeháza, a katholikus népiskola, a törvényszéki és ügyészségi palota, valamint a fogház a tűz tovaterjedésétől megóvasBanak. A vidéki 8egit8óg. Közben Szekszárdra érkeztek a telefonon és távírón értesített bátaszéki, decsi, ŐCBényi, mözsi, tolnai, sióagárdi és bonyhádi tűzoltók is, akik felosztották egymás között a munkát és a rendelkezésre bocsájtott nagy mennyiségű vízzel állandóan locsolták a szomszédos épületek tetőzetét. A tűz természetesen ezalatt folyton terjedt. Füstfelhők szálltak fel a templom padlásáról is és 1 óra felé hatalmas lángnyelvek törtek elő a torony ablakaiból. A téren álló tömeg szivszorongva nézte a borzalmas látványt. Lezuhan a torony. A lángok nyomán égni kezd-/ tek a torony zsalus ablakai és egyszerre csak, mint valami kohóból, úgy törtek elő a lángok a toronyLl legfelső nyílásából, kilökvén az óra számlapját, akár a pelyhet. Az egész torony recsegett ropogott. Dúsan aranyozott cirádás vörösréz sisakja egyszerre megmozdult és az alja kissé összenyomódva, az egész toronyburkolat északkeletnek billent. Alig pár perc múlva kiégett a belső faváz alsó része, a rézburkolat összeomlott, i a kereszt észak felé dűlt, majd víz- szintesen feküdt rá a toronypárkáoyra. A csupasz toronyból, mint egy láng- kéményből magasra törtek elő a templomtető tüzének a lángjai, amelyeket lefogott a tető vasbádog hé- jazata. Nem telt bele 2—3 perc: a kereszt és a torony egész rézszerkezete megmozdult és leesett a toronynak az iskola felőli oldalához, 8—10 méternyire, a falaktól. Az egészet lesodorta az alsó tűz óriási erejű légáramlása. Lángokban a tető Bögtön ezután fellángolt a templomtetőnek a torony melletti gerince és a pusztító elem gyorsan végezte munkáját. A padláson össze- gyülemlett füstgázok szétfeszítették a tető bádoghéjazatát és ahogy az első tiz méternyi széles tetődarab beomlott, láthatóvá lett a lángok borzalmas pokla, amely pontosan 30 percnyi idő alatt teljesen tönkretette a födelet. A vörös lángtenger félelmetes fináléja volt, amikor a szentély horganybádogteteje is összeom-
