Tolnamegyei Ujság, 1925 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1925-10-17 / 41. szám

Ara 2000 Korona.

VH. évfolyam^ Szekszárd, 1925 október 17. 41. szára.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében.

Telelőn szám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2000 korona.

Előfizetési díj egy évnegyedre 20000 korona. — Postaköltség

2000 korona.

Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS.

A lap megjelenik minden szombaton.

Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők.

Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dt|a 10000 korona. A hirdette égj (O milliméter széles hasábon milliméter so rönkén! 1030 korona. Közgyűlési részvénytársasági etb. hirdetések IZOOkor. - állási keresőknek 80 száz*, lék engedmény. A hírrovatban elhelyesetl reklémhlr, eljegyzést hír, oee- lé dl hír, valamint a ayllttér Boronként 8000 koronába kerBI.

Készül a világbéke.

A kontinens nagy nemzetei gyűltek össze Lokarnóba a szigetország ősz tön zésére, hogy amit a világháború szétzilált, a népek összhangzó életét, megteremtsék. Úgy látszik, hogy a nagy politikusok rájöttek arra, hogy a népek megértésének, közös célba való terelésének legfőbb feltétele az, hogy méltánytalanság senkivel se történjék, hogy piinden nemzet létérdeke többé-kevósbó kielégittessék. A hatalmasok, mert bátran nevezhetjük őket igy, nagyhangú fellépése végig viszhangzik a világon. Pompás gesztusok és elbűvölő politikai trillák hemzsegnek a nagy ántánt eme legújabb bohózatában. Titkon, vagy nyíltan, raffinált alattomosan, vagy tettetett őszinteséggel paroláznak s idült szimpátiával ölelkeznek a nemzetek, a nagyok, a megnőttek, a trianoniak 8 érezzük a felőlük kiáradó szug- gesztiv erőt, mely a mámoros győzők, a primadonnák és a hősök tulajdona. De érezzük és jól tudjuk azt is, hogy ez az egész komédia arra való, hogy a félelmes leigá- zottal: Németországgal végleg saen- tesitsék a trianoni piszkot s a szent világbéke ürügye alatt lelkileg is le- fegyverezzék. Lokarnóval a világ uj térképe befejeződik. Az érdektársra talált nemzetek uj ösvényeken indulnak el s az 1918 előtti állapotok lomtárba kerülnek. Németország kárpótlást talál s hatalmas energiáját a maga boldogulására fordíthatja.

Csak mi nem számítunk: magyarok. Velünk senki sem tördők, mi senkinek sem keltünk, velünk senki sem parolázik. Olyanok vagyunk, mint a pacsirta, mely a zsibongó vásár fölött dalolva úszik a tiszta kék ég felé. Olyanok vagyunk, mint a dióhéj örvénylő vizek tetején. Mélységben és felszínen világhordozó események történnek, teremtések és nagy lehetőségek szele zúg s mi vagyunk, vagy nem vagyunk. A diplomácia liliputi szálai úgy körülbogoznak, hogy hiába gulliveri mozgolódásunk. Mint a pókháló és a légy. Mire feleszmélünk, eltűntünk, megszűntünk, mint számottevő nemzet.

Azt látjuk ugyanis, hogy ez a lokarnói szövetkezés, balekfogás, izzik és dübörög a háború zajától. Megtorló intézkedések, bosszú, védelem, támadás paragrafusai faragódnak, melyben nekünk semmi más szerepünk nincs, mint, hogy ha nem jól viselkedünk, mindezek velünk történnek meg. Tankok és repülőgépek ezrei születnek s nekünk nincs semmi fegyverünk.

Már pedig megmaradt országunk iránti aggódó szeretettel számolunk Lokarnoval s mérlegeljük a világ- politikai helyzetet. Mit kell tennünk árván, egyedül ? Belenyugodjunk e a változhatatlanba, vagy a Gondviselés segítségével megtegyük honmentő kötelességünket 1 ?

I

önállóságunk politikai gyermekkorát éljük. Naivan és hiszékenyen csacsogunk bele eredmény nélkül a nagy dolgokba! De ez nem baj I Hiszen minden természetszerűleg fejlődik és izmosodik s ami ma még gyámoltalanul és ügyetlenül botorkál, —- holnap biztosan veszi fel a versenyt a marathoni cserkoszoruért.

Oda kell tehát törekednünk, hogy ez a maroknyi kis nemzet és csonka ország elfoglalja megérdemelt helyét a nemzetek között, súlya legyen, amely felett nem lehet aemmitmon- dóan elnézni. Meg kell gyarapodnunk nemzeti értékben, erényben. Meg kell erősödnünk elszántságán, abban a tudatban, hogy a jobb jövőért bármely pillanatban kockára dobjuk jelenünket.

Meg kell értetnünk a világgal, hogy mártír nemzetünk bölcs: tízkörömmel való szabadságharc helytelen álmait nem takargatja, de igenis létérdeke azt diktálja, hogy e mainál tökéletesebb fegyvereket forgasson

fejében, mert nem ismerhet el olyan világbékét, melyben mindenki állig fegyverben, csak ő nem, mindenki nyert valamit, csak ő nem, csak ő veszítette el területe drága értékeit s népe igen nagy részét. Meg keli értetnünk ezzel a tisztelt nép- szövetséggel, hogy résen vagyunk, őrizzük a megmaradt roncsot s ha nincs, aki igazságot tegyen nekünk és nincB 1 — akkor megszerezzük magunk.

Szövetkezünk mi is a mi Istenünkkel és igazságunkkal. S mint valamikor Bonaparte Napoleon egy élni akaró nemzet lendületével és egy dallal szétverte a koalíciós cirkuszt, mint a jégeső — úgy ez a megalázott, feleszmélt nemzet igen veszélyes Iobz egyszer, ha megindul, ha belátja, hogy nincs más menekvése, mint a végsőkig menő háború.

A Lokarnoban ürített álbéke poharainak fenekén jó volna ezt a lehetőséget is észrevenni.

Jánosi György.

Jegyző ülés.

Tolnavármegye jegyzői e hó 15 én tartották rendes évi közgyűlésüket. Nem voltak tán annyian, mint ameny- nyit szerettünk volna együtt látni ezen az emelkedett hangulatú ülésen, de akik ott voltak, azok tanúságot tettek nemcsak a kari összetartásról, de arról is, hogy mily fegyelmezetten, minő áldozatkészséggel kell szolgálni a közügyeket akkor is, ha ezer és ezer tövissel is van kirakva utjok. A trianoni béke folytonos leépítésekre kényszeríti ennek a szerencsétlen, mindenkitől elhagyott országnak vezető férfiait. Az országépitésnek tehát alulról kell megindulnia, a falukból kiáradó munka, kulturális és gazdasági megerősödés képezhetik kis országunk pilléreit, ennek megvalósítása pedig azok kezébe van letéve, akiket kötelességük ezeknek a kis pontoknak vezetőivé tett meg. A községi jegyzők azok, akiknek hazafias érzéséből, ügyszeretetéből, akadályt nem ismerő munkájából fakadhat a vidék, a falu megerősödése, ezért viseltetünk mindenkor megkülönböztető tisztelettel a végrehajtó hatalom eme sok odiozus munkáját végző férfiai iránt és tekintünk reájuk mindig azzal az érzéssel, hogy ők ennek a kis országnak emelkedett érzésű és gondolkozóén napszámosai, akiket mostoha sorsuk sem térit el sohasem attól, hogy dolgozzanak kitartóan, a jobb jövő, a nemzeti megújhodás szent gondolatáért.

Délelőtt tiz órakor vette kezdetét a jegyzők ülése. Bészt vettek azon mint vendégek, a küldöttség utján meghívott Jankó Ágoston főispán, dr. Éri Márton alispán, továbbá Szévald Oszkár főjegyző, Szongott Edvin a központi járás főszplgabirája, dr. Eoncz János az Országos Jegyző- Egyesület elnöke, Komoróczi Péter

az Árvaházegyesület főtitkára, Nagy István az Orsz. Jegyző egye sülét titkára, lapunk részéről pedig Schneider János szerkesztő és Horváth Árpád bel munkatárs.

Purth Adolf emelkedetthangu be szédben üdvözölte a vendégeket és a megjelent kartársakat. A jegyzőkönyv hitelesítésére Mező László és Csóry Ferenc főjegyzőket kérte fel.

Jankó Ágoston főispán és dr. Éri Márton alispán megköszönték az üdvözlést. Mindketten ismerik azt a hazafias nagy munkát, amelyet a jegyzők végeznek és mint a közigazgatás régi munkásai, együtt éreznek a jegyzői karral és készséggel támogatják őket nehéz munkájukban.

Purth Adolf olvasta fel ezután elnöki jelentését. Nagy sajnálatunkra, szükreszabott terünk nem teszi lehetővé, hogy eme értékeB és lendületes jelentést ezúttal közre adjuk és csak röviden emlékezhetünk annak tartalmáról.

Az elnöki jelentés nagy hozzáértéssel foglalkozik a községek háztartásáról szóló tarthatatlan rendelkezésről, a jegyzőképzésről és nevelésről, meleg szeretetteljes hangon emlékezik dr. Koncz Jánosról és az Országos Jegyzőegyesület vezetőségéről, akiket Jelenszky Kálmán vámosgyörki jegyző röpiratban és a „Faluban“ méltatlanul és igaztalanul megtámadott, továbbá kitérj eszkedett a jelentés a Községi Közlöny támogatására és mély hazafias érzéstől áthatva ecsetelte, hogy miként kell a -becsületes községi jegyzőnek a népneveléssel és a felforgató elemek aknamunkájának letörésével foglalkozni. A remek jelentés nemcsak a kartársak, de a vendégek körében is igen nagy hatást ért el.

Takács Gyula egyleti főjegyző az egyesület választmányának az elnöki

jelentés kapcsán hozott határozatait következőkben ismertette:

A választmány az elnöki jelentésnek a községekre vonatkozó részét teljes egészében elfogadásra ajánlja, de mégis azon kiegészítéssel, hogy a községek által háztarásuknak egyensúlyban tartására szükséges és maximálisan 50°/o erejéig kivethető pótadó egész összege csakis saját szükségleteik fedezésére forditható, mig a vármegyei igazgatási, betegápojási és ehhez hasonló természetű többi egyéb költségek biztosítására, de csakis a szükséglet mérve szerinti kivetési kulcs alkalmazásával, teljesen külön kivetés eszköaölhető legyen. Megfelelő kormányintézkedés végett e tárgyban az országos központi jegyző egylethez felirat volna intézendő.

Az elnöki jelentésnek a jegyző- képzés és nevelésre vonatkozó részére a választmány javaslata a következő: mondja ki a közgyűlés és ily irányban megfelelő további eljárást kérve, felirattal is forduljon az országos jegyző-egylethez, miszerint a községi jegyzői állás elnyerése, a jegyzőképzés mostani rondszere helyett, a szükséges jogi képzettség és neveléssel, főiskolai képzettséghez legyen kötve.

Javasolja a választmány, hogy mondja ki a közgyűlés, miszerint a Községi Közlöny anyagi és szellemi támogatását egyetemes kari és közszolgálati érdekből tagjainak Bzámon is veendő kötelességévé teszi.

A törvényes rend és általában minden szép és jó felforgatására mindig alattomban törekvő s igy sokszoros felügyeletet, nagy körültekintést és óvatosságot igénylő ártalmas elemek megfékezése, tevékenységüknek megbénítása, Bőt lehetetlenné tétele végett, az édes haza iránti szent kötelesség és szeretet, úgy az embertársak iránti gondoskodás és azok érdekazonossága okozta együttérzés miatt a fokozott és éber őrködést, a folytonos vigyázást, az azzal kapcsolatban és ilyformán a különféle „non putarem“ megelőzését tagjainak becsületbeli és igy a hivatali tisztségre is tartozó kötelességévé teszi.

Ezek után az elnöki jelentés folyományaként javasolja a választmány, hogy a közgyűlés mondja ki, miszerint megbotránkozással és egyben mély sajnálattal értesült Jelenszky Kálmán nak, csak a kari egység megbontására alkalmas és a nem is illetékes nagyközönség előtt dr. Koncz János orsz. jegyzőegyleti elnök s általában az orsz. központi egylet vezetősége ellen intézett igaztalan és durva támadásról, melyet megbélyegez, elitéi és egészében visszautasít. Mondja ki, hogy a jegyzők egyetemét is sértő azon csúnya támadás miatt, midőn elégtételt kíván, feltételül kiköti, hogy a reparálás megfelelő és a teljes kiengesztelésre alkalmas formában, I vagyis közmegnyugvást okozó módon I történjék. Végre mondja ki a köz-