Tolnamegyei Ujság, 1925 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1925-10-17 / 41. szám

Ara 2000 Korona. VH. évfolyam^ Szekszárd, 1925 október 17. 41. szára. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telelőn szám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2000 korona. Előfizetési díj egy évnegyedre 20000 korona. — Postaköltség 2000 korona. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dt|a 10000 korona. A hirdette égj (O milliméter széles hasábon milliméter so rönkén! 1030 korona. Közgyűlési részvénytársasági etb. hirdetések IZOOkor. - állási keresőknek 80 száz*, lék engedmény. A hírrovatban elhelyesetl reklémhlr, eljegyzést hír, oee- lé dl hír, valamint a ayllttér Boronként 8000 koronába kerBI. Készül a világbéke. A kontinens nagy nemzetei gyűltek össze Lokarnóba a szigetország ősz tön zésére, hogy amit a világháború szétzilált, a népek összhangzó életét, megteremtsék. Úgy látszik, hogy a nagy politikusok rájöttek arra, hogy a népek megértésének, közös célba való terelésének legfőbb feltétele az, hogy méltánytalanság senkivel se tör­ténjék, hogy piinden nemzet létér­deke többé-kevósbó kielégittessék. A hatalmasok, mert bátran nevezhetjük őket igy, nagyhangú fellépése végig viszhangzik a világon. Pompás gesz­tusok és elbűvölő politikai trillák hemzsegnek a nagy ántánt eme leg­újabb bohózatában. Titkon, vagy nyíl­tan, raffinált alattomosan, vagy tette­tett őszinteséggel paroláznak s idült szimpátiával ölelkeznek a nemzetek, a nagyok, a megnőttek, a trianoniak 8 érezzük a felőlük kiáradó szug- gesztiv erőt, mely a mámoros győ­zők, a primadonnák és a hősök tu­lajdona. De érezzük és jól tudjuk azt is, hogy ez az egész komédia arra való, hogy a félelmes leigá- zottal: Németországgal végleg saen- tesitsék a trianoni piszkot s a szent világbéke ürügye alatt lelkileg is le- fegyverezzék. Lokarnóval a világ uj térképe befejeződik. Az érdektársra talált nemzetek uj ösvényeken indul­nak el s az 1918 előtti állapotok lomtárba kerülnek. Németország kár­pótlást talál s hatalmas energiáját a maga boldogulására fordíthatja. Csak mi nem számítunk: magya­rok. Velünk senki sem tördők, mi senkinek sem keltünk, velünk senki sem parolázik. Olyanok vagyunk, mint a pacsirta, mely a zsibongó vásár fölött dalolva úszik a tiszta kék ég felé. Olyanok vagyunk, mint a dióhéj örvénylő vizek tetején. Mély­ségben és felszínen világhordozó ese­mények történnek, teremtések és nagy lehetőségek szele zúg s mi vagyunk, vagy nem vagyunk. A diplomácia liliputi szálai úgy körülbogoznak, hogy hiába gulliveri mozgolódásunk. Mint a pókháló és a légy. Mire fel­eszmélünk, eltűntünk, megszűntünk, mint számottevő nemzet. Azt látjuk ugyanis, hogy ez a lokarnói szövetkezés, balekfogás, izzik és dübörög a háború zajától. Meg­torló intézkedések, bosszú, védelem, támadás paragrafusai faragódnak, melyben nekünk semmi más szere­pünk nincs, mint, hogy ha nem jól viselkedünk, mindezek velünk tör­ténnek meg. Tankok és repülőgépek ezrei születnek s nekünk nincs semmi fegyverünk. Már pedig megmaradt országunk iránti aggódó szeretettel számolunk Lokarnoval s mérlegeljük a világ- politikai helyzetet. Mit kell tennünk árván, egyedül ? Belenyugodjunk e a változhatatlanba, vagy a Gondviselés segítségével megtegyük honmentő kö­telességünket 1 ? I önállóságunk politikai gyermek­korát éljük. Naivan és hiszékenyen csacsogunk bele eredmény nélkül a nagy dolgokba! De ez nem baj I Hi­szen minden természetszerűleg fejlő­dik és izmosodik s ami ma még gyá­moltalanul és ügyetlenül botorkál, —- holnap biztosan veszi fel a versenyt a marathoni cserkoszoruért. Oda kell tehát törekednünk, hogy ez a maroknyi kis nemzet és csonka ország elfoglalja megérdemelt helyét a nemzetek között, súlya legyen, amely felett nem lehet aemmitmon- dóan elnézni. Meg kell gyarapodnunk nemzeti értékben, erényben. Meg kell erősödnünk elszántságán, abban a tudatban, hogy a jobb jövőért bár­mely pillanatban kockára dobjuk je­lenünket. Meg kell értetnünk a világgal, hogy mártír nemzetünk bölcs: tíz­körömmel való szabadságharc hely­telen álmait nem takargatja, de igenis létérdeke azt diktálja, hogy e mainál tökéletesebb fegyvereket forgasson fejében, mert nem ismerhet el olyan világbékét, melyben mindenki állig fegyverben, csak ő nem, mindenki nyert valamit, csak ő nem, csak ő veszítette el területe drága érté­keit s népe igen nagy részét. Meg keli értetnünk ezzel a tisztelt nép- szövetséggel, hogy résen vagyunk, őrizzük a megmaradt roncsot s ha nincs, aki igazságot tegyen nekünk és nincB 1 — akkor megszerezzük magunk. Szövetkezünk mi is a mi Istenünk­kel és igazságunkkal. S mint vala­mikor Bonaparte Napoleon egy élni akaró nemzet lendületével és egy dal­lal szétverte a koalíciós cirkuszt, mint a jégeső — úgy ez a megalázott, fel­eszmélt nemzet igen veszélyes Iobz egyszer, ha megindul, ha belátja, hogy nincs más menekvése, mint a vég­sőkig menő háború. A Lokarnoban ürített álbéke poha­rainak fenekén jó volna ezt a lehető­séget is észrevenni. Jánosi György. Jegyző ülés. Tolnavármegye jegyzői e hó 15 én tartották rendes évi közgyűlésüket. Nem voltak tán annyian, mint ameny- nyit szerettünk volna együtt látni ezen az emelkedett hangulatú ülésen, de akik ott voltak, azok tanúságot tettek nemcsak a kari összetartásról, de arról is, hogy mily fegyelmezet­ten, minő áldozatkészséggel kell szol­gálni a közügyeket akkor is, ha ezer és ezer tövissel is van kirakva utjok. A trianoni béke folytonos leépítésekre kényszeríti ennek a szerencsétlen, mindenkitől elhagyott országnak ve­zető férfiait. Az országépitésnek tehát alulról kell megindulnia, a falukból kiáradó munka, kulturális és gazda­sági megerősödés képezhetik kis or­szágunk pilléreit, ennek megvalósítása pedig azok kezébe van letéve, akiket kötelességük ezeknek a kis pontok­nak vezetőivé tett meg. A községi jegyzők azok, akiknek hazafias érzé­séből, ügyszeretetéből, akadályt nem ismerő munkájából fakadhat a vidék, a falu megerősödése, ezért viseltetünk mindenkor megkülönböztető tisztelet­tel a végrehajtó hatalom eme sok odiozus munkáját végző férfiai iránt és tekintünk reájuk mindig azzal az érzéssel, hogy ők ennek a kis ország­nak emelkedett érzésű és gondolko­zóén napszámosai, akiket mostoha sorsuk sem térit el sohasem attól, hogy dolgozzanak kitartóan, a jobb jövő, a nemzeti megújhodás szent gondolatáért. Délelőtt tiz órakor vette kezdetét a jegyzők ülése. Bészt vettek azon mint vendégek, a küldöttség utján meghívott Jankó Ágoston főispán, dr. Éri Márton alispán, továbbá Szévald Oszkár főjegyző, Szongott Edvin a központi járás főszplgabirája, dr. Eoncz János az Országos Jegyző- Egyesület elnöke, Komoróczi Péter az Árvaházegyesület főtitkára, Nagy István az Orsz. Jegyző egye sülét tit­kára, lapunk részéről pedig Schneider János szerkesztő és Horváth Árpád bel munkatárs. Purth Adolf emelkedetthangu be szédben üdvözölte a vendégeket és a megjelent kartársakat. A jegyző­könyv hitelesítésére Mező László és Csóry Ferenc főjegyzőket kérte fel. Jankó Ágoston főispán és dr. Éri Márton alispán megköszönték az üd­vözlést. Mindketten ismerik azt a hazafias nagy munkát, amelyet a jegy­zők végeznek és mint a közigazgatás régi munkásai, együtt éreznek a jegyzői karral és készséggel támo­gatják őket nehéz munkájukban. Purth Adolf olvasta fel ezután el­nöki jelentését. Nagy sajnálatunkra, szükreszabott terünk nem teszi lehe­tővé, hogy eme értékeB és lendületes jelentést ezúttal közre adjuk és csak röviden emlékezhetünk annak tartal­máról. Az elnöki jelentés nagy hozzáértés­sel foglalkozik a községek háztartá­sáról szóló tarthatatlan rendelkezésről, a jegyzőképzésről és nevelésről, meleg szeretetteljes hangon emlékezik dr. Koncz Jánosról és az Országos Jegyzőegyesület vezetőségéről, akiket Jelenszky Kálmán vámosgyörki jegyző röpiratban és a „Faluban“ méltatla­nul és igaztalanul megtámadott, to­vábbá kitérj eszkedett a jelentés a Községi Közlöny támogatására és mély hazafias érzéstől áthatva ecse­telte, hogy miként kell a -becsületes községi jegyzőnek a népneveléssel és a felforgató elemek aknamunkájának letörésével foglalkozni. A remek je­lentés nemcsak a kartársak, de a vendégek körében is igen nagy hatást ért el. Takács Gyula egyleti főjegyző az egyesület választmányának az elnöki jelentés kapcsán hozott határozatait következőkben ismertette: A választmány az elnöki jelentés­nek a községekre vonatkozó részét teljes egészében elfogadásra ajánlja, de mégis azon kiegészítéssel, hogy a községek által háztarásuknak egyen­súlyban tartására szükséges és maxi­málisan 50°/o erejéig kivethető pót­adó egész összege csakis saját szük­ségleteik fedezésére forditható, mig a vármegyei igazgatási, betegápojási és ehhez hasonló természetű többi egyéb költségek biztosítására, de csakis a szükséglet mérve szerinti kivetési kulcs alkalmazásával, telje­sen külön kivetés eszköaölhető legyen. Megfelelő kormányintézkedés végett e tárgyban az országos központi jegyző egylethez felirat volna inté­zendő. Az elnöki jelentésnek a jegyző- képzés és nevelésre vonatkozó részére a választmány javaslata a követ­kező: mondja ki a közgyűlés és ily irányban megfelelő további eljárást kérve, felirattal is forduljon az or­szágos jegyző-egylethez, miszerint a községi jegyzői állás elnyerése, a jegyzőképzés mostani rondszere he­lyett, a szükséges jogi képzettség és neveléssel, főiskolai képzettséghez le­gyen kötve. Javasolja a választmány, hogy mondja ki a közgyűlés, miszerint a Községi Közlöny anyagi és szellemi támogatását egyetemes kari és köz­szolgálati érdekből tagjainak Bzámon is veendő kötelességévé teszi. A törvényes rend és általában min­den szép és jó felforgatására mindig alattomban törekvő s igy sokszoros felügyeletet, nagy körültekintést és óvatosságot igénylő ártalmas elemek megfékezése, tevékenységüknek meg­bénítása, Bőt lehetetlenné tétele végett, az édes haza iránti szent kötelesség és szeretet, úgy az embertársak iránti gondoskodás és azok érdekazonos­sága okozta együttérzés miatt a fo­kozott és éber őrködést, a folytonos vigyázást, az azzal kapcsolatban és ilyformán a különféle „non putarem“ megelőzését tagjainak becsületbeli és igy a hivatali tisztségre is tartozó kötelességévé teszi. Ezek után az elnöki jelentés folyo­mányaként javasolja a választmány, hogy a közgyűlés mondja ki, miszerint megbotránkozással és egyben mély sajnálattal értesült Jelenszky Kálmán nak, csak a kari egység megbontá­sára alkalmas és a nem is illetékes nagyközönség előtt dr. Koncz János orsz. jegyzőegyleti elnök s általában az orsz. központi egylet vezetősége ellen intézett igaztalan és durva táma­dásról, melyet megbélyegez, elitéi és egészében visszautasít. Mondja ki, hogy a jegyzők egyetemét is sértő azon csúnya támadás miatt, midőn elégtételt kíván, feltételül kiköti, hogy a reparálás megfelelő és a teljes ki­engesztelésre alkalmas formában, I vagyis közmegnyugvást okozó módon I történjék. Végre mondja ki a köz-

Next

/
Thumbnails
Contents