Tolnamegyei Ujság, 1925 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1925-09-19 / 37. szám

2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1925 szeptember 19. i i a a a a a a a a a a a a a a Telefon: 120 SZABÓ JAMOS mérnöki irodája ▼ Szekszárdon Vasúti fasor 6 a a a a a a a a a a a a a a v ILLAMOS és IPARTELEPEK ellenőrzője. — Rentabilitási számítások. — Villamos-, telefon-, vízvezeték-, központi fűtés-, fürdő-, egészségügyi, rizlecsapoló- és öntöző-berendezések. — Épületek, beton* és vasbeton­szerkezetek, utak és hidak tervezése és építése. — Építési anyagok, szén, gáz- és kenőolajok, villamos csillárok és árammérők, rádiótelefonok szál­lítása. — Fáik és Zinner gránit- és mészkőbányáinak Szekszárd és vidékére kizárólagos képviselője. — Terméskő, át- és betonkavics, járdabnrkolö gránitdara. I BOROS ÉS TÁRSA „Kühne" 1 mezőgazdasági • gépgyár rt. tolna- és ■ báesmegyel képviselete raktáron tart: oseplőgarnitn­• rákat, szívé-, gáz- és beazlnmoto­w rakat, szabadalmazott páros és páratlan sora „Vera Drill" X kanalas sorvet őgéueket ■ és minden egyéb . 2 mezőgazdasági (11) X gépet | Főraktár: Szekszárdon,a Kaazinó- X bazár épfiletében« — Telefon 49. fejesik ki a nép keblében élő nagy sseretetet. A Tolnamegyei Újságban a sorra kerülő községek vezetői el­olvassák a mait vasárnapi beszámo­lók lefolyását és egy fokkal mindig még szebbé teBsik a Baját ünnepié süket. Különösen a virághalmozás fokozása feltűnő. Igaz, hogy a falusi kertek most, az elmúlás előtt leg- dusabban termik Flóra gyönyörű gyermekeit, melyek ősidők óta ked­velt kifejezői a szeretetnek, a hódo­latnak. Az igazBágügyminiszter szeptember 13-án d. a. 3 órakor érkezett kísé­retével két autón Gyünkről Kalaz- nóra. Szakadáton a leányok meg­állították a gépkocsikat, hogy virá­gokkal ékesítsék fel. A kalaznói ha tárban Halmay Emil jegyző és Ochsz János biró Üdvözölték az elöljáróság és képviselőtestület élén a képviselőt, akit azután hosszú kocsisor kisért he a faluba. A községháza falai kívül belül pazarul voltak sokszínű őszi virágokkal ób apró magyar zászlókkal díszítve, hasonlókép a jegyzői lakás szobái is, ahová dr. Pesthy Pál min­denekelőtt bevonult. Kíséretében vol­tak dr. Keck László kormányfőtaná esős, Mühl Sándor ev. lelkész, Szé­kely János gimn. igazgató, Reich Oszkár főszolgabíró és dr. Teszáry László tb. szolgabiró. Néhány percnyi időjaés után a miniszter kilépett az udvarra, ahol Ochsz János biró ma­gyar nyelven felkérte beszámolója megtartására. Az udvar csinos képet mutatott: A németekre nézve jellemző rendszeretettel a szószéktől jobbra az élénkszinU, tarka népviseletbe öl­tözött leányok álltak sorfalat, mind­egyik kis csokorral a kezében, balra pedig a virágos fokötős menyecskék álltak, karjukon vagy kezükön élő virágaikkal, a gyermekeikkel, szembe és két oldalt a férfiak helyezkedtek el. A beszámoló beszéd elmondása után Zulauf Henrik ev. lelkész len­dületes beszédben köszönte meg dr. 1 Pesthynek odajövetelét, majd ékes németséggel tolmácsolta a beszámoló beszédet. A Kegyelmes ur újabb be szédben válaszolt a lelkésznek, végül pedig a dalárda Halász Armin tanító vezetése mellett egy dalt énekelt el. Közben a ház előtt már felsora­koztak a lovas legények, hogy Var­sádra kisérjék a magas vendeget. A Trauimann-fé'e malomnál a varsádiak álltak fel Haffner János jegyző üd vözölte az igazságügyminisztert, a dalárda pedig Hanszmann Gusztáv tanító dirigálása mellett dallal kö­szöntötte. Itt is végtelen kocsisor követte a miniszter autóját. A varsádi községház előtt ismét gyönyörű kép tárult a szemlelő elé . A már-már hanyatló nap őszi arany­sugarai megvilágították a házzal szemben elhúzódó vaskorlát mentén felsorakozott sok száz leány piros, sarg«, lila ruháját, akik onnan a magasból mind őszirózsát dobtak dr. Pesthy Pálra. A feketébe öltözött idősebb emberek lent a téren sora koztak nagy tömegben, melynek kö z p n a képviselő valóságos „koro­názó dombon" mondotta el beszédét. Az impozáns miljő mintha még na­gyobb lendületet adott volna lelkes szavainak. A hely díszítése Haffaer János jegyző nejének műre, kinek a miniszter külön megköszönte azt. Még a tanácsteremben is, ahol az ügyes bajos felek fogadása történt, végig virágos vázák díszítették az asztalt. A beszámoló megkezdése előtt Dörmer Frigyes evang. lelkész üdvözölte Pesthyt, a végén pedig a dalárda énekelt. Kistormáson különösen föltűnt a nagyszámú intelligencia, amennyiben az összes kölesdi hölgyek és urak átjöttek ide. A községháza előtt a diadalkapu alatt Laky László jegyző fogadta az igazságügyminiszterl, mint képviselőt és a magyar kormány tag­ját, Grosz János ev. lelkész pedig egyházi ornátusban a gyülekezet ne­vében nagy, német beszédben ünne­pelte, mint a felekezet büszkeségét. A beszéd elhangzása után annyi és akkora virágcsokrokat adtak át a kistormási simára fésült hajadonok, hogy dr Pesthy nem bírta el és a kiséret három tagja is hordta a ko csiba. Itt is, mint Kalaznón és Var­sádon, az irodában kihallgatást tar­tott a képviselő, majd meglátogatta a jegyző családját és már sötétedett, amikor Űzd irányában elhagyta a falut. Jövő vasárnap Szárazdon, Kesző- hidegknton és Tolnanémediben jele­nik meg dr. Pesthy Pál igazságügy miniszter, hűséges választói előtt. G. Sápszky Andor férfiszabónál Szokszárd, Szent IstvAn-tér l-j készülnek a mai kor leg­kényesebb igényeinek is megfelelő angol szövet-, Iüszter és vászon divat­öltönyök a legszolidabb kivitelben és árak mellett A magyar kultúra válsága. Felelet dr. Tevell János cikkére. Irta: Tolnai Imre.* A Tolnamegyei Újság f. é. 34 ik számában dr. Teveli Jánostól a fenti című oikk jelent meg. Miután neve­zett igasságot akar ssólani és semmi egyebet — mint bevezető Boraiban irja — s bogy hozzájuthasson az igazsághoz, szükségesnek tartom az alanti sorokban a népoktatás, vala­mint a tanítók reputációja érdekében válaszolni. A régi igazságnak leszögezésében, mint pl. hogy elemi népoktatásunk a kor szellemével, a fejlődő eszmék előretörésével szemben nem éri el azt a nívót, melyen állania kellene, igaza van. Ezt tudják fönt-lent az illetékes körök egyaránt és igyekez­nek ezt a nemzeti szempontból any* nyira kívánatos magasabb nivót az elemi iskola számára biztosítani. Fő­kép tudja ezt a tanítóság, mely min­den idejét, törekvését arra forditja, hogy az elemi iskolát VIII. osztályúvá fejlessze s a tanítóságnak a főiskolai képzést biztosítsa. Tovább megyek. Vármegyénkben, t. i Tolnában, a bonyhádi róm. kath. és evangélikus iskolaszék a mull tan­évben, a saját kezdeményezésére meg­* Ne« értünk egyet a cikknek fölényes és sokszor személyeskedő részeivel, amelyet azonben az egész cikk átdolgozása nélkül letompitani nem tudtunk. Közzétettük a cik­ket ezek dacára, azért — bár a tolnamegyei tanítóságot, mint azt műit számunkban is jeleztük, dr. Teveli ur cikke nem érinthette — mert nem tartjuk kívánatosnak, hogy az álta­lunk nagyrabecsült tanítói karban dr. Teveli ur általunk sem mindenben helyeselt cikke, további kedélyizgalmakra adhasson okot. amelynek őszelői jellegzetes színe a siarvasbőgés gyönyörű napjait jut­tatja eszembe. Pár nsp múlva bizto san kilép itt a rétre az esti párában az erdők szerelmes királya, hogy hölgyeit hivja s hatalmas hangjával vetélytársait elűzze. Most a faóriások mindkét oldalról közel jönnek az ut fehér szalagjához és sorfalat állnak. Mély árnyékban megyünk és a visszhang százszorosán felel az autókürt figyelmeztető kiál tásaira a hirtelen fordulóknál. . Itt— ott egy vadregényes cserkészni vág bele merészen a sűrűbe, majd idillikus erdészlak húzódik meg a völgyben. A figyelmes kocsivezető megmutatja, hogy ezzel szemben fekszik a hely, hol a hires lengyeli ásatások folytak. Es ezzel gróf Apponyi Sándor nagy szellemének bűvkörébe értünk. Stíl szerűen e pillanatban tűnik föl sze­münk előtt a hanyatló nap által meg aranyozott lengyeli kastély orma. Elrepülünk a fenköltielkü gróf által létesített első tolnamegyei gőz­fürdő mellett és már ott is vagyunk a kasté ykert kapujánál, ahol egy angol inas szolgálatkészen magya­rázza, merre kei* menni a plébániához. Gyöoyörü fasorban, gondozott u<on lassan haladunk el a park és a kas­tély előtt és leereszkedünk a mé yeb- ben fekvő faluba. Csnpa egyformára festett, csinos ház fekszik az ut mel­lett, virágözönöz kertekben ; akkor is el lehetne találni, bogy ezek Apponyi Sándor épületei, ha nem mutatnák ezt a már fakuló fekete zászlók. Mint később megtudjuk, ezek itt sorban a főintéző, a főerdész, az orvos lakásai, egy ugyanolyan formájú háznál pedig a kapuban váró házigazda bizonyítja, hogy ez a plébánia. Még nem láttam ilyen szép pap­lakot: Virágtömegek közt széles lépcső vezet fel a lakásba, ahol az esperes hozzátartozói és nyaraló vendégei vár nak ránk. Rövid felüdülés után a háziúr kalauzolása mellett elindulunk, hogy „a város nevezetességeit" megtekint­sük. A „város" szó csak tréfa, mert Lengyel 800 lakossal biró falu, amely­nek még jegyzője, csendőrsége sincs. De ha az allam ily mostohán bánt is a lengyelekkel, ők maguk létesí­tettek villanyvilágítást, telefont, orvosi állást, gyógyszertárt; van urikaszinó (bár csak 18 tagja van) és polgári olvasóköre, ahol többek közt a könyv­tárban Jókai müvei magyarul és németül is olvashatók. Először a templomot nézzük meg, amely impozáosan fekszik egy feny- vesoldalu dombon, nagy ívben 1000 eves hársak veszik körül. Nem találtam magyar szót jelzőül e látványra, azt mondottam rá: Való- | ban feudális! A templomban kis fekete márvány­tábla mutatja, hogy ott vau befalazva a templom épitőjének, gróf Apponyi Józsefnek szive. Sajnos, hiányzik az évszám. A templom mögött vau a családi kripta, rajta ma is — mint mindennap — friss virág mutatja, hogy nemrég ideköltözött az utolsó idők legnagyobb magyar tudósa. Az özvegy Kegyelmes Asszonynak mindennapi és egyedüli sétája ide vezet a nagy halott gyönyörű pihenőhelyéhez . . . Kalauzunk ezután a hires pincé­szetet mutatja meg, de ennek leírását más, jobban hozzáértőkre kell bíznom. Következik a kastély-park meg­tekintése, ahol a válogatott ritka fenyőfajok hatalmas példányai alatt melankolikus pávák sétálnak. A kastélyt már oly sokszor leirták arra hivatottak, hogy ezzel nem fárasztom a türelmes olvasót. Csak nehány apró részletet: Gróf Apponyi Sándor irószobájában minden úgy van, ahogy ő otthagyta. Az irómappán ott fekszik a nagy szemüvegje. Az összegyűjtött postai feladóvevények utolsója mutatja, hogy utoljára Heitú­lér Jozefionak Pozsonyba küldött ajánlott levelet e szoba lakója. Meny­nyire fájhatott neki, hogy az ősi magyar koronázó város igazi neve helyett azt kellett írnia, hogy Brati­slava ! Az Íróasztal mellett egy kis tollrajz függ, melyet boldogult Fe renoz József őfelsége mint 14 éves fiú készített és amely meglepő tehet­ségről tesz tanúságot. A könyvtár leírása megint oly sokszor és szakszerűen letárgyalt téma, mely különben egymagában is túlhaladná egy tárca kereteit, hogy erről is hallgatok, őszintén szólva, nekem ott e szentélyben is eszembe jutott a kis falusi könyvtár, ahol Jókai művei két nyelven olvashatók. Nem hagyhatom említés nélkül a világhírű magyar bibliofil Apponyi Sándor megkapóan élethű képét, amely ott egy állványon elhelyezve ábrázolja őt utolsó éveiben, amint könyvtárában olvas. Ezt a képet szerető hitvestársa maga festette. De rövid az időnk és miután a kedves háziak még egy kitűnő uzsonnával vendégeltek meg, a pom­pás hegyi levegőben már hazafelé is robogtunk. Az erdészlaknál fácánok ijedten meneküljek a berregő ször­nyeteg elől, míg egy ostobán vakmerő fiatal süldő nyúl hossza vonalon ver­senyt fut velünk, szerencsére nem szalad keresztbe az utón, ami állító­lag bajt jelent. így azonban simán hazaértünk és este a sürü csillaghallá sok fényében, tücsökcirpelés közepette még sokáig tárgyaljuk a gyönyörű ________________________________________________________________________________________________ G. Ferenczy Gábor. IüHAUTAER GYULA fogmOterme SZEKSZÁRD, SzeKgOnl-gfllló mellett. Telefon: IOtI

Next

/
Thumbnails
Contents