Tolnamegyei Ujság, 1925 (7. évfolyam, 1-51. szám)
1925-09-19 / 37. szám
Ara 2000 korona. VII. évfolyam. Szekszárd, 1925 szeptember 19 37. szám. gzerkesztSség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2000 korona. BISfizetési dij egy évnegyedre 20000 korona. — Postaköltség 2000 korona. Szerkeszti: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illeti közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetitek Arai: A legkisebb hirdeti* dl|a 10000 korona, A hlrdeté* egy M Milliméter nála* hasábon milliméter soronként 1030 korona. KBsgyOlésI részvénytársasági stb. hirdetések IZOOkor. — Állást keresőknek 50 száaa* Iák engedaány. A hírrovatban elhelyeiett reklámhír, el|agyiéti hír, ess* ládl hír, valamint a nyllttér soronként >000 koronába kerül. Gróf Zichy Gyula az uj kalocsai érsek. A Magyar Távirati Iroda nyomán már egy hét éta ismeretes az országban az a tény, hogy XI. Pina pápa őszentsége gróf Zichy Gyula pécsi megyéspüspököt nevezte ki azaüresen álló kalocsai érseki Bzékre. Ennek a nemcsak egyházi, hanem országos méltóságnak a betöltésére nemcsak a katholikns magyarság, hanem az egéBZ ország élénken felfigyel és az egész magyarság szivében megelégedés és őszinte öröm fakad. A fővárosi lapok hossza hasábokon számolnak be a kinevezésről, tisztelettel szólnak a kitüntetett főpapnak számos érdeméről és őszinte örömmel ünnéplik őt. A tisztelet és elismerés hangján emlékeznek erről az eseményről azok a lapok is, amelyek a papság ténykedéseit nem szokták rokonszenvvel figyelni. Méltán elismeréssel kell adózni annak a főpapnak, aki elkerülve a közélet tülekedő zsivaját, csendeB visszavonul tságban dolgozott és szavak helyett cselekedett. Amikor az ország közvéleményének ezen megnyilatkozásában mi is részt veszünk, nem újságot kívánunk olvasóinknak mondani, hanem a szőkébb pécsi egyházmegye magyarságának lelkét akarjuk szóhoz juttatni, azt akarjuk, hogy a magyarság lelkének visszhangja, amely valamennyiünk lelkében vallás I különbség nélkül felébred, minél tisz | tábban és hangosabban csendüljön meg. Ha az ember az ország közvéleményét ezzel az üggyel kapcsolatban megfigyeli, egy különös és jellemző tapasztalatot tehet. Azt láthatja az ember, hogy minél közelebb jön a pécsi püspök székhelyéhez, annál inkább változik meg az ünneplés hangja. Az ország minden lakóját különös mértékben érdekli a kalocsai érseki széknek, ennek a fontos egy házi és országos méltóságnak a betöltése ; érdekli, hogy ki foglalja el a Széchyek, Tomoryak, Haynaldok székét ? De mig a távolabbi vidékek, külö nősen pedig a fővárosnak minden órában uj szenzációra éhes közönsége egy pillanatra felfigyel és megelégedéssel, örömmel és tisztelettel veszi tudomásul Zichy püspöknek érsekké történt kinevezését, a „Dunántúl Apostolának“ székhelye közelében ezt az örömöt elnyomja a fájdalom és levertség. Igazán megható az a mód, ahogy a pécsiek főpásztoruk kitüntetését fogadják. Nem tagadhatják ugyan el örömüket, de örömük szinte Bírásba fullad, mert az jut eszükbe, hogy elvesztik jóságos főpáBztorukat, aki velük töltötte életének legszebb idejét, velük szenvedte a legkeserve- I sebb napokat, aki a jómódban apostoluk, megpróbáltatásukban szenvedő | osztályosuk volt. Nem kell itt arról beszélni, hogy méltó embert ért a kereszténység fejének kitüntetése. Másutt közük az uj érsek életrajzát, elmondják, hol született, hol tanult. Megtudjuk, hogy Innsbruckban a jezsuitáknál végezte theologiai tanul* mányait, hogy Rómában a Nobili Kollégiumban folytatta tanulmányait. Elmondják, hogy a fiatal pap XlIF Leo és X. Pius pápák alatt teljesített szolgálatokat a pápai udvarban és járt el fontos megbízásokban. Meg tudjuk ezekből a száraz, hideg adatokból, hogy 1905-ben lett Pécs püspöke. A pécsiek, a pécsi egyház- megyei hívők ennél sokkal többet tudnak, tudják azt is, amit most még nem illik megírni az ő életrajzában, tudják azt a sok jót, ami az „apostol,“ fogalmat kitölti, átfogja. * Tudják róla, hogy a féltve Őrzött mágnasfiuból lett egyházfejedelem kopott, kifordított és ismét viszifor ditott ruhában képes járni, csakhogy annál többet fordíthasson, költhessen jótékony célokra. Ismeretes róla az is, hogy ha már ezt a hatalmas fő papi vagyont — amelyre annyian nézték irigy szemmel — nagyon igénybe vette a jótékonyság, akkor következett az ő magánvagyona. A pécsiek látják nap-nap után, hogy benne az apostol jelenik meg az oltárnál hívei között, tudják, hogy róla méltán el lehet mondani: „apostol.“ Nem lehet tehát csodálkozni azon, | hogy Zichy püspök egyházmegyéjében, különösen pedig a székhelyén csak fájdalmat váltott ki az ő kitüntetése, amely az elszakadást jelenti. De az apostoloknak azt mondta a Megváltó: „Elmenvén az egész világra, tanítsatok minden nemzetet",.., és ők elmentek és egyről sincs fel- jegyezve, hogy' az otthonhoz való ragaszkodás, a tőle való elszakadás fájdalma következtében, otthon maradt volna, hanem elmentek és ha fájt is, mégis oda mentek, ahová küldetésük szólt. Az uj kalocsai érsek is szó nélkül megy, elhagyja szép székhelyét, pedig mindnyájan tudjuk, hogy nehezen megy, hogy a szive fáj, amikor hiveit el kell hagynia. Szolgáljon vigasztalására az a tudat, hogy híveinek áldása, szeretető kiséri, mi pedig az ő hívei, tisztelői abban vigasztalódunk, hogy a mi püspökünk továbbra is a mi apostolunk, hitünknek büszkesége, szelidlelkü, de állhatatos, törékeny testben is bátor, meg nem alkuvó vezére marad. Dr. Pesthy Pál dlodolutlo. Kötesd, 1925 szeptember 15. Diadaiutnak kell neveznem képviselőnk vasárnapi beszámoló kőrútjait, mert noha ő ezeket csendben, minden feltűnés nélkül, mint Varsádon mondotta: „Ohne Sang und Klang“ — akarta elvégezni, minden alkalommal mindig szebb külsőségek Autón Diósberényböl Lengyelbe. Már pár hete nyaralok itt az idillikus Diósberényben, melynek ádáz nemzeti viszályairól a „Magyarság“ egész cikksorozatot hoz, de Őszintén szólva, a legjobb igyekezettel sem tudom ezen harcoknak a legkisebb nyomát sem felfedezni. Naponkint együtt vagyok a falu hazafias vezetőivel, jegyzővel, pappal, tanítókkal és ezeknek beszédjét hallva, nem féltem a magyarság ügyét ebben a községben. Annyi tény, hogy két ember ellen izgatás miatt folyik az eljárás, mert a képviselőtestületben azt mondották, hogy a magyar hirdetésre vonatkozó főbírói rendeletnek nem kell engedelmeskedni, dehát rósz ember mindenütt akad. Egyébként mikor idejöttem, a kissé megkésett takarodásban magyarok éB németek szívesen segítettek egymásnak, minap pedig egy keresztelőn voltam, ahol a kétnyelvű ünneplők a legszebb egyetértésben mulattak együtt; itt tudtam meg azt is, hogy az a bizonyos, sokat hánytorgatott incidense a ref. esperesnek a presbiterrel nem íb Diósberényben történt, hanem Gyönkön és a németek is a legnagyob mértékben elítélték a presbiter illetlenségét. De bizzuk ezeket a dolgokat a „Magyarságára. Én most arról akarok beszélni, hogy bizonyára sok Tolna megyei ember ismeri gyönyörű hazánk legszebb idegen tájait, de szülő vár megyéjét, annak szépségeit nem, mert a Kurd és Lengyel közt húzódó útvonal mentén fekvő gyönyörű táj, azt hiszem, nagyon Bök, idegenek által felkeresett, híresen szép vidékkel felveheti a versenyt. Egy papi koronában hallottam erről beszélni és véletlenül már másnap utast hozott a mi falunkba a hőgyészi bérautó, melynek vezetőjével csakhamar megalkudtunk egy lengyeli sétakocsizásra. A diósberényi plébánostól ajánló levelet vittem a lengyeli espereshez és azzal gyönyörű szép nyárutói délutánon nekivágtam a 40 kilométeres útnak. Eleinte különös szépségekkel nem dicsekedhetik a vidék, csak szokatlanul magas kukoricások és pompás méhlegelőt nyújtó tisztesfüvel elbori tott tarlók közt kapaszkodik fel nagy zakatolással a kis, sötétkék PreBto- gép a meredek és merész fordulókban bővelkedő, keskeny kövesuton. A soffőr elmondja, hogy a Király- Automobilgyár Gyönk és Lengyel között autóversenyt szándékozik rendezni szeptemberben, mert Csonka Magyarországon nics több ilyen sze szélyes és veszélyes versenypálya, mint ez az ntj amely ugyancsak pró bára teszi a kocsivezető képességeit. „Sandtal“ pusztánál (melyet gróf Apponyi Géza újabban, hatósági megkeresésre Fenyvesmajor nak keresztelt el) keid a táj vadregényes lenni: Sötét fenyvesek, sürü bozótok húzódnak az országutig, merészhajlásu hidak vezetnek át mély, szakadékos vízmosásokon, melyeknek partjait sürü boróka és galagonya növi be. Jobbról kibontakozik a Kapos BzéleB völgye, azon túl a tamási és gyulaji erdők látszanak, melyeknek velünk Bzemben szépségben erős konkurenciát csinálnak a hőgyészi erdős halmok. Mar be is kanyarodunk egy hatalmas vörös keresztnél a Hőgyészbe torkoló 100 éves nyárfasorba. Balról az uradalmi park húzódik, vele szemben széles, üde pázsitsávon túl a Nyúlás erdő. A soffőr beszéli, hogy ezt a darabot akarja az O. F. B. házhelyeknek kiosztani. Nem felelek semmit, de magamban azt mondom: S-crilegium l Nem lehetne Hőgyészen más területet találni e célra? Egy külföldi hasonló nagyságú városkában élénken tiltakoznék ily merénylet ellen a szépítő egyesület 1 De tiltakoznia kellett volna ennek a — sajnos, itt nem létező — egyletnek a hősök emléke minden esztétikai érzést megcsufoló szobra ellen is, amely a hőst guggoló helyzetben ábrázolja. E csúnya szobornál jobbra kanyarodunk és Dúzs felé robogunk a meredek utcán felfelé. Balról most már állandóan sötét erdők szegélyezik az utat, jobbról pedig a Kaposvölgy tágas rétjeiről hozza a szól késői virágok illatát. Dúzs előtt egy nagy fogoly csapat repül fel az országúiról, melynek fehér porában fürödtek. É tiszta cbíoos német falucskán át csakhamar a kis Csibrákra jutunk, amelynek azonban díszül, ékességül, bzoI- gál néhai való jó Jeszenszky Andor ősi, oszlopos kúriája az öreg, terebélyes fekete jegenyék alatt és a boldogult báró Jeszenszky László kastélya, impozáns gazdasági épületeivel. Sajnos, ma már egyikben sem lakik Jeszenszky, mintabogy a gyönk: ótemetőben sétálva, a régi, művészi vörös márványsiremlékeken számos olyan szép, magyar nevet olvastam begyöpösödött sírok felett, melyeknek viselőiről a mai generáció már nem is tud semmit. Pusztulunk, veszünk 1 Ily gondolatok közt már Kurdra is ért a száguldó gép és felkanyarodunk a gyönyörű erdős hegyek közé, melyeknek látványa elűzi szivemből a mélaságot. Mekkora turistaforgalom volna Kurdcsibrák állomás és Lengyel közt, ha véletlenül Németországban, vagy csak Ausztriában volnánk. Itt azonban csak kendert szállító paraszt- szekerekkel találkozunk és virágos, világos villák helyett csak szegényes viskók sorakoznak az ut mellett. De mindenért kárpótol a feketezöld tölgyfsrengeteg, amely a világos zöld kaszálón túl emelkedik ős
