Tolnamegyei Ujság, 1925 (7. évfolyam, 1-51. szám)
1925-09-05 / 35. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1925 szeptember 5. >»»» MN MN WM WH WWB BOROS fiS TÁRSA f % Föl Z baa Ím» ,Kühne“ mezőgazdasági gépgyár rt. tolna- és báosmegyel képviselete raktáron tart: cséplőgarnitu- rákat, síivó-, gáz- és benzinmotorokat, szabadalmazott páros és páratlan sora „Vera Drill“ kanalas sorvettígépeket és minden egyéb mezőgazdasági (11) gépet. Főraktár: Szekszárdon,a Kaszinóbazár épületében. — Telefon 49. I » Dllb WbiN mg WWi Udvariból Miszlára ment, mely köz ség határszélén több kocsin várták a miszlai vezetőemberek. A községháza előtt virágokkal gyönyörűen díszített emelvényen tartott beszédet az igazságügyminiszter, azután pedig a tanácsteremben az ügyes-bajos fele két fogadta, miközben a falu leányai azines virágokkal dúsan feldíszítették f ogatát. Dr. Pestby Pál 12 órakor a miszlai kocsik kíséretében Nagy székelybe hajtatott, melynek határában egész kocBitábor várta, az elöljáróság élén pedig Schieber János bíró üdvözölte talpraesett magyar beszédben. Déli 1 órakor Muth Henrik főjegyzőnél ebéd volt, melyen a miszlai kísérők is részt vettek. A menet bevonulásé nál először a polgári olvasókör tagjai álltak sorfalat zászlók alatt, Reinhardt János elnök vezetésével és harsány éljenzéssel fogadták a képviselőt. A főtéren pedig a Levente-század volt felállítva és Pfaff Dániel tanító beadta a jelentést: „Nagyméltóságodnak alá z&tosan jelentem, 150 levente.“.wDr. Pesthy Pál kíséretével ellépt a Levente-század sorfala előtt, melynek minden tagja katonásan követte Bzemé vei. A leventéknek ezen első nyilvános szereplése mindenkire mély hatást tett. Délután 3 órakor megvolt a beszámoló, azután pedig az igazság- tgyminiszter számos kocsitól kisérve Kisszékelybe hajtatott, előtte bandérium lovagolt. Érdekes volt, mikor a bíró németül 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 Telefon: 120 SZABÓ JÁNOS mérnöki irodája ▼ Szekszárdon. Vasúti fasor 6 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0-^r—THLLAMOS és IPARTELEPEK ellenőrzése. — Rentabilitási számítások. % / — Villamos-, telefon-, vízvezeték-, központi fűtés-, fürdő-, egészségügyi, vizlecsapoló- és öntöző-berendezések. — Épületek,, beton- és vasbeton- V szerkezetek, utak és hidak tervezése és építése. — Építési anyagok, szén, gáz- és kenőolajok, villamos csillárok és árammérők, rádiótelefonok szállítása. — Fáik éa Zinner gránit- és mészkőbányáinak Szekszárd és vidékére kizárólagos képviselője. — Terméskő, út- és betonkavics, járdaburkoló gránítdara. kiadta a lovaslegényeknek a parancsot, hogy magyarul énekeljenek. A kisszékelyi határnál ismét számos kocsi várt és az érkező képviselőt Mehrverth László adóügyi jegyző fogadta formás beszéddel. Itt a kis székelyi lovasbandérium egyesült a nagyszékelyivel és egy számos kitüntetéssel felékesitett, volt honvéd- husz árőr mester vezetése alatt moBt már egy egész lovasszakasz lovagolt a menet előtt. Amikor a bandérium és a hosszú kocsisor arra a helyre ért, ahol a kisszékelyi erdő fái össze- boiulnak az ut felett és a koronák pompás, zöld sátort képeznek, a nagyszékely: legények megfogadták a bíró parancsát és csakhamar zengett a visszhangos erdő az énektől, mely átragadt a kocsin ülőkre is, úgy hogy végül száz torok harsogtatta a szebbnél- szebb magyar dalokat: „ Ezt a kerek erdőt járom én . . .“, „Erdő mellett nem jó lakni...“ stb., mikor pedig kiért az erdőből, a tónál a sok érces hang mintegy vezényszóra rá- kezdte, hogy: „Szőke Tisza haragjá ban megáradt..E dal hangjai mellett vonultak be Kisszékelybe, ahol — különben is vasárnap délután lévén — minden teremtett lélek kint volt az utcán, a férfiak kalapot lengettek és éljeneztek, az asszonyok pedig virágokat dobtak a bálványozott képviselő kocsijába, kinek végül csak a feje látszott ki a tarka színes és illatos tömegből. A községháza kapujában Takács' István főjegyző üdvözölte dr. Pesthy Pált, utána pedig egy bátor, pártás kisleány mondott beszédet és nyújtott át bokrétát. A községháza udvarán a miniszter megtartotta a beszámoló ját, mely után a főjegyzőnél, plébánosnál és tanítónál látogatást tett, háromnegyed hétkor pedig ismét bandérium és kocsisor kíséretében a főszolgabíróval együtt Uzdra utazott ArotöOnnepély üőrszes-pusitnn. Szont István királyunk ünnepét minden évben várva várják a kies Várszeg-pusztán is E termékeny, több mint 3000 hold kiterjedésű szép paszta kamjookai Szemző Istvánnak, Bács-Bodrog vármegye és Zombor szab. kir. város nyug. főispánjának birtoka. Dusán termő, hálás magyar fold ez, mely mindig busásan fizet a reá fordított munkáért: a rónáin ringó aranykalászok adják a szép tiszta búzát, a birtok leginkább számottevő terményét. Augusztus 20-ára esik a tulajdonos nevenapja is s így e nap kettős ünnepe a puszta minden lakójának, amelyet évről-évré megtartanak s amelyen meghatóan nyilvánul meg a magyar földesur és aratómunkása közti zavartalan, békés összhang, amelyen egy nyár veritékes, nehéz munkáját feledve, együtt szórakozik az egész puszta, hálái adva' a jó IsSápszky Andor férfiszabónál Szekszárd, Szent Iatván-tér 1—3 készülnek a mai kor legkényesebb igényeinek is megfelelő angol szövet-, lüszter és vászon divatöltönyök a legszolidabb kivitelben es árak mellett tennek a bő termésért, munkája sikeréért. Az idén is a szokott jókedvvel és buzgalommal készült mindenki a hagyományos ünnepség megtartására. Megérkezett a tulajdonos felesége; Szemző Istvánná Öméltósága húga és Szemző Adorján kíséretében! A várszeg ujpusztai címeres tornyos kastélyból indult a társaság a nagyduna- parti erdőbe, ahol a szabadban folyt az ünnepi uzsonna és az ifjúság csakhamar táncraperdült. Délután 6 óra tájban a Faddal szemben fekvő, u n. ópusztára érkezett a társaság az uradalmi főintéző : Nedelkovits Sándor házához, ahol az ünnep legszebb része játszódott le. Itt már csoportokban gyülekeztek az aratók, a püsztai lakók ünnepi öltözetükben, az aratólányok diszes hímzéssel ékes magyar ruhában, pártában. Lassan-lassan behúzódtak az udvarba, mely végre egészen megtelt és csillogó szemmel, elfogódott hangulatban vártak. Ekkor előállott egy szép magyarruhás aratóleány és köszöntötte, bár kissé döcögő rímekben, de keresetlenül naiv és meleg szavakban előbb a birtok urát és feleségét, majd az uradalom közszeretetben és tiszteletben álló főintézőjét, Nedelkovits Sándort, miközben átnyújtotta az aratók kedves ajándékát, két gyönyörű, bu- zakalászból, az aratóleányok kezével készített koszorút, az egyiket a föl- desurnak, a másikat a főintézőnek. A koszorúkat a főintéző vette át. Majd mély gondolatokban bővelkedő buzdító beszéddel feleit aratóinak és meghatottan köszönte meg az ünnepAz öreg Béré a hátulsó udvarban gödröt ásott, hogy abban rejtse el pénzbeli vagyonát s egyéb elrejthető holmiját. Palánki Endre buzgón segített neki. Még csak egy két lapát föld, egy-két marék retye-motya a tetejére s készen vannak vele. A törökök ekkor már fosztogatni kezdtek az alsó városrészen. — Édes anyám, végünk ven, BÍkol- tott Uuska, többet azonban nem mondhatott, mert egy turbános alak máiy belökte a kis ajtót és meglátva a szép leányt, utálatos vigyorgással utána kapott s erre annyira megrémült a szegény, hogy hang sem tudott kijönni a száján. De nem úgy Bóréné, ki kardos asszony lévén, nem igen ijedt meg a saját árnyékától. Most is, midőn meglátta az Uuskát szorongató kontyos törököt, sarkon pördült s egy kezeügyébe eső piszka- fával olyat ütött a rusnya alak karjára, hogy az menten eleresztette a kétségbeesetten védekező leányt, de erre meg a török esett neki a piszkaiéval erősen hadonászó asszonynak, mielőtt azonban árthatott volna valamit, az előrohanó Palánki Endre kardja megvillant a ragyogó nap fényben s a török nagyot bődülve terült el a földön. Nem írom le a borzalmakat, amit a rabló, vad horda véghez vitt, mert vér és pusztulás fakadt a nyomában s nem volt család, melynek ne lett volna siratni valója^Bóré Máté csa- ládja azonban nem hullatott könnyet, mert mind a hárman áldozatul estek az ellenség fegyverének. Nehéz sebek - kel borítva, Palánki Endre is ott terült el az udvar porában, kit a dúló CBapat elvonulása után előmerészkedő s pór ruhába öltözött bará tok szintén holtnak tartottak. Csak midőn saraglyára tették, yették észre, hogy még ‘él. A Bóré családot azután bent az erdőben, egy domb tövébe, közös sírba eltemették, Endrét pedig ugyancsak az erdőben levő rejtekhelyen gondos ápolás alá vették, hogy az életnek megmentsék. Pedig talán kisebb fájdalommal ment volna át már a másvilágra, mint' amekkorát elszenvedett, midőn később felgyógyulván, megtudta, hogy mi történt Hús- kával. Keserves könny hullott a szemeiből. Sei ve, úgy érezte, megreped a nagy fájdalomban s a jóbarátok alig találtak szavakat a vigasztalására. Puszta, ürhs lett körülötte a világ. Lelki állapota olyan megrázkódtatáson ment keresztül, hogy azt szóval ki sem tudta fejezni. Életének nem volt többé célja s azt a nagy űrt, mely a múlt és jelen között tátongott, azt gondolta, nem fogja betölteni senki és semmi. * * A fényes ábrázatu szultán úgy akarta, hogy Turaly bég legyen Szekszárdon az ur. A gyaurok vissza térhettek elhagyott hajlékukba, de fejet kellett hajtaniok a bég minden akaratának. A szegénnyé lett s számban is megfogyatkozott barátok szintén otthonukba vonultak, hogy a török járom alatt nyögő magyarságnak legalább legalább lelki vigaszt nyújtsanak. A rablás és pusztítás nyomait, amennyire tudták, eltakarították, azu tán kettős ünnepségre gyűltek az apátság egyházában. János apát nem térvén vissza a mohácsi halálmezőről, ma iktatják be az újonnan választott György apátot. Tömjénillat és buzgó szivekből fakadó ének töltötte meg a templomot s az uj rendfő áldását adta az eléje járulókra. Az Ünnepség második és fölemelő része volt, midőn megtört szívvel, megnyugvó érzéssel Palánki Endre lépett az oltár elé. Már előbb belátta azt, hogy a világ nem képes békét és igazi boldogságot nyújtani, azért elhatározta, hogy egyedül a hit vigasztaló erejében keresi lelkének nyugalmát. Alázattal hajtotta meg fejét, míg reáadták Szent Benedek rendjének öltönyét s az uj apát kezeibe letette a fogadalmat. A jó páterek örömmel ölelték keblükre az ifjút, az apát pedig tesívéri csókkal üdvözölte. Endre, mint szerzetes, rajta is volt, hogy méltó legyen rendtársai szere- tetére. Bár szivének nagy sebe még sokáig sajgott, lassan-lassan azonban az is behegedt s Uuska iránti tiszta szeretető kegyeletes emlékezéssé változott. Isten iránti buzgalma később oly nagy lön, hogy még a szerzetesi életet sem találta arra teljesen kielégítőnek. Magányba vágyott. Rendfőnökét esengve kérte, hogy a monostort elhagyhassa, mert, úgymond, csak a magányban lesz képes! méltóképen szolgálni az Istent. Az apát, látva Endre szivében az olthatatlan lángot, mely Istenért hevitette, később teljesítette kérelmét. Endre atyából remete lett. Távozása előtt megölelte szerzetes testvéreit, gyermeki alázattal megcsókolta az apát kezét, azután kevés holmival és némi élelemmel elhagyta a lelki nyugalom és béke hajlékát. Az erdő felé vette útját, hol a tavas* már bontogatta szárnyait. Kéklő violák illatárral fogadták, kabuk- madarak hangos szóval köszöntötték az érkezőt, ki azután a Bóré család sírja és egy csörgedező kis forrás közelében kunyhót épített magának s fából egy nagy keresztet faragott, melyet kunyhójától nem messze állított fel s az előtt, a puszta földön térdelve és imádkozva tökölte el 8 I MAUTNER GYULA fosműterme SZEKSZÁRD, SzeRKflitf-szfiUfimellett Teletsgr 1071
