Tolnamegyei Ujság, 1925 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1925-08-29 / 34. szám

1925 augusztus 29. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 3 Sápszky Andor j férfiszabónál Szék szár d, Szent Imtván-tér 1—3 készülnek a mai kor leg­kényesebb igényeinek is megfelelő angol szövet-, lüszter és vászon divat­öltönyök a legszolidabb kivitelben és árak mollett pár év leforgása alatt az útjavítás terén óriási lépéssel haladunk előre. A közúti adminisztráció nagyfontos- ságu érdeke parancsolja, hogy a fo­gatról áttérés történjék a személy­autóra, ezért az alispán a vármegye közönségének egy személyautó be­szerzését ajánlja. Az utfentartáB érdekében az áll, hogy az ellenőrzés belterjesebb legyen. Azt, amit kocsin 2—3 nap alatt tud­nak ellenőrizni, autón egy délelőtt megtehetik és az ellenőrzést teljesitő államépitéBzeti hivatal a folyamatba tett munkálatokat nemcsak gyorsab­ban megszemlélheti s azok irányítá­sát jobban kézben tarthatja, de irodai munkájának is meg tud felelni. Az autónak ezen kétségtelen nagy elő­nyét a társtörvényhatóságok is fel­ismerték úgy, hogy ma már alig van vármegye, melynek személyautója ne volna. A szanálási törvényhői folyó meg­szorítás előírta 50% os pótadóból a kisebb lakosságú községek képtele­nek existálni, mert ezen pótadóból kell fcdezniök a megye által kivetett pótadót, a mezőrecdőri kiadásokat, iskolai, iparostanorciskolai, kisded­óvói, sőt némely községben a hit­községi költségeket is, úgy, hogy a községnek az 50% os pótadójából alig marad meg a fele. Mig a városi jellegíi, avagy központi fekvésű és népesebb lakosságú községekben az állam által rendelkezésre bocsájtott segélyforrások oly nagyok, hogy ezen községek egynémelyikében pótadóra nincs is szükség, illetve az 50e/0-os pótadóval együtt nekik minden szük­ségletükre telik, addig a kisebb köz­ségek helyzete valósággal kétségbe­ejtő. Ezért az alispán azt ajánlja, hogy a törvényhatósági bizottság kérelmezze a kormánytól a községi háztartás uj rendjét szabályozó belügyminiszteri rendeletnek a pótadómaximumot meg­állapító intézkedés revízióját olyfor- mán, hogy a községi pótadó maxi­muma legalább 120°/o ban állapíttas­sák meg; továbbá, hogy a községek részére átengedett állami jövedelmek ne az egyes községek pénztárába utal­tassanak, hanem ezen jövedelmek a vármegyei pénztárba szolgáltassanak he és egyenes adók arányában negyed­évenként az alispán által osztassanak szét a községek között. Az alispán bejelenti, hogy junius hó 21-én részt vett az összes vár­megyei és városi törvényhatóságok részéről kifejezésre juttatott manifesz- tációban, mely a kormányzó iránt abból az alkalomból nyilváníttatott, hogy egyéniségét egy magáról meg­feledkezett magyar állampolgár nem­telen rágalommal illette. Megemlékezett Albrecht m. kir. herceg látogatásáról is, melyben vár­megyénket az ifjúsági Vöröskereszt­egyesületnek megszemlélése alkalmá­val részesítette. Megelégedéssel említi az alispáni jelentés, hogy a telefon bevezetése érdekében általa megindított mozga­lom nagyon szép eredménnyel jár és különösen a központi, dunaföldvári és tamási járások községei járnak elől követendő példával. Nincs kizárva, hogy a jövő év folyamán ezt a ma már nélkülözhetetlen kiváló érintke­I • I lofdekker János Oki. mérnök tervező Irodáin SZCkSZŰI TELEFONI ISI d 686 Magán- és középületek tervezése és építése Parcellázás • Házhely osztás • Földmérés Szakértő: építési és más műszaki ügyekben. — Vasbeton tervezés. 1 zési eszközt az öbszcb községek meg ' fogják szerezni. örvendetes, hogy Szekszárd r. t. város és a Salgótarjáni Kőszénbánya rt. között a villanyáramnak a máza- szászvári villamos központból való szolgáltatására nézve á megegyezés létrejött és ha csak valami nem várt körülmény közbe nem jön, a fejlődő élet ezen nagyon fontos tényezője előre meg sem állapítható óriási elő­nyöknek válik vármegyénkben igen fontos eszközévé. Közgazdasági és ipari életünk minden esetre óriásit nyert ezen megegyezéssel, mert ezzel egyszersmind lehetővé fog válni, hogy vármegyénk igen eok községe része­sülhet a villamos erők kihasználásá­nak nagy előnyében. A Szekszárdon felállított s mind­eddig óvodákban, illetve iskolákban elhelyezett csendőriskola egy erre a célra folyamatba tett építkezéssel tör­tént végleges elhelyezést nyer. Hogy mit jelent közbiztonsági szempontból az egész vármegye közönségére a mintegy száz főből álló csendőriskolai karhatalmi erő, csak az tudja kellően méltányolni, aki az ezelőtt hat évvel kiütött kommunizmust átélte. Elis mérés illeti meg Szekszárd r. t. város közönségét, hogy a csendőriskolának ittmaradását nagy áldozatkészséggel lehetővé tette. Miután a város fejlő­dése éB haladása megkívánta nagy áldozatok a város közönségének teher­bíró képességét erősen igénybe vették, az építéshez szükséges összeg egy részét kölcsönképen a törvényhatósági bizottság utólagos jóváhagyása rémé nyéhen — tekintettel az építkezés sürgősségére — az alispán kiutalta. Március hó 29 én tartotta a Szek­szárdi Kisgazda Egyesület a kisgazdák tömörülését, egységét szimbolizálni hivatott zászlószentelési ünnepét. Ami­kor őszinte örömmel vett részt a megye ezen a hazafias, komoly és méltóság teljes ünnepélyen, mert mindenki látta, tapasztalta, hogy a derék kisgazda­közönségnél öntudattá vált az a gon­dolat, hogy mint ennek az országnak egyik erős oszlopára, magasztosabb hivatás vár, minthogy az ő nemtörő­dömségével elősegítsen olyan osztály uralmat, mely ennek az országnak polgári jellegét megszüntetné. Részt vett az alispán a március hó 19 én Mözsön a „Levente“-egyesület ünnepi gyűlésén, valamint julius hó 26-án Sárszenti őrin c községben zászló­szenteléssel kapcsolatos „Levente“- Ünnepen. Jól esett látnia egy túlnyo­móan németek által lakott községben az igaz hazafias érzéstől fütött nemes törekvést, hogy a nemzet ifjúságának testi és lelki fejlődésére oly fontos testnevelési törvény követelményének eleget tenni kíván. Sárszeütlőrinc községben pedig a lángoló hazafias érzés oly mérvű meg­nyilatkozásának volt az alispán szem­lélője, amely azt a boldogító tudatot váltotta ki a telkekből, hogy ellen­ségeink megcsonkíthatták ezeréves hazánkat, mégis élni fog a magyar nép, mert a magyar ifjúság leikéből nem halt ki a csodákat művelő ha­zafias lelkesedés lángja, a tettrekész- ség s a haza iránti kötelesség telje­sítésének fenséges érzete. A községek legnagyobb részében egyébként a Levente-egyesületek meg­alakultak s ahol ez még nem történt meg, ez év folyamán azokban is meg fognak alakíttatni. Természetes, hogy belső ellenségeink nem nézik jó szem­mel ezen egyesületeket, hiszen az ezekbe tömörített ifjaknak vallásos, erkölcsös és hazbfi&s szellemű neve lése és irányítása az ő hit-, erkölcs- és hazóellenes felfogásuknak nem kedvez. Őszinte örömmel tesz az alispán jelentést arról a nagy haladásról, fej­lődésről, mely Szekszárd r. t. város­nál tapasztalható. Az utolsó öt év alatt e szinmagyar városban több történt, mint hosszú évtizedek alatt azelőtt. Az idegennek meglepetés­szerűen tűnik fel ar város külső képe, mintha nem is az öt év előtti Szek- szárd volna. Hatalmas építkezései, utcakövezései és aszfaltozásai, a séta­térnek rendbehozása, a hősök orszá gos hírű gyönyörű szobrának felállí­tása, a körülötte levő térnek igazán ízléses kialakítása, az utcák és terek fásításának folytatása mind nagyban hozzájárulnak a város külső csínjának előmozdításához. Emellett szinte kor­szakalkotó elhatározások valósítottak meg. A vásártér kérdése, mely a vá­ros további fejlődésénél egyedül szám­ba vehető terület, minden tekintetben kielégítő megoldást Dyert. A vásár- és piecjogot a város nagy áldozat árán megszerezte. A Nemzeti Bank fiókja még ez év folyamán működé­sét meg fogja kezdeni. A villany­világításnak a város kulturális és közgazdasági életére oly fontos ügye a máza szászvári villamosmü tulajdo­nosával szintén megegyezésre veze­tett. A csendőriskola állandó elhelye­zése megfelelő építkezéssel biztosít­tatott, s a kereskedelmi iskola pedig véglegesittetett. Az egészségre oly nagy jelentőséggel bíró vízvezeték ügye szintén dűlőre jutott, mert e nagyszerű egészségügyi követelmény a városnak biztosított kölcsönből a jövő évben már kielégítést fog nyerni. Emellett a város állandó és súlyos gondját képező Sédmeder rendbeho­zásának nagyon Bök milliót igénylő kérdése is a legközelebbi jövőben szintén a megoldáshoz fog vitetni, hiszen ezt" célozta azon kezdet is, hogy a város több mint hatszázmillió költséggel a Bálint-hidat, ezt az állandó veszedelmet, emberi számítás szerint végleges minőségben megépítette. Általában jóleső érzéssel hat az az eleven élet, az a tettrekészség, mely nem tévesztvén szem elől a város teherbíró képességét, a város vezető­ségénél e városnak fejlesztése körül észlelhető. És hogyha dicséret illeti a város vezetőségét, elsősorban és különösképen elismeréssel kell adóz­nunk a haladás intő szavát megértő, ezzel kapcsolatos igények kielégítését kellően honoráló, a kulturkövetelmé- nyek iránt fogékony s a város érde­keit mélyen szivén viselő érdemes képviselőtestületnek, mely nem riad vissza áldozat meghozatalától akkor, amikor ezt a város általános és jól felfogott érdeke parancsolólag meg­kívánja. Szolgáljon Szekszárd város­nak a haladás és fejlődés terén fel­mutatott sikeres, a lakosságra igazán áldásos magatartása a vármegye többi városai és községeinek' követendő például, mert egyedül a haladás és kultúra az, mely egy közületet iga zán boldoggá és megelégedetté tehet. Tiszta,.. Ízletes és e mellett valóban olcsó. *. ez a «Franck» ... Vájjon kellő alap nélkül itélünk-e mindig és mindenütt ily biztosan ? ... — Miért nem hagyják magukat oko­san számitó háziasszonyok azon szoká­suktól eltérí­teni, hogy hangsúlyozot­tan „valódi Franckot a „kávédaráló“-val kérjenek. A rendészet és közbiztonság köré­ben mutatkozó állapotok a javulásnak kétségtelen jeleit mutatják. A lopás bűnténye, továbbá a mezőrendőri ki­hágások esetei még mindig elég gya­koriak. A vármegyei közalapok állásának kimutatása után az alispán a köz­egészségi átlépőt kedvező voltáról számol be, végül jelentvén, hogy az egészségügyi személyzetben a követ­kező változások történtek: dr. Kertész László orvostudor és dr. Kovács Ká­roly kórházi boncoló főorvos Szek­szárdon és dr. Kiss Lajos orvostudor Sárszentlőrincen letelepedett, dr. Simon Ödön orvostudor pedig DecBrŐl el­költözött Az állategészségügyi szolgálat, a mezőgazdasági állapot, a közutak és a tanügy részletes és kimerítő ismer­tetése után az időszaki jelentés be­fejezése előtt elparentálta e vármegye legértékesebb nagy fiát: gróf Apponyi Sándor v. b. t. t, aranygyapjas-rend lovagját a következőkben: „A Gondviselés kegyelméből oly magas kort elért nemes lélek tehát megtért őseihez, s amíg porhüvelye ott pihen a lengyeli templom tövé­ben, a lágyan susogó örökzöld fe­nyőktől körülvett családi sírboltban, fenkölt lelke felszállt az aeteri honba, a mindenség Alkotójához és jóságos szemeivel onnét tekint le reánk s megtisztult lelke ott esdekel a Ma­gyarok Istenénél, hogy áldja meg e Hazát. Mert aki egész életét e hon­nak szentelte, minden törekvése, vágya e nép kultúrájának fejleszté­sére irányult, minden tette, cseleke­dete e nemzet boldogulását célozta, bizonyára az örök hazában is csak lesújtott nemzetéért, szétroncsolt ha zájáért fog közbenjárni. Nem célja ezen rövid soroknak e nagy férfiú személyének méltatására, hiszen arra az én képességem gyenge és nálamnál erre hivatottabbak ezt már elvégezték, időszaki jelentésem szűk keretében csak áldozni kíván­tam e nagy szellem dicső emlékének, mely Tolna vármegye történetében örökké ott fog tündökölni, mint a pusztában eltévelygett választott nép útját irányitó tüzoszlop, hogy nekünk is elhagyott, szinte reményt vesztett bus magyaroknak mutassa azt a he­lyes, azt a biztos révbe vezető utat, mely bennünket is eljuttat egy uj ezerév dicsősége felé. Legyen áldott az ő emléke és az soha el ne homá- lyosuljon egy magyar lélekben sem, hanem mint örök figyelmeztető ösz­tönözzön bennünket a haza iránti szent kötelesség teljesítésére. Indítványozom, hogy gróf Apponyi

Next

/
Thumbnails
Contents