Tolnamegyei Ujság, 1925 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1925-08-08 / 31. szám

1925 augusztus 8.

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG

3

Sápszky Andor

férfiszabónál

Szék szárd, Szent látványtér 1—3 készülnek a mai kor legkényesebb igényeinek is megfelelő angol szövet-, lüszter és vászon divat- öltönyök a legszolidabb kivitelben és árak mellett

és Kuzi—Készt változatra v. ö. magyar—megyer változatot, sőt van még más honfoglaláskori személynevünk: amint Veszprém vármegyében fen- maradt Árpád fiainak Jutás és Tevéinek a neve, Tolna vármegyében is Tevel őrzi a nevét, sőt nem lehetetlen, hogy Termatz = Termás unokájának nevét Tormás falu őrzi.

Már most visszatérve az Anonymus-féle állítólagos kún vezérekre, Boyta, Ete és Tolma vezető férfiakat és szállásbirtokaikat is esak ebbe a besenyő települési vagy telepítési keretbe lehet és kell is bele helyeznünk, vagyis Szent István idejébe.

Vajta: Woyta juxta fluv. Saar= a Sár folyó mellett (Anjouk, okmt. 1324., 1335 ). Woyta Hard faluval szomszéd és határos (Anjouk okmt. 1350.) Vaita, Waytha (u oTl344. Dl. 1389.). 1397. és 1401 ben Tolnamegyéhez tartozott. Közvetlen szomszéd Czecze, Hard, Nagydorog stb. besenyő fészkek.

Idézzük Anonymust: »ésBoytának azon módon adott nagy földet a Sárvíz vidékén számtalan néppel, mely azon mód szerint máig is Boytá- nak neveztetik.« Itt van Boyta— Woyta—Vajta a vezető nevéről elnevezett falu s körülötte az ö besenyő népének falvai.

Tolna: Oklevélbeli legrégibb említése 1055. és 1093. év, midőn mint kikötő helyet révvel és vámmal említik ; ezentúl, mint fontos hely, szá mos oklevélben fordul elő. A »Tolnamegyei Újság« 1924. évi 39 ik számában már kifejtettem, hogy sem a Dolina szláv szótól, sem a telonia vám jelentésű latin szóból nem eredt, hanem egykori besenyő lakosai vezető férfiának Tolmá-nak nevét őrizte meg.

Ete, Etej, Étén: Ethey (Fejér c. d. 1831.), Ethe (1446-), Étén (török kincstári defterek I. K. 241 1.) A török hódoltság előtt város volt, 190 ház volt benne 1573-ban. Decs mellett ma puszta vagy eülő név.

Idézzük itt isAnvnymust: »Eudu- nak (olv. Ődő) Ete fiának adott a Duna mellett földet számtalan néppel. És azon helyen Eudu=Ődő azon rész népét meghódítván, várat épített, melyet Szekcsőnek nevezett, mert ott letelepedett.« Ebben a feljegyzésben rendkívül fontos adat az, hogy Ődő az azon vidék népét alávetette, meghódította. (Latin szövege: in illő loco Eudu, subiugato populo illius partis) Mivel a Sárvíz régi folyása épen Bátánál érte el a Dunát, illetve torkollott a Dunába és ugyanott kezdődött — a hátai hegyfok délkeleti oldalánál — a brana- baranyavári terület Szekcső határával, ebbe a vidékbe nyilván bele esik a Sárköznek legalább is a déli része, annyival is inkább, mert Bátán egy kisebb besenyő kapitányság székhelye volt. Itt a Sárközben két helynév mutat a fentebbi hódításra: Az őcsényi határban és pilisi—alsónyéki határban vannak Tat-os elnevezésű területek. Ezt a szót a valószínűség látszatával többfélekép lehetne magyarázni, de Anonymus fentebbi adata

r "' nr,

9

B

É

E

E

51

El

El

El

51

51

B

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

B

E

E

B

B

E

E

E

E

B

E

E

WIGYftZAT!

Zalaszentgróti országszerte közismert csepepiink külső formáját mások utánozzák. Alaposan vegye szem- ügyre és ne vegye a gyenge minőségű utánzatokat,

hanem kérje

“ mreszniflszentsrtti

a következő fakereskedésekben:

Szekszárdon: Mezőgazdasági—Kereskedelmi Rt.

Nagydorogon: Goldgruber József.

Cecén: Kiss és Gyalog.

Sárbogárdon: Deutsch Adolf. Simontorny&n: Dunavidéki Ipari és Kereskedelmi Rt.

Pincehelyen: Gráf Testvérek.

Gyünkön: Ausch Mór és Fia.

Dombóváron: Spitzer Sándor és Fia. Bonyhádon: Ausch Sámuel,

Bátaszéken: Mayer Nándor.

Tamásiban: Wälder Mihály.

Felsőnyéken: Löwy Dávid és Fiai,

Pakson: Dunavidéki Ipari és Kereske- Rt. és Dala.

Dunaföldváron: Jedowszky Zsigmondnál.

ZoMgyi lparmSveH Rt. borogoltcseréygyllral

Zalaszentgrót.

a

3

E

E

E

a

E

E

E

E

E

E

E

B

E

E

B

E

E

S3

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

|B

|B

Baat5iat2iGüSBiaai8Ji£iatfiii2)B[2]BaiHJtsH3iHJi5iisH2]isiBfeiöatsit3tsiEii3at5iBB

az igazira vezet: Tat a középázsiai törökségnél alávetett, nem török ere detü autochton (bennszülött) népet jelent. (Pavet de Courteille: dictiou- naire turc-oriental.) A krimi tatárok pedig a hegyi tatárokat és a görög lakosokat nevezik tat oknak (Torna schek: Griechen in Taurien 1880), tehát a tatos annyit jelent, hogy itt a Sárközben más idegen származású meghódolt vagy alávetett népek területe volt s tényleg a sárközi régi helynevek közt avar, szláv és frank germán eredetűek találhatók. A Sárköz ezen helyneveinek és Anonymus fentebbi feljegyzésének egybevágása ismét egy igen fontos történeti tény nek szolgál alapul, amely egy különálló tanulmány tárgyát képezi. Mivel Anonymus Ete fia Euduval (Ődő) építteti Szekcsőt, fel kell tennünk, hogy az apa, vagy legalább népének egy része ide feljebb a Sárközbe települt s az egykori város, most határrész Ete, Etej, Étén az apa nevét őrzi, ha ugyan nem egy más besenyő vitéz neve.

A végeredmény s igy a történeti valóság az, hogy Árpádhoz kunok nem csatlakoztak, s ő nem adományozott senkinek birtokokat, viszont Anonymus feljegyzései — helytállók ugyan, de a honfoglalásnál jóval későbbi eseményekre és viszonyokra vonatkoznak.

Ugyanis a nyugotázsiai törökség egyik ágazata: a besenyők jóval a honfoglalás után, leginkább Szent István és utódai idejében jöttek be s kaptak települő helyeket a királyi földterületeken, hol határőri szolgálatot teljesítettek. Már most Anonymus gondolatmenetét igen jól követhetjük: III. Béla 1173—1196-ig uralkodott s ő előtte nem kevesebb, mint 16 árpádházi király volt, akik bőven adományozhattak, tehát Anonymus az adományozási rendszerben élvén, az ősi földközösséget nem ismerte s igy adományoztatott már Árpáddal. Azután utoljára Szent László királyunk telepitett le besenyőket, ámde ő Anonymus előtt éppen 100 évvel uralkodott és már mint hercegnek, erős küzdelmei voltak a betörő kunokkal (itt vannak a kunok) s az időtől fogva az ország közvéleményét állandóan a kunok betörései, letelepítései, J rakoncátlankodásai és rendszabályo- |

zásai foglalkoztatták, a besenyőkről való emlékezések az idők folyamán elhomályosultak, sőt jó részben el is felejtődtek, Anonymus pedig a kunok világában élvén, mivel a régi beköltözéseket a korabeli kun települések közé bele nem helyezhette, s mivel egyik is török, másik is török fajbeli, gondolkozása pedig a kunokkal volt tele, megtette a besenyőket is kunoknak és Árpádhoz csatlakoztatta őket.

(Vége.)

H „Szekszárdi Dalkör" hangversenye.

Az újabban alakult, de egyes, alkalmi közreműködéséből máris előnyösen ismert „Szekszárdi Dalkör“ folyó hó 1-én este a Polgári Olvasókör ízlésesen feldiszitett kerthelyiségében tartotta első, önálló hangversenyét, mely minden tekintetben igen jól sikerült és az ifjú egyesületet a dicsőséges múltú Szekszárdi Dalárda reményteljes utóda — és nagy hagyományai bizalomkeltő örököseként mutatta be.

A Révfy Géza által igen kifejezően megzenésített és finom praeci- sitással előadott jelige elhangzása után Tóth Pál egyesületi elnök lépett a közönség elé és — programmon kívüli meglepetésként — a jelige-szöveg szerzőjének, szép beszéd kisére- tében, művészies kivitelű, diBzes keretű emléklapot nyújtott át, a dalkör köszönetét tolmácsolva.

Dr. Kramolin Gyula meleg, közvetlen szavakkal köszönte meg a szép emlékben rejlő, megtisztelő figyelmet. Majd — megnyitó beszédében — kifejtve a zene és az emberi művelődés fejlődése közötti szoros összefüggést és rámutatva arra, hogy az emberi hang a legtökéletesebb zenei hangszer s hogy az ének a gyakorlatilag legkönnyebben kivihető módja is a zene művelésének, zenetörténeti visszapillantások keretében kiemelte a dal és ének nagy kifejezőképessé gét, annak összefüggését érzelmeinkkel és a kimagasló szerepet, melyet az a bitéletben — minden időkben és minden népnél — játszott. E tényekkel összefüggésben kommentálta I a jeligét és kifejtette a különleges | „magyar hitu értelmét éB jelentő

Még egyszer olyan jól izük

(662)

az ön kávéja, ha ön a tiszta, ízletes,Franok' kávépótlékot használja. — Ügyeljen bevásárlásainál

gyári védjegyünkre, a „kávédarálóra“!

ségét, mely a „magyar hiszekegy“- bői árad. Városunk társadalmának pártfogásába ajánlotta a dalkört, mely az érzelmek nyelvén, a dalok szárnyán ezt a hitet akarja szolgálni b végül — miután -a hitből fakad az ima — a „magyar hiszekegy“ szelleméből sarjadzó kis imával fejezi be szavait:

»Miatyánk 1 Bocsásd meg — ha Ítélsz felettünk Mit ezer év alatt Ellened vétettünk I Jöjjön el — vissza — e föld régi nagysága, Legyen az békesség, szeretet országa S adj minden fiának itt hazát, kenyeret Ha magyar a lelke és dolgozni szeret I«

A tetszéssel fogadott megnyitó után a múlt számunkban részletesen közölt műsor következett, melyből különösen Révfy Gézának: „Marosmenti kis korcsmában . . és Petőfinek Arany János által megzenésített „Falu végén kurta kocsma . . .“-ja váltott ki igen mély művészi hatást. Zöllner Károlynak humoros zenei tréfája az „Étlap“ pedig annyira felvillanyozta a közönséget, hogy meg is kellett ismételni.

Az ezután meginduló és programm - szerűen valóban „reggelig“ tartott tánc szünetei alatt még több művészi ráadással szórakoztatta a dalkör a közönséget, — annak főleg azon részét, — amely sóvár szemmel gyönyörködik ugyan a fiatalság táncában, de lábai már nem állják a versenyt s akiknek a szünetben előadott „Kitették a holttestet az udvarra“ már egy kis „memento“- ként csengett a fülébe.

Mulasztás volna külön meg nem emlékezni Benau Lipót karmesteri érdemeiről, aki joggal büszke lehet az aránylag rövid idő alatt elért művészi eredményre, mely első sorban az 6 fáradhatatlan buzgalmát, türelmét és kétségtelen rátermettségét dicséri.

Reméljük, hogy az est művészi sikere csatlakozásra birja majd a többi jó hangokat is, melyek eddig még távoltartották magukat s melyek csak a szakértelemmel tömörített, fegyelmezett énekművészet kerítésén kivül csendülnek fel néha az éjszakában ! ?

Üzletajtó

vasredőnnyel és ablakok, teljesen jó karban, jutányos áron eladók Szek- szárdon, Kossuth Lajos- utca 5. alatt.

Síremlékek és műkőből Cementáruk és raktára Tűzifa vagononként

nutschenbucher Ödön és Fin Szekszárdon. I