Tolnamegyei Ujság, 1925 (7. évfolyam, 1-51. szám)
1925-07-18 / 28. szám
Ara 2QC8 korona. VII. évfolyam. Szehszárd, 1925 július 18___________________________________28. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telelonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2000 koronái Előfizetési díj egy évnegyedre 20000 korona. — Postaköltség 2000 korona. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. HlrdeMsck árai: A legkisebb hirdetés dija 10000 köröné, á hirdetés egy 60 milliméter széles hesébon mllllmétersoronként 1030 korona. Közgyűlést részvénytársasági stb. hirdetések IZOOkor. — Állést keresőknek 50 száza, lék engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklémhlr, eljegyzési hír, est. lédl hír, valamint a nyllttér soronként 8000 koronába kerül. Nagyjelentőségű városfejlesztési tervek a megvalósulás küszöbén. A legutóbbi évek általános gazdasági pangása dacára is Szekszárd rt. város oly nagyarányú fejlődést mutatott, bogy a magyarországi rendezett tanácsú városok között a gyors haladást illetően a legelső helyet vivta ki magának. — Tisztviselői lakások, pénzügyi palota, Bálint bid, Hősök szobrának építése, illetve emelése, utca és sétakert rendezés stb. a kö zelmult esztendők jelentékeny ered ményei, amelyeket e város gazda- nági és kulturális haladása szempontjából méltóan koronáz meg a Magyar Nemzeti Bank fiók most folyó épitése. Szükségtelen kiemelnünk azt, hogy e létesített intézmények, de főképen a Nemzeti Bank szekszárdi fiókja milyen jelentőséggel bir nemcsak e város, hanem Tolna vármegye egész közgazdasági életére. Amidőn a legteljesebb elismeréssel adózunk mindazoknak, akik Szék* szárd gyors fejlődését minden erejükkel és befolyásukkal, lankadhatat- lan fáradsággal és ügyszeretettel a fentemlitett intézmények és építmények létesítésével előmozdították, nem térhetünk napirendre azok fölött sem, amelyek nagyrészben ma már a megvalósulás stádiumába jutottak s amelyek igen rövid időn belül biztos alapjai lesznek e város további sikeres nagyarányú fejlődésének. Vendl István polgármesternek az illetékes minisztériumban folytatott eredményes tárgyalásai alapján befejezett tényként közölhetjük, hogy a város a hasznos beruházásokra igényelt külföldi kölcsönt a legrövidebb időn belül megkapja. A húsz évi visszafizetési kötelezettség mellett nyújtandó hitelösszeggel a legrövidebb időn belül meg fogják valósítani a képviselőtestület által tervbe vett vízvezetéket, amely a városnak régebb idő óta a legnehezebb és leg sürgősebben megoldandó problémája. A vízvezetéki hálózat létesítésével kapcsolatosan a vágóhid jelenlegi üzemének megszüntetésével tervbe vették egy a kivánalmaknak min denben megfelelő, hűtőberendezéssel felszerelt közvágóhíd épitését is. A megvalósulás stádiumába jutott ugyancsak a városnak az EBztergom- Szászvári Kőszén bánya rt. nagymá- nyoki telepéről szolgáltatandó villamos áram ügye is. £ hó 22 én a bányaérdekeltség bevonásával értekezlet lesz a városházán, amely alkalommal a végleges megállapodásokat leszögezik. A város a bányarészvénytársasággal a főbb és lénye ges kérdésekben már megegyezésre jutott s így minden remény meg van arra, hogy rövid időn belül a város a bányától fogja már kapni a villa mosáramot. Ez a rekonstrukció nemcsak a magánháztartásoknak jelent előnyt azáltal, hogy jóval kisebb termelési és üzemi költséggel dolgozó nagyüzem áramját minden bizonnyal jelentékenyen olcsóbb árban fogyaszthatja, hanem jótékonyan fog hatni ipari életünk fejlődésére is. Több Ízben említést tettünk lapunk hasábjain, bogy a négy évvel ez előtt létesült állami felsőkereskedelmi iskola további fentartását hosszas közbenjárás után a kultuszminisztérium csak abban az esetben engedélyezte, ha az intézet első évfolyamára megfelelő számú növendék je lentkezik- Örömmel állapítjuk meg, hogy az első évfolyamra beiratkozott tanulók létszáma már eddig is meghaladja azt a létszámot, amelyhez az intézett fenntartását kötötték. Mint értesülünk, az első osztályra több, mint negyven tanuló iratkozott be s ezek száma a tanév kezdetéig növekedni fog. Miután pedig a város továbbra is nyújtja mindazokat az anyagi áldozatokat, amelyeket ez az iskola igényel, annak nemcsak fenntartása, hanem további fejlesztése is, a minisztérium kijelentése szerint, most mér biztosítva van. A város vezetőségének évek óta súlyos gondot okozott a csendőrségi laktanyának és iskolának a mai nehéz lakásviszonyok mellett való kedvező elhelyezése, amikor az állam és a város nehéz pénzügyi viszonyai mellett gondolni Bem lehetett arra, hogy megfelelő épület emelésével oldják meg a csendőrség elhelyezésének kérdését. Az illetékes hatóságok tudatában annak, hogy minő nagy érdekek fűződnek ezen intézménynek a vármegye székhelyén való megtartásához, Vendl István polgármester közbenjárására sikerült ezt az ügyet is közmegnyugvásra elintézni. Az illetékes minisztérium részéről több évi bérösszegnek kilátásba helyezett egy összegben való előzetes lefizetésével a város a régi szőlőtelep melletti területen megfelelő épületet emel a csendőrségi laktanya és iskola részére. Itt kell megemlítenünk, — mint a város jövő fejlődésére kiható eseményt, — hogy a város a tanulmányi alap tulajdonát képező helypénz- szedési jog és vásártér megváltási árának felét, 300 millió koronát, már kifizette s igy e jog rövid időn belül a város háztartása javára fog gyümölcsözni. Kétségtelen, hogy a most említett intézmények és beruházások egyrészt e város gazdasági, kulturális és társadalmi jóléte szempontjából megbecsülhetetlen értéket képviselnek, másrészt azok hozadékai elegendő fedezetet nyújtanak a felveendő külföldi kölcsön törlesztésére, megnyugvással, sőt örömmel kell tehát fogadnia mindenkinek ezen intézmények megvalósítását. Teljes elismerés illeti Vendl István polgármestert és kerületünk nemzetgyűlési képviselőjét dr. őrffy Imre kincstári főtanácsost, akik e város iránt táplált pióly szeretettől áthatva fáradságot nem ismerő buzgalommal vívták ki illetékes helyeken TÁRCA. Romokon - eszmepalota 1 Irta: Subics Lajos (Nagykanizsa). (Utánnyomis tilos.) Parfőmillatu, finom hajtású levélkét hozott a pósta. Mialatt a smaragdzöld pecsétviasz- kot feltörtem, ablakomon belopódzott egy már régen elsóhajtott bus álomtöredék .. . . . . Szárnyának halk, ütemszerü csapásaival széttörte a sürü ködfelle- get, mely takarója volt egy valamikor fájdalommal eltemett érzésvilágnak... . . . Szélfoszlott — s a mögötte halványan pislogó gyertyák fényéből ki- rajról ódott egy arc, két bánatos tekintetű sötét szem: — Ismersz-e még ?... Én vagyok!... — Eljöttem hozzád, hogy felfedjem előtted, mint lesz egy csillogó tündér- palotából szürke hamuval borított romhalmaz, a kacagó, trillázó dalból monoton ütemű gyászének, a hófehér, balzsamos levegőjű leányszobából komor, dohos szagu kripta!. . . . — Eljöttem megmondani, hogy minden készen vár! . .. — A gyászmenet megindul nemsokára, még csak a koporsót kell leszögezni ! . . . — Palotánk előtti téren már gyülekezik a sokaság. — A harangok megkondulnak. Panaszos bugásukra a fehér liliomok közt fekvő leányhalott mégegyszer felnéz, körülhordozza tekintetét az élet tajtékzó hullámain, — s azután a kalapácsütések kísérteties zaját a harangok szelíd bugása zengi túl . . . — A halott én vagyok ! . . . — Ha arcomon akarsz látni egy utolsó megtört mosolyt, akkor jöjj, siess, repülj hozzám!... Várlak!... Ha nem késel, koporsómat még nyitva találod! ., . Mikor a szem váratlanul egy elveszettnek hitt világon pihen meg, — tekintetét elforditsa-e onnan az ember ? ! . . . . . . Avagy mégegyszer vógigólje, végigBirja azokat az órákat, napokat- éveket, melyek abból a világból repültek ki a megsemmisülés homályába, azokat a könnyeket, melyeket az a világ termett számunkra egykor ?!%..» * * * Az est tarka köntösként borult a szemhatárra. A pufók képű hold sugarai szelíd ezüstös fénybe öltöztették a park halkan suttogó lombjait, a fák közt rejtőző tavacska sima felületű csendes vizét. Olyan volt a természet, mint egy sürü nagy lugas, melynek belsejében a belopódzó napsugarak diszkrét félhomállyá szűrődnek össze. A tó partját boritó selymes pázsiton ültünk egymás mellett: Blanka és én. A csillogó vizet bámulta ő is, én is. Időnkint mindkettőnk arcán ideges vonaglás futott végig, majd egy egy feltörő sóhajra, lopva egymás arcára pillantottunk, s azután megint hallgatásba merültünk el. Az én lelkem előtt elmosódó alakok, imbolygó, tovattiDŐ képek körvonalaztak ki a misztikus homályból: . . . Láttam magamat mint diákot, amint sietős léptekkel igyekeztem utolérni egy őztermetü polgárista leánykát ... A kép eltűnt s jött helyébe más: A park búj* zöld lombjai, csörgedező csermelyei és szökő- kutjai közt kergetősdit játszottunk, s mig én minden erőmet megfeszítve sem tudtam nyomába érni, ő könnyedén, áruyszerüen szökdécselt tova, közben gerlemódra kacagva igyekezetem sikertelenségén. Vég.ére is megállt, gyermekies mozdulattal ledobta magát a fűre s biztató mosolyával mintha csak ezt mondta volna: — Jer mellém ! . . . Ödatelepedtem hozzá s mielőtt még ellenkezni tudott volna, magamhoz öleltem karcsú alakját s piros kis szájára rácsékoltam az első önfeledt, mámoros ifjúi csókot. E váratlan tettem annyira meglepte, hogy eszébe sem jutott a tiltakozás. Csak percekkel később kezdett édesen, drágán duzzogni, azonban ez sem tartott sokáig: addig könyörögtem, addig kérleltem, mig nemcsak megbékült, hanem pirulva, szemlesütve fejecskéjét váltamra hajtotta — 8 az első csókból második, ötödik, tizedik . . . századik lett. . . s ő — mind viszonozta ! . . . . . . S azután sok boldog, sok felejthetetlen ilyen nap következett még... Gondolataim elkalandozását Blanka Bzavai szakították félbe: — TJgyan miért is szomorkodank ? . . . Hiszen ez az est — bucsuzko- dásunk estje — olyan szép s nekünk még annyi szavunk van egymáshoz!... — Igen, nagyon szép — feleltem — s egyúttal olyan szomorú 1 . .. — Bele kell nyugodnunk — nem lehet másképpen ! . . . — Bele kell .. . bele kell ... hiszen csak olyan könnyű volna ! . . . Hiszen ha tényleg mnszájna elmennie innen, akkor talán könnyebben menne! — Muszáj Béla — higyje el! . .. — Nem tudom elhinni, mert el nem hihető; hiszen igaz, hogy szü- leinék elvesztése nagy csapásként nehezedett életére .. . igaz, hogy
