Tolnamegyei Ujság, 1925 (7. évfolyam, 1-51. szám)
1925-07-11 / 27. szám
Ara 2000 korona. VH» évfolyam. __________ % Szekszárd, 1925 Julius 11. 27. szám. 8zerkesz t6ség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2000 korona. Előfizetési dij egy évnegyedre 20000 korona. — Postaköltség 2000 korona. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dl|a 10000 korona. A blrdelés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmétersoronként 1030 korona. KOzgyBIésI részvénytársasági stb. hirdetések IZOOkor. — Állést keresőknek 50 száza, lék engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklámhír, eljegyzési hír, családi hír, valamint a nyllttér soronként 8000 koronába kerül. ^•Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy Isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Amen. A nemzet vagyona. Megilletődve és Isten iránti hálával járjuk a határt. Szabálytalan dűlők területeit dús kalászok rengetege borítja, vagy tagozottan sorakozik fel, túl a szemhatáron, az áldott kereszt. Falvak végén, poros fák árnyában, méla mormolással dolgozik a cséplőgép hajnaltól késő estig. Elhagyott, csendes tájak népesülnek' meg b ahol eddig a magasban sietve hnzott át egy egy bús varjú, ott most fészkéről elüldözött pacsirta sivitoz, féltvén bajuszos fiókát). Aratnak. f s Mintha imádság fakadna ggiVünk- ből, ngy irjnk le ezt a mélységesen komoly szót: aratnak. Elfutja szemünket a könny s lel— lelkűnkkel a Gondviselőt keressük. Mert ez a fogalom: aratni, varázsige. Hogy űzi el a nyomort és a nehéz gondot sok-sok meggyötört kebelről ! Hogy sóhajtanak fel százezrek : Hála Istennek! Hogy remeg a szív és a jövendő komor egén, hogy gyűl ki a remény hajnali fénye. Néztem, néztem hosszan e fenséges, áldott munkát. Valami különös vonása van ennek ma. Régebben az aratók szája tele volt nótával. Tréfa, Öröm és játék zajától volt hangos a róna. S ma ? Olyan nagy, olyan megdöbbentő a csend! Mintha temetőben volnánk. Csak a szálak zizegnek, kasza és sarló suhog. Hallgatja talán a bútól vert magyar egy ínséges esztendő nyomora után, hogy mit beszél hozzá Isten az érett kalászon keresztül ? Vagy templomban érzi magát, melyben kenyér-patak hozsánnája hömpölyög lábainál s illetlen beszélni ? Vagy megtanulta szorongó szívvel várni a csép- lés végéig, mert az utolsó percben is tönkremehet minden dúsnak Ígérkező eredmény ? Bármelyik feltevés bizonyuljon igaznak, az eredményen nem fog változtatni. Meg nem dönti semmi, hogy ennek a tört alabástrom edénynek : Magyarországnak legnagyobb értéke a föld s legdrágább kincse — ma egyedüli vagyona, a termés.. Gazdasági elesettségünkből semmi más meg nem ment, mint az. Általa és benne van az a törhetetlen hatalom, amellyel politikailag független nemzetünk lerázhatja kezéről a koldusbéklyókat gazdaságilag is. A magyar föld áldott termése ma a szabadulás zászlója. Kész történetem és történelem teremtő. Amily elképzelhetetlen és kiszámíthatatlan lett volna egy újabb Ínséges termés következménye, épp oly világosan érezzük a mostani aratáskor, hogy komor lidércnyomástól szabadul meg lelkünk s megkönnyebbülten nézünk a holnap elé. Félelem | és aggodalom, bú és sóhaj vojft az ! éjszakánk és a nappalunk, moe,t át- | vonul életünkön a derű, mint egy jövendőbe vetített fénycsóva. Óh, mily beszédes lendülettel árad a kalászból a drága szem! óh, mily édes jmádságOB csendben hallgatni a szálak suttogását, szivnek dobbanását ! ' Ért kalászok tábora, mint a gyermek üde nevetése! Garmadába gyűlő szem, mint az élet beszéde! Suhogj sarló, suhanj kasza! Omolj szemí! És te magyar szív! Áradj el a hálától, mert imé Isten nem hagy el. A gonosz nemzetek töviskoszorut tettek homlokodra! Az Úr, ért kalásszal fonja be azt! A gonosz nemzetek halálos keresztet faragtak néked Golgothádon ! A jó Isten életté varázsolja azt! Szekszárd város legutóbbi képviselőtestületi ülésén Schneider János, lapunk felelős szerkesztője meginterpellálta Vendl Isván polgármestert a magyar borkivitel ügyében, mert arról értesült, hogy osztrák és cseh kereskedelmi szerződések tárgyalása alkalmából a borkivitelre semmi figyelem nem fordittatott és a tárgyalók egyes ipari termelések védelme céljából a borkivitelt feláldozták. Tekintettel arra, hogy a bortermelés csonka hazánknak egyik legjelentősebb gazdasági ága, amely sok százezer munkásnak ad kenyeret, egyes vidékeknek, mint Szekszárdnak és környékének is, hol a hegyeket más termelésre használni nem lehet, legfőbb kereseti forrása, a borkivitelnek e két legnagyobb fogyasztó ál lammal szemben való lanyha kezelése vagy figyelmen kívül hagyás^ az egész országra, de főként megyénkre katasztrofális jelentőségű volna, indítványozza, hogy a képviselőtestület, mint a város egyetemének szószólója, forduljon ezen ügyben a kereskedelmi minisztériumhoz Mint szöszke, víg, ugráncsi gyermek Tapsoltam, hogyha jött a nyár — Tündérvilág volt a szememben A házi kert, e szűk határ 1 Fürödve fényben rám mosolygott Minden virág, minden tarack És álmaim három királya: Cseresnye, alma és barack; S ha egy szines kavicsra leltem, örültem, boldogsággal telten 1 — Diákkoromban úgy valék, mint Nehéz álomból ébredő, Ha tíz keserves hónap útján Mtgjött a nyár — a szünidő, Midőn az ifjú gondtalanság »Latint« és »számtant« elhajft S a kerti fák alatt heverve Egész nap falja »Jókait«; S épült merész légvárak ezre Kápráztatóan kiszínezve. Tizenkilencedik nyaramban Talán legdúsabb volt a zöld I ? A napsugár és rózsaillat Szivem mélyéig elbűvölt; A szomszéd kert legszebb virága Kerítésünkön áthajolt A gonosz nemzetek felhányják körülötted a földet eiri rögnek. Az Isten virágot szőr rá s kalászt sar- jaszt védelmedre I Ne fél azért I Az Isten el nem hagyott 1 És az Isten el nem hagy! Küzd érted az ég és a föld. Ad évről-évre uj aratást. Energiát, fegyvert, békét az aratásban, mindent, amit kívánsz! S mig meg nem szűnik vetés és aratáB, addig e magyar föld, e drága nemzet lészen. Addig védeni, óvni, oltalmazni minket Isten nevében meg nem szűnik a földi élet koronás királya, a romolhatatlan nemzeti vagyon : a kenyér. a leghatározottabb kéréssel és egyben kérje fel a megyebeli nemzetgyűlési képviselőket is, hogy teljes politikai befolyásukat használják fel arra, hogy a borkivitel a kereskedelmi szerződések megkötésénél kellő figyelembe vétessék ób ne áldoztas- sék fel egyeB ipari termelések védelme érdekében. A képviselőtestület magáévá tette az indítványt és elhatározta, hogy kérvénnyel fordul a kereskedelmi minisztériumhoz és a nemzetgyűlési képviselőkhöz és a kérelem sürgős eljuttatásával Vendl István polgármeBtert megbízta. Arról értesülünk, hogy dr. órffy Imre nemzetgyűlési képviselő a kérelem kézhezvétele után azonnal érintkezésbe lépett a megye többi nemzetgyűlési képviselőjével, akik valamennyien át- érezvén a kérelem nagy horderejét, a borkivitel ügyének teljes erejükből való támogatását megígérték. Nagy kérdés most az, hogy sok százezer földművelő munkás és sok ezer szőlő- termelő gazda érdekei méltányoltat- nak-e illetékes helyen jobban, avagy a texill- és malomipar érdekeltségeké. S e nyár legédesebb gyümölcse A lányka első csókja voltl Az elsőt hej de sok követte------A biz’ felhő is borúit felette! — De múltak évek, nőtt az élet S reám virradt a férfi-nyár, Amely virágtépő legényből Is aratógazdát csinál; Nem érdekelt már, mennyi bimbó S minő ingerkedik velem, Csak azt kerestem, hagyma, szőlő Vagy a gyümölcsfa mit terem ? S a nyárban főleg azt szerettem, Mit abból télre eltehettem. S most — ismét itt ülök a kertben, Amint azt réges-rég’ tevém S melengetem köszvényes térdem Az áldott nyári nap hevén; Körül pezseg más, új alakban Az élet szép, őrök nyara: Mosolygó, fürge unokáknak Pillangó- és virág-kara. Sebaj, hogy napjaim betöltőm: A nyár — tovább él itt a földön I —-n Eoonséllkus esyhűzmesyel syOlés Szekszárdim. Amikor egy ily kis város utcáin, mint «minő Szekszárd is, egy nap csak megjelenik egy sereg idegen, ismeretlen ember, akkor tudjuk, hogy nemcsak szín vegyül egy időre a város képébe, hanem uj lüktetés, tartalom, a magyar élet nagyobb köreibe való belekapesolódás szivárog az életébe, munkájába is. Julius 1. és 2-án a tolna—baranya—somogyi evang. egyházmegye gyűlése .hozta és jelentette ezt. Julius 1-én d. e. 9 órakor az egyházmegye lelkész- és tanítóegyesülete gyülésezett együtt, majd külön. A lelkész és tanító kultur- munkájának egymásra utalt, egybe- szövődő jelentőségét jelképezte és munkálta az, hogy a közös érdekű kérdéseket együttes ülésen tárgyalták meg. (Pld. Ki tanítsa a népiskolában a vallástant?) D. u. előkészítő bizottsági ülések voltak. A bizottságokban el nem foglalt közgyűlési tagok ezalatt meglátogatták a selyemgyárat, az épülő ev. templomot és a múzeumot s hálás szívvel fogadták mindazt, amit e helyeken Sachsenheim Edgár, Fent István, Németh Gyula lelkész és Kovách Aladár előzékenysége tanulságul nyújtott. A két napos gyűlésnek kétségkívül legmélyebben szántó lelki jelentőségű mozzanata a julius 1-én d. u. 7 órakor a gimn. torna- csarnokában tartott vallásos este volt. Az este zenei része — az egyház- megyei tanitóegyesület férfikarának két darabja, Grieszhaber Endre vezetésével ; a hidasi és szekszárdi gyülekezeti férfiquartett együttese (Arany— Köveakuti: Fiamnak) Németh Gyula vezetésével — vitéz dr. Zerinváry János bonyhádi gimn. tanár zongora- játékában érte el tetőpontját. Bach Toecata et fuga (d-moll) c. müvét játszotta. Hogy az előadói készség erejének és nyugodtságának, az elmélyedő és megértő szeretetnek milyen bizonyságtétele, megnyilatkozása volt ez a „játék“, azt kétségtelenül mutatta az a hatalmas taps, amely — ilyen alkalmakkor egészen szokatlanul, de önkéntelenül — felzugott utána. Ezzel a zenei résszel szervesen, szépen egybefonódott Fábián Imrének, az egyházm. gyámintézet elnökének megnyitó beszéde, Tomka Gusztáv bonyhádi gimn. tanárnak szavalata (Tompa: Uj Simeon), Németh Gyula szekszárdi lelkész bezáró köszönő szava és imádsága, hogy összetett erővel, közvetlenséggel, benső- séggel mintegy vállukra vegyék dr. Varsányi Mátyás budavári ev. lelkész előadását s büszkeséggel és örömmel vigyék a nagyszámú hallgatóság fáradhatatlanul figyelő értelméhez és megindult szivéhez. „A szeretet: élet, a szeretetlenség: halál az egyes, a társadalom, az egyház, a nemzet életében.“ Hiába írjuk le e szavakkal előadásának a velejét, épen csak sej- • tetik azok azt a megragadó, meg- I indító erőt és szépséget, amely formai Jánosi György. Interpelláció a borkivitel ügyében. Nagyapák nyári dala.
