Tolnamegyei Ujság, 1925 (7. évfolyam, 1-51. szám)
1925-06-27 / 25. szám
Ara 2000 korona. VII. évfolyam. Szekszárdi 1925 junius 27. 25. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2000 korona. Előfizetési díj egy évnegyedre 20000 korona. — Postaköltség 2000 korona. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 10000 korona. A hirdetés égj M milliméter azéles hasábon milliméter soron ként 1000 korona. Kfiigy ütést részvénytársasági stb. hirdetések UOOkor.Állést keresőknek SO százalék engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklámhír, eljegyzési hír, családi hír, valamint a nyllttér soronként 8000 koronába kerül. Hódolatnyilvánítás a kormányzó Iránt. Tolna vármegye törvényhatósági bizottsága junius hó 20-áu rendkívüli közgyűlést tartott, amelyen tár gyalta azon indítványt, amelyet Wé- ber János, Kovács Sehestény Endre, gróf Széchenyi Domonkos, Schneider János, Szeghy Sándor, Fray János Takler, Török Pál Majsai, Neiner József, Schneider Gábor, Ivanich Antal, Dani János, dr. Leopold Kornél, dr. Csapó Dániel, madi Kovács Dénes, Kurz Vilmos, dr. Keck László, dr. Grosch József, Dóry László, För- dős Mihály, Balogh Brúnó, dr. Kam- merer Gusztáv, Sztankovánszky Tibor, Hanzély János, Forster Zoltán, ifj. Perczel Béla és dr. Szakách Ernő törvényhatósági bizottsági tagok nyuj tottak be azon alkalomból, hogy a kormányzó személyét Beniczky Ödön és szöyetségesei méltatlanul támadták. A közgyűlés nemcsak lefolyásában, hanem külsőségeiben is impo záns volt. Tolna vármegye mindenkor tanujelét adta az államfő személye iránti mélységes hódolatának és igy csak a múlt tradícióinak hűséges követése, a vármegye közszellemének impozáns megnyilatkozása volt a junius hó 20-iki közgyűlés eseménye. A törvényhatósági bizottság minden rendű és rangú tagjai képviselve voltak. Megható volt, a mikor a kilencvenkét év felé járó Per czel Lajos nagybirtokos fekete magyar ruhás alakja is megjelent a teremben. Úgy néztük őt, mint az opponáló kuruc magyarság típusát, aki nyakas a diétán, de amikor bánt ják a királyt, az államfőt, akkor kardot ránt és lelkesedéstől lázasan kiálitja; „Vitám et sanguinem** Bég nem láttuk már a törvényhatóság termében közéletünkben nagy szerepet játszó Perczel családnak nesztorát, de most eljött törődött testtel is, hogy tanúbizonyságot te gyen az államfőnek: Horthy Miklósnak személye iránti hódolatáról és ragaszkodásáról. A betegsége miatt távollevő Jankó Ágoston főispánt dr. Éri Márton alispán helyettesítette és az impozáns számban összegyűlt bizottsági tagokat üdvözölvén, a következő beszéddel nyitotta meg a közgyűlést: Tekintetes Törvényhatósági Bizottsági Öméltósága, közszeretetben álló főispánunk egészségének helyreállítása céljából orvosi tanácsra fürdőbe utazni kényszerülvén, közgyűlésünkön részt nem vehet, miért is a mai napra összehívott rendkívüli közgyűlés elnöki tisztsége reám hárult. Amidőn a megjelent bizottsági tag urakat ezen alkalommal a legszivélyesebben üdvözlöm, egyben a jelenlévő urak mindegyikének őszinte köszönetemet fejezem ki, hogy a meghívás intencióját átérezve, a rendkívül, szorgos munkaidő dacára időt és fáradságot nem kímélve, ily tekintélyes számban megjelenni szívesek voltak. Tekintetes Törvényhatóság Bizottság I Aki közállapotainkat komolyan figyelemmel kísérte s annak eddigi kialakulását tárgyilagosan birálta, más eredményre nem juthatott, mint annak igazságos és méltányos megállapítására, hogy a háború, illetve a szomorú emlékű kommun óta eltelt öt év alatt a gyalázatos és erőszakos béke rendelkezése folytán megcsonkított s ennélfogva erősen meggyöngült országunk a boldogulás egyedüli alapfeltételét képező konszolidáció terén óriási haladást mutat fel. Hogy ez valóban igy is van, ennek legfényesebb bizonyítéka az ellenséges nagy entente hatalmaknak tettekben kifejezett s konszolidállságunk, tehát életképességünk elismerése révén Géniben legutóbb is megnyilvánult bizalma, mely nemcsak hatalmas erkölcsi sikerekre, de amint előttünk most már ismeretes, állami életünk létfeltételének alátámasztására nagyon is szükséges pozitív eredményekre vezetett. És amikor azt remélhettük, hogy országunknak annyi vész és vihartól erősen megrongált hajója az ellenséges szelektől mentes vizeken az őt ért erőveszteségek miatt bár lassan haladva, már-már biztos révbe evezhetett s amelynek láttán a hazáját igazán szerető minden magyar szív örömében erőset dobban, akkor ez a sokat szenvedett hajó egy olyan rejtett aknába ütközött, melyet nem az ellenség, hanem ön fiai helyeztek útjába. Hála azonban az isteni gondviselésnek és a hajó böcs' és minden veszedelemmel bátran szembe néző vezérének, ezúttal is sértetlenül került ki a veszedelemből. Tek. Törvényhatósági Bizottság! Mind- annyiónk által ismeretes az a hitvány és alattomos módon elkövetett hazafiatlan cselekedett, melyet néhány magáról megfeledkezett, tisztán a rút önérdek és boszu által hajtott s a világköziség tébolyában szenvedő gyászmagyarkák, az államfő, tehát a legfőbb tekintély ellen abban a pillanatban követett ei, amikor a nemzet miniszterelnöke Géniben azért jelent meg, hogy szerencsétlen hazánk talpraállitásának és létfeltételének biztosítása érdekében szükségessé vált erős harcot a győző nagyhatalmasságok tanácsa előtt sikeresen megvívja. Azzal a gyalázatos szándékkal követték el ezt a minden jó érzésű polgárban undort keltő cselekedetet, hogy a konszolidáció gerincét képező legfőbb tekintélyt, — melynek tisztelete a lel- kekbe immár hála Isten ismét visszatért, — megingassák, megrendítsék, hogy ezáltal a nemzetnek a külföld előtt is elismert hitelét megrontva, a miniszterelnök ur küzdelmét sikertelenné tegyék s az ebből támadható belső kellemetlenségeket azután saját aljas érdekeik szempontjából a maguk javára értékesíthessék. Tek. Törvényhatósági Bizottság I Egy nemzetnek legfőbb értéke, legerősebb támasza a tekintély tisztelete. Amely nemzetből ennek tudata kihal, az a nemzet megérett a pusztulásra, mert tekintély nélkül nincs erő, nincs hatalom, mely az egy állam kötelékébe tartozó polgárságot összetartsa, egyenetlenségtől, széthúzásoktól s ezeknek nyomán keletkező zülléstől megóvja. A tekintély hiánya anarhisztikus állapotba juttatja az országot, mely állapot a felforgató elemek malmára hajtja a vizet. Ezen igazság ismeretében ragadták meg ezen gyászmagyarkák a szerintük nagyon kedvező alkalmat arra, hogy a legfőbb tekintélyt, az ország nagyérdemű kormányzójának személyét, azt a kiváló egyéniséget, — aki a világháború alatt az otrantói tengeri csatában oly elismertté- tette a magyar zsenit, aki nehéz körülmények között a kommunizmus borzalmaitól országunkat megszabadította, kormányzósága alatt rendet, konszolidálódást teremtve, a külföld előtt a magyar nemzet hitelét ismét visszaszerezte, — hitvány meg- gyanusitásokkal sárba tiporják, a külföld előtt lerontsák s ennek révén hatalmi vágyukat kielégitsék. De alaposan csalódtak. Mert ezen gyalázatos merénylet minden jó érzésű magyar embernek szemét leinyitotta és megdöbbenve látta a kommunt előidéző forradalmi erőknek feltámadását, azért egy emberként állott a legfőbb tekintély megóvása érdekében sorompóba és manifesztálta oly impozáns módon a kormányzó iránti mélységes hódolatát, ragaszkodását, hűségét és szeretetét. És ebből a hatalmas manifesztá- cióból egyúttal megérthették ezen gyászmagyarok, hogyha egyszer sikerült is ezt a nemzetet a különféle tetszetős, de hazug jelszavakkal tévútra vezetni, ez mégegyszer sikerülni nem fog, mert ennek a kijózanodott nemzetnek orkánszerüleg kitörő haragja ezeket a haza- és nemzetellenes hitvány törekvéseket egyszersmindenkorra lehetetlenné fogja tenni. Tolna vármegye közönsége az államfő iránti lojalitásban és hűségben mindenkor előljárt s csak természetes, hogy amikor az államfőt ilyen szégyenletes és hitvány támadás éri, hazafias kötelességének ismeri, hogy ezen célzatos meggyanusitások ellen siet tiltakozó szavát felemelni és hódolatát a magyar állameszme képviselője iránt nyilvánítani. A vármegye közönségének szellemében vélt tehát Öméltósága eljárni akkor, amidőn a tárgysorozatban jelzett okból a mai napra rendkívüli közgyűlést hivott össze. A beszéd folyamán több ízben hatalmas és lelkes éljenzés zúgott fel, amikor a Kormányzóról és Bethlen István kormányelnökről emlékezett az elnöklő alispán, a bestéd befejeztével pedig percekig tartott a lelkes tüntetés. Száváid Oszkár vármegyei főjegyző olvasta fel a 1 következő indítványt: Tekintetes Törvényhatósági Bizottsági A vármegyei életünk évkönyvei tanúskodnak, hogy a csillogó, da hamis jelszavak alatt felszínre kerülő és pillanatnyi népszerűséget mesterséges eszközökkel hajszoló országrontó áramlatok a vármegye közönségét soha meg nem tévesztették, soha el nem szédítették — egyedül a magyar haza és a közérdek magasztos eszméjétől vezetett, a jog, a törvény és az igazság nagy elveinek szentelt ítélőképességét soha el nem homá- lyositották. Bármily erővel tomboltak is a párttusák által felkorbácsolt szenvedélyek, azoknak iszapos hullámai a jog és törvényes rend tiszteletével egybeforrt hazaszeretet által megszentelt vármegye tanácskozó termébe soha be nem hatolhattak. Az ősöknek ezen jogfentartó szelleme át- szállván a mai nemzedékre — hazafias fájdalommal és mély megbotránkozással látjuk az ország rendje és belső békéje ellen napnap után intézett támadásokat és nem tudjuk kellőképpen elitélni azt a vakmerőséget, hogy ezen támadásokba az ország szeretett és nagyrabecsült kormányzójának magas személyét belevonni merészkedtek. Indítványozzuk tehát, mondja ki a törvényhatósági bizottság, hogy mig egyrészről a legnagyobb íelháborodással elitéli a nemtelen támadók eljárását és egyben nagybányai Horthy Miklós kormányzó ur Őfő- méltósága iránt való hódolatát, szeretetét és hűséges ragaszkodását nyilvánítsa, másrészt felkéri a m. kir. kórmányt, hogy törvényes hatáskörében tegyen meg mindent az ország rendjének, belső békéjének biztosítása érdekében. A nagy helyesléssel és lelkesedéssel fogadott indítvány ntán az állandó választmányi javaslatot ismertette Szévald Oszkár főjegyző. — Wéber János gazdasági főtanácsos, földbirtokos kért elsőnek szót és a következőket mondotta: Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Mélységes aggodalommal és fájdalommal látjuk tek. törvényhatósági bizottság ama aknamunkaszerü működést, melynek végcélja az állami rend felbontásával a nemzetet újólag a forradalom vágányaira vezetni. Eszközökben nem válogatva, állandóan működésben vannak a destruktiv erők, hogy zavart keltve megakadályozzák állami életünk egészséges kialakulását és megbénítsák azt az emberfeletti munkát, melyet kormány és társadalom egyaránt fejt ki, hogy a megcsonkított, de a szanálás utján levő nemzetet a belső konszolidáció megerősítésével a gazdasági boldogulás útjára vezesse. Gróf Bethlen István miniszterelnök, ur genfi utjával kapcsolatosan, melynek sikerétől függött Magyarország gazdasági talpra- állása, bombaként hatott a hir, hogy a bíróság előtt tett egy tanúvallomásban nem átallották megtámadni a nemzeti tekintély legfőbb képviselőjét, az államfőt, Horthy Miklós kormányzó ur Őfőméltóságát. Mélységes megdöbbenéssel, hazafias lelkünk igaz felháborodásával és uudorral állunk e kvalifikálhatatlan tény előtt és utasítjuk vissza eme nemtelen támadást. A magyar nemzet lojális érzülete mellett mindig magasan állott az államfő személye. Kormányzó ur Ofőméltósága egyenes magyar jellemét, tiszta egyéniségét, hősi lelkét ily támadások nem érinthetik, de nekürtk s azt hiszem itt az egész vármegye közönsége nevében beszélhetek, ide kellett jönnünk, hogy tiltakozzunk ama destruáló szellem ellen, mely nem kíméli a nemzet legszentebb érzelmeit és a legelső magyar embert, a kormányzó ur Őfőméltóságát választja támadása célpontjául. Mi, tekintetes Törvényhatósági Bizottság hódolatteljes mély tisztelettel, igaz bizalommal, szeretettel és azzal a lojális érzéssel viseltetünk a kormányzó ur Ofőméltósága magas személye iránt, mely a legelső magyar embernek mindenkor kijár, az őt ért nemtelen támadás alkalmából ennek újólag is kifejezést kívánunk adni, miért is kérem a tekintetes Törvényhatósági Bizottságot, hogy indítványomat elfogadva azt határozattá emelni szíveskedjenek. A nagy lelkesedéssel kisért indítvány megokolása ntán Hsypál István gazda, volt nemzetgyűlési képviselő szólalt fel. Engedje meg a tek. Törvényhatósági Bizottság, hogy én is hozzá szólhassak röviden az indítvány és az állandó választmány javaslatához. Az a destruktiv támadás, mely a kormányzó ur Őfőméltósága személye ellen történt, egyúttal a nemzetet mélyen sértő, előhaladását, a kormány működését, a nemzet fejlődését megakadályozó támadás is. Nézetem szerint itt a legfőbb bűnös az a sajtóorgánum, mely oda ädfa magát a támadás közlésére. De ismerjük jól az okát, ami nem más, mint üzlet és vagyon összeharácsolása. Az állandó választmány javaslatát ngy kérem kiegészíteni, hogy a kormány ezt a sajtóorgánumot szüntesse be. Ha tekintélyt nem ismerünk, tekintélyt sehol sam találhatunk. Nézzük csak a családot, melyben a családfő a tekintély, akinek tiszteletében növekednek a családtagok Tolna vármegye közgyűlési termében, ahol mindig a nemzet érdekeit tartjuk szem előtt, egy családnak tekinthetjük magunkat s testvéreinknek a többi törvényhatóságokat. Családinkét, Kormányzó ur Őfőméltóságát nemcsak meg kell becsülnünk, hanem védeni is kötelességünk. Ha valamely osztálynak joga van visszaverni a támadást, kétszeresen joga van a kisgazdatársadalomnak. Nem tudjuk elfeledni, mikor utszéli fákra vonták fel a kisgazdákat, Horthv Miklós vetett véget ennek a gazságnak. ö mentette meg a kisgazdákat a vörös uralom üldözésétől. Kötelességünk az ő ut-
