Tolnamegyei Ujság, 1925 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1925-06-27 / 25. szám

Ara 2000 korona. VII. évfolyam. Szekszárdi 1925 junius 27. 25. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2000 korona. Előfizetési díj egy évnegyedre 20000 korona. — Postaköltség 2000 korona. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 10000 korona. A hirdetés égj M milliméter azéles hasábon milliméter soron ként 1000 korona. Kfiigy ütést részvénytársasági stb. hirdetések UOOkor.Állést keresőknek SO száza­lék engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklámhír, eljegyzési hír, csa­ládi hír, valamint a nyllttér soronként 8000 koronába kerül. Hódolatnyilvánítás a kormányzó Iránt. Tolna vármegye törvényhatósági bizottsága junius hó 20-áu rendkí­vüli közgyűlést tartott, amelyen tár gyalta azon indítványt, amelyet Wé- ber János, Kovács Sehestény Endre, gróf Széchenyi Domonkos, Schneider János, Szeghy Sándor, Fray János Takler, Török Pál Majsai, Neiner József, Schneider Gábor, Ivanich An­tal, Dani János, dr. Leopold Kornél, dr. Csapó Dániel, madi Kovács Dé­nes, Kurz Vilmos, dr. Keck László, dr. Grosch József, Dóry László, För- dős Mihály, Balogh Brúnó, dr. Kam- merer Gusztáv, Sztankovánszky Ti­bor, Hanzély János, Forster Zoltán, ifj. Perczel Béla és dr. Szakách Ernő törvényhatósági bizottsági tagok nyuj tottak be azon alkalomból, hogy a kormányzó személyét Beniczky Ödön és szöyetségesei méltatlanul támadták. A közgyűlés nemcsak lefolyásá­ban, hanem külsőségeiben is impo záns volt. Tolna vármegye minden­kor tanujelét adta az államfő sze­mélye iránti mélységes hódolatának és igy csak a múlt tradícióinak hű­séges követése, a vármegye közszel­lemének impozáns megnyilatkozása volt a junius hó 20-iki közgyűlés eseménye. A törvényhatósági bizott­ság minden rendű és rangú tagjai képviselve voltak. Megható volt, a mikor a kilencvenkét év felé járó Per czel Lajos nagybirtokos fekete ma­gyar ruhás alakja is megjelent a te­remben. Úgy néztük őt, mint az opponáló kuruc magyarság típusát, aki nyakas a diétán, de amikor bánt ják a királyt, az államfőt, akkor kardot ránt és lelkesedéstől lázasan kiálitja; „Vitám et sanguinem** Bég nem láttuk már a törvény­hatóság termében közéletünkben nagy szerepet játszó Perczel családnak nesztorát, de most eljött törődött testtel is, hogy tanúbizonyságot te gyen az államfőnek: Horthy Miklós­nak személye iránti hódolatáról és ragaszkodásáról. A betegsége miatt távollevő Jankó Ágoston főispánt dr. Éri Márton al­ispán helyettesítette és az impozáns számban összegyűlt bizottsági tago­kat üdvözölvén, a következő beszéd­del nyitotta meg a közgyűlést: Tekintetes Törvényhatósági Bizottsági Öméltósága, közszeretetben álló főispá­nunk egészségének helyreállítása céljából orvosi tanácsra fürdőbe utazni kényszerül­vén, közgyűlésünkön részt nem vehet, miért is a mai napra összehívott rendkívüli köz­gyűlés elnöki tisztsége reám hárult. Amidőn a megjelent bizottsági tag urakat ezen alka­lommal a legszivélyesebben üdvözlöm, egy­ben a jelenlévő urak mindegyikének őszinte köszönetemet fejezem ki, hogy a meghívás intencióját átérezve, a rendkívül, szorgos munkaidő dacára időt és fáradságot nem kímélve, ily tekintélyes számban megjelenni szívesek voltak. Tekintetes Törvényhatóság Bizottság I Aki közállapotainkat komolyan figyelemmel kí­sérte s annak eddigi kialakulását tárgyilago­san birálta, más eredményre nem juthatott, mint annak igazságos és méltányos meg­állapítására, hogy a háború, illetve a szo­morú emlékű kommun óta eltelt öt év alatt a gyalázatos és erőszakos béke rendelkezése folytán megcsonkított s ennélfogva erősen meggyöngült országunk a boldogulás egye­düli alapfeltételét képező konszolidáció te­rén óriási haladást mutat fel. Hogy ez való­ban igy is van, ennek legfényesebb bizonyí­téka az ellenséges nagy entente hatalmak­nak tettekben kifejezett s konszolidállságunk, tehát életképességünk elismerése révén Géni­ben legutóbb is megnyilvánult bizalma, mely nemcsak hatalmas erkölcsi sikerekre, de amint előttünk most már ismeretes, állami életünk létfeltételének alátámasztására na­gyon is szükséges pozitív eredményekre ve­zetett. És amikor azt remélhettük, hogy or­szágunknak annyi vész és vihartól erősen megrongált hajója az ellenséges szelektől mentes vizeken az őt ért erőveszteségek miatt bár lassan haladva, már-már biztos révbe evezhetett s amelynek láttán a hazáját igazán szerető minden magyar szív örömé­ben erőset dobban, akkor ez a sokat szen­vedett hajó egy olyan rejtett aknába ütkö­zött, melyet nem az ellenség, hanem ön fiai helyeztek útjába. Hála azonban az isteni gondviselésnek és a hajó böcs' és minden veszedelemmel bátran szembe néző vezéré­nek, ezúttal is sértetlenül került ki a vesze­delemből. Tek. Törvényhatósági Bizottság! Mind- annyiónk által ismeretes az a hitvány és alattomos módon elkövetett hazafiatlan cse­lekedett, melyet néhány magáról megfeled­kezett, tisztán a rút önérdek és boszu által hajtott s a világköziség tébolyában szenvedő gyászmagyarkák, az államfő, tehát a legfőbb tekintély ellen abban a pillanatban követett ei, amikor a nemzet miniszterelnöke Géni­ben azért jelent meg, hogy szerencsétlen hazánk talpraállitásának és létfeltételének biztosítása érdekében szükségessé vált erős harcot a győző nagyhatalmasságok tanácsa előtt sikeresen megvívja. Azzal a gyalázatos szándékkal követték el ezt a minden jó ér­zésű polgárban undort keltő cselekedetet, hogy a konszolidáció gerincét képező leg­főbb tekintélyt, — melynek tisztelete a lel- kekbe immár hála Isten ismét visszatért, — megingassák, megrendítsék, hogy ezáltal a nemzetnek a külföld előtt is elismert hitelét megrontva, a miniszterelnök ur küzdelmét sikertelenné tegyék s az ebből támadható belső kellemetlenségeket azután saját aljas érdekeik szempontjából a maguk javára ér­tékesíthessék. Tek. Törvényhatósági Bizottság I Egy nemzetnek legfőbb értéke, legerősebb táma­sza a tekintély tisztelete. Amely nemzetből ennek tudata kihal, az a nemzet megérett a pusztulásra, mert tekintély nélkül nincs erő, nincs hatalom, mely az egy állam kötelé­kébe tartozó polgárságot összetartsa, egye­netlenségtől, széthúzásoktól s ezeknek nyo­mán keletkező zülléstől megóvja. A tekintély hiánya anarhisztikus állapotba juttatja az or­szágot, mely állapot a felforgató elemek malmára hajtja a vizet. Ezen igazság isme­retében ragadták meg ezen gyászmagyarkák a szerintük nagyon kedvező alkalmat arra, hogy a legfőbb tekintélyt, az ország nagy­érdemű kormányzójának személyét, azt a kiváló egyéniséget, — aki a világháború alatt az otrantói tengeri csatában oly elis­mertté- tette a magyar zsenit, aki nehéz kö­rülmények között a kommunizmus borzal­maitól országunkat megszabadította, kor­mányzósága alatt rendet, konszolidálódást teremtve, a külföld előtt a magyar nemzet hitelét ismét visszaszerezte, — hitvány meg- gyanusitásokkal sárba tiporják, a külföld előtt lerontsák s ennek révén hatalmi vágyu­kat kielégitsék. De alaposan csalódtak. Mert ezen gyalázatos merénylet minden jó érzésű magyar embernek szemét leinyitotta és meg­döbbenve látta a kommunt előidéző forra­dalmi erőknek feltámadását, azért egy em­berként állott a legfőbb tekintély megóvása érdekében sorompóba és manifesztálta oly impozáns módon a kormányzó iránti mély­séges hódolatát, ragaszkodását, hűségét és szeretetét. És ebből a hatalmas manifesztá- cióból egyúttal megérthették ezen gyászma­gyarok, hogyha egyszer sikerült is ezt a nemzetet a különféle tetszetős, de hazug jel­szavakkal tévútra vezetni, ez mégegyszer si­kerülni nem fog, mert ennek a kijózanodott nemzetnek orkánszerüleg kitörő haragja eze­ket a haza- és nemzetellenes hitvány törek­véseket egyszersmindenkorra lehetetlenné fogja tenni. Tolna vármegye közönsége az államfő iránti lojalitásban és hűségben min­denkor előljárt s csak természetes, hogy amikor az államfőt ilyen szégyenletes és hit­vány támadás éri, hazafias kötelességének ismeri, hogy ezen célzatos meggyanusitások ellen siet tiltakozó szavát felemelni és hódo­latát a magyar állameszme képviselője iránt nyilvánítani. A vármegye közönségének szel­lemében vélt tehát Öméltósága eljárni akkor, amidőn a tárgysorozatban jelzett okból a mai napra rendkívüli közgyűlést hivott össze. A beszéd folyamán több ízben ha­talmas és lelkes éljenzés zúgott fel, amikor a Kormányzóról és Bethlen István kormányelnökről emlékezett az elnöklő alispán, a bestéd befejez­tével pedig percekig tartott a lelkes tüntetés. Száváid Oszkár vármegyei főjegyző olvasta fel a 1 következő indítványt: Tekintetes Törvényhatósági Bizottsági A vármegyei életünk évkönyvei tanúskod­nak, hogy a csillogó, da hamis jelszavak alatt felszínre kerülő és pillanatnyi népsze­rűséget mesterséges eszközökkel hajszoló országrontó áramlatok a vármegye közönsé­gét soha meg nem tévesztették, soha el nem szédítették — egyedül a magyar haza és a közérdek magasztos eszméjétől vezetett, a jog, a törvény és az igazság nagy elveinek szentelt ítélőképességét soha el nem homá- lyositották. Bármily erővel tomboltak is a párttusák által felkorbácsolt szenvedélyek, azoknak iszapos hullámai a jog és törvényes rend tiszteletével egybeforrt hazaszeretet által meg­szentelt vármegye tanácskozó termébe soha be nem hatolhattak. Az ősöknek ezen jogfentartó szelleme át- szállván a mai nemzedékre — hazafias fáj­dalommal és mély megbotránkozással látjuk az ország rendje és belső békéje ellen nap­nap után intézett támadásokat és nem tud­juk kellőképpen elitélni azt a vakmerőséget, hogy ezen támadásokba az ország szeretett és nagyrabecsült kormányzójának magas sze­mélyét belevonni merészkedtek. Indítványozzuk tehát, mondja ki a tör­vényhatósági bizottság, hogy mig egyrészről a legnagyobb íelháborodással elitéli a nem­telen támadók eljárását és egyben nagy­bányai Horthy Miklós kormányzó ur Őfő- méltósága iránt való hódolatát, szeretetét és hűséges ragaszkodását nyilvánítsa, másrészt felkéri a m. kir. kórmányt, hogy törvényes hatáskörében tegyen meg mindent az or­szág rendjének, belső békéjének biztosítása érdekében. A nagy helyesléssel és lelkesedés­sel fogadott indítvány ntán az állandó választmányi javaslatot ismertette Szévald Oszkár főjegyző. — Wéber János gazdasági főtanácsos, földbir­tokos kért elsőnek szót és a követ­kezőket mondotta: Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Mélységes aggodalommal és fájdalommal látjuk tek. törvényhatósági bizottság ama aknamunkaszerü működést, melynek végcélja az állami rend felbontásával a nemzetet újó­lag a forradalom vágányaira vezetni. Esz­közökben nem válogatva, állandóan műkö­désben vannak a destruktiv erők, hogy za­vart keltve megakadályozzák állami életünk egészséges kialakulását és megbénítsák azt az emberfeletti munkát, melyet kormány és társadalom egyaránt fejt ki, hogy a meg­csonkított, de a szanálás utján levő nemze­tet a belső konszolidáció megerősítésével a gazdasági boldogulás útjára vezesse. Gróf Bethlen István miniszterelnök, ur genfi utjával kapcsolatosan, melynek sikeré­től függött Magyarország gazdasági talpra- állása, bombaként hatott a hir, hogy a bíró­ság előtt tett egy tanúvallomásban nem átal­lották megtámadni a nemzeti tekintély leg­főbb képviselőjét, az államfőt, Horthy Miklós kormányzó ur Őfőméltóságát. Mélységes megdöbbenéssel, hazafias lel­künk igaz felháborodásával és uudorral állunk e kvalifikálhatatlan tény előtt és utasítjuk vissza eme nemtelen támadást. A magyar nemzet lojális érzülete mellett mindig ma­gasan állott az államfő személye. Kormányzó ur Ofőméltósága egyenes magyar jellemét, tiszta egyéniségét, hősi lelkét ily támadások nem érinthetik, de nekürtk s azt hiszem itt az egész vármegye közönsége nevében be­szélhetek, ide kellett jönnünk, hogy tilta­kozzunk ama destruáló szellem ellen, mely nem kíméli a nemzet legszentebb érzelmeit és a legelső magyar embert, a kormányzó ur Őfőméltóságát választja támadása cél­pontjául. Mi, tekintetes Törvényhatósági Bizottság hódolatteljes mély tisztelettel, igaz bizalom­mal, szeretettel és azzal a lojális érzéssel viseltetünk a kormányzó ur Ofőméltósága ma­gas személye iránt, mely a legelső magyar embernek mindenkor kijár, az őt ért nem­telen támadás alkalmából ennek újólag is kifejezést kívánunk adni, miért is kérem a tekintetes Törvényhatósági Bizottságot, hogy indítványomat elfogadva azt határozattá emelni szíveskedjenek. A nagy lelkesedéssel kisért indít­vány megokolása ntán Hsypál István gazda, volt nemzetgyűlési képviselő szólalt fel. Engedje meg a tek. Törvényhatósági Bi­zottság, hogy én is hozzá szólhassak rövi­den az indítvány és az állandó választmány javaslatához. Az a destruktiv támadás, mely a kormányzó ur Őfőméltósága személye el­len történt, egyúttal a nemzetet mélyen sértő, előhaladását, a kormány működését, a nem­zet fejlődését megakadályozó támadás is. Nézetem szerint itt a legfőbb bűnös az a sajtóorgánum, mely oda ädfa magát a táma­dás közlésére. De ismerjük jól az okát, ami nem más, mint üzlet és vagyon összehará­csolása. Az állandó választmány javaslatát ngy kérem kiegészíteni, hogy a kormány ezt a sajtóorgánumot szüntesse be. Ha tekintélyt nem ismerünk, tekintélyt sehol sam találha­tunk. Nézzük csak a családot, melyben a családfő a tekintély, akinek tiszteletében nö­vekednek a családtagok Tolna vármegye közgyűlési termében, ahol mindig a nemzet érdekeit tartjuk szem előtt, egy családnak tekinthetjük magunkat s testvéreinknek a többi törvényhatóságokat. Családinkét, Kor­mányzó ur Őfőméltóságát nemcsak meg kell becsülnünk, hanem védeni is kötelességünk. Ha valamely osztálynak joga van visszaverni a támadást, kétszeresen joga van a kisgaz­datársadalomnak. Nem tudjuk elfeledni, mi­kor utszéli fákra vonták fel a kisgazdákat, Horthv Miklós vetett véget ennek a gazság­nak. ö mentette meg a kisgazdákat a vörös uralom üldözésétől. Kötelességünk az ő ut-

Next

/
Thumbnails
Contents