Tolnamegyei Ujság, 1925 (7. évfolyam, 1-51. szám)
1925-06-06 / 22. szám
22. szám Ara 2000 korona. VII. évfolyam. Szekszárd, 1925 junius 6. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2000 korona. Előfizetési dij egy évnegyedre 20000 korona. — Postaköltség 2000 korona. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. * A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dl|a 10000 korona. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon miillmétarsoronként 1010 korona. Közgyűlést részvénytársasági stb. hirdetések HOOkor. — Állést keresőknek SO százalék engedmény. A hírrovatban elhelyosetl rektémhlr, eljegyzési hír, családi hír, valamint a ayllttér soronként 1000 koronába kerül. Ünnep után. Pünköst elad napján zajlott le eb* ben az esztendőben az elesett hősök emlékünnepe. Csonkamagyarország népe a lélek ünnepén, vakmerő elhatározások, építő, munkás hit, lángoló lelkesedés pünkösti napján, mint diadém közepébe a drága gyöngyöt, — tette a kegyelet koszorúját elhullt százezrei emlékoltárára. Templomok teltek meg, zászlók lobogtak, forró könny megindult, hegedt seb felszakadt, zokogott az ige, sirt a zsoltár s az orgona zúgását hal kau kisérte a fájdalom halk melódiája: sóhaj és panasz a hadiárvák és özvegyek ajakán. És az ég felé tört minden a hit szárnyain : „Jövel szentlélek Úristen! Töltsd bé sziveinket épen Mennyei Bzent ajándékkal“ . .. Felemelő és fenségesen vigasztaló volt. Ünnepnek gyönyörű, áldásnak értékes. Mint tavasz, áradt el virággal, koszorúval a sok hősök emlékszobra. Láthatatlan versenyre keltek az egyes községek. Mindenki szebbet, többet, hálásabbat akart adni... És . óh, ha majd langy eső szivárog le, honi felhőkből hulló — Galicia, Szerbia, Olaszország hősi sírjaiba, megsúgja a mi kedveseink porló csontjának : „Emlékűk mindörökké élni fog“ —- nem lesz é Bokák n)Ugalma édesebb?! Nem lesz-é elviselhetőbb a tengernyi áldozat ?! Bizonnyal az élők kegyelete, hálája könnyebbé teszi a kint, elviselhetőbbé a halált. Az ünnepek célja azonban nem a külső fény és impozáns csillogás felmutatásában áll. Az ünnep fokozottabb, hat vány ozottabb mértékben óhajtja a lélekbe plántálni azt az eszmét, igazságot, amelyet jelképez. Felrázza a szürke létből az emberi lelket s oly értékek magvait veti bele, amely szent törvényszerűséggel teremje meg gyümölcseit. E hiszem, hogy a hősök emlékünnepe ebből a szempontból mindenütt elérte célját. Nemcsak hogy nem feledjük, de gyümölcsözővé lesz bennünk., tömör jelszó és lelkesítő tartalom egyaránt. Megtanultuk és megtartjuk az elhullottak áldozata adott igazságokat, melyeket felsorolni nem lehet s csak összefoglaló kifejezésbe próbálok önteni: »Mindent a hazáért/« Óh, zúgjon és zengjen végig ez ige minden honfi keblen, mint pünkösti szelek rezdülése. Lángoljon fel az égig tetterő, hit és bizodalom a magyar jövendő dicsőségéért. Gyűljön ki a honszeretet szikrája a nagy elhatározás és szent fogadalom oltárán, . . hogy örömmel megyünk, ha menni kell, hogy meghalunk, ha kell, mint ők. Az ünn*p céljának ez volt és ez az egyik áldása, része. Van egy komor, komoly, megrázó része is. Ez az: . . . Utolsó pillanatait küzdötte az egyik hívem. A ke- - zét fogtam.. Vigasztaltam. Az élet nehéz tusája vége felé közeledett. | Felült, nehezen, kínosan s halkan, j ssivfacsaróan suttogta: „Nyugodtan ' halnék meg, de mi lesz az én gyermekeimből ?“ ... És e roppant kétséggel szivében, mielőtt feleltem volna, meghalt. Ezt a gyötrelmes kérdést hoztam el magammal, mint egy porbél felemelt gyöngyszemet. S most, amikor még zug az ünnep árja, oda teszem mámoros Beregek elé, hogy lássa az ég és a föld és megálljon egy futó pillanatra és megkérdezze még a könyörtelen kő is önmagától: „Mit tettem én az elesettek itthonmaradt szerencsétlenei érdekében ?u Nagy, fájó, élő, érző, nyitott sebe nemzetünknek árva, özvegy és agg szülők. Mint a temetői fejfák! Mint egy hangtalan fájdalom! Mint virá gok árnyéka ! Mint hősi igék zokogásba futó akkordja! Ezekkel Bzemben a Krisztus szerelmétől átitatott keresztyén táraada lomnak — nekünk — vannak szent, ünnepi kötelességeink. Nekünk kö telességünk elviselhetővé tenni támasz nélküli életüket. Nekünk kötetessé günk elűzni homlokukról anyagi gond sötét árnyékát. Nekünk: kormánynak és kormányzottnak: egységes magyar társadalomnak egyetemesen kell sebzett hazánk eme sebzettjeivel szemben leróni a kegyelet és hála adóját. Mert ránk, élőkre bizták ezeket az elesettek. Tőlünk kérdik siró szelek hangján: „Mi lesz az én gyermekeimből ?“ Égy kedves barátom adott egyszer át 100.000 koronát, egy mázsa búza árát, fogadalomszerü' évi adóját, hogy azt adjam át egy, legszegényebb hadiárvának. Baj társaim! Magyar testvéreim! Ez megmutatta az ünnephez vezető lelki utat. Ez oly emlékszoborhoz tett alapkövet, mely felemelkedik az égig, hol tisztuitabb világ tiszta tája kéklik. Tegyünk igy mindnyájan ! Ünnepi jelszavunk legértékesebbjévé ezt avassuk: „Mindent megtenni a háború szerencsétleneiért.u Jánosi György volt cs. és kir. tábori lelkész. A hősök, emlékünnepe. A nemzetgyűlésnek egy nemes, szép cselekedete volt az, amely törvénybe iktatta, hogy májns utolsó vasárnapját a háborúban elesett hősök emlékezetének szenteljük. Szegényekké tett bennünket a balsors, de hőseinknek szobrokat emeltünk már az ország legutolsó kis falujában is, most még csak egy ünnepre volt szükség, amelyen a szobrok köré gyülekezünk. Májusnak egy verőfényes napját jelölte ki a nemzet akarata a hősök ünnepnapjának, mintegy jelezni akarván, hogy a legkedvesebb hónap örömeit, a legszebb virágokat, a legszebb hangulatokat akarja nekik nyújtani. Nem gyászolni, de ünnepelni akar a nemzet e napon, ünnepelni a legnagyobb áldozat- rakész hazaszeretet hőseit. Nem a törvény parancsszava volt az, ami a városok és falvak apraját, nagyját a hősök emlékszobra köré gyűjtötte vasárnap. A szivük kény szeritette oda mindnyájukat, hogy áldozzanak hőseink emlékének Ó3 —- bevallhatjuk — hogy erőt, bizalmat merítsünk fáradt reménységünknek. Szekszárdon. Hatalmas tömegek hullámzottak vasárnap Szekszárdon a sétatér felé a hősök feldíszített szobrához. A váró? zászlódiszt öltött és a délelőtt folyamán mozsárdörgés jelentette a nagy ünnepet. És az imádságban fel- emelkedett , lélek hangulatához oly jól illett az a környezet, ‘amelyet a város a hősök szobrának juttatott, ahol minden yirág a hősöknek nyílik, minden szem a hősök felé fordul, minden nt feléjük vezet. A szemlélőre ezen remek helyen kivül jóté kony hatáiat gyakoroltak az ünneplő közönségnek áhitatos, komoly tömegei is. Vagyunk, sokan vagyunk, akik néha egyek tudnak lenni. Itt a hősök szobra alatt — úgy éreztük — összetalálkozott a magyar és az ércszobor lábainál kezet fogott a testvér a testvérrel Ó3 szent esküvésre, fogadalomra nyitották ajkaikat. Impozáns, nagyszerű volt ez az ünnep, amelyen megjelentek a vármegye reprezentánsai, a város vezetŐ- férfiai, hivatalok és egyesületek képviselői, az iskolák ifjúsága. Az egység látásán ébredt jóleső érzés fokozódott, amikor látta az ember, hogy három énekkar kér részt abból, hogy a nemzet ünnepélyes Bzavait tolmácsolja az ének szavával. A szekszárdi polgári dalkör, amelyet Fetz Hnber belvárosi rk. kántor vezetett, a Himnusz hangjaival nyi tóttá meg az ünnepélyt. Énekéből érezhető volt, hogy átérzi a nemzet imádságának nagy gondolatait és ezt át is tudja éreztetni, ami a túlnyomó részt nehéz munkával elfoglal tagoknak nagy dicséretére válik. A Szekszárdi Kisgazdák Egyesülete népszerű titkára, Főglein József Steiaer nyitotta meg ezután az ünnepélyt. Talpraesett beszédében helyesen és bátor őszinteséggel adta meg a hősök szemrehányó kérdésére a választ, A sok szenvedés és áldozat azért volt hiábavaló, azért véreztek, haltak meg hiába kint a harctereken hős katonáink, mert mi itthon nem tettük meg kötelességünket, mert hagytak, hogy elhatalmasodjék fölöttünk a turáni átok* Talán az a nagymérvű közöny és a hasa sorsa iránti érzéketlenség késztet' e a szónokot arra, hogy ne a jelenlevő férfiakhoz forduljon, ha- 1 nem a gyenge, de melegebben érző • magyar anyákhoz. Arra kérte őket, véssék jól gyermekeik szivébe : Imádd az Istent, szeresd a hazát! A nagy tetszéssel fogadott beszéd után felhangzott a „Nem! Nem! Soha! dacos éneke, melyet a főgimnázium énekkara adott elő Klieber Gizella énektanárnő vezetésével precízen és hatásosan. Steiner Rozika, egy csinos, barna, magyarruhás leány jelent meg most az e "elvényen és nagy hatással szavalta el Krüzaelyi Erzsébetnek: „Hősök temetésett c. költeményét. A harmadik énekkar: a Szekszárdi Dalkör Szilágyi Béla egy nagyon szép irredenta énekét adta elő, cime: „Marosmenti kis korcsmában.u A jól ös8zetanult, kitűnő hanganyaggal rendelkező kar különösen a pianók és pianissimók kidolgozásában volt igen jó, de ez a szabadban nem érvénye sülhetett. A nap jelentőségét Vendl István polgármester méltatta hatalmas beszédben. Gondolatai a hely, a komoly, ünnepélyes pillanat ihlettségé- ből fakadtak és a bölcselkedő, gondolataiba mélyen elmerülő hazafi súlyos megállapításaiból nyerték értéküket, súlyúkat. Szavai után újra bíztunk abban, hogy eljön az idő, amikor az érc- katona leszáll a talapzatról, elhagyja a virágos szép kertet, nem azért, hogy helyettünk újra fegyvert ragadjon, hanem azért, hogy bennünket vezessen a dicsőséges győzelemre. A Szekszárdi Dalkör énekelte el ezután a magyar Hiszekegyet. Uj erővel hatott ez az ének, hitünk erősödött. Végvári: Mene Tekel c. a hazafi fájdalmát elsíró és bosznt lihegő költeményét Ujsághy Pál főgimn. VII. oszt. tan. szavalta el igen jó kidolgozással. A felemelő, igazán impozáns ünnepélyt a Szózat hangjai fejezték be. Högyész. A templomban tartott isteni tiszte • let után a közönség felvonult a hősök emlékművéhez. Az ott tartott ünnepélyen valamennyi egyesület, testület és intézet résztvett. Kedves jelenség volt a polgári iskola tanaiéinak fa- puskákkal való felvonulása és disz- menete. Először a Hymnuszt énekelték, majd egy elemi iskolás hadiárva szavalt. Marosits Jenő tanár mondatta az ünnepi beszédet és szívbe marko- lóan ecsetelte a nap jelentőségét, kiemelve a volt 69. gyalogezred és a 17. honvédezred csodálatos hőstetteit. Utána a Dalárda énekelte a „Győzelemről győzelemre“ című müdalt, majd égy polgári iskolás hadiárva szavalt. Végül & Magyar Hiszekegyet énekelte a pompás dalárda, melyet Moussong Gyula karnagy vezényelt. Nagymányok bányatelep. A nagymányok bányatelepi társu- | lati iskola méltó keretek között, ke- ! gyeletes érzéssel tartotta meg pün- | kösd vasárnapján a hősök emlékűn- j népét, a bányatársulati z?nekár közreműködésével. A jövendő kis vitézei
