Tolnamegyei Ujság, 1925 (7. évfolyam, 1-51. szám)
1925-05-02 / 17. szám
Ära 2000 korona. VH. évfolyam.___________________________Szekszárd, 1925 május 2 _____________________________ 17. szám. TO LNAMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. 8zerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szánt ára: 2000 korona. Elfifizetési dij egy évnegyedre 20000 korona. — Postaköltség 2000 korona. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illetO közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 10000 korona. A hirdetés egy M milliméter széles hasábon mllllmétersoronként 1009 korona. Közgyűlési részvénytársasági stb. hirdetések 1200kor. — állási keresőknek 50 száza* lék engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklámhír, el|egyzésl hír, cet- ládl hír, valamint a uyllttér soronként S000 koronába kerül. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy Isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Amen. Tűzbiztonságunk. A tűzoltás — régi papyrusok tanúsága szerint — Egyptomban már 200 évvel Kr. e. is rendszeres intézményként volt megszervezve, Rómában pedig — nem számítva egyes gazdag embereknek egymással vetélkedőén, úri sportból tartott, privát tüzoltócsapatait — Augustus császár idejében nem kevesebb, mint 7000 főnyi, hivatásos, császári tűzoltóság működött, mely (részben) rendőri szolgálatokat is teljesített A népvándorlás kora — sok minden mással együtt — a régi kultúra ezen hajtását is eltaposta ugyan,, de azért a XIII. században már ismét találkozunk feléledésének első nyomaival Németországban a azóta elterjedt az egész világon, mindig híven lépést tartva a technika fejlődésével és az alkalmazott tudományok mesés fellendülésével. Szerény városunkban — régebben — a tűzoltást, a begyulladt, fejetlen emberek kapkodó, rendszertelen segítségén kívül, főleg csak Szent Flórián vértanúra bízták, aki osztrák születésű ember volt, azon a vidéken Aquilinus helytartósága alatt a római hadseregben ' szolgált s akit Dioc- letián császár keresztényüldözéseinek idején (230-ban Kr. u.) keresztény hite miatt az Enns folyóba fullasztották. Talán ezért égett le két ízben is teljesen, templomostul együtt a város, mert Szent Flórián is csak az erőshitü, céltudatos akaratú, fegyelmezett munkát pártfogolja, de nem a fejvesztett kapkodást!? — Mintegy ötven év előtt azonban megszületett végre itt is — boldogult Bod a Vilmos kezdeményezéséből — a tűzoltóság és bizony sok-sok millió békepénzre megy az érték, amit derék tűzoltóink önzetlen munkája ezen hosszú idő alatt megmentett s amelynek megsemmisülésétől a lakosságot bátor önfeláldozással megóvta. A »Szekszárdi Önkéntes Tűzoltó- egyesület* múlt vasárnap délelőtt lezajlott közgyűlése juttatja mindezt eszünkbe, amelyből nagyon komoly, megazivlelésre méltó tanulságokat meríthettünk. Megtudtuk abból szomorú felháborodással, hogy az egyesületnek minden pénze circa másfél millió papirkorona s hogy mindössze circa hetven pártolót^gja van (a működő tagok — természeteseu — nem fizet nek), a „pártoló“ tagdíj pedig nevet séges évi ötven korona, amivel szem- ' ben csupán a tüzjelzőáliomáaok fen- tartása évente 18*1% millióba kerül. Hol van a többi minden anyagi szükséglet : ruházat, tüzoltószerek karbantartása, pótlása*újak beszerzése,,szolga fizetése stb.? Igaz, elhatároztatott, hogy a ma nevetségszámha manó 50 korona tagdíj 10.000 koronára emeltetik s hogy élénkebb propaganda fejtendő ki „pártolótagok“ gyűjtésére. De kérdek minden józaneszü embert: nem elég propaganda folyt-e ötven év alatt az intézmény érdekében a fogja-e bármely lelkes apostol szava elérhetni azt, amit ötven esztendő közhasznú munkája látásának és kézzelfogható eredményeinek a propagativ ereje sem tudott elérni ? S ha ötvén koroaa évi tagdíj mellett is csak hetven ember akadt, aki (az utóbbi évek pénzbősége dacára) rendszeresen a zsebébe nyúlt, akkor tízezer korona tagdíj s a mai pénzszűke mellett tatán több fog akadni ? Alig hiszem! Még ha lényegesebben (50 vagy 100.000 koronára) emelnŐk is a tagdijakat és a hetven pártolóból kétszáz lenne is, ami pedig, ismerve a viszonyokat, nagyon optimista feltevés, akkor is legfeljebb húsz millió jönne össze, tehát csak a tűzjelző- állomások fentartási költsége s hol van a többi minden, égetően sürgős szükséglet? — Quid hoc ad tantam sitim ? Teljesen igaza van egyik felszólaló polgártársamnak, aki bátor őszinte- séggel kimondta, hogy miután a város ezidőszerint — sajnos — nincs abban a helyzetben, hogy a hivatásos, városi tűzoltóság igen költséges intézményét megvalósíthassa, s miután így csakis az „önkéntes* tüz- oltóegyesület önzetlen készségére szorulunk és erre vagyunk utalva, de ennek a munkának biztosítására és ezen intézmény életképes fentarthatá- sára is pénz kell: egyenesen képtelenség, hogy hetven vagy száz naiv ember fizesse zsebéből, tagdíjakban vagy alkalmi adományaival, nála akárhányszor gazdagabb s többet veszthető tizenötezer ember vagyonának, az egész város tűzbiztonságának a költségeit I ? — Ez tényleg lehetetlen ál- . lapot; ezen változtatni kell; ez csakis a város által az összes háztulajdonosokra aránylagosan és méltányosan kivetendő, megfelelő adó- vagy illetékkel oldható meg igazságosan, amely összeg azután évente és kizárólag az önkéntes tüzoltóegyesület rendszeres anyagi támogatására, korszerű felszerelésére s ezen kipróbált intézményünk fennmaradhatásának a biztosítására lesz fordítandó. A legközelebbi városi közgyűlésnek már módjában lesz a beterjesztendő, ily értelmű javaslat felett dönteni. Köszönet illeti meg az indítványozót mindnyájunk nevében és remél jük, hogy a többi polgártársak is következetesen melléje állanak és nem feledkeznek meg arról, hogy a legnagyobb tüzveszedelmet éppen a külső városrészek túlnyomóan még nádf-e- delü házai' és a kisgazdák szalma- kazalakkal, rozséval' 8 más éghető ! anyagokkal tultomött udvarai képe- 1 zik s így csak méltányos, hogy eminens érdekeik védelméhez ők is, mindannyian, megfelelően hozzájáruljanak. S ha az igy anyagilag talpraállított, önkéntes tüzoltóegyeBÜlet — más hasonló városok példájára — A bajai főgimnázium szekszárdi kirándulása. Folyó hó 29 én a bajai ciszt. rendi katb. főgimnázium 292 tanulója dr. Tordai Ányos igazgató és 11 tanár kíséretében Szekszárdra érkezett a Tol na vár megyei Muzeum és a város nevezetességeinek megtekintésére. A kiránduló csapat reggel 8 órakor külön vonattal érkezett. Az állomáson a szekszárdi reálgimnázium igazgatója néhány tanuló kíséretében fogadta őket. A hatalmas csapat a reálgimnázium udvarába vonult, ahonnan első ütjük a belvárosi templomba vezetett. Itt Mohai Ádám ciszt. r. tanár szentmisét mondott, mely után a bajai főgimnázium Tóth Kálmán önképzőköre a Garay szobor előtt lélekemelő ünnepélyt tartott. Háromszáz lelkes hang imádkozta, énekelte a magyarok nemzeti imáját a Himnuszt, majd a főgimnázium tanulói közül hárman Garaynák: “Az apostol“, „A zarándok“, „Álom“ c. költeményeit szavalták el. Mészáros Gallért ciszt. r. tanár, önképzőkört elnök pedig a következő magasszárnyaláau beszéd keretében koszorúba meg a költő szobrát. Mikor az élet zavartalanul folydogál meg" szokott medrében, a család egyes tagjai egymástól külön sokszor messze, nagyon messze éli életét, ott, ahova hajlama, vágyai, rendeltetése épen viszi; mikor azonban a család becsületét, boldogságát veszély fenyegeti, fölébred bennük az összetartozandó- ságnak, a szolidaritásnak érzete; tanácskozásaikban — azt lehet mondani — megszűnik az egyén, hogy annál figyelmesebben hallgassanak a körülöttünk lebegő közös ősök szellemeire, akik fölmelegitik fásuló szivüket és a közös vér, közös faj harmóniáját állítják helyre elméjükben. Nem kell-e ennek, Kedves Ifjak, a legnagyobb magyar család, a nemzet életében is épen igy történnie. Addig, mig njra magyar nem lesz minden, arai magyar volt, addig, hiába pompázik a tavasz, hiába ragyog a nap, eglftik borult. Magyar hazánk fölött még mindig sötét az ég, legderekabbjaink se látják még tisztán a kivezető utat, csak annyit tudunk, hogy erősebbnek, lelkesebbnek, vitézebbnek, bölcsebbnek kell lennie a jövő magyarjának ! A régihez visszavezető uj alakulások adhatnak uj észt, uj gondolkodást, uj eszközöket, de épnek, sértetlennek kell bennünk maradnia egy valaminek, az ősök nemzeti szellemének. Mikor politikai vagy irodalmi történetünket tanuljátok, magatokba kell nektek is szívnotok azt » nemzeti lelket, melynek ők oly fényes megtestesülései ; tapasztalni fogjátok, hogy a magyar szellem kiválóságai mint emberek is követésre méltók. Nézzétek Garay alakját 1 Mikor róla gondolkodtam, önkéntelenül eszembe jutottak Arany János szavai, melyekkel a Szózat legnyomatékosabb szavát: a rendületlenül-t magyarázza: Óh értsd meg a szót: árban és apályon. — Szírt a habok közt — hűséged megálljon. Attól kezdve, hogy 17—18 éves korában- a pesti egyetemen mint bölcsészethallgató Horváth István, Vörösmarty, Czuczor serkentő hatásaira eltökéli, hogy tollával kizárólag hazáját fogja szolgálni, a haza szent szeretjéhez élte utolsó lehelletéig hű maradt. Állandó és megfeszített munkásságában érhették kinos betegségek — melyek miatt a szabadságharcban sem vehetett részt — érhették keserű csalódások, — mennyi fáradozás után érhette el vágyát, hogy a pesti egyetemen magyar nyelv és irodalom tanára lehessen — érhette szélsői nyomor az októberi gyász után, — ő, szírt a habok köMtt — hűséggel megáll ott; a magyar nemzeti lélek szólalt meg belőle súlyos betegágyán is, mikor hazafias elbeszélő költeményeit diktálta övéinek. Utolsó éveiben annyit szenvedett, hogy mikor 1853 nov. 5-én meghalt, a halál valóban megváltás volt Számára, költeményeiben mégse panaszkodik sohasem, mert akkoriban is a szeretett hazának lelkesedésre, nem panaszra volt szüksége. Valóban, mikor a harmincas évéktől kezdve legnemesebb férfiatok arz o} Magyarország kialakításán fáradoznak, Garay, a nemzeti történet legjelentősebb mozzanatainak feldolgozásával növeli a lelkesedést. Árról, hogy költeményei esztétikailag mM érnek, lehet vitatkozni, de ahhoz, hogy költészetének legvonzóbb tulajdonsága az átérzett hazafias hang, a kétségnek csak árnya sem ér. Látjátok, kedves ifjak, nektek, a nagy magyar család ifjú tagjainak, ilyen nagy emberek tanulmányozásába kell telketeket fennkölt eszmékkel megtöltenetek. Az a koszorú, mélyet mindnyájunk nevében a Tóth Kálmán Önképzőkör elnöke most Garay lábaihoz fektet, tanujefe annak, hogy hódolni tudtok a nagyság előtt és követni akarjátok a példát. Hasson át beueteket is, mint Garayt áthatotta a munka igaz szeretete, a nemes tűrés, az áldozatos lemondás szelleme, melyek ma nem az egyént, hanem a közt, a szeretett Hazát tartják szem előtt. Szeressétek ezeket a régi szép magyar erényekét, melyeket az anyagelvüség lomtárba akart helyezni, szeressétek, fényesítsétek magatokban, mint katona a puskáját, mert csak ezekkel vívhatjuk vissza a régi szép Magyarország boldogságát, dicsőségét: egyszóval integritását. Az ünnepélyt a Szózat hangjai zárták be. Az Ünneplő ifjúságot csakhamar nagy közönség vette körül, — Szekszárd közönsége ugyanis már értesült a bajai diákok érkezéséről — és lelkesen vett részt az ünneplésben. Az ünnepély végeztével a bajai ifjúság két csoportban megindult és lelkes nótaszóval vonult a múzeumba, majd a selyem gyárba. Az életvidám, nó- tázó, fegyelmezett fiuk láttán a nézők arca, lelke is felvidult, mindenki érezte, hogy hiszen vagyunk mi mégis, mert van ifjúságunk, amely bizik, amelynek lába alatt megdobban a föld. A múzeumban a kalauzolás teendőit Kovács Aladár múzeumi igazgató végezte, a selyemgyárban pedig Kopetsnik Gyula selyemtenyésztési főfelügyelő szolgált szakszerű magyarázatokkal. A megyeháznak megtekintése után zápotéső zavarta meg a kiránduló csapatot' programmjának végrehajtásában. A terv az volt, hogy a Kál9 ttgy kibővithetné a szervezetét, hogy ' a náluok teljesen elhanyagolt beteg- | szállítást és mentőszolgálatot is I elláthatná: ez az örvendetes fejlődésnek és kultúrának újabb, fontos és | értékes állomása lenne 1 —n
