Tolnamegyei Ujság, 1925 (7. évfolyam, 1-51. szám)
1925-04-25 / 16. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG FULLER és BOROS f „Kühne“ mezőgazdasági gépgyár rt. tolna- és bác8megye( képviselete raktáron tart: oséplögarnitu- rákat, szívó-, gáz- és benzinmotorokat, szabadalmazott páros és páratlan sorú „Vera Drill“ kanalas sorvetögépeket és minden egyéb mezőgazdasági (11) gépet. Főraktár: Szekszárdon.a Kaszinó- bazár épületében. — Telefon 49. ruin kívül a Nemzeti Muzeum, Tolna vármegye, az alkalmazottak ás a különféle helyi testületek koszorúi vettek körül. Zichy Gyula pécsi püspök, a kalocsai érsekség apostoli kormányzója végezte a kegyúri papság fényes segédletével a gyászszertartást. A szertartás után Hóman Bálint dr., a Nemzeti Muzeum főigazgatója a kormány és a tudományos intézetek nevében búcsúzott a nemeslelkü tudós főurtól a következő szavakkal: — Tiszteletadásra jöttem. A magyar kultúra legfőbb őrének és a magyar tudomány munkásainak utolsó üdvözletét hozom Apponyi Sándor grófnak. A vallás- és közoktatásügyi - miniszter nevében búcsúzom Apponyi Sándor gróftól, nemzeti tudományunk lelkes művelőjétől, kultúrintézményeink bőkezű pártfogójától; a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Történelmi Társulat és az Országos Magyar Gyűjtemény egyetem tanácsa nevében búcsúzom nagyérdemű tudós-, igazgató- és tiszteleti tagtársunktól; a Magyar Bibliofil Társaság nevében a legnagyobb magyar bibliofiltól, a könyvtárosok fejedelmétől ; a Magyar Nemzeti Muzeum nevében jótevő főúri mecénásunktól, nemzeti könyvtárunk legnagyobb ékességének, a világhirü Bibliotheca Apponyiana nak megalapítójától. Apponyi Sándor gróf halálakor minket, a tudomány gondozóit és művelőit mégsem az elmúlás szomorú gondolata foglalkoztat. Az élet, a magyar jövő, a magyar reménység levegőjét érezzük magunk felé áradni a |"Tpponyi Sándo^^nófTemetésén^ Irta: BODNÁR ISTVÁN. Nagyok nagyja volt... Bokrok közt a — cser. Súdarával fel égbe szökkenő, Szelídség, jóság. Harcot nem kever .. . Országos áldás: májusi — esői Szerényebb talán, mint az — ibolya, Nem nagy hang, — sok szó, de — tett, akarat. — Hányat elszédit ranglétra foka? S ő — legcsúcsán is — magyarnak maradt! Magyarnak, bár ismerte a — világ. Neve — fogalom, hol tudós terem, S mindent, mit nyert — kamattal visszaád: Tiéd Hazám, — szólt? —egész életem! Mert egy — éltet jelent, mit összegyűjt: Tudományszomja, hangyaszorgalom. — S lelkem felsír: — ez ország hova tűnt?: Könnyét nem láttam a — ravatalon I Hol volt a—Ház? Kormány? Zászlósurak? — Pár rokon mágnás lépdelt ott busán, A tisztelt Ház szabadságon mulat? I S zászlós nagy úr, temettünk — koldusán ... Szerény tűzoltók álltak sorfalat — — Minisztereknek sok dolguk lehet? Nincs most király ... Az — udvar elmaradt ... — Mi voltunk ott csak — apró „skriblerek I“ Részvétirat, igaz, jött — garmada: — Szóval — fizették a — tett emberét, Szegény ország, szegény csonka haza, így — becsülted meg, ki csak — neked ólt! S bezzeg — becsülöd, ki — magának él... — Ennél — mellékes, hogy „közért“ tegyen ... De hát nem panasz, nem vád ma a — cél. — Voltunk azért ott mégis — elegen. Püspök imája zörget mennykaput, Búcsúztatta: tudomány embere, Könny harmata ezer szemet befut, Koporsója virággal volt tele. Vármegyéje siratta hü fiát S bús özvegye úgy állt ott, mint szobor: Grófkoronáját tövis fonta át, Láttuk — könnye szivébe — vi§szafoly .. . S könnyez cselédség ... Megborzong a park, Csodás fenyőin reszket ág, levél S az etruszkvázás könyvespolc sóhajt, Bent titkos zsongás csodás zaja kél. Suttognak halkan a — Hungarikák, Sóhajtoz a sok — incunabu lom . , . S fényes lelke az égnek nekivág, Isten szólt: jöhetsz! — Mit; tettél, — tudom! 1925 április 25. «Anker Általános Biztositó R.-T. Tolnamegyei főképviselet: FULLER és BOROS Szekszárd, Kaszinő-bazár. Elfogod: «£ jég-, baleset-, szavatos- betöréses lopás-, szállítmány-, élet-, aranykorona- és autóbiztosításokat. Alakult 1858-ban. tudós főur, a nagy Széchenyiek méltó utódának ravatalából. Élete munkájával és nemzetének hozott nagy áldozatával a Széchenyiek korának nagy tradicióit származtatta át szomorú jelenünkbe és példaadásával vigasztalást hozott a magyar kultúra és a magyar tudomány lassú pusztulásán aggodalmaskodóknak. — Apponyi Sándor szelleme, törekvései és hazafisága, úgy érezzük, meg fogja termékenyíteni csonka hazánk kultúrájának talaját, mert világító fáklyaként mutatta meg a magyar kultúra felvirágoztatására vezető utat nemzetünk vezető társadalmi rétegeinek. Mint Hunyadi Mátyás, Széchenyi Ferenc és István, Teleki József és a többi fejedelmi főúri tudósok emléke, túl fogja élni a jelen efemer dicsőségében duskálkodó kortársainak emlékét. Szelleme, hisszük, diadalra fogja vinni a magyar kultúra és a rajta újra felépülő történeti Nagy Magyarország lobogóját. Ebben a reményben, megnyugodott lélekkel búcsúzhatunk nagy kort megért, nagy hivatást betöltött nagy. halottunktól. Kísérjen.utadon a magyar kultúra gondozóinak, a magyar tudomány munkásainak és a magyar nemzetnek soha el nem múló hálája. Hóman Bálint dr. után Jankó Ágoston főispán lépett a koporsóhoz és a következő megkapó beszéddel búcsúztatta Tolnavármegye nevében a nagylelkű mecénást, a vármegye nemes fiát, a szekszárdi muzeum megteremtőjét: — A magyar nemzet, a tudomány és művelődés mélységes gyászába Éjféli kaland. Bizonytalan vendéget vártam ; találomra kisétáltam tehát az esti vonathoz, mely a menetrendszerű, negyven perc késéssel pontosan be is futott. Hogy vendégem megjött e, csak utólag tájékozódhattam, mert a pályaudvar előtti térség nagy villanylámpáját — gyengéd figyelemből a ké- sedelmeskedő vonat leányos szégyen lőssége iránt — pont vonatérkezés előtt mindig eloltják, hogy ne lássék pironkodása s így a térség koromsötétségben úszott. Hogy ne kelljen a megkésett, éhes utasok podgyásszal felpakolt sürü rajai közé ékelődve, versenyt ügetni velők, nyugodtan hagytam elfolyni mellettem a városba özönlők világvárosias áradatát és szép lassan, kényelmesen bandukoltam befelé a langyos, tavaszi éjszakában, sőt néhány szór fel-alá is sétálgattam a széles aszfalton. Nem tudom hány óra lehetett, mert az épülőfélben levő, uj lutheránus templom csonka tornyának órakongása még távoli jövő zenéje, de már éjfélre járhatott s midőn a muzeum előtt elhaladtam, előbújt a holdvilág a felhők mögől és fehér fénye a szomszédos gőzfürdő szűkmarkú zuhanyait megszégyenítő bőséggel ömlött végig a hatalmas épület széles homlokzatán. Egyszerre halk, panaszos sóhajtás nyögdicsélt felém a kövek közül. — Oh ón szerencsétlen I Miért is születtem, miért is vagyok én a világon ? I ? óh Jeremiás, Jeremiás 1 Mit vétettem én Tenéked? Meghökkentem ; lábaim szinte gyökeret vertek a bokrok között. — Jeremiás ? — Suttogtam vissza — Micsoda Jeremiást emlegetsz s mi bajod van Neked azzal ? Hiszen urad és parancsolódat — igazgatódat — Aladárnak hivják ? I — Hát a Smith Jeremiásra panaszkodom: a szanálás nevében arra az egyetlen megyei háziszolgára íb fájt a foga, akit azért tartottak eddig, hogy tisztogasson, takarítson reám, az igazgatónak dolgozni segítsen s a látogatási napokon kaput nyisson, jegyet árusítson s a botokat, esernyőket őrizze. — Megnyugtathatlak — mondtam — a közművelődési egyesület elnöke és minden kulturtörekvés erélyes pártfogója, az alispán már intézke dett saját hatáskörében s idevezényli koronkint a vármegye háziszolgáit és napszámos asszonyait takarításra. — Az Isten is áldja meg érte I De mi lesz a nyitvatartással, megtekintéssel ? Nem elég a hosszú téli hónapok fütetlensége, elhagyatottsága, most már nyáron is csukva maI radjak, mert nincs, aki a látogatási napokon felügyeljen és rendet tartson ? — Ne félj, majd módját ejti ennek is a vicispán I S ha már a szegény, agyonszanált vármegyétől nem tellenék, talán a város is adhatna kölcsön egy kÍ8birót, hiszen első sorban a város lakossága jár okulni ide: vagy esetleg a lelkes ifjú cserkészek vállalnának hetenkint egy két múzeumi őrködést és rendtartást ?! így vigasztalgattam, midőn vad üvegcsörömpölés zaja rázott meg és szekrényének s a földszinti folyosónak egy kitört ablakán át az oroszlán ugrott ki elém a parkba, erősen megrázva poros, moly-ette bundáját. — Hova hova öreg ilyen fürgén ? — Unom már magam nagyon — morogta — az ördög sem néz felém! Elmegyek hát kicsit körülnézni a városba és ki a Sárközbe. Ha a hegy nem jön Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez: ha a nép és az ifjúság nem jön hozzám, elmegyek én kissé közibéjük! — s már el is tűnt a vásártér irányában. — Arra ne menj — kiáltottam utána — mert a footballozók kirúgják a fogadat, vagy megfog a csősz, esetleg bele találsz esni valamelyik kubik-gödörbe! Folyamodjál inkább a „Nyűkosz*-hozmajd szereznek uj állást, ott nagy becsülete van a kiérdemesült oroszlánoknak I Nem hallgatott reám s még jóformán fel sem ocsúdtam bámulatomból, midőn újabb üvegcsörömpölést hallok az épületből, majd megnyílt kissé a kapu és kilépett rajta a lengyeli „ ő s-e m b e r.u Töredezett csontváza szánalmasan zörgött a kapu lépcsőin. — Hát Te hova készülsz? — Szólítom meg elcsodálkozva. — Csak átmegyek a szomszédba, az uj pénzügyi palotába. Nem hagy nyugodni az „a d ó-m órái“; megyek adóalanynak jelentkezni! — Hiszen neked nincs semmi kereseted, sem jövedelmed, sem va- gyonodI? — Persze hogy nincs, ami volt is, elszedték mellőlem; de azért egy adókönyvet adnak s valami kis adót majd mégis csak kirónak reám ! Látod, irigylem ezt a szép, nagy, jól fütött, jól világított, kényelmes palotát ; még vízvezetéke is van s alul egész kaszárnya a pénzügyőrség számára ! Ezt Jeremiás mind az adók kedvéért engedélyezte. Azt gondoltam tehát, beállók én is adófizetőnek, akkor majd visszaadja kedvemért legalább azt az egy háziszolgát ?! így ón csak a gyakorlati hasznot nem hajtó, száraz tudományt jelképezem, amire nem tartja érdemesnek költeni. — De hiszen úgy tudom, kapsz szép államsegélyt is? — Szóra sem érdemes I R é g e n t e
