Tolnamegyei Ujság, 1924 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1924-11-15 / 46. szám

1924 november IS. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG í D!DRfl, I llTégln, tetficserép^ I ■ I V. a Magyar Szövetkezeti Központok Áruforgalmi Részvénytársaság Tolna­vármegyei Kirendeltsége Szekszárd. Telefon: 20. sz. Távirati dm: Futura. Vesz és elad mezőgaz­dasági termékeket és szállít rézgálicot stb. (32) I ■ I • J desbe, ahol P. Alaker, továbbá Vargha Mihály kiskunm&js&i és Péhni József zalaegerszegi apátplébánosok vezetése alatt több napig ájtatoskodtak. A lourdesi misék alatt nagy feltűnést keltett a kongregáció énekkara, amely magyar egyházi énekeket o’y művészi tökéletességgel adott elő, hogy a francia p pok nem győzték őket eléggé dicsérni. Húszadikán indult a csapat Bayonne, Hend»ye és S.*n- Sebastián érintésével Déva vasút állomásra, ahová 21 én délben ér­keztek. Ott várta már őket Blazsovits Jákó bencés tanár, a királyi gyermekek nevelője, akit Zita királyné küldött a tisztelgő látogatók fogadására. Bla­zsovits professzor elmondta a vendé geknek, hogy a kis Ottó mír napok­kal előbb nagy örömmel ujságo.ta a magyarok jövetelét. A társaság ebéd után au'omobilokra szállott és az Atlanti Óceán partján a tenger szine felett 150 méter magasban haladó, festői szépségű sziklauton mentek L‘queitióba. Amerre az autók el haladtak, a lakosság kedvesen inte getett feléjük. Lequeitio — úgymond Pöndör — kopott, piszkos külsejű, házakkal van tele ugyanúgy, mint az utjukba eső egyéb községek. Teljesen lehangolta őket, bogy a száműzetésben élő ki rályi családnak ilyen szomorú és ko­pott külsejű faluban keli tengetni az életét. A királyi kastély egy szűk utcában van, ahová összegyülekezett L^queiiió apraja nagyja, bogy meg­csodálja a tisztelgőket, akiket gróf Károlyi Józsefné fogadott és akik kibontott zászlóval vonultak a kastély kertjebe, ahol félkört formáltak. Ott elébük ment Zita királyné, jobbján a ki8 Oltóval. Utánuk jött a hét ki­rályi árva. A királyné az éljentidvöz lés elhangzása után a félkör középén levő zászló elé ment, majd előlépett Ruffy Pál ny. államtitkár és meg- ható beszédben a megjelentek hódo­latát fejezte ki a felséges család előtt és felkérte az özvegy királynét a zászlóanyaság elfogyására. A királyné örömmel tett eleget a kérésnek, majd megbízta a zarándoklat egy tagját, Pfeiffer miniszteri tanácsosáét, hogy a limpiáazi templomban tartandó zászlószentelésen helyettesítse őt. A királyné gyermekeivel együtt végigment a zarándokok sorain és külön-külön mindenkivel elbeszélge­tett. Úgy neki, mint gyermekeinek nagyon tetszett a szép selyemzászló, amelynek gyönyörű „Patrona Hun gariae“-ját különösen a kis Ottó nézte hosszasan. Erzsiké, az atyja halála után született kis főhercegnő a zászlón csüngő bojt után nyúlt és azt szórón gáttá boldogan magához. Általános feltűnést keltett Ottó kifogástalan tősgyökeres magyar beszéde mellett pompás megjelenése, amellyel minden­kit meghódított. Bájos és gyönyörű arcvonásai, gesztenyebarna hullámos haja, szépen fejlődő erős testalkata, kedvesen csengő hangja, közvetlen­sége és a szemeiből sugárzó rend­kívüli értelmesség szinte elbűvölte a Haldekker vállalkozó, Szekszárd. Telefon 121 kongreganistákat, akik körülbelül két órát töltöttek a királyi család köré­be:. A hymnusszal búcsúztak, ame­lyet a kis Otíó is velük énekelt és mikor meghajtották a zászlót: „A viszontlátásra 1“ volt a búcsúszava. Feltűnő volt, hogy mig Ottó és Etelka főhercegnő jól fejlettek, addig a többi királyi gyermek annyira vézna, mintha szükséget szenvednének. A 82 tagú társaság azután ismét autókra szállott és Bilbaóba ment, ahonnan vasúton kellett Limpiászba utazni. Limpiássban volt az ünnepi zászlószentelés és a magyar zászlót elhelyezték a limpiászi templom többi krgyajándékai közé. Az ájtatosságok elvegedével a zarándokok ismét Lour- deaen keresztül tértek vissza Magyar- országba. Kovácsáé, Nagy Lujza arcképe leleplezésekor Irta: Bodnár István. A bús november ölt ünnepi díszt, Mosolygást próbál, sőt szembe nevet, Lágy érzéstől zsong százak szive itt, Ünnepet ül ma édes szeretet S hála, örömnek virága kinyit. Igen, ünnepiünk... Művészi ecset Szép álmodása lett itt ez a kép, Látjuk mosolyogni ajkat s a szemet, De ez csak külső... Mást adj nekem Ég: Lélekfestéshez szint, lágy rímeket. Szeretet, fessd hát, ki a — szeretet, Lélek rajzold, ki — lélek, csupa szív, Virágot hozzon lánykák, kezetek, A Ti ünnepiek, mi most ide hív, De eljöttünk — érezni Veletek. Kertésztek áll itt, feselő bimbók, Rózsák, nárcisok, szerény ibolyák, Az ö kertjének gyomja sose volt, Mert irtá .. Óh, de gizgazt, ha kivág: Megkönnyezi a — kivetni valót. Kertész ollója: mindég — szeretet — 5 nem szór egyebet, csak tiszta magot, Ő a telkekbe, szivekbe vetett, Éltető napfényt jósága adott S védte, óvta a virágsereget: Ne érje a fagy, dértől se — csípés, Modern korszellem számumja, heve... — Más a tanítás, más a nevelés, Bár'megértenék, mint lelke, szíve: Tanítni könnyű, nevelni nehézI Tanításhoz a tudás is elég, Neveléshez kell jószív melege, Megértő lélek, melyben tüze ég Szeretet, hitnek... 5 izzál vele te: Honszerelem, mint olvadt aranyérc! S ő negyven éven tanítva — nevelt, Bizonyság — tenni jött most e sereg: Utravalóul, mit messze cepelt, Bőven elég volt a nagy szeretet, És a sok jóból el, mitse felejt. Hinni tanítói, szól: lásd, mi hiszünk! Hazát szeretni, hazát szeretünk l Jóság, hűséggel volt rakva szívünk, —- Itt a — felesleg. ,.S ha visszamegyünk: Kik hittük: — hozunk, még — vissza- ■ [viszünk l De egy itt marad s maradjon is itt: A hála, a hála örökre Tied, Zöldelő bokra majd itt kivirit: Virágba fonja ott fent a fejed S örökké él, kit — mindenki szereti Szoborleleplezés Nasydoroeon. Kegyeletes ünnepe volt Nagydorog- nak november 2-án, amidőn hősi halált halt 86 vitézének emléket állíttatott. A műkőből készült szobor lépcsőzetes alapon nyugvó két méter magas oszlopra van helyezve. Az oszlop három oldalába van bevésve a világháborúban elesett 86 hős Deve. Az embernagyságu honvéd­szobor, amely a ref. templom, iskola és községház közötti főtéren foglal helyet : Istók János művészi zseni­alitását dicséri. A kegyeletes ünnepély délelőtt 10 órakor kezdődött a ref. templomban tartott istentisztelettel, ahol Joó And­rás nagydorogi ref. lelkész tar ott beszédet ezen alapigéről: „Imhol az ember". Jelen voltak a templomi ün­nepélyen is Jankó Ágoston főispáB, Berzsenyi István ezredes a honvé­delmi minisztérium és a katonaság nevében négy tiszttel, vitéz Tihanyi Szilárd ’ őrnagy, Lészay Ferenc csendőrszázados, Erdélyi Aladár dr. a serület nemzetgyűlési képviselője, Becht Ödön főszolgabíró, Miklós József dr. tb. szolgabiró, Györköny, P. ks, Kajdacs, Hencsd, Sarszent- lőrinc községi és egyházi képviselete, továbbá a Széchenyi, Sztankovánszky, Perczel, Gőzsy, Bartal családok, va­lamint Istók János a szobor ké­szítője. Istentisztelet után az egész kö­zönség a szoborhoz vonult, ahol a következőleg folytatódott tovább az ünnepély : Legelőször a „Hiszekegy“-et éne­kelte a Ref. Polgári Dalárda Imreh Károly vezetésével, majd Joó András ref. lelkész áldotta meg a szobrot, utána pedig Dréhr Arnold kajdacsi plébános a róm. kath. egyház részé­ről. Az ünnepi beszédet dr. Erdélyi Aladár tartotta, a nála megszokott hazafias tűzzel. Az ünnepi beszéd után a dalárda Bajza apotheosisát énekelte. Lélekemelő volt Berzsenyi huazárezredes frappáns beszéde, a melyet a vitézek koszorúja elhelye­zésekor vitéz Tihanyi Szilárd kapi­tány szívből fakadt néhány szava követett. A nagy dorogi ref. egyház részéről Kovács József gondnok he lyezett le koszorút a szoborra. Köz­ben Jaksa János bíró átvette a szob­rot és elhelyezte rajta a község ko­szorúját. A polgári iQuság egyleté­nek nevében ifj. Jaksa János, a köz­ségi iskola nevében pedig Imreh Károly ig. tanitó koszoruzták meg a szobrot. Gróf Széchenyi Domokos családja ób az uradalmi alkalmazot­tak nevében helyezett el koszorút a szobor talapzatára. Ezután követkéz tek: ifj. Tóth Lajos az Iparoskör, Farkas Ignác a Kaszinó, Schwartz Béla az Izraelita hitközség koszorú­jával. Megszámlálhatatlan koszo­rút helyeztek a szoborra az egyes családok is, ez alkalommal is meg­emlékezve kedves halottaikról. A Himnusszal záródott a sok könnyet fakasztó kegyeletes ünnepség, amely­nek végén a hadviseltek elvonultak a szobor előtt. Egy órakor 130 terítékes közebéd volt az alsó iskolában. Az első fel­köszöntőt Jankó Ágoston főispán FÁBIÁN MÁTYÁS oki. mérnök SZEKSZÁRDIM BEZERÉDJ ISTVÁN-UTCA 4-6. SZ. IMagánmérnöki Teuton S3 IiHHIM U Földmérés Parcellázás mondotta a kormányzóra. Németh Nándor a katonaságot, annak jelen­levő képviselőit üdvözölte. A kato­naság éltetésére Berzsenyi István ezredes válaszolt. Tury Sándor fő­jegyző a vármegyét és a járás veze­tőségét köszöntötte. Dr. Erdélyi Ala­dár gróf Széchenyi Domokosra, a nagy dorogi földesünk ürített poha rat. Joó András ref. lelkész Istók Jánost, a szobor alkotóját, az ünnepi beszédet tartott képviselőt, a külön­böző egyházak képviselőit és az ősz- szóé vendégeket köszöntötte fel. Dr«'hr Arnold, dr. Erdélyi Aladár, Fábián Imre, gróf Széchenyi Domokos, Istók János részint a községi, részint az egyházi vezetőséget üdvözölték és mii gát Nagydorog népét is. Paszta- lics Jenő a hencBei levente ifjúság Üdvözletét tolmácsolta. Majd újra Jankó Ágoston főispán szólalt fel és örömét fejezte ki afelett, ha az ifjú­ság a szűk honi határok közül meg­találja az utat a régi végekre. Végül Németh Nándor üdvözölte azokat a hölgyeket, akik az ebédet készítet­ték Tury Sándornéval az élükön. A kegyeleteB ünnepség előkészítésében és 'lefolytatásában Tury Sándor fő­jegyző, Németh Nándor szoborbizott- sági elnök és Jaksa János biró sze­reztek nagy érdemeket. Aranykalász ünnepély Szekszáidon. A szekszárdi Téli Gazdasági Is­kola eddig végzett növendékeit dr. Orffy Imre kincstári főtanácsos, a szekszárdi kerület nemzetgyűlési kép­viselője aranykalász jelvényekkel aján­dékozta meg A jelvények átadása e hó 8-án délelőtt fél 11 órakor ünne­pélyes keretek közt történt az isko­lának a selyemgyárban lévő helyisé­gében, ahol ez alkalommal megjelen­tek : dr. órffy Imre képviselő, Vendl István polgármester, Schneider János, lapunk szerkesztője, a Szekszárdi Kisgazdák Egyesülete, Groisz Ottó tanár, az iskola vezetője, Pigniczky Ferenc igazgató, továbbá sok vidéki és helybeli gazda. Az üdvözlő beszé­det Groisz Ottó tartotta, ez után pedig az intézeti összkara a Magyar Hiszekegyet énekelte. Az ének után dr. Őrffy Imre a következő beszédet mondotta: Úgy érzem, kétszeresen súlyos feladat előtt állunk ma a földmives társadalom ősziite barátai azóta, amióta vezérünk, nagyatádi Szabó István a föld alatt pihen. Ránk vár annak a programúinak végrehaj­tása, amelyért egész életében küzdött, igy különösen az igazságos és józan földreform végrehajtásának programmja. Ezt csak úgy lehet, ha a magyar nép megtanulja azt, hogy igazán hogyan kell a földet megművelni, amire annál inkább szükség van, mert a föld­osztás nem tarthat örökké, a család, a nép pedig szaporodik folyton, egyre többet keil hát termelni a magyar gazdáknak, s hogy ezt elérjük, ez ennek az iskolának a főhiva­tása. De más hivatása is van. Azok a föld­mives fiuk, akik ezt az iskolát látogatták és látogatják, nagyok már ahhoz, hogy a szek­szárdi vásártéren sárkányt eresszenek, viszont fiatalok még a férfiember gondjainak átvéte­léhez. Ezt az átmeneti kort jól kihasználni, nemcsak gazdasági, de társadalmi, politikai, erkölcsi szempontok is kívánják. i

Next

/
Thumbnails
Contents