Tolnamegyei Ujság, 1924 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1924-04-19 / 16. szám

4 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1924 április 19. PYRAHIS Magyar Földbirtokosok és Főldbér lök Kereskedelmi R.-T Tolnamegyei I Fiókja, a „Welss Manfréd“ acél és fémművek rt. mezőgazdasági gép* gyárainak kizárólagos Tcépviielete ü Szekszárd, Pirnilzer-ház.Telefon sz. 71. Pindeisen igazgató lakása 63. Sürgönyeim: „PyramiV. Gabona, gyapjú, műtrágya, mezőgazdasági gép, műszaki, erőtakarmány osz­tályok és vetőmag tisztitó Özem, bank osztály. Központ: Budapest, Teréz-kőrut 86. Befizetett alaptőke ezerőtszáz millió korona. ■ I ■I I- SÚSK'áiíMré Fláth Tibor nagybirtokos kórt szót. Felszólalásá­ban Bethlen István miniszterelnöknek a külfölddel folytatott tárgyalásokon elért eredményeit méltatta. Bethlen Istvánban ób kormányában megvolt a legmesszebb menő hazafias készség nemzetünket a politikai és gazdasági konszolidáció ntjára vezetni. Hogy minden fáradozásokat siker *nem ki­sérte, az nehéz helyzetüknek folyo­mánya. A legteljesebb bizalommal van Bethlen István és kormánya iránt, a szanálási javaslatnak mielőbb tör­vényerőre emelését, a nemzet fontos ér­dekének tekinti és ezért a benyújtott indítványt lelkesedéssel támogatja. Virág Ferenc szekszárdi apátplóbános állott fel ezután szólásra és megindo­kolta, hogy ő, aki eddig sohasem foglalkozott politikával, azért irta alá az indítványt és azért ajánlja azt el­fogadásra a törvényhatósági bizott­ságnak, mert nem szabad tűrni, hogy amikor & kormány a legbecsületesebb szándékkal az utolsó eszközökhöz nyúl az ország megmentésére : akkor pár ellenzéki frakció, ennek a ki­bontakozást célzó javaslatnak a tör­vényerőre való emelését megakadá­lyozni akarja. Ez ellen az ellenzéki akció ellen minden komolyan gon­dolkozó embernek fel kell a szavát emelni. Virág apátplébános nagy tetszés­sel fogadott indokolása után a fő­ispán szavazásra tette fel az indít- ványt, amelyet az egész törvényható­sági bizottság egyhangú lelkesedés­sel elfogadott. Az indítvány elfogadása után lel­kesen megéljenezték a miniszterelnö­köt, majd tárgyalás alá vették a köz­gyűlés többi számait. Tudomásul vet­tek néhány miniszteri leiratot és jóvá­hagytak több bizottsági és képviselő­testületi határozatot. Tolnamegyei Újság hírlapkiadó r. t. közgyűlése. Lapunkat kiadó részvénytársaság folyó hó 13-án délelőtt 11 órakor tartotta Bodnár István elnöklete alatt a Szekszárdi Népbank helyiségében évi rendes közgyűlését, amelyen 32 részvényes 7873 részvény képvisele­tében jelent meg. A közgyűlést Bod­nár István elnök az alábbi magas- szárnyalásu beszéddel nyitotta meg, melyet a tagok nagy tetszéssel fo­gadtak. Az elnök beszéde. „Múlt évi elnöki jelentésemben szo­morú képét festettem meg az orszá­gokat, nemzeteket elseprő. özönvíz­nek, a világháború igazán még csak most látszó kegyetlen pusztításának s az ennek nyomában keletkezett kultúra sorvadásnak. Ma sem mond­hatok újat, vagy újabbat. Ledőlt fa­lak, üszkös gerendák mindenfelé. A világkultúra szód virágos kertjén, a vén Európán különösen átszáutott a Tűzifa több minőségben, leszállított áron, minden mennyiségben megrendelhető: FU8Z FERENCZ ÜVEGKERES KEDÉSÉBEN Szekszárdon 245 vihar. A kertet díszítő kisebb nagyobb szobrok, az egyes országok porban fekttsznek. A kultúra remek ezer­éves antik virágtartója, a gyönyörű­séges Magyarország pedig apró cse­repekben 8 „Isten kalapjának bok­rétáján" keresztülgázolt a vandál láb. Próbálgatják már a cserepeket ösz- szei Ijesztgetni, összeragasztani. De akik a remek vázát porbadöntötték, még ma is azt hiszik, azt akarják, hogy a váza alja, vagy oldala legyen a — teteje s a díszes tető kerüljön legalóra s a csak ngy odabiggyesz­tett ornamentikái apróságok pedig azt képzelik, hogy ők a — volta­képpen való — váza I Ez a külső állapotok igaz képe. S a belsőről vájjon mit mondjak ? A kijf'gecedésnek, kristályozódásnak a fizikai törvények szerint bizonyos nyugalomra van szüksége. Ezt a nyugalmat zavarják sokszor jóhi szemű, máskor határozottan rossz­akaratú kezek. Egyenetlenség, szét húzás mindenfelé. Nemrég az egyes pártok, különféle frakciók harca — ökölre ment. Ebben még talán volt valami magyar virtus.. Aki üt, ez bizonyos rizikóval jár, mert ugyanezt maga is esőstől visszakaphatja. A nyelvöltögetés azonban nem — vir tus. Az apró szennyesek kölcsönös kiteregetése pedig egyenesen unesz- tetikus, sőt undoritó. Az azonban színtiszta igazság, bogy a saját ököl­erőmet ne az — édesanyámon, vagyis a hazámon próbáljam ki! Mnltkori megnyitó beszédemben egészséges vidéki, kulturgócpontok megteremtését sürgettem, hogy aztán ez frissítse fel a megromlott fővárosi vért. S ma már azt vallom, hogy most is lehet ugyan még hatalmasabb vidékünkön gócpontokat teremteni, de hogv az — egészséges lesz-e, ma már legalább is kétséges. Fáj leírni, hogy a főváros miazmás levegője sok­kal inkább tele volt és van fertőző betegséggel, mint hinni lehetett. S mint a szigonyhegyre került bálna feloszló teste a tengert, ez az erköl csőkben alásülyedt főváros is mind nagyobb és szélesebb hullámgyürü- zetben fertőzi meg a közélet vizét. A rossz sokkal ragadósabb, mint a jó. A jó megtanulására egy egész élet is kevés s a rossz mint a por, meg a sár, reáragad az emberre egy perc alatt. Jobban szerettem volna tehát, vidéki jó magyar nép, ha előbb meg­tanulod a sokat hánytorgatott és em­legetett többtermelést, minthogy ma már te íb tudod, hogy mi a — koszt­pénz, s mielőtt az aranysárga búzát a piacra hozod, előbb megnézed, hogy mit szól hozzá — Zürich ? Mert ne örüljön senki neki, hogy aranypari­tásra szökött a búza, tej, a malac, hisz máris elérte a gyémántparitást a ruha, cipő, az eke, a cséplőgép s az adó is eléri legközelebb a — platina-alapot. S mindenki a másikat okolja. Pedig talán mindnyájunkban hiba van. Nem vagyok olyan naiv és ostoba, hogy ne tudnám, hogy az árkialakulást legelső sorban a világ­piac irányítja. De azt is tudom, hogy az üzleti dilletántizmus, ahhoz nem értés, az értelmiség hiánya, a nem- bánomság, egyben másban rosszaka­rat, a kapzsi haszonlesés, másokkal nemtörődés, a könnyenélés és meg­gazdagodás démona a — legnagyobb j árdrágító. Tudok még mást is. Azt, I hogy a látszólag vékopyka, alig ujj nyi vastag borostyánindák képesek elszívni a legóriásabb fának is az életerejét. Egy ily aránytalanul nagy főváros a maga urhatnámságával, do log nélkül — vagy a legminimálisabb dolog mellett való — élniakarásával épp úgy felszívja ennek a tizennégy vármegyós országnak életnedveit — életox<génjét s amit visszaad: elhasz­nált levegő, szénsavas pára, erkölcsi züllés miazmája. Bizony-bizony iga­zam volt tehát akkor, amikor a min­den kisértésnek ellenálló vidéki kul­turgócpontok megteremtését sürget­tem. De ma már talán késő. Ez az óriásira duzzadt, aranyborjú körül táncoló főváros szemmel láthatóan, napról-napra a maga képére foimálja az egész vidéket. S ha uj idők, uj emberek nem születnek, lehef, hogy Csonka Magyarország a — saját fő városában vesz el. Próbáljuk meg hát mi vidék, a küzdelmet. Egyenlőtlen Dávid—Gó liáth harc lesz ez. De hányszor be teg az egész test amiatt, hogy el szaporodnak benne a betegség, ra­gály bacillusai. De a csekélyre le­apadt egészséges vérsejtek végezetül mégis győzedelmeskednek. Ez a mi szerény kis újságvállái kozásunk is képviselje az egészséges fejlődés, haladni vágyás vérsejtjeit. E téren máris mutathatunk fel vala­mit. Lapvállalatunk utat talált a megértők szivéhez. Tekintélyes szám bau gyűjtötte össze maga körül az egyíbrmán gondolkozókat. Sokan ol­vassák azért, mert szeretik. Ami egészen természetes. De akik nem szeretik, merem állítani, azok is ol­vassák. Ebben már vau bizonyos — dicséret S én, mint a lap szerkesz­tésétől és irányításától teljesen távol álló, örömmel konstatálom, hogy úgy lapunk érdemes felelős szerkesztője, mint munkatársai mindenkor a belső megértés érdekében dolgoztak és dolgoznak s örömmel állapithatom meg, hogy tévedhetnek talán egy­ben-másban, de ez a frissen szerkesz­tett kis újság összehasonlítva a vi­déki hasonló szellemi termékekkel, bizonyos — nívót képvisel. Amit pedig a lap felelős szerkesztője, mint az ujságváilalat fáradhatlan, ügy­buzgó vezető igazgatója tett és tesz, külön is kiemelendő, mert ez a lap és az egész vállalat fundamentumá­nak, jövő virágzásnak s tovább fej­lődésének szilárd alapra fektetését jelenti, Támogatni kell tehát ebbeli munkájában s jól átgondolt tervei­nek kivitelében. Ezért csak ráutalok tárgysorozatunk ama következő pont­jára, amely az alaptőkének jelentő 8ebb felemelését célozza. Szükség van erre nemcsak a szel­lemi nívó továbbfejlesztése érdeké­ben, de még azért is, hogy lapunk eddig is megőrzött, egyoldalúan le nem kötött függetlenségét, esetleges változó körülmények között is meg­őrizhesse s hogy még fokozottabban betölthesse azt a hivatását, kitűzött célját, amely nem más, mint a haza javára a maga szerény kis körében összehozni, egyesíteni a jobbérzésü, együtt gondolkozó embereket, harcba vinni a múlt mindinkább kivesző erényeit: az önzetlenséget, puritán ságot, hirdetni a munka nemzetmeg­váltó, ujjáteremtő erejét, bátor szó szólója lenni a tulajdon szentségé­T ezüst és doublé ékszerek, függő- és zseb­órák nagy válasz­tékban kedvező áron kaphatók: Szaliú Kálmán órás, ékszerész és látszerész üzleté­ben Szekszárd, Széchenyi-u. 643. Almássy-féle cukrászdával szemben. Arany, ezüst, briliáns vétel legmaga­sabb napi árban. Szemüvegek orvosi rendelésre kaphatók. — Ugyancsak ná­lam eladó egy régi r&más zenélőóra. í»7) nek, az egyéni teljes szabadságnak, hirdetője leDni a — megbocsátásnak, az igazi krisztusi szeretetnek. Ostor­nak lenni ott, ahol ostorozni kell, védőpajzsnak lenni ott, ahol ártatlan szenved s a haladás vágytól eltel­ten is magyarnak lenni és maradni mindig, mindenütt, minden idő­ben. Abban a hitben és reményben, hogy minden így lesz, örömmel üd­vözlöm vállalatunk szép számmal megjelent részvényeseit, a mai köz­gyűlést ezennel megnyitom“. A megnyitó után a jegyzőkönyv hitelesítésére Kovách Aladár és Pol­gár István választattak meg, a jegyző­könyv vezetésére Morvay László vár­megyei jegyző kéretett fel. Schneider János ügyvezető igaz­gató ismertette ezután a múlt évben keresztül vitt tőkeemelést és ezzel kapcsolatos igazgatósági intézkedé­seket. A közgyűlés az intézkedése­ket jóváhagyta és elhatározta a tul- jegyzés folytán, 1000 drb. uj részvény kibocsájtását. Ugyancsak Schneider János olvasta fel az igazgatóság je­lentését, melyet jövő lapszámunkban közlünk. A jelentést a közgyűlés ólétík he­lyesléssel fogadta és az abban fog­lalt indítványokhoz készségesen hoz­zájárult. Dr. Kramolin Gyula a fel­figyelőbizottság elnöke olvasta fel a felügyelőbizottság jelentését, amely után a közgyűlés elfogadta a zár­számadást, valamint a nyereség fel­osztására vonatkozó javaslatot és az osztalék kifizetésének kezdő idejéül 1924 április hó 22. tűzte ki.’" Schneider János ismertette ezután az igazgatóságnak a részvények ősz- szevonására és a társaság alaptőké­jének felemelésére vonatkozó indít­ványát, amely szerint 10 darab 50 koronás n. é. részvény összevonásá­val a részvények névértékét 500 ko­ronára javasolják felemelni és 9900 darab 500 koronás névértékű uj részvény kibocsájtását indítványoz­zák, tehát minden összevont 500 koronás névértékű részvényre 9 darab uj 500 koronás részvény jut. A közgyűlés az igazgatóság inditvá- nyát egyhangúlag elfogadta. (Az erre vonatkozó hirdetmény lapunk más helyén található.) Elfogadta a közgyűlés a tőkeeme léssel kapcsolatos alapszabály módo­sításokat. A felügyelőbizottság tag­jaiul újból megválasztattak dr. Kra­molin Gyula, Antal Pál, Hock 1st ván és Vendl István. Dr. Éri Márton alispán indítvá­nyára Bodnár Istvánnak a gyönyörű elnöki megnyitóért és az ülés veze­téséért a közgyűlés köszönetét mon­dott. Bodnár István megköszönte a közgyűlés bizalmát és miután a maga ás a közgyűlés nevében hálás kö­szönetét mondott a vállalat és a lap szellemi és anyagi vezetőjének Schnei­der Jánosnak értékes munkásságáért és az elért erkölcsi és anyagi sike­rekért, a közgyűlésit berekesztette.

Next

/
Thumbnails
Contents