Tolnamegyei Ujság, 1924 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1924-04-19 / 16. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1924 április 19. TÓTH JÁNOS órá> él ékucréM Szekszárd, Kaszinó-bazár. Elvállalok minden, a szakmába vágó munkát, átalakításokat és javításokat, pontosan, jutányos árakon. állandóan raktáron tartok mindennemű ékszereket, zseb- és ingaórákat. Ha majd valaki megírja ennek a fel lángolásnak történetét, az elfogulatlan idő szemüvegén keresztül vizsgálván meg az eseményeket és eredményeket, azt fogja megállapítani, hogy a magyar ember k szent hevületét oly vágányokra terelték azok, akik a magasztos eszmékbe osim- paszkodva az ismeretlenség homályából a szomorú szinjáték deszkáira kerültek, amely vágányokból soksok köny, keserűség és szegény nemzetünknek még nagyobb szegénysége fakadt. De nem kalandozunk a jövőbe, a napi eseményeket nézve is van okunk, hogy felhördüljünk és észbe kapjanak azok, akik még mindig azt hiszik, hogy minden hazafias szólam meg gyöződésből ered, mellékgondolat nélküli éB minden leirt betű szinigazság és tettek követik a szót. A nyomdász-sztrájk szerda reggellel befejeződött. A fővárosi lapok újból megindultak, hogy a maguk politikai, társadalmi felfogásaikat hirdessék. A Népszava, a Nép és a Szózat, igyekeznek tendenciózus köz leményekkel a valóságot elhomályosítani A valóság pedig az, hogy a munkások kizárása a lapszedők jogtalan szerződésszegése következtében állott elő. Valamennyi polgári lap szolidáritást vállait a munkások ter- rorisztikus fellépésével szemben. A Népszava nem osatlakozott a polgári lapok táborához, amin nem is csodálkozunk, mert e lap és vezetői nem ismernek a polgári társadalommal szemben kötelességeket, ők csak jogokért harcolnak, de kötelezettségek betartását csak a munkaadóval szem ben követelik. Meglepetést és felháborodást váltót ki azonban a legszélsőségesebb felfogású és irányú két lapnak, a Szózatnak és a Népnek a gok — és szép pénzt ígértek érte, de mindeddig erős maradt; ragaszkodott a vén bútorhoz, mely még nagyszüleié volt; de most a szükség nagyon makacsul kopogtatott, ucm hagyta nyugodni. Mikor tehát ismét a nyakára jöttek, rászánta magát az eladásra és hamarosan megalkudtak. Másnap kellett volna elszállítani a szekrényt. Neki állt, hogy kirakja a fiókokat s amint egy-egy kiüresedett, sirdogálva merengett el felette. — Olyan, mint egy üres koporsó — sóhajtott magában. — Nem is más: ebben viszik el holnap örökre a szép napokat, melyeket valaha láttam! Mikor a legalsó fiókra került a sor, nem tudta sehogy sem kihúzni, mert elakadt valamiben ; a nagy piros tojás volt, amsly véletlenül elfor dúlván, valahogyan oda szorult. Nem gondolt mindjárt erre s midőn jobban erőltette a dolgot, egyszerre csak roppanást hallott, a fiók hirtelen kiszaladt, az öregasszonyt is keményen a földre ültette és a nagy tojáB darabokra zúzva pirosiott át a gyászfátyol rongyain. — Istenem I — kiáltott fel s holtan dőlt hanyatt a padlón. A tiszti orvos megállapította, hogy a hajuldozás, erőlködés uem való volt a beteges öregasszonynak és hirtelen szivszélhüdés ölte meg. ; —n Szemfedő-foszlányok. — Feleségem emléke. — Irta: Bodnár István. Most tudom csak... Most tudom csak, hogy — mi voltál: Szent, akár a templom-oltár, Őrangyal a ház felett I Áldás-szerző, áldás-osztó, Magadnak, — rossz, nekünk csak — jó, Hűség, égi szeretet. Lelked erős, mint a szikla S forrás vize sem oly tiszta, Mint a szived, édesünk. Gyönge karod sosem fáradt, Minekünk is te adsz — szárnyat, Hogy: miként kell — küzdenűnk... Nézd, mi gyengék, most is porba, Feléd nézünk letiporva S ajkunk azért könyörög: Szivünket, — hogy nyitott sebje, Vérét el, mind ne eressze: Angyal-újjal Te — kötözd / Ut a temetőbe ... Panaszkodik vén cselédem: A két, fáradt, beteg lábam, Hosszú ut a — temetőbe: Minden nap a — fagyban, sárban. Megrövidül majd ez az — ut, öreg szolgám, hidd el nekem, Épp — fele lesz nemsokára : Mert — oda csak, de —• vissza^ nem / S hej, kifelé, urak leszünk: Nem — gyalog, de — kocsin megyünk ! • Ez az élet úgy is — ennyi: Menni, menni, egyre menni. Temetőig meg sem állni S ott: égi fogatra várni Mert bár lelked, tested fáradt, Itt a simái kapsz csak szárnyat! S boldogságod, most kezd — lenni: Nem kell tovább — gyalog menni ! Vén fák. Vad vihar rázhatja a fiatal fákét, Letép pár levelet, egypár 'gyengébb ágat, Virág, gyümölcs hullhat, de a — gyökér [tartja — S jövőre szebb gyümölcs teremhet még [rajta 1 De még te szellő is kerüld a vén fákat: Nem gallyak törnek le, hanem vastag ágak- Korhadt már a gyökér, vad vihar ne rázza: — Kidőlünk mi — vén fák, egy — szelíd [fuvásra .. . öreg sors. N«gy feladat szakadt ma rám: Altassam el kis unokám ... De mig csicsigatom szépen, Szundikálni — én kezdek el, A vén, füles, nagy bőrszéken. öreg sors ez! — Goiujolkozom: Nem forditsz ez élet-soron I így volt, igy van és így lészen: Gyerek, ifjú marad — ébren — S mi: elalszunk — észrevétlen... Életem. Az én bús éltem már mit ér? Olyan, mint pergő gyöngyfüzér; Széthullt. .. Szedem a szemeket, De a legszebb gyöngy — elveszett! Volt.. . nincs... Csak az üres helye, — Az én éltem egy bús rege, Gyöngy után: pergő könnyesés : Elsírja lelkét a — regés .. . Népszavához való csatlakozása és a polgári szolidaritás megtörése. Azok a lapok, amelyek hasábokon a leg Ízléstelenebb formában a zsidókat piezkolják, RotheDstein Mór szociál demokrata képviselő kiváló segítségével, (aki erre a pár napra fajvédő és keresztény lett,) megjelentek és a hazafias kötelesség teljesítés kön tösébe burkolódzva, igyekeznek most szószegésüket megmagyarázni olvasóközönségüknek. A zsidó nagytőke om- nipotenciája ellen szállottak síkra, írják most és általuk hazátlan bitangoknak hirdetettekkel fogtak kezet, mert azt hitték, hogy ezzel a kormányon üthetnek. Undorító kép, amikor látjuk a nemzetgyűlésen, hogy a szólamok szerint legélesebb ellentétben levők, a tűz és viz, mint egyesülnek, hogy pusztítsanak, hegy a szanálási törvény elhúzásával minél több aggodalmat, minél több bizonytalanságot okozzanak, a gazdának, az iparosnak, a szellemi foglalkozású és a napszámozó embereknek. Mert kétségbeesett helyzetében mindenki várja a kibontakozást, hogy megindulhasson a munka. Egyek vagyunk abban, akik a békét, nem pedig a zavart és felfordulást keressük, hogy a szanálási törvény nem tudja biztosítani a mi szivünk becsületes vágyait, de tudjuk azt is, hogy ennek a törvénynek előkészítése és tárgyalása kálváriajárás vezető politikusainkra éB hogy az adott helyzetben az egyedüli ut, amely a kibontakozás felé visz bennünket. Itt állunk szétdarabolva, összekötözve, tehetetlenül. Aki ebben az állapotban azt tudja hirdetni, hogy mi szabhatunk egyedül feltételeket, hogy mi parancsolhatunk, az vagy őrült, vagy gonosz. Diplomáciai ügyességgel, erős felkészültséggel, tárgyi okadatolások- kai harcolta ki Bethlen István miniszterelnök és társai, amit csak le betett. És most jönnek a hazafiak, a bölcsek, a nemzetmentők, a fajvédők, kezet fognak a szociáldemokratákkal, akik nem akarják leszögezni azt sem, hogy ők nemzeti alapon állanak és szemforgatással, hosszúra nyújtott beszédekkel meg akarják akadályozni, hogy mielőbb törvény legyen a kormány szanálási javaslatából. Ez lehet a kormány buktatására iránynló trükk, de hogy ezen eljárásban mi a nemzeti, a fajvédelmi, a szociális és a demokrata irányzat, azt nem tudjuk felfedezni, de aligha találják meg azok is, akiket még az eddigi események sem tndtak kiábrándítani a keresztény kurzus és fajvédelem szociáldemokratákkal szövetkezett iparlovagjaiból. A szanálási törvény megalkotása a legelső lépés arra, hogy megkezdhessük rombadőlt nemzetünk politikai és gazdasági kiépitését; A kormány és pártja, az ország óriási többségének akaratát valósítja meg, amikor mielőbb törvényerőre emeli a szanálási javaslatot, mert minden késedelem erősen sietteti végleges gazdasági lecsúszásunkat és a külföldnek bizalmát ingatja meg állami lé tünkben. A nyomdászsztrájk eseményei és a nemzetgyűlésen történő összeölel- kezés végtelen szomorúsággal tölthetik el a nemzet sorsáért komolyan aggódók leikét, de ezek az elkeserítő események, amelyekben sok a hasonlatosság az 1918 és 1919 évekéhez, felnyithatják a szemeit azoknak, akik naiv lélekkel és könnyű hiszékenységgel valónak fogadták el azokat, amiket a fajvédők oly intranzigensen hirdettek, de amivel ellenkezőt cse lekszenek nemzetünk megpróbáltatásának nehéz óráiban. S. A legszebb polgári ruhák nálam készülnek mérték szerint Használt ruhát veszek, valamint uj és használt ruhát eladeka legolcsóbb áron TRAUBERTIMRE Szekszárd, Vásártér 396. (Hevesi-ház.) az udvarban 3 ■----------------------------------------------------■ Fö ltámadás. Irta: Dr. Magyarász Ferenc. Az újságírásnak is megvannak a maga sablonjai. Bizonyos, hogy a mai napon a kerek földnek mind az öt részében megszámlálhatatlan meny- nyÍBégü újságcikk foglalkozik a föltámadás eszméjével; de bizonyos az is, hogy az írások e nagy tömkelegében, az eszmefuttatások ez összevisszaságában, a stílusgyakorlatoknak e változatosságában csak egy csekély hányad tér vissza oda, ahonnan a föltámadás eszméje kiindul, Jézus Krisztus föltámadásának — történeti valóságára. A legtöbb cikk húzza, vonja, fejeli és boncolgatja e szót: „föltámadás“, keres analógiát, talál hasonlatot, alkalmazza a közállapotokra, viszonyítja a természet újjáéledéséhez, okozati kapcsolatba hozza a kikelettel és megállapítja összefüggését a tavaszi hangulattal. Szinte kedve támad az embernek, hogy előzetes seregszemlét tartson a nagyvilág húsvéti cikkei fölött; és mert tagadhatatlan, hogy az újság, írásnak vannak bizonyos sablónjai, talán nem is érdektelen, nem is hálátlan munka megkeresni azokat az alapformákat, amelyeknek öntvényébe kerülnek az összes húsvéti cikkek, azt a domináns hangot, mely a különböző dallamokon végigvonul, azt szint, mely a tarkabarka szinvegyü- let mindegyikében fölielhető. Miről szólnak a húsvéti cikkek? A föltámadásról, az bizonyos. De ki mit ért a föltámadáson ? Á föltámadáshoz halál is kell mint előzmény ; ki mit tekint halálnak ? A hivő lélek húsvéti hangulatát az a kettős, a maliba néző s a jövendőben bizakodó hite szabja meg, hogy amint Krisztus Urnnk föltámadt halottaiból, ngy minden ember is föl f°g egykoron támadni. A vallásos lélek húsvéti hangulatában tehát a történeti, a múlt föltámadás záloga és biztosítéka a jövendőnek, s az ember Krisztusra, mint objektiv bizonyságra támasztja saját szubjektív várakozását. A hivő lélek húsvéti hangulata tehát az öröm hangulata, hisz a földi élettel elégedetlen, a múlandóság átkától szabadulni vágyó, az örökéletnek csiráit érző embernek szivét igazán a magasba emeli az a szent Páltól szavakba öntött, de mindnyájunk tudatában élő igazság, hogy Krisztus csak „az elhunytak első zsengéje“ (I. Kor. 15, 20), kinek föl- támadását követi a mienk... E vallásos fölfogása a husvótnak természetesen oly régi, mint maga a keresztény husvét. Szintoly bizonyos tehát az is, hogy ahol s amily mértékben a vallásos érzés veszített ősi intenzivitásából, ott s ugyanoly fokban a ,hnsvétnak ez az eredeti és voltaképpeni fölfogása szintén ellaposodott, hétköznapivá, közönségessé vált, legalább is ami a belső hatalmat [illeti, melyet a külső formák szépsége nem bir' eltakarni. A hnsvétnak e profánná lett fölfogása nyilvánul meg mindama cikkekben, melyek a föltámadás eszméjét összehozzák a tavasszal s az egész húsvéti eszmét összezsngoritják M/HITHER GYULA foflnOtenne SZEKSZÁRD,' Szeknard-szúllö mellett. Telefon: 107
