Tolnamegyei Ujság, 1924 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1924-11-15 / 46. szám

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1924 november 15. Ha elegáns ruhát akar viselni, siessen SAPSZKY ANDOR uridivatszabóhoz, hol a legfinomabb angol szövetekből szolid árakkal készQlnek a legdivatosabb öltönyök és raglanfelőltők. SZEKSZÁRD, Kossuth Lajos-utca 3. Ugyanitt egy fiú tanoncnak felvétetik. tapssal tüntettek mellette. A dél­előtti ünnepség Heverdle Margit, a kecskeméti polgári leányiskola tanár­nője által ezen alkalomra irt és meg­zenésített „Hullanak a fokról az őszi levelek* című gyönyörű, megkapó és finom zenéjü dalával fejeződött be, amelyet az intézet növendékei adtak elő Klieber Gizella precíz és kiváló betanításában nagyon szépen. Az ünnepség után a teremben levők az ünnepeltet elhalmozták szeretetek­kel és jókivánataikkal. A református iskola nevében Rácz Gyula rektor- tanitó is ekkor üdvözölte. Délutáni ünnepség. Háromnegyed 5 órára teljesen meg­telt a Szekszáril Szálló nagyterme, amely rég nem fogadott be ennyi ünneplőt falai közé. Az ünnepség Eördögh Zoltánné sze­replésével kezdődött, aki „Egy asz szony“ cimti ez alkalomra irt kedves hangú költeményét olvasta fel, mély hatást keltve. Lelkesen megtapsolták. Kenézy Tibor II. o. gimn. t. édesanyja zongorakiBéreto mellett Rameau: Gavotte-ját, Hubay Poeme Hongrois Vl-ját adta elő hegedűn oly bátran, oly preciz teknikával, hogy minden­kit elragadott. Sok reményre jogosít szereplése. Lelkesen megtapsolták a kis művészt és édesanyját. Polgár Margit, akit nemcsak Szekszárd, de a megye közönsége is jól ismer és akinek játékát általánosan kedvelik és sokra értékelik, mesés teknikával Raff: Valse Caprice és Brahms: Valae-jét adta elő. Hatalmas tapssal tüntettek mellette. Horváth Mária Káldi Ilonka finom zongorajátéka mellett a Totca operából énekelt egy áriát. Hatalmas hanganyaggal ren­delkezik és azt oly iBkolázottan ke zelte, hogy a műkedvelők részére egy kissé nehéz ária kényesebb ré­szeit is tökéletesen oldotta meg. Szűnni nem akaró taps kisérte see replóaüket. Pajor Gyuláné, akit a reformátusok által évekkel ezelőtt rendezett hangverseny óta nem hal­lottunk, Chopin Etűdjét és Bach G-moll Prelude jétjátszotta Mindkét darab nehézségeit brilliáns tékniká- val oldotta meg és finom játékával méltán kiérdemelte a közönség lei­kos tapsait. Wächter Károly cim- balomkiséret mellett szebbnél szebb magyar nótákat játszott az ő diszkrét finomságával. Nemcsak az ünnepelt nek, de sok sok szép asszonynak sze mében felgyöngyözött az érzés a megkapó magyar nóták hangjára. Úgy sírt, úgy zokogott az a hegedű, mintha á szívnek ezen az ünnepén a magyar bánat, a magyar keserű­ség ób a magyar bzív minden érzé­sét elakarná sírni. Szépek voltak a klasszikus darabok, de a délutáni és az egész ünnepségbe legjobban be- illeszkedő szám Wächter Károly gyö oyörü hegedüjátéka volt. Szűnni nem akaró tapssal jutalmazta a hallgató­ig a művészi számba menő hegedű- játékot. Wächter Károly gyönyörű muzsi­kája után az intézet volt és jelenlegi növendékei „Nász a lepkekirály udvarában“ egy felvonásos bájos dal­játékot adták elő, amelyhez a zon- gorakiséretet bravúrosan Polgár Mar­© © © © © © © © © © © © © © Telefon: 120 SZABÓ JÁNOS mérnöki indája ▼ Szekszárdon. Vasúti fasor 6 'ILLAMOS és IPARTELEPEK műszaki ellenőrzése RenfábiÜtási számítások. Villamos , telefon-, vízvezeték-, köz­ponti fűtés-, fürdő-, egészségügyi, vizű csapoló- és öntöző­berendezések. Épületek, beton- és vasbeton-szerkezetek, utak és hidak tervezése és építése. Építési anyagok, szén, gáz és kenőolajok, villamos csillárok és árammérők, rádió*telefonok szállítása. Y! © © © © © 0 © © © © © © © © git szolgáltatta, a kart pedig Klieber Gizella énektanárnő vezette, akinek igen nagy érdemei vannak az ének­számok betanításában. Meglepő szép volt az a kép, amely a gyönyörűen feldíszített színpadról a nézőközön­ség e'é táru't A szinpompa és a já­ték égy arát megkapó volt, az ének­lés pedig szép összbangzatos Gaskó Márta, Köp canik Mária és Benau Teréz társaikkal együtt játékukkal és énekszámaik egyaránt gyönyör ködtették a nézőket. Nagy érdeme Fejős Emma és Lőrinczy Teréz to- vábbképzős tanárnőknek, bogy az ízléses és csinos papirruhák a szü­lőknek semmibe sem kerültek, mert a különféle ruhákat a két tanárnő tervezte és a sok hasznosat tanító továbbképzőben a növendékek maguk megvarrtak. A szárnyak, amelyek igen szépek voltak, Wallacher György festői érzékét és készségét dicsérik. A táncokat, amelyek igen sikkesek voltak, Bracker Károly táncmester nagy szakértelemmel tanította be. Az ünnepség rendezésében igen sokat fáradtak a cserkészek Haypál Benő parancsnokukkal, nekik köszönhető, hogy a nagy tumultus dacára kifo­gástalan rend volt. A közönség alig tudott betelni a daljáték bájosságával, egy jelenetét meg is kellett ismételni. A rendező, akinek az egész ünnepély rendezésé­ben is igen nagy érdemei vannak, minden igyekezete dacára sem tudott elbújni a közönség óváciéja elöl, Bá- lintné Lőrinczy Ida méltán reá is szolgált arra, ezen ünnepséggel is megmutatta, hogy fogékony lelkű tanítványa és méltó tanitótársa Ko- váosné Nagy Lujzának, akinek mi itt ünnepélyének referádája végén őszinte érzéssel kívánjuk, bogy le­gyen még soká példányképe a nő- nevelőknek és soká emlékezhessék boldogan vissza erre a vasárnapi szines és meleg, szeretetböl fakadó ünn- p*égre. Matádi Szolid István emlékünnep Szekszárdim. Vasárnap délelőtt 11 órakor ke­gyelete« ünnepély színhelye volt a szekszárdi városháza nagyterme, ahol a Szekszárdi Kisgazdák Egyesülete áldozott a nemrégiben oly tragikus körülmények közt elhalt diBzelnöke Nagyatádi Szabó István volt föld- mivaléaügyi miniszter emlékének. Az ülésen Nagy Lajos Ferenc elnökölt és Főglein titkár mondott megható bevezető szavakat Nagyatádi Szabó István haláláról, indítványozva, hogy az. egyt sülét intézzen réezvétiratot az elhunyt nagy férfiú özvegyéhez. Ez az indítvány elfogadtatván, Főglein titkár felkérte dr. örffy Imre nem­zetgyűlési képviselőt, hogy mondja el emlékbeszédét Nagyatádiról. — Holnap lesz egy hete, — igy kezdte dr. Orffy — hogy Somogy vármegye egy kicsiny községében országos gyász közepette adtuk át az anyaföldnek a jelenkor legnagyobb magyar földmivesének hamvait. Nem lehet azt előadni, azt látni kellett, mily nagy volt a sz.v legmélyéből fakadó fájdalom, amely e nagy embert a sírjába kisórte. Mert Nagyatádi Szabó István tisztelete nemcsak a magyar földmives nép, hanem minden ma­gyar ember szivébe befészkelőtiött. Az ő önzetlen egyénisége, az ő hazafias jelleme tisztán áll ország­világ előtt és mikor lepattannak róla a rágalom és a gyanúsítás nyilai, az egész magyarság színe java gyászol, mert hisz alig van valaki, aki az ő megüresedett helyét be tudná töl teni. Az osztálypolitika és osztály- gjüölség felélesztésével vádolták őt, aki évekig dolgozott a magyar in telligencia mellett. Hogy a magyar földmivest, a saját fajtáját jobban szerette az ország társadalmának egyéb rétegénél, az egész természe tes és nem is csodálható. Az ő lelki nagyságának egyéb jele, hogy tekintélyes politikai állását va­gyonszerzésre nem használta fel. Könnyen gyűjthetett volna hatalmas vagyont, azonban neki halálakor sem volt többje egy fillérrel sem, mint amit ő tisztesseges és fáradságos föd mivelő munkával összekaparaszott. Lelkének egyik leghatalmasabb vonása, bogy aki egyszer melléje állott, azt soha cserben nem hagyta és azért, mert mellette állott, mindig megvédelmezte. Arra, amit ő mon­dott, vagy ígért, épiteni lehetett, mert ő a szavát mindig megtartotta, szó­szegést sohasem követett el. A saját fajtájának, a fold népének szerete- téről tanúskodik ez a többször han­goztatott nyilatkozata is; „ Vádoljanak bár engem hiúság­gal, a hatalomhoz való ragaszko dás vágyával, én még sem me­gyek ellenzékbe, mert én csak úgy segíthetek a magam fajtájának, ha a kormányon maradok.“ És igaza is voit. Mert ha körül nézünk, nem látunk egy kalyibát sem, amely ellenzékiséggel épült volna. Nagyatádi Szabó István tűrte a kálváriát, tűrte a gyanúsításokat, hogy megalapozhassa a kisgazda tár­sadalom anyagi és számbeli meg­erősödését. Lérakta e megerősödés fundamentumait, a magyar föld­reform kérdés törvényes alapjait, a melyen tovább lehet a föld népének boldogságát épiteni. És ezt meg is fogjuk épiteni. Azt mondják, hogy a legnagyobb magyarok az 1848-as jobbágyfetsza hadi ók voltak. Hozzájuk hasonló Nagyatádi is, mert ő az elmúlt év­tizedek legnagyobb jótevője volt a magyar néppel szemben, hisz törvé­nyével a felszabadított jobbágyot föld­höz juttatta. A megboldogult meg­mutatta, hogy mikepen kell a hazát szeretni. Tarol állott tőle az osztály- gyűlölködés, amelyet belemagyaráz«- tak az ő fajtaszeretetébe. Ennél a TÓTH János b aii órát és ékszerész Szekszárd, Kaszinó-bazár. Elvállalok minden, a szakmába vágó munkát, átalakításokat és javításokat, pontosan, jutányos árakon. Állandóan raktáron tartok minden­nemű ékszereket, zseb- és ingaórákat. fajtaszereteténél azonban sokkal na' gyobb volt az ő kristálytiszta haza­szeretete, amely minden tettének irányitója volt. Örülök annak, — úgymond dr. órffy —' hogy Szekszárd nem késett Nagyatádi ünneplésével és a legelsők között rója le a kegyelet adóját az elhunyt vezér előtt, aki sokszor töp­rengett azon, hogy mi az oka a ma gyár földmivesosztály széthúzásának. Az egyetértés hiányát fájdalommal állapította meg a nagy politikus, akinek leghőbb vágya az volt, hogy bár találna önmagára a magyar főid népe és öntudatos egységével tenné naggyá e szegény kicsiny hazát. Hozza meg az ő tanításaiban és em lékében való elmerülés azt az egy­séget, amely nélkül a földmivesosz- tály és a haza nagysága el sem kép­zelhető. MegiÜetodéasel fogadták dr. örffy beszédét, majd elhatározták, hogy a következő szövegű részvétiratot inté­zik a volt földnfivelésügyi miniszter özvegyéhez: „A Szekszárdi Kisgazdák Egge sülete 192b. évi november hó 9 én taitott díszközgyűlésén mély ke­gyelettel és szeretettel emlékezett még elhunyt diszelnökéről, nagy­atádi Szabó István ny. foldmive- lésügyi miniszterről. Amikor hal­hatatlan érdemeit jegyzőkönyvébe iktatta, elhatárolta azt is, hogy kegyelete kifejezéséül fentieket az elhunyt özvegyéhez írásban is el jultatja.u A gyűlés bevégezte után dr. örffy fogadta a szekszárdi téli gazdasági iskolát végzett ifjakat, akik egyesü­letbe akarnak tömörülni éa kérték, hogy erre vonatkozó alapszabályter­vezetük jóváhagyása érdekében a minisztériumban szükséges lépéseket tegye meg. A képviselő ezt a leg­nagyobb készséggel megígérte, sőt arra is vállalkozott, hogy az alap­szabály tervezetet átnézni és ha szük­ségét látja, azt a gyakorlati élet kö­vetelményeinek megfelelően át is dol­gozza. Magyar ItitosaióK a szám­űzöl! királyi csalidnál Nemrégiben érkezett vissza Spanyol országból Pöndör János, a Tolna­megyei Takarék és Hitelbank tiszt­viselője, aki rásztvett a Budapesti Urak Kongregációja által rendezett zarándoklaton, felkeresve Lourdest, Lequeitiót, a királyi család száműze- tési helyét és Limpiászt, a hires spa­nyolországi bucsujáróhelyet. A kon­gregáció Szűz Mariás magyar zászlót vitt a limpiászi templom számára — Lequeitióba, hogy Zita királynét fel­kérje a sászióaayaság elfogadására. A zászlóvivő zarándoklat zászlótar­tója Pöndör János volt, aki az érde­kes útról a következőket mondotta : Az október 14-én indult zarándok­lat lelki vezére : P. Alaker István Jézustársasági atya, világi vezetői Rnffy Pál ny. államtitkár ós Pfeiffer Gyula földmivelésügyi miniszteri ta­nácsos voltak. A társaság Trieszten, Venezián, Milánón, Génuán, Marséi! len, Toulouse-n át 18-án érkezett Lour­MAUTNER GYULA fogmfitenne S 1 EKSZARD, SzeKszdrd-szfillómellett. Telefon: 107

Next

/
Thumbnails
Contents