Tolnamegyei Ujság, 1924 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1924-11-01 / 44. szám

1924 november 1. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG vetkező élőképben Polgár István, Horváth Margit, dr. Horváth Árpád) Tutsni Pál, dr. Baranyi Lajos, dr. Ottinger László, Éry Baba, Janosits Böske, Haypál Boriska, Eördögh Rózsi, Gaskó Márta, Albersz Bébi, Székely Baba, Blázsik Piroska, Hock Bella és Káldy Ilus szerepeltek. Az illnszlris szerzőt a függöny legördü- lése után a lámpák elé bivta a kö­zönség és melegen ünnepelte. A szép és hazafias darab nyomtatásban is megjelent és 6000 koronáért kap­ható az összes szekszárdi könyvke­reskedésekben és ujságelárusitó he lyeken. A gyönyörű estély a magyar „Hi szekegy“ eléneklósével végződött. A közönség lelkében felejthetetlen impressziókat hagyott hátra a Budai Dalárda éneke, amelynek a kellő méltatására csak a legnagyobb zene­kritikusok volnának hivatottak. A zenés ébresztő. Vasárnap kora reggel hangos zene­szóval járta he a pécsi honvéd zene­kar Saekszárdra érkezett különít­ménye a várost, hirdetve a nap ün népi jelentőségét. A város apraja- nagyja korán kelt és sürü sorokban hullámzott a fellobogózott utcákon. Kiváncsi arcok nézték a kocsin ér­kező vendégeket, a vasúton jöttek bevonulását és a délceg katonákat. Nemzeti szinü pántlikás fehérruhás leányok mindenfelé vitték a sok vi rágot a gyülekező helyekre és a vá­ros minden részéből cserkészek siet­tek a megyeháza felé, hogy segéd­kezzenek a rend fentartásában. A Bóla-téren és a megyeháza előtt hatalmas tömeg szemlélt, a küldöttségek és a kato­naság felvonulását. Az ünnepélyre ugyanis Szekszárdra érkezett a tolnai huszárosztály egy lovas szakasza Hatos Jenő őrnagy, állomásparancs­nokkal, Stépán György és Sóváry Zénó századosokkal és Bacsák Miklós hadnaggyal, valamint a tüzérosztály egy gyalog szakasza Kéry Kálmán főhadnagy vezetésével. A katonák egymás mellett, a városháza és a Munkácsy-utca közt lévő vonalon ál­lottak fel, hogy végig hallgassák a tábori misét, amelynek oltára a bel­városi templom főbejáratában volt elhelyezve. A hadviseltek három hatalmas, a városházától a templomparkig érő szakaszban állot­tak fel dr. őrffy Gyula vármegyei tiszti főügyész, v. népfelkelő száza­dos parancsnoksága alatt. A templom bejáratától jobbra és balra a külön­féle hivatalok és testületek helyez­kedtek el, várva a notabilitások ér­kezésére. József kir. herceg érkezése. • A királyi herceg érkezése kilenc órára volt jelezve. Vendl István pol­gármester a tanács és a képviselő- testület egy részével az újvárosi róm. kath. templom előtt várta a fensé­ges vendéget. Ugyanitt állottak fel a lovas bandéristák is. Kilenc óra után néhány perccel érkezett meg az autó, amelyet maga a főherceg vezetett, kiséretében volt Pintér hu­szárszázados, szárnysegéd. Az érkező fenséges vendéget a küldöttség, a bandéristák, valamint a fogadtatásra|összegyült nagyszámú lakosság lelkesen megéljenezte. Vendl István üdvözölte a város lakossága nevében József főherceget, aki kezet szorítván a polgármesterrel válaszá­ban kijelentette, hogy midőn hős bajtársai emlépünnepólyére jön, szive parancsát követi. Mindig nagyra be­csülte e város katonáinak a háború vér zivatarában tanúsított vitézségét és jöttével nagyrabecsüléséről és ke­gyeletéről kívánt tanúbizonyságot tenni. A közvetlen, mélyen megható és lelkesen fogadott válasz után két kis hadiárva (egy fiú és leány) vi­rágcsokrot nyújtott át, már az első pillanatban népszerűvé vált fenséges urnák, aki azután a négyes fogatra ült át a város polgármesterével és a bandéristák sorfala között, a küldött- rág tagjaitól kisérve a lakosság sürü és lelkes é'jenzése között a vármegye- házára hajtatott. A megyeházán. Garay tér felöl egyre erősbödő él­jenzés jelezte a fenség érkezését. A megyeháza körül felállított cserké­szek és fehérruhás leányok virágok­kal halmozták el a négylovas hintót, amely bekanyarodott a vármegyeháza udvarára és a lépcsőház üvegajtaja előtt állott meg. József kir. herceg Vendl István polgármestertől és Pintér huszárszá­zados szárnysegédtől kísérve belépett az impozáns lépcsőház előcsarnokába, ahol a megye tisztviselőinek az élén dr. Éri Márton alispán ezekkel a szavakkal üdvözölte: Az alispán üdvözlő beszéde. Királyi Fenség! Tolna vármegye közönsége és tisztikara nevében üd­vözlöm Fenségedet abból az alka­lomból, hogy Szekszárd város közön­sége által a világháborúban elesett hősök emlékére rendezett ünnepség fényét és jelentőségét magas megje lenésével emelni méltóztatott. £ vár­megyeház ódon s a kegyeletes ősi hagyományok patinájával burkolt fa­lai között töltse idejét kellemesen s kívánom, hogy az isteni Gondvise­lés Királyi Fenségedet nagyrabecsült családjával együtt árassza el minden jóval. Isten hozta, Isten éltesse! A fenség kezet fogott az alispán nal, megköszönte az üdvözlést, mire az alispán bemutatta neki a várme­gye vezető tisztviselőit, akik sorában ott volt László Aladár kir. műszaki tanácsos, a kir. herceg kedvelt harc­téri mérnöktisztje is. Az előcsarnok főispáni lépcsője előtt a diszmagyarba öltözött Jankó Ágoston főispán üdvözölte a fenséget, akit a lépcső első fordulójánál a fő­ispánná fogadott. József kir. herceg ezután a főispán lakására ment, ahol megreggelizett, majd elbeszélgetett a reggelire meghívott vendégekkel. A tábori mise megkezdése előtt a felállott csapatok üdvözölték Ludvig Viktor ezredes, pécsi dandárparancsnokot, majd meg­kezdődött a Virág Ferenc apátplébá­nos kormány főtanácsos által tartott istenitisztelet, amelyen részben a Budai Dalárda énekelt, részben pedig a pécsi honvédzenekar különítménye játszott Várhaimy Oszkár főhadnagy­karmester vezénylete alatt. Az oltár előtt ülőhelyek voltak a notabilitások számára. A fenséges ur részére ima­zsámolyt is tettek a széke elé és ő az egész mise alatt buzgón imád kozva térdepelt. A Fenség a hadviseltekhez ment a mise után. Dr. őrffy Gyula, mint a hadviseltek parancsnoka, je­lentette a vitéz tábornagynak, hogy kivonult 376 hadviselt. A kir. herceg a következő szavakkal válaszolt a jelentésre: „Mindig örülök, ha hadviselt egyé­nekkel találkozom. Megsokszorozza az örömömet, hogy ez alkalommal ily nagyszámú katonabajtársamat látha­tom, akik valamennyien részt vettek azokban a véres tusákban, amelyek­ben a reánk kényszeritett háború folyamán öregbítették a magyar ka a tona örök dicsőségét. Isten áldja meg mindnyájukat.tf Majd megkérdezte dr. Őrffytől, hogy melyik ezredben szolgált és hogy melyik ezredből valók a kivonult hadviseltek. Levonulás a szoborhoz. A vármegyeház kertjét látogatta meg ezután a kir. herceg, dr. Pesthy Pál igazságügyminiBZter, Jankó fő­ispán, dr. Éry alispán és dr. örffy Imre kiséretében és ott megvárta, amig a tábori mise közönségének a zöme elvonul a szoborhoz. Majd a kíséretével együtt ő is beállt a me­netbe és a megyeháztól lement a leleplezés színhelyére, a sétakertbe. * Ä menet a Béla térről a katona zene hangjai mellett a legnagyobb rendben vonult le a sétakertbe, amely­nek környező utait egészen ellepte az ünneplő közönség. A reálgimná­zium, a pénzügyi palota és a selyem­gyár ablakait hamarosan ellepték a tanárok és tisztviselők családtagjai, sőt a selyemgyár raktárépületének a lapos födele is megtelt emberekkel, akik e magasabb helyekről kényei mesén végignézhették a megható és lélekemelő Bzoboravatás lefolyását. A szoboravatás. Minden egyesület, testület és hi­vatal elfoglalta a maga helyét, mire az előkelőségektől kisérve a séta­kertbe ért ö Fensége, akit a szobor előtt felállított és Scheleznik szek­szárdi kárpitos által készített nemes stilü díszsátorba vezettek. Vele együtt foglalt ott helyet Ludvig Viktor ez redes, a kormányzó képviselője, dr. Pesthy Pál igazságügyi miniszter, Jankó Ágoston főispán, dr. Éri Már ion alispán, dr. őrffy Imre kincstári főtanácsos, nemzetgyűlési képviselő, Vendl István polgármester, br. Schell József, Pintér huszárszázados, a fen­ség segédtisztje, továbbá a diszma- gyaros öltözetű következő törvény- hatósági bizottsági tagok : dr. Fehér Lőrinc, báró Fiáth Tibor, Bartal Aurél, Gőzsy Tibor, Csapó Dániel és Madi Kovács Dénes.. Mikor a díszsátor előkelőségei el­helyezkedtek, leröpültek a fejekről a kalapok és a Budai Dalárda halotti csendben, szívhez szóló hitvallásként énekelte a Magyar Hiszekegyet. Az ének után Vendl István polgármes­ter kilépett a sátorból és pár szóval felkérte József királyi herceget, hogy adja meg az engedélyt a szobor le­leplezésére. A fenséges ur erre a következő szavakkal áldozott a hősök emlé­kének : A királyi herceg beszéde. Amikor megkondultak a vész­harangok és lángba borult az egész világ, énekelve jöttek, büsz­kén, felemelt fővel, hogy életüket adják zálogba hazánk bizton­ságáért ők, az én szeretett baj­társaim. Jöttek a nagy csata­napok, Sabác s a többi, meg se nevezhető nevű diadalok, hisz olyan sok volt, ahol mindenütt magyarok s köztük a szekszárdi fiuk voltak azok, akik dicsőséget arattak. Keserves időkben, két­ségbeesett küzdelmekben ők vol­tak hadseregünk gerince, akikre én, az ő volt vezérök mindenkor büszkeséggel gondolok vissza. Ez a szobor a rajta levő 414 névvel jelképe a magyar hősies­ségnek és jelképezze azt az egy- I seget, amelyben küzdöttünk. A | 414 hős neve legyen a büszkesége azoknak, akik ugyanezt a nevet viselik és oltsák e büszkeséget gyermekeikbe, hogy lelkűk nemze­dékről nemzedékre éljen. Mert ha igy lesz, akkor fel fog virulni Magyarország. Hős nemzet nem halhat meg, csak újra nagy és dicső lehet ! Szeretett hadviselt bajtársaim, az ö lelkűk töltsön el benneteket, az ö vérük csörgedezzen benne­tek, igyekezzürk olyanok lenni a nagy feladatban, szegény hazánk újjáépítésében, mint ők voltak. Most, amikor a lepel lehull a szoborról, én, mint volt had­vezérük, mély tisztelettel köszön­tőm hős bajtársainkat, akiknek emléke örökké fog élni nemcsak ez érc-szoborban, de minden magyar ember szivében is. Segítsen Isten bennünket, hogy megérjük szegény hazánk fel- virágozását és a magyar nép boldogulását!“ A kir. herceg hatásos szavai után a polgármester lefejtette az emlékmű leplét és ott állott a gyönyörű szo­bor a maga komor pompájában a talapzat 4 oldalán Bodnár István kö vetkező verseivel: — Elől, a homlokzaton. — Az örökélet: érc, kő, nem te vagy, Idő, eső, hó elporlasztanak, Jövő s tűnő sok nemzedék során Örökre csak a; Nemzet él csupán S ti, akik érte — éltet adtatok, ■Őbenne vagytok — halhatatlanok! — Jobboldalon. — Senki nem tölt be szebben földi célt, Mint ki — holtával: hazájának — élt! — Baloldalon. — Voltatok, vagytok smindörökre — [lesztek: Bús tarlónkon, óh, gazdag keresztek, Akik mint: új é 1 e t m a g elperegtek ... — A hátulsó homlokzaton. — Dal s nóta közt vitt virágos vonat, Könny kisért akkor s most is könny foga d. Magyar, ha itt megállsz e szent helyen, Szivedben könny, dal és virág legyen. Berta Lajos százados lelkész beszéde. Berta Lajos, a pécsi vegyesdandár róm. kath. Bzázados-lelkésze lépett ezután a dobogóra és a következő avató beszédet mondotta: Mélyen tisztelt ünneplő közönség 1 Letiport, halálra szánt országunk kezd felemelkedni aléltságából és a társadalmi tevékenység megnyilvánu­lásai mindig jobban és jobban mu­tatják a magyarságnak Isten segít­ségével való élni akarását. A nép mindinkább eszmélni kezd, magába száll és szerte óhazában egyre emel­kednek a hősökről való szent emlé­kezés kövei, a hősök emlékszobrai. Mikor itt, e gyönyörű szobor előtt állok, hogy mint az Isten szolgája megáldjam azt, eszembe jutnak az Ur szavai, aki imigyen szólt: »Naggyá teszem ezt a népet, mert szent kövek élnek falvai közt I« Kedves Magyar Testvéreim 1 Az Ur eme Bzavai nagy katasz­trófánk után nekünk is szólnak és minket is biztatnak, mert egyre több és több a hősök emléke, az emléke zés szent köve hazánkban. Ez a ne­künk szóló isteni ígéret biztatás, amelyben bízhatunk, amelyre épít­hetünk és amely kell, hogy egéBz valónkat áthassa. Bizodalmunk kell, hogy legyen az isteni ígéretben, amely Ugyanúgy, mint ahogy a mártírok vérével naggyá tette a keresztény­ll

Next

/
Thumbnails
Contents