Tolnamegyei Ujság, 1924 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1924-08-09 / 32. szám
Ára 2000 korosa. VI. évfolyam. Szekszárd, 1924 augusztus 9 32. szám. 4 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2000 korona. Előfizetési dij egy évnegyedre 20000 korona. ElCfizetést csak július !-lg fogadunk el. Utólagos fizetés esetére a kiadóhivatal fentartja magénak a jogot, hogy a fizetés napján érvényes elófl- _________________zetést árakat számíthassa fel. Szerkesztő: S CHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai takarékkoronákban: A legkisebb hirdetés dija 10000. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmétersoronként 1203. Közgyűlési részvénytársasági stb. hirdetések 1800. — Állást keresőknek 50 százalék engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklámhír, eljegyzési hír, családi hír, valamint a nyílt tér soronként 8000 koronába kerül. [Tt Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy Isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Amen. Az ínség képe. Nem akarunk a jövendő vészma- darai lenni, sőt a jelen bajai miatt sem esünk tnlságosan kétségbe, mert bízunk a gondviselésben, ám mégis fájdalommal szögezzük le azt a szomorú tényt, hogy az idei kalászos termés eredménye mindenfelé katasztrofálisan rossz. Hihetetlen csalódás érte a gazdaemberí A legminimálisabb terméskilátáson jóval aluli az eredmény. Már 'a hosszú tél meg- gyéritette az őszi vetést, hogy sok helyen ki kellett szántani, a tavasziak elvetését a káros esőzés gátolta meg, majd jött az éréskor a köd, eső és hirtelen, pokoli forréság és megsült a szárán a gabona. Már az átmenet nélküli sárgulás gyanús volt nekünk; rossz sejtelmek szálltak meg, midőn láttuk, hogy egyszerre kerül levágásra árpa, rozs és a búza, holott néhány nap szokott az egyes nemek közé esni. E sejtelmünket beigazolta a szomorú való: könnyes szemmel néztük mint szaporodik a polyva és törek és az apadt, megsült, korcs szemek alig-alig akarják megtölteni a zsákot. Mennyiség és minőség egyaránt semmit érő s a gazda azon töpreng, hol és hogyan szerezze be vetőmag és évi kenyér- szükségletét ? Végzetszerü ez 1 E szerencsétlen országot csapás csapás után éri! %, Elszoruló szívvel nézünk a jövő felé s testvéri aggodalommal tesszük fel a kérdést: mi lesz a szegény emberrel ? Mi lesz azokkal, akiknek alig van földjük ? És azokkal, akiknek semmijük ? Hát azokkal, akiknek van ? Tudják-e teljesíteni az őszi vetést, hogy a jövő év biztosítva legyen ? Látja e a kormány jóidejében az ínség képét s megteszi e óvintézkedéseit most, amikor még nem késő ? Gondoskodik-e ellátatlanok sorsáról s a kevéssel való piszkos üzérkedés megakadályozásáról ? Nem vagyunk hivatva arra, hogy fej helyett fej, szív helyett szív legyünk. Nein szabhatunk senki elé, felfelé, követendő irányokat és elveket. A mi dolgunk az, hogy megállapítsuk a valót és lehetőségeket. De egynémely dologban szabad legyen előmondani a leckét, amely keserű és amelyet oly sokan elfelejtenek. A első mindjárt a ránk váró ínség! Ránk, föld népére, kik meleg verítékünkkel öntözzük a barázdát s buzgó imával zörgetjük az eget. Hogy irigyeltek minket! Hogy visz- bangzott az országban: jó a földművesnek ! Annak nincs gondja, van mit ennie! És mi kit irigyeljünk ?... Senkit 1 Jusson eszébe mindenkinek, hogy a mi agrár államunkban, ha az Isten ostora megveri a földet, először a föld népe érzi azt, súlyát ő hordozza, — azután azonban jobban, fokozottabban érzi és hordozza a többi osztály. Ha a föld népe sir az ínség miatt, az a kihulló könny másoknak is megtenni keBerü kenyerét. A második lecke szól ez ország minden polgárának. Mindenki igen jól láthatja, menynyire az Isten kezében vagyunk ! Ha bezárul áldást osztó keze a Gond viselőnek, hiába emberi bölcsesség és erő! Egy fűszálat, ami nincs, nem teremthetünk. És ez a mai korszak valósággal gonoszságok és bű nők feltalálója. Olyan időket élünk, amikor megértés nélkül, hallgatva kell meglapnlnia az erényeknek, mig tüntetve barsonázik a bűn. Uzsorás- kodva, könyörtelenül nézve embertársainak nyomorát, kihasználva a tudatlanságot, a szükséget és merész játékot játszva nem kockáztatva mást, csak ami valamikor a legértékesebb volt, a becsületet: . . . lehet boldogulni ... Az Isten igazságosan büntető kezének kemény dorgálását látom a sok csapás között az ínség halvány képében. Megérdemeljük! A mi különös nemzetünk csak a bajban tud nagy lenni. ElgonoBzodik, elbünösödik ha jó dolga van. Békében egymást eszi, dús kenyérben milliókat ébeztet . . . Az Isten nem tűrheti ezt. Éppen azért mert szeret, mert azt akarja, hogy' megmaradjunk — ostoroz, ver, büntet, észre térit! . . . Szálljunk hát magunkba, legyünk igaz magyarok, Isten igazi népe. ... És te, ób magyarok Istene! | ne büntess felettébb, hogynem el ■ [Szenvedhetjük! * Jánosi György. A miniszterelnök a nemzethez. A kölcsön nemcsak kötelesség, hanem a nemzet megbecsülése is. Az uj pécsi egyetem. A folyó év őszén Pécs városa nagy | jelentőségű kulturális eseménynek lesz 1 színhelye. Szeptember, legkésőbb október havában összes uj intézeteivel és klinikáival meg fog nyílni benne az Erzsébet tudományegyetem, amely már a múlt esztendőben ide költözött, amelynek orvosi kara azonban a megfelelő klinikák hiánya miatt, a két első évfolyam kivételével, ebben az évben még Budapesten funkcionált. A pécsi egyetem nem egyéb, mint a Pozsonyból száműzött Erzsébet- egyetem, amely Pozsonyban 1914-ben kezdte meg működését, amely több Bethlen István gróf, miniszterelnök a külföldi kölcsön magyar részének aláírásra bocsátása alkalmával a következő felhívást intézte a magyar közönséghez: A magyar kölcsön egy darabja a magyar sorsnak. Soha még annyira nem forrott össze az egyéa élete, az összeség — a nemiét életével, mint ma Magyarországon. Minden társadalmi osztály, minden család és polgár legszemélyesebb élete, integráns része a közös magyar sorsnak. Aki ezt a sorsot emelkedő utján támogatja és segíti, az a Baját erőit gyarapítja és a maga 'boldogulására épít, szilárd, veszélyt álló pályát. A magyar kölcsön, a magyar újjáépítés, a magyar jövő, a külföld bizalma csodálatos lendülettel állott e gondolat mellé. A Nyugat segíteni akar rajtunk és ez az elhatározás annál értékesebb számunkra, mert nem csak gazdasági vonatkozásai vannak, hanem politikaiak és kulturálisok is. A történeti magyar állam fennállását szükségesnek tartják azok a társadalmak, amelyek ma a civilizáció élén haladnak. Olyan értéknek tekintik a magyar szellemi és kulturális erőket, amelyeket megtartandóknak vélnek a . világfejlődés számára. A külföld bízik bennünk. Bízik a magyar mezőgazda, kereskedő, iparos, intelektuell és a magyar munkás termelő és teremtőképességében ób akaratában. Nagy jelentőségek mutatkoznak abban, bogy az idegen tőke több szőrösen túljegyezte a kölcsönt. Legelemibb kötelességünk tehát, hogy azt az előlegezett jóakaratot és bizalmat itthon mi magunk is megerősítsük és saját hozzájárulásánkkal is megtetézzük. A magyar termelőosztályokhoz, akik vállukon hordják az egész állam épületét, szól elsősorban felhívásom. Jegyezzenek minél többet, talán még erejükön felül is, a magyar kölcsönből! — Ez nemcsak önmagunk iránt való kötelesség, hanem most már a nemzet megbecsülése is. Bethlen István gróf miniszterelnök. esztendei hányódás után Pécs városában talált otthonra. A kormánynak több oka volt, hogy e hontalanná vált főiskolát Pécsett helyezte el, nem pedig Győrben, Sopronban vagy Szombathelyen, mely városok az elhelyezés szempontjából annak idején szintén tekintetnie jöttek. Egyik ok volt a történeti szempont. Pécs ugyanis valaha ezelőtt négy évszázaddal már egyetemi város volt. Nagy Lajos király itt alapította az első magyar egyetemet, amely több, mint kétszáz éven át fennállt és a mohácsi vészt követő zavaros időben szűnt meg. Ezért a város irányitó köreinek s intelligens lakosságának régi vágya volt, hogy a magyar kormány a tervbe vett vidéki egyetemek egyikét Pécsett állítsa fel. A másik fontos ok az volt, bogy a dunántúli városokat e téren fölülmúlva Pécsnek számos olyan intézménye (800 ágyas városi közkórháza, bábaképzője, jogakadémiája, püspöki könyvtára stb.) volt, amelyek az egyetem elhelyezésénél alapul szolgálhattak és ánnak létesítését lényegesen megkönnyítették. A pécsi egyetemre nagy kulturális hivatás vár. Pécs városa a trianoni béke következtében sokat veszített ipari és kereskedelmi jelentőségéből, elszakították nemcsak a Sze- rémségtől, hanem Délbaranya gazdag drávamenti vidékeitől is, a szerb megszállás nyomait is még mindig nem tjidta Pécs kiheverni, közegész- ságügy, városrendezés stb. ‘dolgában is elmarad nemcsak a főváros, hanem némely dunántúli városok mögött is. Az egyetem van hivatva arr8, hogy amit Pécs gazdasági téren veszített, azért kulturális téren kárpótolja és általa Dunántúl első városává, művelődési gócpontjává legyen. Az állam nagy anyagi áldozatot hozott az egyetem létesítése érdekében, ami a mai nehéz viszonyok közölt nem ment könnyen. Csupa uj épületek emelésére gondolni sem lehetett, hiszen az átalakítási munkálatok és a berendezések is rengeteg pénzbe kerülnek, a város és a püspökség kénytelen volt tehát bizonyos épületeket és intézményeket az államnak ideiglenesen átengedni, ami nem történhetett meg bizonyos anyagi sérelmek és azokból következő súrlódások nélkül. Azt a nagy áldozat- készséget, mellyel Szeged városa is- tápolja a maga egyetemét, Pécsett a város részéről nem tapasztaltuk, amit részben a város kedvezőtlen anyagi helyzetével lehet magyarázni, a társadalom pedig, amint ez Magyar- országon történni szokott, meglehetős részvétlenséggel szemléli az állam erőfeszítéseit. Remélhető, bogy a jövőben Pécs városának valamennyi társadalmi osztálya fölül fog emelkedni bizonyos kisvárosi előítéleteken és egyformán be fogja látni, hogy egy város életében az egyetem mégis többet jelent, mint egy kaszárnya, vagy egy pénzügyigazgatóság b érdemes volt érte némi áldozatokat hozni annál inkább, mert hiszen ezek az áldozatok bőségesen megtérültek azzal, hogy két év óta Pécsett nincs munkanélküliség, hiszen az egyetemi építkezéseknél a kőműveseknek, asztalosoknak, festőknek, szerelőknek s egyéb mesterembereknek állandóan van munkaalkalmuk. A pécsi egyetem hallgatóságát főleg a Dunántúl déli vármegyéi (Baranya, Tolna, Somogy, Zalá) fogják szolgáltatni. A vidéki hallgatóknak olcsó állami internátusok állnak ren-
