Tolnamegyei Ujság, 1924 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1924-07-26 / 30. szám
Ara 2000 korona. VI. évfolyam. Szekszárdi 1924 Julius 25. 30. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszára 85 és 102. — Egyes szám ára: 2000 korona. Előfizetési dij egy évnegyedre 20000 korona. Előfizetést csak Julius 1 -lg fogadunk el. Utólagos fizetés esetére a kiadóhivatal fentartja magénak a jogot, hogy a fizetés napján érvényes előfizetési árakat számíthassa fel. Szerkeszti: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai takarékkoronákban: A legkisebb hirdetés dija 10000. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmétersoronként IKD. Közgyűlést részvénytársasági stb. hirdetések 1800. — Állási keresőknek 50 százalék engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklámhlr, eljegyzést hír, családi hír, valamint a nyllttér soronként 8000 koronába kerül. Ha nekem, holnap neked! Fejlődés utján. Lapnak egyik mait számában megemlékeztünk arról a nagyszabású tervről, amely egy villanyos központ megteremtésével foglalkozik. Teljesen át tudtuk gondolni'e terv nagy jelentőségét és fontosságát, de féltünk, hogy e terv is csak terv marad, mert hiába látjuk át annak nagy előnyeit, nemzetgazdasági jelentőségét, meg fog akadni, mert nem lesz meg a kivitelhez az, ami már annyi magyar gondolatot megfojtott a múltban is, de leginkább a mai időben, amikor milliárdoknál kezdődik a tulajdonképem komoly szám, a pénz és a reális és komoly elhatározás. E hó 24 én dr. Éri Márton alispán urnái egy szükebbkörü megbeszélés volt, amelynek alapján örömmel közölhetjük, hogy a villanyos központnak megteremtése Bonyhádnak, Báta- széknek, Bajának és Szekszárdnak e központba való bekapcsolódása már több mint terv és minden lehetőség megvan arra, hogy még ez évben a központ létesüljön és kezdetül e négy nagyobb hely annak áramkörébe bevonassék. A villanyos központ létesítése iránt megindnlt mozgalom élén az Esztergom—Szászvári BáDyamüvek r.-t. áll. E vállalatnak nagysága, tőkeereje és teknikai felkészültsége lehetővé teszi, hogy városunkra e kihatásaiban még ma meg sem állapítható nsgyjelentő séggel biró terv megvalósuljon. Bony- hád, Bátaszék, Baja és Szekszárd illetékes körei már a legkomolyab ban foglalkoznak e kérdéssel és reméljük, hogy a közeli napokban határozatok is biztosítani fogják e városok és községek részéről a vál lalkozásban való részvételt. Nem keressük ezúttal, hogy mit fog jelenteni e villanyos központ létesítése a közlekedés, az ipari vállalkozás szempontjából csak arra óhajtunk reá mutatni, hogy jelenti egyelőre Baja és Bátaszék világítási kérdésének megpldását, Bonyhádi és Szekszárd villamos áramdijá Dák igen lényeges leszállítását. De jelenti rövid időn belül Tolnának, Decsnek a szekszárdi áramkörbe való bekapcsolódását és Mözsnek, Ocsény- nek, Sióagárdnak villamos világítását Szekszárd központból való ellátással. A központ létesítésének anyagi le hetőségei az Esztergom—Szászvári Bányamüvek vezérigazgatójának ifj Cborin Ferencnek elhatározásával, Söpkéz Sándor műegyetemi tanár szakvéleménye és jóindulata buzgói kodása, Szalay István gépészmérnök előmunkálataival és a gondolat fel* vetőjének Husztb Aladár bányaigaz gatónak kitartó munkája folytán adva vannak. Hisszük, hogy a városok és községek is elő tudják teremteni azokat áz anyagi eszközöket, - amelyek a gazdasági életünkre nagy kihatással biró gondolat teljes megvalósításához szükségesek. Amikor Szeged városát 1879-ben az árviz elpusztította, az egész ország megreszketett a megindulástól s mindenki tehetségéhez mérten segítségére, sietett azoknak, akiket az elemi csapás megfosztott legbecsesebb kincsük tői: hajlékuktól, családi tűzhelyüktől. Az emberbaráti szeretet felébredt a lelkekben a a nyomor, kétségbeesés és pusztulás tanyáit rövid idő alatt eltakarította. Reményt keltett a reménytelenekben s bár súlyos áldozatok árán, visszaszerezte a csapás áltál sújtottaknak azt, amit elvesztettek. Most, amikor megismétlődött hazánk ban ez a katasztrófa s három virágzó község lakóit tette földönfutóvá, hozzátok fordulunk Falvak! Városok! Magyarország népe! hogy úgy, mint a múltban, értsd meg a szenvedők segélykiáltásait s megértéssel, szeretettel és áldozatkészséggel siess segítségére vergődő testvéreidnek, kik összedőlt hajlékaik és életük munkaerejének romhalmaza előtt térdeinek kiszáradt szemekkel, kezeiket tördelve, kétségbeesve, tehetetlenül. Bia, Páty és Torbágy ezek a pest megyei kjözség'k, milyeket a junius junins 13 iki vihar rombadöntött, megsemmisítve a virágzó termés legnagyobb részét * emberéletet sem kiméivé. Ötszáz romdadölt ház, 23 ezer kité- pett virító gyümölcsfa, tönkretett szőlőhegyek, bedőlt temp omtornyok, épületek romhalmaza, elpusztult altatok és a legázolt votes jelzik a pusztítás útját, mely néhány perc alatt elsöpörte évtizedes munkák alkotásait. Páty közsegb-n a hivatalos adatok szerint 270 lakóház sérült meg, melyek közül 200 majdnem teljesen összedőlt. A község lakói kőiül ketten estek áldozatul a katasztrófának, 27 en súlyosan, számosán könnyebben megsebesültek. A község két modern téglagyára a szó szoros értelmében eltűnt a föld szioéről. A kár a községben 2 — 3 milliárd koronát tesz ki. Bia községben a pusztulás még borzalmasabb. Itt 223 lakóház vál): lakhatatlanná, melyek közül 8 földig romba dőlt, 22 nek teteje és menye zete teljesen hiányzik, 97-nek teteje és tűzfala, 96 pjdig kisebb-nagyobb mértékben 101 gaiódott meg. A .refor mátueok nagy templomának tornya ledőlt; a k- hdikus templom teteje hiányzik. Romokban hever a hatal más Szentháromság-szobor | a plébániának egyetlen fala sem maradt ép. Elpusztultak a Metternich hercegi uradalom épületei is, közöttük a község által bereit központi épület, melyben a főszolg-bírói hivatal s a főszolgabíró lukasa volt. A szegényt negyed véges végig romokban haver. Itt a vihar egy teljes utcasort döntött romba. TorbágyeD bár a vihar nem hagyott ■ hátra ilyen súlyos nyomokat, mégis 1 a rombolás figyelemre méltó. A község 3-17 háza közül 195 lett lakhatatlanná, elpusztultak a gyümölcsfák, megsemmisült az idei termén nagyrésze. Kidőlt falak és kerítések bevernek a szetdult veteményes kertek körül. Segítségért kiáltanak meggyötört, tönkretett testvéreink I Meg kell érte nünk, hogy csuk akkor segíthetünk, ha mindnyájan készséggel sietünk támogatásukra s nem feledkezünk meg a kölcsönösségről, mely arra tanít: ma nekem, holnap neked! A Falu Országos Földmives Sző vétség, amikor elhatározta, bogy élére áll a segítő mozgalomnak, vállalta e nehéz és áldozatteljes feladatot nemcsak kötelességérzetből, de abban a tudatban, hogy az ország lakosságának részéről megértésre talál b hogy lehetővé tudja tenni azt, hogy a rettenetes csapás által sújtottak a társadalom támogatásával ismét talpra- állhassanak. Siessen segítségükre mindenki, hogy mindenkin segíthessünk! A Falu Országos Földmives Sző vétség országos gyűjtést indít Pnty, Bia és Torbágy községek szerencsétlenül járt lakóinak fel segélyezésére s felkér mindenkit, hogy az embor- Bzeretet: a kölcsönösség és köteles ségérzet nevében tehetségéhez mérten járulón a sújtottak támogatásához. A társadalom segítségére azért vannak ráutalva e szerencsétlenül járt községek, mert a vihar által okozott károk méretei erősen túlnőnek azokon a kereteken, melyek az államháztartás támogatásával helyrehozhatók vol nának. Gyüjtőiveket a Falu Országos Földmives Szövetség nem bocsát ki, hogy elkerülhessen minden felesleges kiadást; azt akarjuk elérni, hogy az adományok teljes összegükben a fel segélyezendők kezeihez jussanak. — Adományát küldje mindenki a Falu Országos Földmives Szövetség központjához, Budapest, Vili., V<ts utca 19 címen, vagy a községi elöljáróságok utján juttassa el hozzánk. Az adó máDyok kiosztása a károsult községek bizottságainak elhatározása alapján történik, s a Falu Országos Földmives Szövetség a nyilvánosság előtt időnként a beérkezett adományok bováforditásáról el fog számo ni. Falvak! Városoki Magyarország népe! Amikor hozzátok fordulunk és áldozatot kérünk szerencsetlenüi járt testvéreitek felsegelyezésére, ne felejtsétek el, hogy mindenkit érhet szerencsétlenség, ne felejtsetek el, hogy a szenvedőkön segíteni krisztusi cselekedet. A Falu Országos Földmives Szövetség sege ygyüjtő bizottságának vezetősége: Mayer János elnök, ny. földmivelési miniszter, Dr. Steinecker Ferenc, ügyvezető alelnök, egyetemi | tanár, Dr. Marschall Ferenc, nem- • I zetgyülési képviselő. Beszélhetnek Trianonban... Este van, elhalt már a cséplőgépek bugása. A napi munkában elfáradt falu népe p henni tért. A csendes utcasoron, — mely mint egy ásító torok mered reám, — már csak a szellő, játszik a falevéllel, mint a szerelmes galamb párjával. Egyszerre CBak nótaszót hallok:' „Tisza vize haragjában megáradt. ..“ a hang felé közeledve, — egy cégtábla hirdeti: „Textilgépüzem“. Akaratlanul is bemegyek, hogy megnézzem. Hatalmas gépkolosszusok fogadnak: kohó, fúró- és esztergapadok dübörgő, sistergő zakatolása, melyeket villanyerő tart üzemben, — elnyeli a köszöntésemet. A különböző szerszám- és satupadok mellett, irredenta nótákat énekelve folyik az alkotó muaka. A padok előtt tervrajzok, a készítendő alkatrészek modelljei. Itt látni igazán a magyar fajban rejlő tudást, midőn az egyszerű munkás a keresztül-kasul rajzolt tervek között a hosszú és fárasztó mußka dacára, biztos kézzel méri a vonalakat az esztergapadba fogott vas és acélra, hogy abból gépalkatrészeket csináljon. A műhely egyik sarkában egy szövőszéktalpazat, mellette egy teljesen felszerelt szövőgép vár elszállításra. Ahogy igy nézem a már kész gépet, belép az üzem megalapítója: Stnder Frigyes és szívesen fog-dva, elbeszéli, hogy az üzemet most egy éve, hogy létesítette, azóta kész szövő- és gy»pjufeldo!gozó gépeket szállított már több helyre. Az utolsót Tengelicre, ahol most — talán mikor ezen cikkemet Írom — vig kedély és nóta mellett készül a gyapjúszövet magyar kézzel, magyar gyártmányú géppel Eddig ezen gepek csak külföldön készültek, magyarázza a tulajdonos és amint figyelem, látom, hogy egész valóját valami különös érzéB járja át és boldogan teszi hozzá, de ma már magyar kéz építi fel minden részét a szövőgépnek itt a műhelyemben. Elbúcsúzom tőlük és ők a Mansz jeligés szavával bocsátanak útra: „Jó munkát!“ A gépek kattogása, moraja elhal, de a nóta még belesír a magyar éjszakába: „Beszélhetnek Parisban, mit akarnak .. .“ Hazafelé menve érzem, tudom, hogy ez a nép, kiket a véres nagy világháború után különböző áramlatok kezdettek ki, akik egy pillanatra a múltban talán már majdnem elfelejtettek a haza szent fogalmát, ma már újra honszeretők, dolgozók a bon érdekében és adná meg az ég, ‘hogy sokszor halljuk ezen szót oly büszkén, öntudatosan, amint én hallottam, hogy „magyar kéz epiti fel minden részét.“ Adjon az Isten sok ilyen Studer Frigyeseket szegény meggyötört, agyontépett csonka hazánknak, akkor lesz feltámadás, lesz újra nagy Migyar- ország. Fischer János.
