Tolnamegyei Ujság, 1924 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1924-01-26 / 4. szám
VI. évfolyam. Ara sod Korona. Szekszárdi 1924 január 25 4. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 500 korona. Előfizetési díj egy évnegyedre 4500 korona. Előfizetni csak egy negyedévre lehet Utólagos fizetés esetére a kiadóhivatal lentartja magénak a jogot, hogy a fizetés napján érvényes előfizetési árakat számíthassa fel._____________________ Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 3000 korona. A hirdetés egy 10 milliméter széles hasábon milliméter soronként 311 korona. KOzgyDIéel részvénytársasági stb. hirdetések 700 korona. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklámhír, eljegyzési hír, családi hír, valamint a nyllttér soronként 2500 koronába kerül. Hiszek agy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy Isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Amen. Dolgozó parlamentet! Mig a magyar küldöttség tagjai Bethlen István vezetése alatt Londonban és Párísban folytatják az önvédelmi harcot, még pedig oly tiszteletreméltó formában, hopy mind* azok, akik felül tndriak emelkedni ez ellenséges gyűlölködés elfogultságán, becsüléssel tekintenek a diplomáciai és közgazdasági tudásuk minden eszközét szerencsétlen csonka hazánk érdekei védelmére bocsájtó küldöttek felé, addig itthon tovább folyik abban a meseszép dnnaparti palotában a politikai bohóckodás, a hazaárulás halárait megközelítő be- sngás, a tisztelet és becsületrontás. Maguk a képviselők is kezdik belátni, hogy ilyen alacsonyan járó parhmemje nem volt még az országnak, mióta alkotmányos életet él. Hajdan karddal jelentek meg a rendek az országgyűlésen, ma or- gyilokkal mennek oda és a gyanúsítás, a becsületsértés, a magyar nők tiszteletreméltó munkáját is lebecs- mérlő, hazaárulással egyenlő leieple zésekkel pocsékolják a drága időt. Turéc vármegye századokkal ezelőtt a magyar függetlenség harcát és annak vezéreit meggyanúsította. Az ónodi gyűlés rendjei a körlevél fogalmazóját és követtársát felkoncolták. Ma a parlamentárizmus külön szótárából néhány jelzőt hajítanak legfeljebb a temperamentumos szónok felé, de legtöbbször ettől is és még az elnöki intéstől is szabadul,«amikor a parlamenten kívül állók becsüle tébe és múltjába gázol bele valamely képviselő ur (?). A képviselői immunitás védi az ily felszólalókat, hogy feleljenek sértéseikért, ezekkel szemben a becsületében megtámadottnak csak egy nt marad, az ököljog útja. Nem voltunk és nem vagyunk hívei sem a rendőri túlkapásoknak, legkevésbbé az atrocitásoknak. Az álláspontunk az, hogy aki hivatali hatalmával visszaél, bűnhődjék, akik áltatlan embereket halálra kínoztak és kivégeztek, feleljenek tetteikért, de Drozdy Győző legutóbbi parla menti szereplésétől mégis undorral fordulunk el. Nem szándékunk védeni a megtámadott szekszáidi rendőrségi tisztviselőt, (ez nem a mi hivatásunk), akit Drozdy legutóbbi beszédében aposztrofált, de a legperfi debb eljárásnak tekintjük, bogy 0, a kommunizmusnak a szabadtereimet propagáló Bzegődményese, a vö rös uralom előadójának állitja be tendenciózusan azt a volt megyei aljegyzőt, akinek a proletárdiktatúra idejében tanúsított magaviseletében becsületes ember nem találhat kifogásolni valót. De ez csak egy kis epizód Drozdy ur szerepléséből, a megdöbbentő momentum és ebből kell súlyosabb konzekvenciákat nem- zetgyülÓBünk magatartására levonni, hogy Drozdy ellenvetés nélkül sorolhatta fel, hol találhatók fegyverek, amelyeket lebet, egy jobb jövőt elő készítő időre elrejtettek bizonyos álmodozók. A tendenciája Drozdy felszólalásának nem az volt, hogy ennek a pár fegyvernek felfedezésével a belső konszolidációt biztosítsa, hanem, bogy abban az órákban, amikor Bethlenék külföldön az ország gazdasági talpraállitásán dolgoznak, akkor azt lásBa a külföld, bogy itt Közép- Európa nyugalmát felforgatandó, még mindig fegyvereket rejtegetünk. Fel- kinálkozása volt ez a radikális libe rális irányzatnak a külföld felé. És am kor ennek a besúgó beszédnek a hatása alatt állunk, sajnáljuk, bőgj a nemzetgyűlési képviselők nem kardosán járnak ma is abba a szép palotába, hátha lettek volna ott is Bercsényiek, Károlyi Sándorok. De a most nspról-nspra folyó alacsony nívón álló személyes torzsalkodások, gyanúsítások, amelybe még a nőket is bevonják a szellemi nincstelenek, mindinkább azt a meggyőződést érlelik meg bennünk, bogy ez a parlament nem olyan, amelyre egy nemzet jövő életének felépítését lebet bízni. Ha Betblenéknek sikerül végre az ország bajóját a külföldi tárgyalások befejeztével a gazdasági stabilitás vizére hajtani, akkor erős kezekkel kell megteremteni a belső összetartást és mély hazafiasságtól áthatott fegyelmezettséget, ehhez pedig az első lépés az előrelátó, jól megfontolt választói törvénynek megalkotása, amely minden irányú demagógia kezéből kiüti a fegyvert és utána, egy dolgozni tudó és akaró nemzetgyűlés megválasztatása. S. Sziporkák. Irta Bodnár István. Tavaszi bimbóból lesz — télre a gyümölcs. Nyáron szerezd be a — téli tüzelőt. A gyerek- és ifjúkori tanulásból lesz az öreg tudás és böl- cseség. * A szekér is eljuthat oda, ahova a leggyorsabb vonat. Csak az időben van különbség. A szellem és a tudás gyorsvonatát azonban sóba sem érheti utói a — tudatlanság elmaradt fakó szekere. * Isten a legszigorúbb tanitómester. Az embernek már születése pillanatában feladja a legnehezebb leckét. Hogy: tanulja meg az — életet. # Valóban az élet a legnehezebb tudomány. Mert — meghalni mindenki tud, de — élni csak kevés 1 * Az egyszer-egyet a kétszer-kettő sem dönti meg. A nyolcvanéves Apponyi Sándor sróf.* A mi nagy Apponyi Albertünkön kívül, akinek egész élete a nyilvánosság előtt folyt és folyik le a legnemesebb emberi és nemzeti célok szolgálatában, van még egy másik Appo- nyink is, aki a nyilvánosság küzdőteréről félrevonulva, egész életét a magyar tudománynak szentelte s len- gyeli Tusculanumában most tölti be nyolcvanadik életévét. Akik a magyar tudománynak igazi munkásait ismerik és megbecsülik, leikük ra- jongó szeretetével elzarándokolnak most Lengyel felé, hogy bódulatukat bemutassák előtte. Apponyi Rudolf párisi, majd londoni nagykövetünknek volt a fia s már tizennégyéves korában sorra járja London sötét édondászbohjait Magyar- országra vonatkozó könyvekért („jam a pnerulo mirum acquirendi et possi- dendi libros insessit desiderium“) s a Tuttenbam Courton ekkor veezi meg Laskót Osvát prédtkáciés könyvét két shillingért. Mint diák hazajön a vizsgalatokra s Szepesi Imre professzornak, aki egy latin auctort ad a keiébe, elkezdi magyarázni, hogy az a kiadás miért nem jó, hogy ő ismeri a Bentley, Minellius, Burmán, Heyne és Orelii kiadásait b megmondja, hogy • A Magyarság vasirnapl számából vettük azt az érdekesei szép cikket, bogy oira-óluk tiszteleueljes flgyelaiét aagyé de mii tudósunk, megyénk biiszkeaége leié fordítsuk, aki e bó 19-én töltötte be maakis életének 80-dik életévét. mi az uj vagy elavult az egyikben vagy a másikban. A professor bámu latból ámulatba esett s alig mert a fordításhoz fogni vele. Egy vizsgáját korábban (1855) Innsbrackbau volt kénytelen letenni b szabatos feleleteivel annyira elragadta Pichler Adolfot, a hires botanikust, az „Unsere Alpenrosen* íróját, hogy he taig levelezett vele. Később mint követség! titkár is folyvást bújta London, Paris és Róma antiquarinmait, 8 amikorban a mágnás- ifjak rendszerint agarak vagy griset- tek iránt érdeklődnek, ö Toldy Ferenccel ritka magyar könyvekről levelezett. 1868 ban Toldy felolvasást tartott az Akadémiában. Sztárai Mihály két müvét mutatta be, mint a magyar drámairodalom addig nem ismert, sőt „létezni sem sejtett“ legelső emlékeit. Nagy dolog volt ez akkor: még a higgadt Toldy is ilyen lekes szavakra fakadt: „a mai napot méltán lehet a magyar irodalomtörténet ünnepnapjául tidvezelnünk“ Mielőtt a két komédia ismertetéséhez fogott volna, igy mu tatta be az egyik komédia felfedező jót: „meg kell — úgymond — a Tekintetes Akadémiának neveznem azon hazafit, kinek irodalomtörténetünk a mai örömét köszöni.. Emlékeznek tisztelt társaim, hogy a harmincas években Pozsonyban közhasz-. na latra szolgálva, virágzott gróf Apponyi Antal, a francia udvarnál akkori nagykövet, jeles könyvtára. £ tudományszerető és hazafiui lelkű főur fiának, a mostani londoni austro-' magyar nagykövetnek, gróf Apponyi Rudolf urnák huBzonnégyéves fia, Apponyi Sándor, az, kiben nemcsak különösen nemzeti irodalmunk és könyvészetünknek mive't, rokoDszen vés, és amit örömmel emelek ki, egyszersmind nagykészültségü, sőt szellemes barátját, hanem buzgó és szerencsés gyűjtőt is van szerencsém bemutatni, ó e lelet horderejét felismervén, megszerezte azt, róla Wenzel társunkat, kit Párisbót ismert, azonnal szakavatottan értesítette s én ennek szives figyelmeztetésére azt a Ttk. Akadémiának bemutathatás végett elkérvén, ime gróf Apponyi Sándor nevében van szerencsém e nevezetes umeumot ezennel bemutathatni.“ Aiyja halála után (1876) Apponyi visszatért hozzánk s tolnamegyei len* gyeli kastélya csakhamar a könyvkedvelők érdeklődésének központja lett. Def nemcsak a könyvkedvelőké. A lengyeli szántó ekevasa gyakran vetett föl őskori eszközöket: Apponyi Wosinszky Mór plébánost fulbnzai- totta s anyagi és erkölcsi támogatásával képessé teite a telepek felása- tására. A lengyeli őskori telep egyszerre világhírűvé lett. Azután rávette WoBinszkyt Tolnamegye őskori történetének megírására s végül az ásatás eredményét, a lengyelt praehisto rikus kincseket a Tolnamegyei Mu zeumnak ajándékoztak. A köny vgyüjtést azonban itthon is tovább folytatta s 1900—1902 ben két vaskos kötetben kiadta gyűjteménye leírását. Nem katalógus ez, hanem magyar művelődéstörténeti okmánytár. Apponyi ugyanis főként olyan müveket gyűjtött, amelyekben külföldi tudósok, írók, utazók megemlékeznek Magyarországról, az itt talált kultúráról. Ezeket az adatokat katalógusában mind feltárja, vagy kivonatolja, vagy ismerteti, 1470-től 1720-ig 1538 ilyen mü leírását találjuk a saját költségén kiadott kát díszes kötésben I Olaszok, németek, hollandok, franciák, angolok s spanyolok dicsőítik ebben a magyar lovagiasságot, tudományszeretetet és magas kultúrát a saját nyelvükön. Mivel ezeknek semmi okuk sem volt velünk szemben jóindulatú elfogultságot tanúsítani, mert hiszen müvüket saját hazájukban adtak ki: hangos vádlevél és tiltakozás ez rosszakarata vagy félrevezetett és felületes ellenségeinknek a magyar kultúra megsemisitésére irányuló merénylete ellen. Ugyanezt a célt szolgálja híres magyar történeti metszetgyüjteménye: arcképek, várrajzok, térképek : ezek között sok unikum: hires Appianus 1528-iki Magyarország térképe, az a metszet, melyen Tury György kapitány együtt van Miksa királlyal és Svendivel, amelyről az egykorú lantos is megemlékezik e szavakkal: „Az fejedelömnek kedvében vala, És az fi képét kinyomtatta vala.“
