Tolnamegyei Ujság, 1924 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1924-07-05 / 27. szám
Ara 2000 korosa. • . VI. évfolyam. _________ Szekszárdi 1924 Julius 5 27. szám. Sz erkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Yelefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2000 korona. Előfizetési dij egy évnegyedre 20000 korona. Elfiflzetést csak ]ullus 1-ig fogadunk el. Utólagos fizetés esetére a kiadóhivatal fentartja magénak a jogot, hogy a fizetés napjén érvényes elófl- ___________zetésl árakat számíthassa fel. Szerkes ztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések Arai takarékkoronékban: A legkisebb hirdetés dija 10000. A hirdetés egy 60 milliméter* széles hasábon miiUmétersoronként 1200. Közgyűlést részvénytársasági stb. hirdetések 1800. — Állást keresőknek 50 százalék engedmény. A hírrovatban elhelyezeti reklámhír, el|egyzésl hír, családi hír, valamint a nyIIttér soronként 8000 koronába kerül. A magyar jövő.*} 21 évvel ezelőtt ugyanebben a teremben ennek az iskolának az első igazgatója, áldott emlékezetű néhai Wigand János könnyes szemmel, a meghatottságtól elfogódott hangon búcsúztatott egy kis csapatot, az első rajt, amelyet ez az iskola felnevelt és az élet kavargó örvényébe kibocsátott. Egy kis csapatot, amelyen nemcsak a szülők szeme csüngött reményteljes büszkeséggel, hanem amelyet az iskola is féltő gondossággal készített elő és bocsátott útjára, aggódó és szerető figyelemmel kisérvén annak további sorsát. S azóta évről-évre újabb és újabb rajok hagyták el ennek az iskolának a küszöbét, hogy tagjaivá váljanak a nemzet vezető értelmiségének s hogy az élet valóságába vigyék át az iskolában beléjük oltott nemes eszményeket. Az iskola jól felvértezve bocsátott el bennünket, megtöltött minket bittel és tudással, minden jónak és nemesnek a szeretetével, vallásosságban, erős nemzeti érzésben nevelt fel bennünket, kötelességtudásra és erkölcsi felelősségérzetre szoktatott minket. S vájjon mennyire váltottuk be. a hozzánk fűzött reményeket ? Vájjon nem érez e bizonyos csalódást a mi igazi „alma materiünk, a mi kedves jó iskolánk s vele együtt az ország többi hasonlóan hivatása magaslatán *) Kivonat Stolpa József igazságügyminisz- teri osztálytanácsosnak, a Szekszárdi Főgimnázium Iskolatársi Szövetségének junius hó 28-iki ünnepélyén tartott beszédéből. TÁRCA. Kihal a kert, befagy a tenger. Hol most örök tél fagya csillog, Nyár élte egykor édenét: Nem zúzmara, de rózsa nyilt ott, Nem hó zizzent, de méh zenélt. Lapályán akkor dús kalász volt, A domb érlelt pompás bogyót. S mely jégből hordoz bús palástot: A tenger kéken álmodott. Pillangó szállt, csapongva játszó, Mig társat kéjbe kergetett: S vígan zengett boldog madárszó, Amerre zúg hógörgeteg. Gazellát űzött itt oroszlán A karcsú pálmafák alatt. Most fóka jár, halat orozván — S zord jéghegyek őrt állanak. Mindennek ez a sorsa majdan ! A föld kiél, a fény kiég. S hol gyik zörög forró avarban, Megáll a sarkvidéki jég. Megdermed minden dal, szin, álom, Orchideákra hó szitál. A fóka lesz úr a világon S nem lesz tavasz több Floridán. Leszáll sötét, nagy, szörnyű szender, Örök csend örömök helyén, Kihal a kert, befagy a tenger, Elnémul a szép költemény. Szamolányi Gyula. állott intézete, amikor seregszemlét tart felnevelt diákjai felett ? Vájjon valóban átültettük-e hát az életbe azokat a nemes eszményeket, amelyeket az iskola belénk oltani igyekezett ? Ma, szörnyű nemzeti katasztrófánk világánál, kíméletlen önbirálatot kell mondanunk magunk fölött, nemzetünk egész vezető értelmisége fölött, hogy eltért azoktól az eszményi tradícióktól, amelyekben iskolája felnevelte, s amelyekből kisugárzó telki erő egyedül tartotta fenn a nemzetet ezer év óta. Mi okozta azt, bogy a nemzet a vesztett háború után oly mélyre sü- lyedt, hogy ellenálló erejében teljesen összeroppant és védtelenül kiszolgáltatta magát alacsonyabb szellemi és erkölcsi színvonalú szomszédok zsákmányoló vágyának, hogy a nemzet vezető értelmisége* erőtlen bábként hajtotta fejét egy kommunisztikus világboldogitó programmot hirdető kalandortársaság jármába és még ma is tétován néz körül és nem találja meg a reménytelennek látszó helyzetből kivezető utat? Magunkban van a hiba. A nemzet lelke beteg. A férfikarok fizikai ereje megvolt 1918-ban is, megvan ' ma is ; csak az öntudat, az akarat bénult meg, a nemzetnek önmagába, faji hivatásába, faji felsőbbrendűségébe vetett hite rendült meg, a nemzeti lélek ernyedt el. Mert lélek az ember és lélek a nemzet; egy nagy átfogó személyiség, amelynek a lelkét a hozzáVisszaemlékezéseim a szerajevoi véres tragédiára. Irta: Lénárth Imre. Sok minden történt már azóta. .A nagy világháború véres borzalmait, forradalmait, hazánk történetének leg- szégyenteljesebb korszakát: a kommunizmust bosszú századok eseményeit egy évtizedbe összesürit-ve éltem már át azóta, de egy nap emléke sem vésődött be jobban emlékezetembe, mint 1914 junins 28 é. Négy öt nappal előbb jöttem meg egy hosszabb balkáni tanulmányutam- ról. Utunk az előző évben lezajlott balkáni háború országain vitt kérész tül. Zimonyban ültünk fel a Dunán. Az oláh, illetve bolgár partokon megbámultuk a rusztsuki és szilisztriai Dunaöblökben a bulgárok által el- sülyesztett monitorokat,' hogy azok oláh kézre ne kerüljenek. Konstantinápolyban feltűntek az előző évek forradalmaiból visszamaradt romok, összelődözött kaszárnyák, középületek. A csataldsai csatatereken a felgyújtott, de még fel nem épített falvak, derékban kettélőtt karcsú minaretek, behorpadt dzsamia kupolák. Megbámultuk a Maricza, Vár- dár, Morava összelőtt vasbadjait, melyeket még az ideiglenesen, he venyészvo felállított fahidak pótoltak, csigalassúsággal vánszorogván tartozó egyesek nemzeti öntudata, összefogó akarata és a nemzet hivatásába vetett törhetetlen hite teszi ki. Ezek az emberi lélek legmélyén gyökerező energiák döntik el a nemzeti lét és nemlét nagy problémáit — és nem a külső erők, nem az adott kényszerű körülmények, mert ezek csak ideig óráig tartó, viszonylagos helyzeteket teremtenek, amelyeken a lelki energiák előbb-utóbb győzedelmeskedni tudnak. Nézzünk körül a világban: az erőa faji érzéstől és öntudattól áthatott kis nemzetek egész sorát találjuk, amelyeket a még oly hatalmas túlerő évszázadokig tartó fizikai kényszere sem tudott eltiporni. Ott van az írek, a finnek, ott vau a már halottnak hitt lengyel nemzet példája. A magyar nemzet egyréBze valami ködös uj világrendet, aj népek testvériségét, a világbókét reméli, egy másik rÓBZ merőben közömbösen, hidegen áll a nemzeti lét nagy feladataival szemben és materialisztikus önzésében kizökkentette magát faji hivatása tudatának magasabb szellemi világából. Más értékek is veszendőbe mentek a nemzet lelki- világában. A társadalom egyrészének az anyági javakhoz tapadó materialisztikus önzése váltotta fel a kötelességtudást és er kölcsi felelősségérzetet a nemzet számottevő rétegeiben. Az emberek nagy részéből kiveszett a hit a magasabb erkölcsi vi- lágrendben, a szellemi fs erkölcsi I javak értékében, p az a meggyőzőét rajtuk még a keleti express is. Drinápolyban még minden romhalmaz, csak itt ott épitenek újra. Gyászrubás asszonyok, sánta, béna, vak, különben erőteljes férfiak az utcákon. A pusztulás képe, a háború borzalma, mélyen megragadta lelkünket. Nem gondoltuk, hogy egy rövid hónap múlva lángba, könnybe, gyászba borul az egész világ s a melynek szerencsétlen hazánk is szenvedő részese lesz. Azonban mégis !... Barátomnak csodás sejtése támadt! Bulgáriai tartózkodásunk után Szerbiába menendő, a szlivniczai .csatateret hagytuk el, hol Battenberg Sándor bolgár fejedelem kaszás bul- gárjaival 1885 ben úgy elpáholta a szerbeket, hogy a szerb bocskorok Nisig meg sem állottak — barátom igy szóit hozzám: Különös érzésem van. Mintha hallgatna ez a táj: mintha uj eseményekre, uj caódákra várakozna. Sejtése igaznak bizonyult. Juaius bó 23 áu érkeztünk meg Bo8znabródba, hol a trónörökös boszniai tartózkodása alkalmából szokatlan látványban volt részünk. Katonák átvonulóban, rendőrök, detektívek a pályaudvaron. Mindeat s mindenkit megvizsgálnak úgy a per ronon, mint a vonatban. Szerajevó ban is minden fajta fegyvernem át- vonulóban. Akik még nem értek a dés vert gyökeret, hogy az anyagi javakon túl nincs semmi, ami az ember boldogulásához vezessen. S ami ennek a szomorú tünetnek a legmélyén lappang: az a vallásos érzésnek, az élő hitnek a meggyengülése. Pedig ha valaha kimutatható volt ennek a felfogásnak a ferdeaége, hát a most ránk zudult világkatasztrófa a legkiáltóbb bizonyítéka annak, hogy a materializmus csődbe viszi az emberiséget. Hályog tapad az emberek szemére; nem látják, hogy az emberiség sorsát magasabb ei'kölcsi törvények irányítják, amelyeket nem lehet büntetlenül lábbal tiporni. S ezek az erkölcsi törvények nem bölcseleti spekuláció eredményei; nincs laikus morál, csak a vallásos érzésen, az élő hiten alapuló tudatos morál van, minden egyeb spekulativ erkölcsi rendszer csak szellemi kártyavár. S amíg ebben a vallásos érzésben gyökerező erkölcsi felelősség- érzet és kötelességtudás el nem foglalja méltó helyét a nemzet szellemi világában, addig a nemzet lelke beteg marad s addig nem fogunk talpraiállqi azok után a nagy csapások után, amelyek létünket meg semmisítéssel fenyegetik. Visszatének*iskolánkhoz. Az iskola helyesen 'jelölte meg azt az utat, amelyet követnünk kell. Sokszor eltűnődtem már azokon a szavakon, amelyet néhai jó Wigand János ennek az épületnek az udvarán, az intézet zászlószentelési ünnepélyén az I 1908, évben elmondott. Providen- I ciális szavak ezek, méltók arra, hogy hercegovinai hadgyakorlatokra, most igyekeznek oda. A város zászlódiszben. Ismerőseim már sok újságot tudnak. Látták Ferenc Ferdinándot, ki már napok óta lenn tartózkodott s felesége megérkezéséről is beszélnek. Táviratok, telefonálások tartalmát mesélik, melyeket a trónörökös Ko- nopistban lakó családjával váltott. Mielőtt e nap eseményeire reá térnék, néhány sorban összefoglalom a tragédia okát. A Monarchia zöldtollas salabak- terjai fönt Bécsben még az esztendő elején elhatározták, hogy az évi hadgyakorlatokat Bosznia—Hercegovina területén fogják megtartani. Feladata volt egy betörő szerb, esetleg Dalmáciába kiszállt olasz hadsereget visszaszoritani. Mérsékeltebb politikusok kérték Ferenc Ferdinándot, álljon el e tervétől. Mint báró Mar- gutti, I. Ferenc József 16 éven át volt „hűséges“ szárnysegéde írja könyvében — ne provokálják Szerbiát fölöslegesén. De a trónörökös konok, önfejű természetének megfelelően, hajthatatlan maradt. Az előkészületeket megtették és a hadgyakorlatokat megtartották. Az előkészületek nem maradtak ismeretlenek a szerbek előtt sem. ők is felkészültek, hogy szerintük országuk ádáz ellenségével, a Monarchia leendő urával leszámoljanak. A Na-
