Tolnamegyei Ujság, 1924 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1924-06-21 / 25. szám
Ara zooo Korona. Szekszárd, 1924 junius 21. VI. évfolyam. 25. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Yelefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2000 korona. Előfizetési dij egy évnegyedre 10000 korona. ElSflzet&t csak Julius Mg fogadunk el. Utólagos fizetés esetére a kiadó- hivatal fentartja magénak a Jogot, hogy a fizetés napjén érvényes előfizetési érakat számíthassa fel. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemj részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai takarékkoronákban: A legkisebb hirdetés dija 10000. A hirdetés egy éO milliméter széles hasábon mlltlmétersoronként 1200. KözgyB- lésl részvénytársasági stb. hirdetések 1800. — Állási keresőknek 80 ssása- lék engedmény. A hírrovatban alhelyezett reklámhlr, aljegyzésl hír, családi hír, valamint a nyllttér soronként 8000 koronába kerül. Hiszek egy Istenben, hiszek egy haz&ban, Hiszek egy Isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Amen. Az alispán kérelme a kisgazdákhoz. Dr. Éri Márton alispán a földmives napszámosok érdekében az alábbi kérelmet intézte Tolna vármegye kisgazda társadalmához: „Nemsokára hangos lesz a mezé a vig aratók danájától, a földbe vetett kicsiny magból a bölcs Természet által elővarázsolt hatalmas duB kalászok rendre hullanak az izmos karok előtt, felderül a sokat fáradozott gazda verejtéktói gyöngyözd homloka, itt az áldás, a mindennapi kenyeret adó drága, acélos, magyar búza. Az aratás közeledtére elfog az emlékezés azokról, akik most sóvár reményekkel eltelve várják az alkalmat, hogy szorgos hangya módjára gyüjt- hessék össze télire maguk és családjuk szűkös kis betevő falatját. Sókan voltak, manapság még többen vannak közöttünk, akik vállukon az élet súlyos keresztjével járják a megpróbáltatás göröngyös utait s akiknek a rajtuk valón kivül úgyszólván egyebük sincsen, a véres háború szerencsétlen áldozatai után hátrahagyott bus özvegyek, zokogó árvák, akik mindannyian kétkedve néznek a bizonytalan jövő elé. S itt gondolok azokra, akiknek minden időben egyetlen számottevő jövedelme volt az a kis gabona, amit aratómnnka fejében szereztek s amely lehetővé tette számukra, hogy nyári keresményükből a téli hónapok alatt valamikép fen- tartbatták magukat, A világháború befejezése után következett esztendőkben ijesztő módon megnövekedett azok száma, akik önhibájukon kivül aratási munka nélkül maradtak s ez sok könny és nélkülözésnek vált okozójává. Szomorú igazság, hogy az Utóbbi években, szerte az egész országban, a kisbirtokosság a napszámos néprétegnek alig jntt&tott aratási munkaalkalmat, hanem eltérőleg a béke éveiben bevett szokástól, rokonsága és ismeretségi köre munkaerejének legteljesebb kihasználásával, maga aratott. Nem tagadom, hogy ez többé kevésbé érthető volt azoknál, akiknek egyedüli jövedelmi forrását az őstermelés biztosította, mert a gabonaárak sokáig jóval alul maradtak az általános dráguláson s ez a körülmény szükségképen takarékosságra s idegen munkaerők igénybe vételének lehető mellőzésére intett. Időközben azonban a viszonyok lé- nyegesen kedvező fordalatot vettek, ma már a búza s általában a gabona- nemüek messze túlszárnyalják békebeli értéküket ily körülmények között tehát többé mivel sem indokolható a szegénysorának elől a munkaalkalom elzárása, amelyre a nélkülözések iránt érzéketlen szív s a rideg önzés lehet csak képes. A letűnt szomorú időszak elég példát szolgáltatott arra, hogy a munkanélküliség és nyomor mily mérhetetlen pusztítást tudnak okozni az emberi lelkekben, épen ezért kérve-kérem a vármegye hazafiasán gondolkozó kisgazda társadalmát, hogy . félretéve minden kicsinyes szükkeblüséget, — egyedül emberies érzületére hallgatva, miként a béke boldog éveiben, agy ezúttal is fogadja szívesen azokat, akik becsületes munkájukat felajánlva közelítenek feléje s tegye számukra lehetővé, hogy megkereshessék mindennapi keserves kenyerüket. Most, amikor elleneinknek kezdetben a vak gyűlölet és izzó szenvedélytől túlfűtött lelkületében már határozott törekvés észlelhető országunk talpraállitása iránt s minden remény megvan arra, hogy fokozatos és céltudatos komoly munkával meg fogjuk vetni egy szebb jövendő alapját, — amelyért mindnyájunknak minden erőnkből a haza ügyének szolgálatába kell állanunk, nem méltó a magyar névre az, aki honfitársának nem nyújtja oda segítő jobbját ezekben a -nehéz, sorsdöntő órákban.“ —rr~*y—i*—————* — • — A baba-korzón. (1924 junius 15.) Mint a Teremtő gyúrta por-ember Míg bele lelket nem lehele, Néma agyagként vár a j ö v ő is S éjszinü felhők árnya vele; Ám a jövő szűz köd-tömegébe Isteni tűzzel ront az erő S ott riadót fúj életet osztva A szerelem, á vérkeverő 1 Égi szavára pezsdül az élet, Mit a szivek hő vágya szövött És üde bimbók dús koszorúja Hirdeti nékünk ím a — jövőt. Tarka, virágos, sok kicsi hintó Hosszú sorát, hogy megfigyelem, Kérdi szemével a pici népség: „M’ért szomorú és bús a jelen? Nézz oda, hol a sátrak ölében] Árul a bájos lányka-tömeg — Nézzd, a szemében — ránk mosolyogva — Am anyaság szent vágya remeg I Zsenge korunknak hajnalodása S az eladó lány álmai mind — Mindez, amit látsz — ősi örökség, Amely az élő lényre tekint. S bármi sivár is i jelen élet, Bátran előre s fel a fejet I Él a jelen még s él a j ö v ő is, Míg csak az ember szíve szereti“ —n Csecsemőnap i baba-Karző SzeKszJitíqn. Hárem évvel ezelőtt létesítette az Amerikai Vöröskereszt Egyesület támogatásával az Országos Stefánia Szövetség Szekszárdon az anya és csecsemő intézetet, amely kezdettől fogva dr. órffy Lajos áll. bábaképző- intézeti igazgató-főorvos szakszerű vezetése mellett oly eredményes munkásságot fejtett ki, bogy a közönség és a hatóságok legteljesebb bizalmát vívta ki. Az amerikai segély közben megszűnvén, a városok kötelessége az intézmény fenntartása és továbbfejlesztése. A szekszárdi intézet rá Bzére szükséges anyagi eszközök előteremtését a Szociális Missziótársulat egy alosztálya vállalta magára. Az Anya- és Cnecsemővédő Intézet iránt ideérkezése után azonnal nagy érdeklődéssel viseltetett Jankó Ágostonná főispánná, aki a több oldalról megnyilvánult közóhajra elfogadta az intézmény védnökségét, amelynek, továbbfejlesztésében maga is tevékeny részt vesz. így elsőrendű feladatának tartotta, hogy a mulatságok és ünnepségek révén a csecsemőintézetet anyagi segitséghez juttassa. Kezdeményezésére f. hó 15 én délután a szekszárdi sétakertben babakorzóval, jelmezes felvonulással stb. egybekötött népünnepélyt rendeztek, amely méltó keretek között, fényes erkölcsi és anyagi sikerrel zárult. A kedves menet, amelynek összeállításában Bálintné Lőrinczy Ida, Fischer Jézsefné és Haypál Benő tanár tevékenykedtek 5 óra után | néhány perccel vonult a aétakeribe. I Törpék, kéményseprők, angyalok, > ördögök jelmezeseit negyven virággal feldíszített gyermekkocsi követte, amelyekben a mamák örömteljes arc oal tolták maguk előtt jól fejlett, egéssségtól duzzadó babáikat. - A ko csikorzót követték azok az édes anyák, akiknek gyermekei már karén ü’nek. Az egyik szebb a másiknál, kedvesebbnél kedvesebbek; ragyogó szemekkel nézegettek jobbra-balra, mintka érezték volna, hogy most mindenki bennük gyönyörködik s ők azok, akitől várjak és reméljük sorsunk jobbrafordalását. Ez alatt-javában szólt a cigányzene s folyt a sütemény-, bor- és virágárusítás a jótékony cél érdekében. A borsátorban Újsághy Gézáné és Haspell Józsefoé, a virág- és gyü- mö lessátorban Tóth Jánosné és Gondos Gynláné, a kiflisátorban Simon GyUláné és dr. Rubinstein Mátyásné, a cukrászsátorban Jakab Lá8zióoé, dr. Herczegh Gynláné és Tóth Józsefoé tevékenykedtek és ösz- szesen 2,588,000 koronát gyűjtöttek. A cigány sátorban Berze Nágy Jánosné cigányjelmezben mondott szerencsét az érdeklődőknek. A cigány- asszonyt olyan kitünően alakította, hogy — amint beszélik — az egyik szolgálatot teljesítő rendőr be akarta kísérni, mert a sátoros cigányoknak ezidőszerint tilos a városba bejönni. A kárty&vetésből 556 900 koronát szerzett a jótékony célra. A közönség a késő esti órákig sétált a városi kertben s mindenki a legkedvesebb impresszióval távozott. A íyönhl gimnázium BIKúdon A tolira tóduló dicsérő szavakat és ékesítő jelzőket víbbis kell fojtanánk, mert a háziak'még a szársz tényeknek nyilvánosságra hozatalába is csak nagynebezen egyeztek bele és csak akkor, amikor munkatársunk kijelentette, hogy az példaadás szempontjából, közérdekből, elengedhetetlen. Dr. Martin József és felesége: Ga- járy Ilonka jnnins 11-én bikádi birtokukon vendégül látták a gyönki gimnázium összes tanulóit tanáraikkal együtt. A gyermeksereg zászlók alatt, énekelve 10 órakor érkezett a pusztára és felvonultak egy magas hegy tetején fekvő, remek kilátást nynjtó feneikra, ahol az öreg ákácfák alatt mindenekelőtt tizórait kaptak és azután a kaknkfüves gyepen délig szabadon hancuroztak. Tizenkét órakor lehívták őket a puszta alatt elterülő árnyas nyárfaligetbe, ahol valamennyi gyereknek kezet kellett mosnia étkezés előtt. A mozsdókelyiségen túl négy nagy bogrács alatt égett a szabadban a tűz, odább pedig négy hosszú asztal volt felállítva padokkal. Az elsőnél a szintén megvendégelt pusztai cselédség foglalt helyet, a következőnél a fiuk, a harmadiknál a gimnazista leányok, végül negyediknek jött a tanárok és más úri vendégeknek asztala. A kétszáz vendégnek kiszolgálása boszorkányos gyorsasággal ment végbe, amelyből sok vidéki bankettren- dező vendéglős tanulhatott volna. Igaz, hogy a számos cseléden kivül nemcsak a háziak, hanem még a felnőtt vendégek is segédkeztek az ételek kiosztásánál. Volt kitűnő gulyás- hús és pompás turóscsnsza, a cselédek és urak asztalánál természetesen bor is, mig a szomjas diákokat két leány alig győzte ivóvízzel ellátni. A háziasszony valóban önfeláldozó munkát végzett a konyha körül, ngy, hogy a feketekávéhoz is alig lehetett oda- édesgetni helyére, ahol meg kellett hallgatnia a lelkes felköszöntőket. Fekete kávé után a diákdalárda énekelt az arak asztalánál, amit a társaság széniora egy a dalárdavezetőre mondott felköszöntővel honorált. Azután Konecsny Ferenc tanuló gyönyörűen elszavaltaVégvárinak „Eredj, ha tudsz 1“ kezdetű versét. Ezután következett a nap újdonsága, a „Kuructábor“ bemutatása. A társaságtól távolabb, egy öreg fa alatt szép háttérrel, festői csoportokban telepedtek le tollas kucsmával fejükön a fiuk, merengő, busuló tábori pózokban, a leányok a hangulatnak megfelelő kecses állásokban, óriási vad- virágCBokorral, panyókára vetve a piros, zöld, kék, sárga, lila kötöttkabátjaikat, amelyek hatásos színfoltokat képeztek a zöldben. A csoport közepén egy leventekülsejü diák, váll- rávetett katonaköpönyeggel, sastollas süveggel, zászlónyélre támaszkodva, j bánatosan elnyújtott tiszta szopránnal ' kuruedalokat énekelt, melyeket a
