Tolnamegyei Ujság, 1924 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1924-05-24 / 21. szám
Ara 1500 korona. TÖLNAMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. VI. évfolyam. Szekszárdi 1924 május 24 21. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 1500 korona. Előfizetési dij egy évnegyedre 10000 korona. Előfizetést csak jullus I-lg fogadunk el. Utólagos fizetés esetére a kiadóhivatal fen tartja magának a jogot, hogy a fizetés napján érvényes előfizetési árakat számíthassa fel. Szerkesztő*. SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illetfi közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai takarékkoronákban: A legkisebb hirdetés dija 10000. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmétersoroaként 1203. Közgyűlési részvénytársasági stb. hirdetések 1800. — Állást keresőknek SO százalék engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklámhír, eljegyzési hír, ess- ládl hír, valamint a nyllttér soronként 8000 koronába kerül. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Amen. Fürdőt Szekszárdiak! A vesztett háború után az állami és társadalmi élet tényezőinek egy aránt legfőbb kötelességük, hogy az ország veszendőbe ment gazdasági és kulturális erőit komoly és cél* tudatos munkával pótolják, azaz a nemzet újjászületését elősegítsék. A rekonstrukció munkájának kapcsán merült fel az a gondolat, bogy a gazdasági és szellemi erők reorganizációja mellett igyekeznünk kell a lakosságnak fizikai erejét és értékét is növelni. Ebből az óhajból fakadt a testnevelési törvény (1921. évi Lili. te.), mélynek nemzetfejlesztő nemes szándékai azonban az állam- háztartás zilált állapotában nem vol tak megvalósíthatók. Manapság pedig, amidőn a szanálási akció megindult, sajnos, le kell tenni arról a reményről, hogy a testnevelés elő mozdítására az állam részéről jelentősebb anyagi támogatást nyerünk, igy tehát a társadalomra hárul az a feladat, hogy a nemzeti testnevelés lehetőségeit megteremtse. Ha igaz az az ősrégi közmondás, hogy : „ép testben ép lélek“ — már pedig igaz, — úgy kétségen felül áll az is, hogy csak azon ország képes az anyagi jólét és a szellemi műveltség legmagasabb fokára emel- ' kedni, melynek bépe ép testben, j erős lélekben és egészséges gondolkodásban. Nekünk magyaroknak, hatványozott mértékben kell, latbavetnünk minden tehetségünket, hogy felépítsük a jövő Nagy-Magyarorsz-got. Csakis a meglévő anyagi és erkölcsi erőknek céltudatos fejlesztése és gyarapítása révén tudjuk megállni helyünket a ránkzudult válságos idők küzdelmei közepette, különben elsodor bennünket a történelem örvénylő tengerének vészes forgataga. A közegészség és a testnevelés szempontjából a legnagyobb fontossággal bir a közfürdők létesítése. Szekszárd városa határozottan hijján van egy a kor igényeit kielégítő, modernül berendezett fürdőnek. Manapság, amikor az ország vidéki nagyobb községeiben is egyre-másra létesülnek strandfürdők és sportszerű uszodák, szinte szégyenszámba megy Szekszárdra nézve, hogy ilyennel mind máig nem rendelkezik. Városunknak ez a hiánya annál is inkább feltűnő, mert már a klasz- szikus görögök rendkívül sokat adtak a fürdésre s a testgyakorlásra szolgáló gimnáziumok kebelében rendszeresen űzték az úszást. Minden valamire való városkának volt egy-két közfürdője. Nem is állt soha sehol oly magas fokon a test kultusza, mint éppen az ókor müveit népeinél. Nem hanyatlott a test ápolása a világhatalomra emelkedett Kómában sem. Máig is csodálatba ejtenek az akkori fürdőépületek nagyszabású romjai, j»Mens sana in corpore sanoi) mondották a régi rómaiak; és valóban el is követtek mindent fiaik szellemi oktatása mellett azok testi nevelése érdekében is. A népvándorlás e'söpörte a régi civilizáció intézményeit s a háborús középkor nem volt alkalmas idő arra, hogy újjá teremtse az elmúlt idők nagy kulturalkotásait. De a múlt évszázad mintha egyszerre helyre akarta volna hozni az elődök mulasztásait. Németországban ébredtek legelőször a nemzetnevelés nagy jelentőségének tudatára s a német szervező erő e téren is megmutatta mire képes. A német birodalmat tiz uszókerületre osztották, minden városban uszó- egyletet szerveztek és uszodákat építettek. Elmondhatjuk, hogy Amerika és Ausztrália tüneményes úszói mellett a német uszésport a legelőkelőbb helyet foglalja el. Da Németország egy tekintetben az egész világot megelőzi, ugyanis ottan a fürdés és úszás a néptömegek sportjává vált, amennyiben ott úgyszólván minden ifjú tud úszni. Mennyire távol esünk ettől az eredménytől mi, akik jólebet elsőrangú úszókkal dicsekedhetünk, mégis az úszás nálunk jóformán egy pár fővárosi sportegyletre szorítkozik. (Hogy mily hátrányos ez, leginkább kitűnt a háborúban.) Rendkívül fejlett a fürdőélet az északi államokban, ami könnyen ért- I hető, hiszen a szociális intézkedések terén egyébként is elől járnak Finn- I ország és a skandináv államok. Aki járt Oroszországban, méltán ámult rajta, hogy még ott is megvan minden faluban a „bánja“, az orosz gőzfürdő. * Tűrhető e hát, hogy a külfölddel összehasonlítva, éppen Magyarországon legyen a fürdés leginkább elhanyagolva ? Úgy hiszem, egyáltalán nem szorul bővebb fejtegetésre a fürdők létének szükségessége. Hazánkban a közegészségügy mai állása igen sok kívánni valót hagy hátra. A legtöbb betegségnek és járványnak oka első sorban fertőzésben keresendő, mely pedig viszont főleg a nem kellő tisztálkodásra vezethető vissza. A mi népünk egyik sajnálatos hibája, hogy irtózik a víztől (külsőleg, belsőleg egyaránt). Elképzelhető, minő tenyésztője az az ember a bacilluaok légióinak, akinek teste legfölebb csak kenderáztatáskor jut a vízzel érintkezésbe. Nem véletlen, hogy Mózes és Mohamed parancsolólag Írták elő a gyakori mosakodást; a benareszi rituális fürdőzés is több, mint pusz- . tán vallásos ceremónia. Valamikor az uazást bűbájosságnak tartották és Mazarin bíborost általában a „tiszta ember“ névvel illették, mert napjában többször is megmosta a kezét (!) Igaz, hogy abban az időben még a legelőkelőbbek sem túl gyakran mosakodtak ; a viz használatát fölösleges fényűzésnek tekintették. A XX. században azonban meg. változott az emberek felfogása. Aki A folu Jegyzőiének napiója. (Kivonat Purt Adolf bátaszéki főjegyzőnek 40 éves jubileumi ünnepélyén felolvasott önéletrajzából.) (Folytatás és vége.) Tizenhét évi hátai jegyzősködésem után megjelent nálam a bátaszéki képviselőtestület megbízásából egy tekintélyes számú küldöttség és meg- bivott a bátaszéki vezetőjegyzői állásra, mely állásra versenytárs nélkül a képviselőtestület összes tagjai által tényleg egyhangúlag lettem megválasztva. Nagy megtiszteltetés és kitüntetés volt rám nézve ez a párját ritkító szép választás. Tudván azt, hogy Bátaszék fejlődésképp sségénél fogva hivatva van arra, hogy egy nagy vidéknek központja legyen nemcsak gazdasági, ipari és kereskedelmi, hanem még kulturális tekintetben is, tervem ás feltett szándékom volt közintézményekben és közvállalatokban létesíteni mindazt, ami szükséges és nélkülözhetetlen feltétele az imént jelzett cél érdekében. Hamarosan el lett határozva — abból a célból, bogy a közbirtokos ság által tartott apaállatok a községház udvarán volt istállókból ki- telepittessenek — egy tágas, kényelmes, modern apaállatistállónak építése, ami meg is történt, uj, modern vágó hídnak építése, a gyepmesteri telep áthelyezése, a kövesdi iskola kibővi- vitése, az uj temető szabályozása és a villanytelep létesítése, a villanyvilágítás bevezetése. Ez a terv már tényleg meg is valósult volna, de a háború miatt lekerült a napirendről. Hogy a háborús közigazgatás hányféle és milyen igények kielégítésére volt hivatva és kötelezve, legjobban tudják a hatóságok és kartársaim, legkevésbé tudja ezt a nép. Ezt a megjegyzésemet azonban csak a köz- igazgatás formai ellátásával járó teendőkre vonatkoztatpm. Amikor a háború véget ért, a háború alatt lelkében és szivében, gondolkodásában és érzelmeiben, világnézetében és vi láglátásában teljesen megváltozott, eldurvult és elvadult harcos hazatért a családi tűzhelyéhez, ahol nagyon sok harcos nem talált sem melegséget, sem tisztaságot, sem hűséget. A vérmezőről hazatért és legszentebb érzelmeiben és hitében csalódott harcos bosszú álláB után lihegett, bűnbak kellett neki és első felhevűlésáben a bűnbak ki lehetett volna más, mint a jegyző; nagyon sok esetben különbséget sem téve bűnös és ártatlan jegyző között. A háborúból visszatért harcosok még a lakásom kapuját sem kopogtatták meg, én pedig nyugodt lelkiismerettel, felemelt fővel és meleg szívvel üdvözölhettem a visszatérteket. Pedig talán Tolna megye egy községében sem volt aránylag annyi felmentés és szabadságolás iránti kérvény, mint Bátaszék községben. Én minden esetet jóindulattal kezeltem. Nagy és sok volt azoknak a száma, akiknek érdekében eljártam csak azért, mert a felmentési kérelmet figyelmet érdemlőnek és teljesi- tendőnek találtam és tettem ezt anélkül, hogy az érdekelt folyamodónak erről tudomása lett volna, hogy én neki eljárásommal eldiosekedve, vagy tőle csak egy elismerő vagy köszönet szót vártam volna. A háború alatt én is gazdag ember lehettem volna; szerezhettem volna magamnak házat és még melléje egy' 100—200 holdas pusztát is, ha a helyzetet ki akartam volna használni. Mert olyan folyamodó is volt, aki felajánlotta nekem házát és a földjét, csak az urát mentessem fel. Nincs senki, akitől kértem vagy elfogadtam volna egy jogtalan fillért is. A forradalom hullámverése községünkben említésre méltó kilengést nem okozott, nem is igen okozhatott volna, mert már 1918. évi december 8-án megtörtént a szerb megszállás, amelynek következtében megszűnt a magyar hatóságokkal minden hivata los érintkezés és Bátaszék község a pécsváradi járási szerb főszolgabiró hatósága alá helyeztetvén, községünk ki volt téve a balkáni közigazgatás rendszerének. A szerb megszállás első napjaiban kötelességemnek tartottam vármegyei hatóságomtól utasítást kérni arra nézve, hogy milyen magatartást és viselkedést tanúsítson a jegyző a szerb megszállás alatt. Förster Zoltán akkori alispán, dr. Eri Márton akkori vármegyei főjegyző és Bajó Pál főszolgabíró urak hosszabb és beható tanácskozás után elbocsátottak azzal a tanáccsal, hogy „Tegyen a legjobb belátása szerint“. Utam eredményét közöltem kartársaimmal, akikkel megállapod unk abban, hogy amíg a szerbek tőlünk hüségeaküt nem kívánnak, vezetjük községünk ügyeit tovább mint eddig, mert a község eminens érdekének tartjuk, hogy a község az általa megválasztott tisztviselői vezetése alatt maradjon továbbra is. Ezt az elhatározásunkat a képviselőtestület is egyhangúlag helyeselte. Ezután megkezdődött a balkáni szerb közigazgatás. Az első szerb főszolgabíró volt: Krisztics Vázó, volt zágrábi p. ü. fogalmazó, egy magyar szerb, fanatikus magyargyülölő,Nagyszer biáról álmodozó. Felhívott bennünket jegyzőket a szerb imperium elismerésére és a szerb hÜBégeskü letételére. Mi ezt megtagadtuk. A szerb megszállás egész tartama alatt a legszorosabb összetartás, egyetértés és egyöntetűség állott fönn Báta, Alsónyék és Bátaszék mint szerb megszállás alatt volt tolnamegyei közsá-
