Tolnamegyei Ujság, 1924 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1924-05-17 / 20. szám
Ara 1500 korona. VI. évfolyam. Szekszárd, 1924 május 17 20. szám. Snrkesztfaég és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 1500 korona. Előfizetési dij egy évnegyedre 10000 korona. Elftflz.tést csak Julius 1-ig fogadunk cl. Utólagos fizetés esetére a kiadó- Mvatal fen tartja, magénak a Jogot, bogy a fizetés napján érvényes előfizetési árakat számíthassa fel. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illetéS közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai takarékkoronákban: A legkisebb hirdetés dija 10000. A hirdetés egy S0 milliméter széles hasábon milliméter soronként 1203. Kösgytt- lésl részvénytársasági stb. hirdetések 1800. — Állást keresőknek 50 százalék engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklámhír, eljegyzési hír, családi hír, valamint a nyllttér soronként 1000 koronába keiül. Sztrájk. 1 Megmozdultak a földalattiak is és a gőtét tárnák fiai a nyomdászok vágta meggyén törtetnek tova. Az ország egyetemes érdekének roppant kárára beszüntette a munkát minden szén* bánya. 50-000 ember áll tétlenül s folytat passzív harcot helyzete javításáért. E harc céljához nincs semmi közünk. Igen jól tudjuk, hogy a nagy munkástömegek a sokszor önző tőke ellen jogos önvédelmül semmi mást nem alkalmazhatnak, mint a sztrájkot. A társadalom éretlen tagozódása folytán legalsó kasztnak nevezett, hatalmas, szervezett, dolgozó ezerek, kell, bogy igazságos követelésüknek súlyt adjanak. Külömben az ember ősi természetében levő önzés agyonsanyargatná s az ókor rabszolga sor sára juttatná őket. így is sok fonák állapot található egyes üzemágakban. Kell, hogy megérttessék a nehezen értőkkel valami módon, hogy ők is érző, gondolkodó emberek, Isten te remtményei, akiknek levegőhöz, kenyérhez, életörömhöz, emberteBtvéri joguk van. Vágyak, ideálok lángja hevíti őket, élni akarnak, mert élők. Ha tehát a munka nemesit és a munka az ólet legszebb koronája, nemcsak fejet és zászlót hajtunk elismeréssel minden komolyan dolgozóval szem ben, de helyesnek Ítélünk minden igazságos sztrájkot, ha a jogos és igazságos bérharcnak más kivezető Útja nincs. Áruig tehát a bérharc vágányáról le nem tér a sztrájkoló tömeg — eljárása indokolt és helyes. Éppen ezért szólunk hozzá e mai bányászsztrájk lényegéhez. Kétségbe vonjuk ugyanis e sztrájk bérharc jellegét. Nagyon jól emlékezünk arra, hogy a kommunizmus főfészke és legerősebb támasza, sőt forrása a szervezettek közt is legszervezettebb bányász sereg volt. A bányászság, mint mesterség, nem kíván szakavatottsá- got. Természetes, hogy e sereghez seprődik legkönnyebben a sok naplopó, vagy lapul meg a megfizetett felbujtó. A kommün lidércfenye már mindenütt elült, mikor a tárnák zeg- zugában még mindég meglobbant és gyanakszunk, hogy vágyként, elfojtva, titkon, mint a láp tüze, ma is ég s csak egy intésre vár. A sztrájk mögött valami efélét vélünk felismerni. Valamit a politikai hatalomra való törekvésből, valamit abból a rejtett célból, hogy ők dirigáljanak, ők legyenek az ország és a helyzet urai. Valamit abból a piszkos, intemacio- nális kézből, amely gyógyuló hazánk betegágya körül el-elszórja a döj;-' halál bacillusát. Valamit abból a külföldi sóvárgásból, amely a leggyalázatosabb eszközöket is megragadja a mi elvesztésünkre. Legjobban szeretnénk ez Ítéletünkben tévedni. Sajnos, az ellenkezőjét hisszük. Megvan rá az okunk. Csák röviden kívánunk rámutatni ez okra. Először és legfőképpen : ma, amikor I ez országra közuyomor szakadt, éppen a bányászok érezték azt a legkevésbé. Helyzetük — igaz, hogy u egérdemelték — tűrhetően jó. Nehány órai műszakért olyan bért kap tak, ami irigylésre indíthatna nem egy, példabeszéddé vált, köztisztviselőt. A bányászoknak volt és van pénze. Életük Isten kezében van szüntelen, de ez életveszélyben meg is nyerik jutalmukat. Eddig eszükbe sem jutott elégedetlenkedni. Tehát ki az, aki elhiszi, hogy a sztrájk bérharc ? Másodszor, igen sok bányász át van hatva attól a tudattól, bogy a szüne telő munka a nemzet egyetemes érdekének olyan helyrehozhatatlan romlását vonja msga után, amit lelki- ismeretes magyar ember nem kíván. A haza elvesztése nem kiváltságosok vesztesége, hanem közmindnyájunké. Szabadulásunk a hulló veríték, börtönünk a muukátlanság. Túlzott kö vetélés tehát csak ürügy, amelybe mérget pakolunk, Harmadszor, legyen már egyszer elég ebből a felfelé való terrorból 1 Ha mi itt örökösen csak egymás baját, szivét, kenyerét tépjük és ma rakodunk egy halottnak — Nagy- magyarországnak — megmaradt koszorúján, ha mi még mindig virtusnak találjuk a különféle selyempapirba csomagolt hazafiatlanságot, ha még mindég nem ette át teljesen a magyar közfelfogást az: üdv a hazáért élni, ha még mindég csak egy falas kenyér, egy inggomb a haza: .... akkor, | munkás testvéreim, bányászok ! csak annyi szenet, amennyi egy halál- haranghoz szükséges — míg meg- öatik, csak annyicska tárnát, ameny- nyibe egy térképet — Magyarország térképét — beletemethetünk, s azután tagadjuk meg, hogy kik vagyunk 1 De úgy e, ez nem fog megtörténni l ? A sötét tárnában suhogni fog a bányászbecsület őrangyala 1 Felbujtók, hitetők, hazafi&tlanok fizetett kisértetei nyögve, elülve futnak el az aknamélyből I Ugy-e, meglendül a csákányos karban a lámpa s a feltámadó napfény felé üdvöt int a tárnából hazatérő feketesereg: — „Jó szerencsét /“ — a hazának l Szeretnénk ezt hinni 1 Jánosi György. Halőzás a Sión. Évtizedes vágya a siómenti községeknek, hogy az a vizi ütjük, a mely községük lábánál terül el, hajózható legyen és községeiket a Balatonnal, a Dunával, a megye központjával Szekezárddal és a nagyobb községekkel hajójárat kösse ösBze. Ezt a gondolatot, ezt a vágyat Lengváry Ferenc nyug. hajóskapitány valóra akarja váltani, a Sión személy- és teheráru forgalmat akar létesíteni. Természetesen ennek az egészséges és üdvös eszmének kiviteléhez is, mint mindenhez, pénz kell, i tehát egyes emberek azt megvalósi- I t»ni nem tudják, sok embernek, sok A lom lesyzöjánek naplója. (Kivonat Purt Adolf bátaszéki főjegyzőnek 40 .éves jubileumi ünnepélyén felolvasott önéletrajzából.) Mint alsónánai segédtanító az 1883. évi január hó 16. és 17 én, tehát négy nappal a minősítési törvény életbelépte előtt megszereztem Szek- szárdon — egyhangúlag hozott határozattal — a jegyzői oklevelet. Augusztusig ott gyakornokoskodtam, mikor meghívtak Decsre segédjegyzőnek. Rövid ideig voltam ott, mert a következő ev márciusában visszavittek Alsónán«ra helyettes jegyző nek és május 3 án — 23 éven aluli koromban — megválasztottak végleges jegyzőnek. Alsónánán, jegyzői pályám első állomásán pont 10 évet töhöttem, mely idő a att leraktam a mostani községházának alapját és elvetettem több olyan tervnek és eszmének a magvál, amely 25—30 év múlva nyert megva'ósulást. Reformokra, a község fejlődése által mégkivárt in tézmények létesítésére nem igen kínálkozott sem alkalom, sem 1 hető ség. Az Alsónánán töltött 10 évet leginkább az iroda rendbenta^tására és önképzésre fordítottam, mert érez tem és tapasztaltam, hogy az akkori jegyzői vizsgán követelt ismeret és tudás oly csekély utravaló, hogy néhány év maivá be kell állania annak a tanácstalanságnak, amely a rohamosan haladó és fejlődő élet mellett szaporodó magasabb közigazgatási igényeknek a kellő tudás hianya miatt nem tad megfelelni. Beszereztem a községi könyvtár részére Bzak- könyveket, hogy ha valaki útbaigazításért fordul hozzám, azt a leghitelesebb forrásból megadhassam neki. Nagy gondot fordítottam arra, hogy mindenki csak a saját birtoka után fizessen adót és e tekintetben annyira mentem, hogy mikor Alsónánáról eljöttem, minden birtokváltozas.keresztül volt vezetve. Egy évben például megtettem azt, hogy teljesen lezárt főkönyvek alapján, Szilveszter napján a kepviselőiestület elé terjesztettem az akkor lejárt évről összeállított és elkészített községi számadást. Tíz évi jegyzői szolgálat után Bá- tára kerültem vezetőjegyzőnek, de nem a hátai képviselők többsége akaratából, hanem az akkori háta- széki körorvos: dr. Boszkovitz Mór, szintén hátai képviselőtestületi tag és Győry Vilmos, mint a bátaszéki Teréziánumi uradalom hátai képviselőjének, tehat tu ajdonkepen idegen embereknek két szavazatával. A jegyzőválasztás meg lett felebbezve a be ügyminiszterig, nekem varmegyei alispani rendeletre az állást azonnal el kellett foglalnom. Bátán — jegyzői állásom elfoglalásakor — a legrendetlenebb, ieg- szükösebb, legromlottabb, valóságos sodomai állapotot találtam erkölcsi, anyagi, gazdasági, társadalmi ós köz- igazgatási téren és tekintetben egyaránt. Az éles pártóskodas és testvérharc a legnagyobb erővel lángolt és emésztett földi és lelki javakat. A község lakossága két pártra: af„sze- gény“ és a „gazdag“ pártra szakadt, s hol az egyik, hol a másik párt ragadta magához a nagy értékű köz binokossagi és községi vagyonnak és ügyeknek vezetését és kezelését. E ődöm 6—8 évig fel volt függesztve, 14—16 évről nem volt számadás, a leszámolók serege évekig dologozott a számadások összeállításán, az időközben kirendelt helyettes jegyzők hol az egyik, hol a másik párthoz állottak es azt támogatták. Az ingatlanok haszonberbeadásánál felvett árverési jegyzőkönyvek meghamisítása rendes szokás és gyakorlat volt. Az edopott és elsikkasztott közpénzeken a legraffioáltabban kigondolt orgiák rendeztettek, az üzemterves jajtanyai közbirtokossági erdőnek 2—3 évre kijelölt vágása egyszerre lett letarolva, és a befolyt pénz perköltségekre, párt és magancé okra lett kiadva, abból az érdekeitek, az erdőnek társtulajdonosai nem kaptak egy fi' ért sem. A község pedig ilyen ga>dá kodás mellett mindjobban és mélyebben adósságokba meiti't es sü yedt Tehát olyan községbe kerü tem, ahol bőven kínálkozott alkalom rendezésre, szabályozásra, javításra, al kotásra, szervezésre. Dolgoztam éjjelnappal, minden egyéni érdek nélkül, igazságossággal é| a kitűzött cél érdekeben úgy, amint azt az adött viszonyokhoz képest gyakorlati szempontból legalkalmasabb és legcélszerűbbnek találtam. Bár minden jó és üdvös javaslatnak, tervnek megvolt a maga erős ellenzéke, a közgyűlés eredménye rendesen az volt, hogy az előadói javaslat el lett fogadva és határozattá emelve. Sokat kellett küzdenem, beszélnem, érvelnem és tényleg tettekkel bebizonyítani, hogy a javaslataim nem az én érdekeidet, hanem az ö javukat és érdeküket szolgálják. Bizalmukat úgy próbáltam megnyerni, hogy olyan ügyek rendezésére fordítottam a figyelmemet, amiből nekik kézzelfogható anyagi hasznuk származhatott és ez az érdek volt az állattenyésztés'emelése és nemesítése. Az erre vonatkozó határozatot keresztül kellett erőszako nőm. Az apaállatok beszerzése után sor került az állatok részére megfelelő modern istálló épiiésére, egy állat- mérleg beszerzésére, hogy az állat- eLdasnál a furfangos vevő által az eladók ne legyenek becsapva. Ezután a faluf'jlesztes gondolatát átvittem más térre. Tervszerű sorrendben létesült két állami óvoda, állami óvónők vezetése alatt felépült, a furkói községi iskola, megalakítottam az önkéntes tüzoltótestületet, ellátva nyári és téli ruhával, felszerelve elsőrendű,
