Tolnamegyei Ujság, 1923 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1923-03-31 / 13. szám
5 923 április 1. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG A íörvéri^hatósági bizottság végül csatlakozván Caanád vármegye törvényhatósági bizottságának 1922. éti december 21-én tartott közgyűlésében 1330,. kgy. 1922. száma határozatá val indokolt állásfoglalásához, a maga részéről is kéri a nemzetgyűlést és a m. kir. kormányt az 1922. évi XXII • te. 13 § ának oly módon való megváltoztatására, hogy a földadót csakis addig a mértékig lehessen a wirilis jog alapjául beszámítani, amely összegig az adóalany a törvényhatósági, illetve községi pótadó fizetésére jogositva van. Ez a módosítás ki fogja küszöbölni a súlyos aránytalanságokat s lehetővé teszi, hogy a magyar társadalom minden értékes tényezője, úgymint addig, ezután is szóhoz juthasson a törvényhatóságok és községek közéletében. ÍÉ határozatát a törvényhatósági bizottság mély tiszteletének és ra gaszkodásának nyilvánításával, jóakarata megfontolás és megszivlelés vé gett a nemzetgyűléshez, a m. kir. miniszterelnök és a m. kir. belügyim- i niszter urakhoz felterjeszteni rendeli. Tolnnvnrmegye tavaszi közgyűlése. E hó 27 én tartotta a törvényhatósági bizottság tavaszi rendes közgyü lését, amely aránylag csekély érdeklődés mellett folyt le és a közel 800 pontból álló ügysorozatot alig száz bizottsági tag részvételével tárgyalták le. A közgyűlés pontban 10 órakor kezdődött Forster Zoltán főispánnak a következő megnyitó beszédével: A főispán beszéde. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! . Örök törvénye a természetnek, hogy a bűn büntetés nélkül nem marad. Egy magasabb erő, egy hatalmas isteni gondviselés őrködik a felett, hogy a bűnös büntetését elvegye. Nemcsak egyedeket illetőleg áll fenn ez az örök ^törvény, hanem embertümegek, népek és nemzetek egyaránt alá vannak vetve egy örök igazságszolgáltatásnak, amely kérlelhetetlenül törli el őket a föld színéről, valahányszor rendeltetésükről megfeledkezve, magasabb erkölcsi alapjaikat megtagadják. Nagy Sán dór birodalma, Róma uralma, Isten- ostorának népe eltűnt, mert az elkövetett bűn kérlelhetetlen megboszu- lása, a bünbődés elérte őket. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! Ha végigtekintünk hazánk történetén, önkéntelenül, hogy ugy- mondjam kiáltóan látjuk, hogy valahányszor nemzetünk letért a hazafiasság útjáról, elérte Isten büntető keze. Háromszor tűnt el a nemzet leikéből a nemzeti öntudat, háromszor oltotta ki a hazafiasság világitó szent fáklyáját, háromszor feledkezett meg ősi magyar erényeiről, háromszor szakította el a dicső múlt éltetadó és tápláló gyökereit s a nagy bűnért lesújtott reá a gondviselés kemény keze. A bűnt követte a btinhődés. Az első megfeledkezés és a velejáró bünhödés az 1241—42. esztendőkben a tatárjárás alkalmával érte árva nemzetünket. Előre hirül hozták a tatárok köze ledtét, rettenetes pusztításuk hire mint láng futott előttük. IV Béla király ősi szokás szerint körülhor- doztatta a véres kardot a hazában és ennek a kornak a magyarjai is meg tagadták a hadiszolgáltatást. „Nem megyünk el katonának!“ volt a 'jelszó. „Menjen a király maga a tatárok ellen, menjen kedves kunjaival.“ Megtagadta a magyar ősi erényét, megtagadta a hazával szemben szent kötelességét, kioltotta leikéből a hazaszeretetei és lesújtott az Isten keze. Tudjuk mi történt! Virágzó városok helyén üszkös romok meredtek az égnek, puszta falak beszéltek szerte, holtan heverő lakóikról. Elpusztult minden, a haza szent eszményének megtagadásáért elérte a nemzetet a nagy büntetés. A világ már eltemette a sírba tett nemzetet, de feltámadt, feltámasztotta az ősi hazaszeretetéhez való visszatérés. A második nagy bűnbeesése a nemzetnek 1526 ban volt. Akkor is mindenki előre tudott a veszélyről. Ebből a vármegyéből, Tolnáról futott szét II. Lajos király üzenete segélyért szerte az országba. De a rút pártoskodás széjjel tépte a nemzet egységét, Zápolya a Tiszánál meg- állott, a királyt cserben hagyta. Midőn a vésznek oly terhes felhői to lultak a magyar égen, mindenki többre becsülte a hazánál a maga ér dekét. A rút pártoBkodásnak, hitvány önzésnek az ország esett áldozatul. Nemzeti nagylétünk bus temetője Mohács, lett a büntetés helye. A nemzet sírját nem a túlerő, hanem az átkos magyar pártoskodás ásta meg. A rút önzés tette Mohácsot a nemzet nagy temétőjévé. Majdnem 200 évig nyögte bűnéért a magyar a török igát. Akkor is eltemettek, halottnak hitt az egész világ,, de az ősi erényekhez való visszatérés újra feltámasztotta a nemzetet. A magyar_ nemzetnek harmadik, engedje az Isten irgalma, utolsó nagy bűnbeesése az 1918—19. évben volt. A magyar vitézség egy világ ellen küzdött, örökre beírta hőstetteivel a világtörténelembe a nevét Ellen ségeinek a száma csak növelte hős bátorságát, állt szilárdan, megtörhetle- nül mint ércfal, míg a karokba erőt öntött a lángoló hazaszeretet, mig a magyar lélek az ősök szent hagyományaiból táplálkozott. De mikor átkos kezek a hazafiatlanság, sőt a hazaárulás konkolyát eleinte lopva, ’később nyíltan szórták a Jelkekbe, a hazának a megtagadása kétségbeejtően boszuita meg magát. Érezzük mindannyian. A koldusnál szegényébbek lettünk, mások dús asztalához morAludhatsz ! idegen hon hantjai alatt ifjú vitéz, az alkonyi szél, az esti sirám, mely fölötted nyög, nem feleséged sóhajtása lesz. Verheti a zápor jeltelen sírodat, nem lesznek nődnek könnyei azok a nagy, nehéz cseppek. Nyugodhatsz, jó magyar katona! Fölvette neved és családod gondjait hazád. — Nem volt hiába titáni harcod és ne szórjon vádat szellemed a nemzetre, amelynek hivó szavára, a halál keblére borultál fiatal sziveddel. Pihenhetsz éjjente özvegyi nyoszo- lyádon te is, szegény asszony. Nem átkozod tovább a végzetet és a földi hatalmát, mely örökre elszólitá mellőled az élettel megküzdő segítő társadat. Férjed a földért halt meg: azért hát te most földet kaptál. Részijén kárpótolva vagy. III. A községház folyosója végéhez támaszkodó nincstelent szólítják most a sorshatározó urna elé. Ez az ember is a te fiad, szomorú Hungária ?! Igen! Ismered is őt. Rajtad kívül a Visztula, a gorliczei havasok, az erdélyi Kárpátok, az albán föld, Limanova, az olasz Asiago és még sok egyéb hely. Mindenhol és mindenki ismeri, csak maga nem ismer magára. Engem hivnak ? — kérdi kételkedve az ajtónál a kisbirót. t— Úgy van, eredj* csak. S ott áll-meg, közel a hivatalnokok ?lőtt. Egy 28-as gránát valami olyat súgott a fülébe, amitől nehezen hall. Csapzott bajusza alatt meg-megrándul a szája vége, a feje a mellébe görbül és barázdás homlokán a hajdani ke resztény gályarabok szenvedése ül. Fogalma sincs a nyugtot adó otthonról. A más viskójában ténfergő falusi lakóember. Ruházata ? Nem mondok róla többet. A'ligha van szerencsétlenebb gyermeked, „gyászoló Hungária.“ — Házhelyet adnak itt, kérem? Ránéz a birtokadminisztrátor: — Úgy van, házhelyet és földet kap! — Adnak ? Hát akkor köszönöm, köszönöm. És köszöni ott mindenkinek, akinek kezében penna van, vagy rajta az övénél jobb kabát. A magyar királyi kormány adja ezt barátom, — mondja ezt a jó és rokonszenves arcú főjegyző. — Hmm! gondoltam én, mondtam is a képviselőválasztáskor, hogy ez valami okos kormány lesz. Hej, hej — és nagyot botlik hazafelé sietté- ben, miközben gépiesen mormolja ez a korlátolt felfogású szegény lakó: — Köszönöm neked,' magyar kormány, hogy ilyen emberre is gondoltál. Élj soká és boldogul. Ha énraj tam segítettél. ÍV. A nap lehunyta aranyszemeit. Felhő - fátyolt húzott éjji nyoszolyája elé. Az alkony pedig sötétbarna palásttal takargatja a templomot, a községházát s a házakat. Sokáig pislognak ma este a mécsek a viskók asztalán. Nagy esemény! A világháború kitörése semmi ehhez. A frontra indulás, a forradalom meg már szóba sem jön sehol. Földet kapunk! Huh! de jó lesz, óbégatnak benn a borzas, nagyfejü kamasz lurkók is a kemence mellett, vetünk bele tökmagot is! Aludjatok, szegény jó emberek. Eleget virrasztottatok a nemzet, a haza fölött, jeges telekben, meggém- beredett kezetekben a töltött fegyverekkel, rettentő napokban és halálfagyos éjszakákban. Most meg viszont a nemzet, a haza, a magyar kormány virraszt éber figyelemmel, messze látó lelki szemekkel fölöttetek, ti engedelmesen halálbarohanó és élő munkás, szegény földmivesek. Lesz a ti koplaló szátokban étel, ruha és kenyér is a földből. Holnap még szebb napra ébredtek fel. Tavaszodik! Szárnyait csattogtatva száll, jön a kikelet. Ugy e, hogy van Isten — és van igazság ? Pihenj te is, derék kastélyos ur. Nagyobb vagy, sokkal nagyobb atyáidnál. Szelíd orcád hát csak mosolyogjon még tovább, álmodban is. A te mai tetted őrködni fog fölötted, ma és minden időkben. S nyugodjatok kissé puhább ágyatokon hiv*tisztviselők. A kötelességtudás jó vánkos, de ami boldog álmot ad, az a nyugodt lelkiismeret. S mig ez őrködik fölöttetek, jöhet bármely helyzet s idő: ti nyugodjatok ! Fodor János. zsáért kénytelen koldulni járni A az egykor büszke és önérzetes magyar. Széjjel tépték nemzetünk testét. Tagjai jajszóval véreznek, bilincsek zörögnek a hűnek maradt magyar kezeken, amelyek átkozva emelkednek felénk, bosszút esdve az égtől. Most is halottnak hisz az egész világ, ma is felsír a lélekharang a sötét magyar éjszakába ! De lesz-e ebből a nagy pusztulásból feltámadás ? Lesz — de csak akkor, ha az ősi erényekhez visszatérünk, ha úrrá lesz a lelkek felett újra a szent haza- szeretet. Ha megszűnik a pártoskodás, ha a rut önzés kipusztul a telkekből, ha mindenki újra alá tudja rendelni saját érdekeit a haza magasabb, szentebb érdekeinek, akkor lesz feltámadás, de másként soha I Tek. Törvényhatósági Bizottság! Abban a hitben, hogy szavaim megértésre találnak és végre egyszer már belátja mindenki, hogy az önzés, a személyeskedés, a pártoskodás a meg - levő kis erőnket is széttépi és visszatér mindenki a régi, eddig is éltet adó, hazafias, minden áidozara kész nemzeti munka útjára és acélos akarattal, egybeforrt szív vei és lélekkel küzd egy utón a jobb jövőért, — üdvözlöm a megjelent bizottsági tág urakat! Mielőtt a tárgysorozatra áttérnénk, bejelentem, hogy törvényes jogkörömben, a kiváló szorgalom és hivatali működés, a rátermettség elismeréséül és jutalmául Szongott Edvin, Szabó Elemér, Müller Imre és Kaszás György szolgabirákat tb. főszolgabirákká, dr. Schell Kálmán völgységi járási orvost vára. tb. főorvossá kineveztem. Ezen örvendeses bejelentések mellett azonban, mély fájdalmamra, szomorú eseményről is kell emlékeznem. A közelmúltban közéletünkből két * kiváló férfiút ragadott el a halál. Elköltözött sorainkból Sass László vármegyei bizottsági tag, borjádi földbirtokos. Szeretettel rajongott vár- megyéjéért, szerette, sokat tett népéért. Nagy tudásával érdemes munkásságot fejtett ki a vármegye gazdasági életének fejlesztése körül, hossza időn át működött vármegyei gazdasági szakelőadói minőségben, majd mint a vármegyei gazdasági egyesület érdemekben gazdag, fáradhatatlan al- elnöke; — ezek mellett meleg érdek - * lődéssel és mindenkor készséggel vett részt minden olyan közéleti szerepkörben, melyekben tapasztalatait és tudását a köz javára eredményesen érvényesíthette. Egy emberöltőn át végzett példás tevékenységével mindenütt elismerést, bözbecsülést és embertársainak szere • tétét váltotta ki. Elvesztettük Sigora Lajos vm. kir. állategészségügyi főfelügyelőnket, ki szakmájában első képzettségű ember, az állategészségügy szolgálata terén a legbuzgóbb, a legszakképzettebbek egyike volt az országban. Elvesztüket mélyen fájlaljuk és emléküket kegyelettel fogjuk őrizni. A közgyűlést megnyitom. A tárgysorozat. A főispán éljenzéssel fogadott és a helyeslés zajától többször félbeszakított beszéde után áttért a törvényhatósági bizottság a tárgysorozat megvitatására és a pénzügyi szakosztály javaslata alapján az 1923. évre l°/o os póta4ót szavazott meg a vármegyei nyugdíjalap javára. Az alispán . időszaki jelentésének során elhatá- j rozta a közgyűlés, hogy az abban I foglalt javaslatokhoz képest feliratok* I kai fordul a kormányhoz. A közMAUTNER GYULA fosmflferme SZEKSZARD, Szekszórd-szállő mellett. Telefon: 107
