Tolnamegyei Ujság, 1923 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1923-03-17 / 11. szám
V. évfolyam. Szekszárdi 1923 március 17. 11. szám. fjerkesitőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszím 85 és 102. Egyes szám ára: 20 korona. Előfizetési díj egy évnegyedre 200 korona. Szerkeszt«: SCHNEIDER JÄNOS. A lap megjelenik mindéi! szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések érái: A legkisebb hirdetés dt{e SO korost. A hirdetés egy 60 mlllméter széles hasábon mltlméter soronként lo korom. Vállalati, köz* gytlésl stb. hirdetések 20 korona. Állást keresőknek SO százalék engedmény. A hirroratban elhelyezett reklámhtr, eljegyzési hír, családi hír, valamint a uytlttár soronként 100 koronába kér fii. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, i ____________________________Amen. Má rcius 15-án. Irta: Dr. Magyarás* Ferenc. Vájjon mit is csinált a márciusi ifjúság azon a bár ködös, e.sős, de mégis oly nevezetes március 15-én? Politikát csinált-e, forradalmat-e vagy alkotmányos szabadságot? Politikát aligha. Azt a szalmát az országgyűlésen csépelték. Azon a gyűlésen, ahol fielsőbüki Nagy Pált rajongónak, őrjöngőnek nevezhette báró Vay József; ahol Széchenyinek, Wesselényinek minden reform- törekvése pusztában kiáltó szó gyanánt hangzott el és hajótörést szén vedelt a gravaminális szóáradatban ; ahonnan Kossuthot, Táncsicsot, Lo- vassyt börtönbe hurcolták: ott csinálták a politikát. A márciusi viv Hiányok a tetteknek és nem a szavaknak mezején sarjadzottak és rég kalászba szöktek, mikor a szavak politikája még féltve takargatta a maga pár csenevész és kelletlen vívmányát a februári forradalom és az uj tavasz csípős, de egészséges szele elől. Forradalmat csinált-e a március idusa ? Forradalom-e az, ami évtizedek óta ott lappang a lelkek mélyén, előbb, mint délibábos vágya néhány álmodozónak, utóbb mind szélesebb mederben árasztva . e! a lelkeket ? Forradalom-e, ha az élet szerves fejlődése egyezer merészebben kanya- ritja ivét fölfelé ? Forradalom-e, ha a régi, lágy olasz muzsikának megszokott dallamába szokatlan erővel szól bele egy wágneri akkord, melynek hallatára a zenekar mélyén évek ója félig szundikálva fujdogáló oboista ijedten kapkod a füléhez? Forradalom e, ha két héttel hamarabV virágzik ki a mandulafa, mely bizton kivirágzott volna későbben? Az események gyorsított tempója még nem forradalom. Ha az a mozgalom nem belülről támad, ha nincsen gyökere a nép lelkében, ha maga ez a nép nem érett meg azokra a vívmányokra, amelyekkel ez a forradalom kecsegteti: akkor ez hozhat ugyan meglepetést, bajt, vérontást és pusztulást, de- kérész-éltü vívmányai nem élik túl a forradalmat, mely Saturnusként fölfalja saját gyermekeit. Gondoljunk csak a Ká rolyi-forradalomra, meg a kommunizmusra. Nemcsak szolgaságot, de szabadságot sem lebet erőszakolni senkire sem és az erőszakolt szabadság csak formai változata a szolgaságnak. Március l5ike nem ilyen forradalom volt; vivmányainakmaradandó Í olta bizonyítja ezt. Ha Kossuth ipglelke nem sietteti a vivmányo- at, Széchenyi István céltudatos mun- ája hovatovább szintén megórlelte oína. Kossuth dinamittal robbantotta I szét a maradiság romfalát, melyet Széchenyi csákánnyal bontogatott: de a falnak le kellett dőlnie ............ Vá jjon alkotmányos szabadságot csinált-e a márciusi nagy nap ? Fájó kérdés! A feleletet egy ébredő nemzetnek élet-halálbarca, gyászos, bár nem d;esteien elbukása, kétségbeesett vergődése és mind amellett egy eljövendő szebb korba vetett törhetetlen bizodalma adja meg. Ne Isaszegnél és Vácznál, ne Schvrehátnál és Ozoránál, ne Világosnál és Aradon keressük e kérdés feleletét, hanem a nemzet nagyjainak Istenbe és a saját erejükbe vetett hitében, az öntudatos munkás ságban, mellyel a nemzetet uj életre támasztani igyekeztek, a nemzet és a király kibékülésében, mely egy uj korszaknak kapuit kitárta. Ez is a március idusának volt a gyümölcse, s bár a fát vérrel kellett is áztatni: a gyümölcs a legnemesebb volt. Talán éppen azért .... Vájjon irigyelnünk kell-e az 1848. évet ezért a márciusi napért ? Hogy illik bele ez a nap a mai kor eszmekörébe, lelki világába ? Politika, az nem kell minekünk sem, úgyis kelleténél több van belőle. Po!itiku8anik — néhány teljes I erejével dolgozó képviselőn kivül — I csak beszelnek, beszélnek, de egyetlen szál gyújtónak, egyetlen pleh- gocnbnak az árát nem tudják olcsóbbá tenni. . Egymással veszekszenek a a borzasztó örvény szélén; még egy lépés ... A jó Isten mentse meg az országot a politikától! Forradalomra szintén nincsen szükségünk. Elég volt a rázkódtatások- ból, az erőszakos világrengésekből, a pusztulásból. A lelkek belső, de tudatos és bölcs féken tartott elégedetlensége | jelennel és vágya egy jobb jövő után még nem jelenti azt a forradalmat, mely veszedelme volna a nemzetnek; ellenkezőleg, ez kovásza, erjesztő ereje lehet magának a jobb jövendőnek, ez az a tűz, mely Schiller szerint jótevő hatalom, a bölcs vezérlet pórázán. Hanem a munka márciusa, a munka alkotmánya, a munka szabadsága, a tisztességes, becsületes uerejtékes munka tavasza: ez kell a magyar nemzetnek,ez a nyitja boldogulásunknak, ez a mentsvára népünknek, ez a mi fajföntartó erőnk, ez az uj kikelet, melynek nyomán élet fakad és virág bimbózik a viharverte ezeréves magyar fának ágain. A szabadság ünnepe. Borús, felhős az ég és minduntalan megindul a szitáló eső, mint azon a nevezetes márciusi delelőttöD, apaikor hosszú osztrák zsarnokság után lehullott a bilincs a magyar nemzet kezéről. Mindenki a templomok felé siet, hogy I saját szentegy • házában-fohászkodjék Istenhez a szabadság hajnalhasadásának hetven- ötödik évfordulóján. Az istentiszteletek után az ünneplő sokaság, a hatóságok, a testületek, a küldöttségek éa az iskolák diákjai a szekszárdi városháza udvarára siettek, hogy jelen legyenek és hazafias erőt merítsenek a Magyar Nemzeti Szövetség Szekszárdi Körének ünnepén. Szép és magasztos volt ez az ün nép, amelyen mindenkinek | lelke egybeforrott abban a széni érzésben, amely elengedhetetlen előfe!tétele az önálló, integer Magyarország megteremtésének. A helybeli tüzoltózene kar intonálása meilett a közönség elénekelte a hymnust, majd Forster Zoltán főispán mondott mélyen szántó gondolatokban gazdag, hazafias megnyitó beszédet, amely után a Szekszárdi Dalárda előadta a „Tavasz elmúlt, lehullott már . . .“ kezdetű hazafias éneket. Gödé Lajos szekszárdi református lelkész, a kiváló szónok tartotta ezután gyönyörű ünnepi beszédét. A polgári leányiskola növendékei elénekelték a „Magyar Hiszekegy“ et, dr. Szarvas János kir. ügyész pedig a „Talpra Magyar“-t szavalta nagy hatással. A főgimnázium énekkara elénekelte a „N-un, nem, sohá“ t, majd Vendl István polgármester tartott hatásos záróbeszédet és felolvasta dr. OrfFy Imre nemzetgyűlési képviselőnek üdvözlősürgönyét, aki azért nem utazhatott le Szekszárdra, mert az Országos Petofi-ünnepen Budapesten kellett maradnia. Az ünnepély azután a Szózat elénekléaével ért véget. A szekszárdi áll. főgimnázium Eötvös Önképző-Körének március 15 iki ünnepélyét a főgimnáziumi énekkar a Himnusz éneklésével kezdte meg, | Szózat előadásával fejezte be. Az ünnepi beszédet Antal László VIII. o. tanuló, az önképzőkör elnöke mondotta. Petőfi, A magyarok Istene c költeményét Berze Nagy János VII. o, t. A magyar nemzethez ,címűt Fejős Károly VII. o. t., A nemzeti dalt Szilassy Kálmán VII. o. tanulók szavalták. Petőfi naplója hói az 1848 március 15 éré vonatkozó részt D^nóczi János VIII o. tanuló olvasta fel. A szekszárdi kereskedelmi iskola. A szekszárdi m. kir. állami felső kereskedelmi iskola impozáus ünnepély keretében áldozott a nagy idők emlékének. Az ifjúsági énekkar Hym- nusa után Sándor János igazgató tartott szép megnyitó beszédet, majd Bús Lajos szavalta Petőfi Nemzeti Dalát. Az’ ifjúsági énekkar előadta Petőfi Csatadalát, Székely Lajos pedig Gyökössy Endre „Lesz egy ország'* cimü költeményét szavalta. 1 Blázsik Károly Végvárinak, az er- I délyi irredenta költőnek Mene Tekel cimü versit adta elő, amely után Molnár József tanár pompás ünnepi ! beszéde következett. Csergő Gábor „Feltámadunk“ cimü költeményét Németh Zoltán szavalta. Az ifjúsági énekkar pedig a Magyar Hiszek- I egyet énekelte. Nübl József Kozma Andornak „Jaj a győztesnek 1“ cimü költeményét szavalta, mire az ünce- I pély a Szózat eléncklósével véget ért. A paksi iparostestület és a paksi iparos olvasókör I együttesen nagy látogatottságnak örvendő március 15 iki ünnepélyt rendeztek a kör helyiségeiben, este pedig társasvacsorát tartottak, ahol több hazafias szónoklat hangzott el. A szekszárdi főgimnázium oolt diákjai szűBetságánek megalakítása. A szekszárdi gimnázium fennállása óta 1S03. évben bocsátotta ki falai közül az éietbe az első rajt, a legelső ízben érettségizett diákcsapatot. A gimnáziumnak ezek a legöregebb volt diákjai az idén, junius 29-én jönnek össze huszesztendős találkozóra. Ez alkalommal az öreg diákok nemesen elgondolt, kegyeletes tervek megvalósítását tűzték maguk elé. Tervbe vették ugyanis, hogy a gimnázium összes volt diákjait diákszövetségbe tömörítik, amiként az már sok helyen megvalósult, hogy az intézet és a volt diákok között a boldog diákévek elmúltával szoros, szeretetteljes kapcsolat létesüljön. Közel négyszáz csupán azok száma, akik érettségi után hagyták el az intézetet s ez a szám még jelentősen növekszik, ha az intézetből előbb távozók is csatlakoznak hozzájuk. A mozgalom kezdeményezői nemrég a szekszárdi városházára értekezletre hívták össze vök tanáraikat és a gimnázium volt növendékeit, amelyen a volt tanárok közűi Szabó Ferenc, Schvirián József és Pataki Jákó, továbbá az intézet jelenlegi igazgatója, dr. Resch Aurél a a volt diákok nagy számmal jelentek meg. Az értekezletet az első évfolyam öreg diákjai közül Sebestyén Károly kistengelici plébános nyitotta meg hosszabb lelkes beszéddel, amelyben vázolta a megalakítandó diákszövetség. céljait s bejelentette, hogy ezen kivül tervezik az intézet első igazgatója, boldogult Wigand János arcképének az intézet számára leendő megfestését, jeltelen sírja fölé emlékmű állítását I az intézetnek a világ- háborúban hősi halált halt tanára, dr. Sebarbert Vilmos és volt növendékei emlékezetének az intézet falán márványtáblán való megörökítését. Az értekezlet a legnagyobb megértéssel fogadta a mozgalmat s elhatározta, bogy a diákszövetséget megalakítja, evégből a gimnázium
