Tolnamegyei Ujság, 1923 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1923-03-03 / 9. szám
1923 március 3. TQLNAMEGYE1 ÚJSÁG 3 Hl Leps/cjerktoppnl beszámolója a kórházi belesek szamára rendezett gyűjtésükről. Dr. Sztanó Sándor a helybeli kór. biz elme , kedély- és idegbeteg osztályának főorvosa azzal a kéréssel fordult hozzám, mint a Leánycserkész• csapat vezetőjéhez, hogy általunk december 9 én előadott Mikulás előadást ismételjük meg a kórházi viszonyokra átírva az ő betegeinek, kikre a zene, a ritmikus tornagyakorlatok, táncok, apró bohókás szavak mondhatian jó hatással lesznek, nem egynek kissé megnyugosznak kuszáit idegei, nem egy tud majd önmagán kiviül mással is foglalkozni, ném égy fog kacagni, pedig tán soha, vagy igen rég volt rá alkalma. Mi sem természetesebb, hogy kis csapatom készséggel látott munkához. De a Mikulás üres kézzel sehova sem szokott menni, annál ke- véebb^ tehette . volna meg igy útját a kórházba, a szenvedések s a mostani nehéz viszonyok miatt a nélkti, V lözések szürke otthonába. De 130 ideg- és elmebeteg számára miből és bonnet szerezzem meg még a legkevesebbet is ? Van a jó Istennek gondja az árvábbnál-árvábbakra, mit bizonyítani fog a következő beszámolásom : Elhatároztam, hogy szólni fogok a. hittanár uraknak, hívják föl hivő telkeiket adakozásra, mert a fájdalomban, a szenvedésben nincs rang és vaüáskülönbség, egyőnk se tudja, mikor kerül be oda, hol mindenki egyforma gondos, szeretetteljes ápolásban részesül, tehát ilyennek kell lenni az adakozásnak is. Adjon mindenki V2 kilós kalácsot, vagy kenyeret (mert az sincs, ám ott) és 1—1 tojást, hogy az elmeosztály minden betegje kapjon. Legelőször beszéltem Gödé Lajos ref. lelkész és Rubinstein Mátyás izr. rabbi urakkal, kiknek feleségei a ref. és izr. Nőegyletek, vezetői. Nem. akartam binni füleimnek, mikor telefonnal megkaptam Gödé Lajos nagytiszt,életű ur jelentését, hogy a református asszonyok hamvasó szerdán 85 kalácsot!, 165 tojást, 1 kiló szalonnát és 1 kosár fánkot hoztak hozzá s délután három órakor 5 diakonissza le is szállítja hozzám, rendelkezzem vele. Az előadás csak szombaton lesz, ha népi adom oda addig, a kalácsok kiszáradnak, a Mikulásnak azonban üresek lesznek kezei. Valami biztatott, ne csüggedjek. Vittük tehát frissen — némelyik kalács még meleg volt — a kór házba, egyenesen az elmeosztályra. Minthogy a jólelkü református asz- szonyok nem V2 kilós kalácsot sütöttek, hanem némelyik 3—4 kilós is volt, minden beteg (összesen 130) és az ápoló személyzet kapott kalácsot bőven és 1—1 tojást. Hogy mily leirhatlan örömet szereztek a református asszonyok ezen legszánan- dóbb betegeknek, arról beszámoltak nekik a diakonisszák, akik nemcsak hófehér kendőkben, - de annál fehérebb lélekkel jártak-keltek Sztanó főorvos úrral a szegény betegek között s maguk osztották ki a foszlós, finom kalácsokat és tojást. Kosaraik csak látszólag lettek üresek, a betegek ezer meg ezer köszö • netet szórtak a kalácsok helyébe vissza az adakozóknak. Azzal búcsúztak tőlünk: „A viszontlátásra“. Mi viszont ezzel az ígérettel szorítottuk nem egynek a kezét, ezt rövidesen be is tartottuk és még sokszor fogunk velük igy találkozni. Húshagyó kedden délután 2 órakor magam is elindultam a Wosin- szky Mór utcában gyűjteni */2 kilós kalácsokat vagy lisztet és tojást. Halottam, hogy néha ezek a gyűjtések valóságos Golgotajárások s csodálatos, ón mégis annyi szép reménnyel léptem be minden házba, nem is csalódtam, adott mindenki szívesen, örömmel. Rövid 2 óra alatt ivemre a feljegyzett lisztmennyiség és kalácsok 70 beteg számára jelentettek Va kilós adagot és 1—1 tojást. Húshagyó kedd! Szándékosan, gyűjtöttem ezen a napon, azt hittem, hogy ekkor mindenkit jól megteritett asztal mellett találok 3 a gyűjtés könyebb lesz. Kellemesen csalódtam. Eredményesen gyűjtöttem, pedig min • denki munkában volt, nem farsangolt senki. Láttam, hogy a szomszédasszonyunk fon, a férje pedig nyárára kötözőt készít, másutt Varrtak, kötöttek, tétlen senki nem volt. Egy helyen az édes anya beteg leányának meséket olvasott föl, egy nagymama kis unokáját etette a legféltőbben, másutt a szülők rossz útra tért fiuk fölött hullattak nagyon szomorú könnyeket. Nincs tehát okunk hazánk sorsa felett kétségbe esnünk, dolgos, gondos, előrelátó kezek és szemek építgetik a régi Magyarországot, adakozó, nemes, mélyenérző lelkek segítik, szenvedő embertársaikat. A Mikulás egész üres kézzel nem megy, ez rövid idő alatt biztos volt. Csütörtököu délelőtt 2 gyüjtőivet találtam helyemen az iskolában. Felvettem, olvasom, hát az izr. Nőegylet értesít, hogy az aláirt helyekre kis cserkészek menjenek el pénteken délután a kalácsokért és tojásokért. Majd értesítést kaptam, hogy a kat- holikus Nőegylet 30 nagy pár virslit küldött a betegeknek. Mint a bangyaboly, úgy futott szét és fogott munkákoz a kis cserkészek csapata 10—12 éves gyerekek. 2—2 helyre ment mindegyik s egy óra alatt hatalmas rubáskosarak roskadoztak a szebbnél-szebb kalácsokból, kuglófoktól, 1/z kilós kettő sem volt, ki-ki minél nagyobbat, minél szebbet küldött. A Dunántúli Hengermalmok és Ipari Rt. igazgatójától kaptunk 50 kiló főzőlisztet, Heigl-cégtől 20 kiló nulláslisztet, Horváth Ilona kis cserkész gyüjtütt Decsen ismerősei körében 26 kiló nullás lisztet és kaptunk helybeli adakozóktól 21 kilót. Ezt a kórháznak adtuk, hol házilag dolgozták fel kalácsnak a Mikulás délutánra. Most már látták, tudtuk, hogy a kórház minden lakója kaphat az adományból. Körülbelül 380—400 személy. Ne aggódjunk a kórház sorsa felett sem ! Bánatos, szivet lelket megható volt, mily könnyen ment a gyűjtés. Nem egy helyről kérés nélkül küldtek, nem egy helyről fejezték ki apprehenziójukat, hogy ott nem kértünk s mindenütt kilátásba helyezték, hogy adni fognak mindig. A gyűjtés mesés eredményét látva, azt csütörtökön lezártuk, de nem végkép, husvót napján újból viszontlátjuk a betegeket s akkor azokhoz is’ elmegyünk, kikhez most, mert nagyon bőven elég volt, nem fordultunk. Nem buzdítok senkit ez ada. kozásra, mert látom, hogy erre semmi szükség sincs, pedig nem szól, mint régente étkezések idején a kórházi kápolna kis harangja, most azt sírná bele mindenki fülébe, mindenki leikébe, ki feketekávénál jobb vacsorát ehetik, mint a kórházi betegek, hogy csak egy falatot husvétig tegyen félre a ( szenvedőknek, mert láttam most a legjobban, hogy mindenkinek szól a maga lelkiismerete, mindenkit adakozásra szélit fel a maga szive. A betegek küldeményéről is itt számolok el: küldtek mindenkinek meleg köszönetét. Egy névtelen, kitett s az elmeosztályra elhelyezett beteg gyermek szívből jövő kacagásán osztozzon meg mindenki, ki adakozott. Ez a kincsek kincse, aranyak- aranya, a valutáris viszonyok változatlanul hagyják. Á mindenható Isten tartsa számon s ezzel fizeti ki majd a kapupénzt az adakozás helyett a legfelségesebb ország bejárójánál. Addig pedig: »Adjunk mindig, amit nekünk Isten adott, A betegek számára egy felesleges falatot.« L. i. Az adakozók nevét későbbi lapszámunk egyikében hozzuk. HÍREK Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyország. — Dr. Örflfy Imre kincstári főtanácsos, nemzetgyűlési képviselő lesz a parlamenti előadója a folyó évi állami költségvetés igazságügyi és pénzügyi részének. — Vármegyei közgyűlés. A törvényhatóság tavaszi rendes közgyűlése f. évi március hó 27 én lesz, előtte vaió napon pedig az állandó választmány ülésezik. — Sartórius Ernő, a Keresztyén Ifjúsági Egyesületek Világszövetségének főtitkára, aki az elmúlt évben egyszer már meglátogatta városunkat, a f. hó 13-án Megyercsy Bélával, a Kér. Ifjúsági Egyesületek Nemzeti Szövetségének országos titkárával ismét Szekszárdra érkezik és a ref. égyház vendége lesz. Ez alkalommal d. u. 3 órakor a ref. templomban előadást tart. Erre az érdeklődőket ezúton is meghívja az egyház prezsbitériuma. — A leánycserkészek Mikulásünnepélye a kórházban. A kórház vezetősége elhatározta, hogy megmutatja betegeinek Ida néni ördögeit és kevés számú angyalát. Ida néni pedig úgy döntött, hogy meg fog jelenni „csúf“ kis hadával a betegek közt, de csak úgy, ha a Mikulás bácsi hajlandó öreg hátán tízszer akkora zsákot cipelni a betegeknek, mint az egészségei gyerekeknek 1922 dec. 9-én ... És megtelt az öreg zsákja nagyon, igy hát febr. 17-én bevonultak a feketék a kórházba. A betegeket két csoportra osztották és az ördögök mindegyik csoportnak megmutatták, hogy mit tudnak. Szépen tornáztak, úgy, ahogy az ördögklikken kívül álló főördög, a Haypál Benő bácsi betanította őket. Olyan helyes volt a torna, hogy még az elmeosz- tály lakói is azt mondták róluk, hogy felesleges volt az ördögruha; anélkül is kitalálták volna, hogy kik a tornászók. Azután csipkelődtek az ördögök. A Sztanó bácsiról megállapították, hogy egymagának 10 szive van ; ne legyen hát szívbajos, mert patikára megy el minden pénze. Hogy ne fájjon a sok szív, elfujták a nó táját is. („Cserebogár, sárga cserebogár“.) A többi orvos urak is meg- . kapták az ördög hivatalos vélemé- . nyót. Mind csupa dicséret. Pedig, ha az ördög dicsér!... A gondnok- I ról felfedezték, hogy gondolkozik — legalább is. A betegek is kaptak egy kis nyilvános lelkiismeret-vizsgálatot, fájdalomdijul pedig — mindahány — egy nagy kalácsot, meg tojást. Szegény öreg Mikulás csak nézte, hogy fogy el sok szép holmija egy félóra alatt. Máskor öt évben sem oszt ki ennyit. A betegek, de az egészséges vendégek is nagyot csodálkoztak, hogy honnan van Ida néni Mikulásának nemcsak nagy zsákja, hanem még több belevalója. Az elmeosztályon is erről tanakodtak, igaz, nem soká, mert az egyik hamar kitalálta : „Bo • londok, hát hogyne lenne neki mindene! Nem látjátok, hogy nem egy, hanem egész sereg ördöge van?“ A holend most is alighanem igazat mondott. A betegek most arra kérik az Ur Istent, hogy küldje hozzájuk mielőbb megint Ida néni ördögeit. Úgy gondolják, hogy otthon hagyhatják az ördögi piros szarvakat, de ne felejtsenek el kalácsot hozni. DrY. — A Szekszárdi Takarékpénztár közgyűlése. A Szekszárdi Takarék- pénztár február hó 25-én tartotta hetvenhatodik évi rendes közgyűlését. Az elnöklésre Fejős Imre törvényszéki tanácselnök választatott meg, a jegyzőkönyv hitelesítésére Kurcz Vilmos és Fördős Mihály. Leicht Lajos elnök-igazgató párén- tálta el kegyeletes szavakkal Sasa Lászlót, a felügyelő bizottság elnökét, aki a közeli napokban hunyt el. Ugyancsak Leicht Lajos ismertette a zárszámadást és a tiszta nyereség .felosztását, a felügyelő bizottság jelentését Molnár István f. b. tag olvasta fel. A közgyűlés a mérleget jóváhagyta, a nyereség felosztására vonatkozó javaslatot elfogadta és a felmentvényt az igazgatóságnak és felügyelőbizottságnak megadta. A napibiztosok diját a közgyűlés, Horváth Ignác felszólalására, napi 300 koronában állapította meg. Leicht Lajos indokolta meg a tőke emelésre vonatkozó javaslatot, amelyet a közgyűlés egyhangúlag elfogadott. Dr. örflfy Gyula ismertette az alapszabály mó - ! dositásokat, amelyeket a közgyűlés szintén elfogadott. Az újonnan létesített igazgatói állásra egyhangúlag dr. Zaigmond Ferenc ügyvéd, a felügyelő-bizottságba pedig dr. Gulyás József ügyvéd és Szabó János Szek- szárd város műszaki tanácsosa választattak be. A megválasztottak nevében dr. Zsigmond Ferenc mondott pár szóval köszönetét. A közgyűlés az elnök éltetésével ért véget. — Országos szerv alakult a Mezőgazdasági Kamarák fölébe. Az Országos Mezőgazdasági Kamara vasárnap délelőtt alakult meg Pestvármegye székházában. Ez uj mezőgazdasági szervezet megalakulásával a mezőgazdasági érdekképviseleti szervezetek betetőzést nyertek. Az alakuló gyűlésen megjelelt gróf Bethlen István miniszterelnök is. Részt vett még az alakuló gyűlésen nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter és számos nemzetgyűlési képviselő, továbbá az egyes vidéki mező- gazdasági kamarák választott tagjai és a földmivelésügyi minisztérium által meghívott országos gazdatársadalmi szervezetek képviselői. Az alakuló gyűlést nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter nyitotta meg hosszabb beszéddel. Rámutatott a mezőgazdaság mostani feladataira, utalt a többtermelés fontosságára. Végül bejelentette, hogy törvény adta jogánál fogva a kamara igazgatójává Kóós Mihály földmivelésügyi h. államtitkárt nevezte ki. A földmiveMAUTNER 6YULA losmflferme SZEKSZA1D, SzeKszárd-szálló mellett. Telefon: 1071