Tolnamegyei Ujság, 1923 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1923-12-22 / 51. szám

4 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1923 december 22. Ne fájjon a szived! Értem szemrehányást Soh se tégy magadnak, Kínzó fájdalmamból Ejrózsák fakadnak . .. Lelkem búé panasza Sok szép bánatvirág, Kelyhük mohón issza Szemeim harmatát . . . Ne fájjon miattam Szived, ne zokogjon, Kacagj, dalolj, nevess, Szemed mosolyogjon . . . Ne hidd el.. . ne érezd ... Ó ne tudd meg soha. . . . .. Hogy még most is szeret A.más menyasszonyai . . . Man ka. Onnepl gondolatok. Ismét eljött a kereszténység leg' magasztosabb ünnepe, hogy misztikus varázsával megértést, szeretetet árasz szón erre a bűnben, gyűlöletben, nyomorban vonaglé világra. Kilenc és fél éve, hogy elindult hóditó útjára a gyűlölet, a bosszú- állás ördöge; nyomában tengernyi könny, szenvedés, gyász, szomorú ság, felbecsülhetetlen kulturális és anyagi érték elhamvasztása s az egyes nemzetek közt tán még mély­ségesebb a gyűlölet, az egymás meg semmisitésére irányuló törekvés, mint volt valaha. A feldúlt emberi lelkek pedig nem találnak nyugvópontot. Itt jár közóttünk még ma is az a láthatatlan szörnyeteg s kíméletlenül belegázol napi életünkbe, hogy rom­boló munkájával örökre megméte­lyezze, örök gyűlöletre kényszeritse a teremtés koronáját: az embert. Karácsony estéjén kigyulnak a megritkult karácsonyfák apró gyer- tyácskái, melyeknek fényénél ártat­lan öröm tölti el a kicsiny gyermek­szíveket s a parányi lángocskák fé­nyében révedező tekintettel néhány pillanatra tán az öregek is elfelejtik a jelen sivárságát. Az Úr hajlékában pedig búg az orgona áhítatra ragadó hangja s fel­csendül -az ének: „Dicsőség menny­ben az Istenünk, békesség földön az embernek lö . .. * A háború és az utána következő időszak példátlanul álló vagyoni el tolódásokat hozott létre. Máról hol­napra milliókkal gazdagodtak azok, akiknek békebeli összes vagyona nem tett ki ezer koronát. Az egy­kor polgári jólétben élő középosztály tönkrement s nyomorba jutott, le- 4 rongyolódott az alsóbb néposztály is. Néhány ezer ember a háború vér­zivatarából és az ezt követő idők labilis, zűrzavaros gazdasági helyze­tének kihasználásából pár év, sőt né­hány hónap leforgása alatt tekin­télyes vagyont szerzett, ezzel szem­ben ma milliók nyomorognak, éhez­nek, fáznak. Egyik oldalon a munka nélkül szerzett vagyon révén tob­zódó jólét, másik oldalon a kétségbe­ejtő nyomor. A becsületes munka helyét elfog­lalta a spekuláció, a munkanélküli vagyonszerzés, a máról holnapra való meggazdagodás utáni törtetés. A munka, a termelés megakad, a gyá­rak gépei megállnak, mert a kapzsi, telhetetlen tőke a börzére özönlik, hogy ott pár hét leforgása alatt na­gyobb profitra tegyen szert, mint amennyit az ipari termelés egy évi verejtékes munkával produkálni ké pes. A drágaság lavinaszerűen emel­kedik s mig az uj gazdagok fenékig dúskálnak az élet javaiban, mind nehezebbé, problematikusabbá válik a munkájuk után élő létének biz­tosítása. Közben a legfelsőbb fórumtól le felé minden hivatalos tényező a több- termelésről, az ország ^újjáépítéséről, konszolidációról és más, az elmúlt évek folyamán igen megkopott jel­szavakról beszél, amelyekre könyör­telenül rácáfol az idő, mert napról- napra mind mélyebbre sülyedünk... * Történelmi igazság, hogy az embe­riség a legnagyobb kataklizmák ide­jén, mikor az Örvény szélén állott s a megsemmisülés szelét érezte maga fölött elsuhanni, a legnagyobb köny- nyelmüséggel dobta oda magát vala mely átkos szenvedélynek. A nagy megrázkódtatások után az ember ösztön8zerüen keresi az alkalmat, hogy feldúlt lelkiállapotát valamivel ki­egyensúlyozza. Ez alól a törvényszerűség alól korunk sem képez kivételt. A dőzsö­lés, a divat, a tánc szenvedélye ej- I tette hatalmába az embereket a há­ború után. Ez utóbbi nemcsak a vén Európát söpörte végig, de át terjedt az újvilágra is, ahol szintén akadtak emberek, akik félholtra tán­colták magukat. Annyi ragyogó ékszert, drága pré­met, divatos ruhát sohasem hordtak hölgyeink, — tisztelet a kevés ki vételnek, — mint ma, az inBég és nyomor e szomorú napjaikan. S a divat Őrületes hajszolásának ez a lázas szenvedélye nem kímélte meg még a legalsóbb, legszegényebb nép osztály gyermekeit sem. A legújabb divat után készült kosztümök, felöl­tők, télikabátok többféle változatban, csaknem minden ruhához más-más színű cipő s hogy az öltözködés tel­jesen stilszerü legyen, minden cipő­höz azonos színű harisnyában muto­gatják hölgyeink formás bokáikat. S történik mindez ma, amikor egy vala­mirevaló ruhakeime métere 100.000, egy pár cipő ára 150.000, egy pár jobb női harisnya ára pedig csekély 50—60.000 korona. Miből, honnan telik ez a békebeli viszonyokat meg- csufoló fényűzés? S mig hölgyeink ily vétkes köny- nyelmüséggel pompáznak, addig az apa, a férj homlokát sötét gondok redői lepik el az élet szinte elvisel­hetetlen terhei alatt. Mi fog gátat szabni ennek a vét­kes szenvedélynek ? Vagy egy uj Sodorna és Gomorrhának kell elkövet keznie, hogy az emberiség megtisz­tuljon és önmagára eszméljen? . . . Alpha. KÖZGAZDASÁG. Nezőgazdasági Hitelszövetkezet. Lapunk műit számában megemlé­keztünk arról, hOgy«Kaposváron meg­alakult a Körzeti Mezőgazdasági Hitelszövetkezet. Arról értesültünk, hogy mig más megyékből igen tömegesen vettek részt a megala­kult szövetkezetben a 100 holdon felüli gazdák, addig megyénkben ezen igen fontos és a mezőgazdaság hitelszükségletének kielégítése céljá­ból alakult nagyjelentőségű intézmény iránt nagyon csekély érdeklődés tanú­síttatott. Úgy véljük, hogy gazdáink nincsenek kellőleg tájékoztatva eme Körzeti Mezőgazdasági Hitelszövet­kezetek céljairól, azért szükségesnek tartjuk az Országos Központi Hitel- szövetkezetnek, az Országos Mező- ‘ gazdasági kamarának és az Alsó- Dunántúli Mezőgazdasági Kamarának I e tárgyban a magyar gazdaközönség- I hez intézett felhívását leközölni: Nem szorul tüzetesebb indokolásra, hogy a mezőgazdasági hitel kérdése a magyar gazdasági élet jövőjének szempontjából első­rangú nemzeti üggyé lett s különösen a leg­újabb idők pénzügyi válságai között a meg­oldásra váró problémák között a legelső helyen szerepel. Hiszen széles körben ismeretes, hogy a háború és az azt követő esztendők milyen válság elé sodorták a mezőgazdaságot. Gaz­dáink a háború alatti kötött gazdálkodás, majd a belső forrongások és a román meg­szállás következtében a szó szoros értelmé­ben lerongyolódtak. A düledező épületek, tönkrement anyagok, eszközök, mind javí­tásra, pótlásra szorultak. A legtöbb gazdá­nál pedig nem áll, de annyi viszontagságos esztendő után már nem is állhat ily befekte­tésekhez tőke rendelkezésre, mely tőke pedig minden termelésnek alaptényezője s melyre jelenleg kétszeresen is szükségünk volna. Kétszeresen azért, mert ma nemcsak a gaz­dálkodás régi nívójának visszaállításáról, vagyis pótlásokról, javításokról van szó, ha­nem olyan újabb és nagyobb arányú be­fektetésekről, melyekkel mezőgazdálkodásun­kat az intenzivitás lehető legnagyobb fokára emeljük, arra a fokra, ahol sikeresen meg­valósíthatnék ama nagy reményeket, melye­ket hazánk talpraállitása érdekében mező- gazdasági termelésünkhöz füzünk. Azonban az ehhez hiányzó tőkét mai szerencsétlen helyzetünkben még hitellel sem tudjuk pó­tolni. E helyzet tarthatatlansága elérkezett vég­pontjához. Azt a segítséget, amelyet a gazda­közönség máshonnan várt, önmagának kell előteremteni. Mert ma talán még súlyosabb helyzetben van, mint a múlt század 60—70-es éveiben, amikor a jobbágyság felszabadulá­sát követő nagy gazdasági átalakulásban szintén csak egy kivezető utat látott maga előtt: az önmagán való segítést! Napjainkban tagadhatatlanul fokozottabban érdeke úgy a gazdaközönségnek, mint hazánk­nak az, hogy a mezőgazdaság hitelszervezete kiépüljön. A kisebb gazdák aránylag is kisebb hiteligényeit a már meglévő s fokozottabb támogatásban részesülendő községi hitel­szövetkezetek ki fogják tudni elégíteni, azon­ban a nagyobb gazdaságoknak külön hitel­szervre van szükségük. Nem is kételkedünk abban, hogy a gazdák saját érdeke és hazá­juk sorsa iránti jobb belátása meg fogja ezt teremteni. Eme célból alakultak meg a mező­gazdasági kamarák székhelyén a 100 holdon felüli birtokosokok és bérlők bevonásával a „Körzeti Mezőgazdasági Hitelszövetkezet“ ek, melyek pénzügyi keretét a gazdaközönség egyenkint 100.000 koronás üzletrészeiből álló alaptőke képezi, amihez az immár biztosított államiés jegyintézeti támogatás is járulni fog, A Körzeti Mezőgazdasági Hitel­szövetkezetije való belépés ügyében mindennemű felvilágosítással készsé­gesen szolgál a Szekszárdi Népbank, ugyanott s belépési szándék is be­jelenthető és üzletrészek jegyezhetők. — A földadó fejében fizetendő búza értékének újabb megállapítása. A pénzügyminiszter rendeletet adott adott ki, amely szarint 1924 január elsejétől március 31ig a földadóban fizetendő búzát, kilogrammonként 1000 koronával lehet megváltani. A gyümölcsfák töli védelme. A különféle kártevők által okozott károk hazánk gyümölcstermését igen nagy mértékben veszélyeztetik. Alma . és körte termésünk körülbelül 80— 90°/o a férges s ezért export tekin­tetében számításba sem jöhet. Első­rendű érdekünk, hogy a mesterséges beavatkozással gyümölcstermelésünk megmentését, illetve annak prima export gyümölcsösé való feljavítását elősegítsük; mert csak így tudjuk értákesiteni azt a milliárdokat érő termést, mely jelenleg a férgesedés következtében teljesen értéktelenné váiik. Külföldön teljesen el. van már terjedve a növényvédekezőszerek al­kalmazása, amelyek legtöbb esetben biztos eredményre vezetnek. Azonban az eredmény elérésére szükséges, hogy a védekezést az egész ország­ban egységesen vigyék keresztül, mert az eredmény teljesen illuzori- ussá válik, ha a védekezést végre­hajtó gazda ki van tőve annak, hogy a szomszédos elhanyagolt kertből át­jutó kártékony rovarok és gomba j fertőzések termését tönkre teszik. Ha eredményesen akarunk védekezni, úgy már most ősszel el kell kezde­nünk azt. A védekezés Ősszel főkép kéregépolással és permetezéssel tör­ténik. Ha a fák törzsét zuzmóktól' és mohoktól megtisztítjuk a felese repesedett, repedezett kérget leka­parjuk, úgy a kártékony rovarok áttelelő alakjai nem tudoak télire bennük meghúzódni. A tul&jdonké- peni pusztítást azonban ebémiai anya­gokkal hajtjuk végre s erre a célra, a legjobb irtószer a jóminőségü gyü- möicsfakarbolineum. A m. kir. ro­vartani állomás előírása a gyümölcsfa- karbolineummal való permetezést kö­vetkezőképen írja elő: a fák törzsét fakaparóval jól levakarjuk, azután féregkefével átkeféljük, hogy a kü­lönböző tetvek emeletes telepei meg­lazulva, a karbolineum féregölő ha> tása mindenütt jól érvényesülhessen. A permetezést 10—20e/oos gyü- mölcsfa-karbolineummal végezzük. (100 liter vízbe 10—20 kg.) Az ér­zékenyebb csonthéjasoknál ajánlato­sabb bigabb 10°/o‘os keveréket hasz­nálni. A permetezés ideje őszi lomb- hullástól a tavaszi rügyíakadásig ter­jed. Arra nagyon kell vigyázni, hogy a permetezéskor zöld levélzet, vagy fakadó rügy ne legyen a fán, mert a gyümölcsfa-karholiueum ezeket le­perzseli. A permetezést évente egy­szer, vagy legalább kátóvenkint egy­szer meg kell ismételni, fagyos idő­ben nem szabad permetezői. Leg­jobb a kora őszi, vagy tél végi mnnka, mert ilyenkor a rovarok sokkal ér­zékenyebbek mindenféle irtószer iránt, mint a téli dermetség idején. Á per­metezésre bármely jobbrendszerü per­metező alkalmas, permetezést a ko­rona csúcsán kell kezdeni s gondo­san kell arra vigyázni, hogy minden galy, ág és a törzs jól meg legyen a folyadékkal fürösztve. A magasabb ágakat esetleg létrával vagy hosszú gummicsővel közelítsük meg. A kö­zeli karókat, úgyszintén a kerítések szomszédos részeit is áztassuk meg alaposan a folyadékkal, mert a telelő kártevők egy része esetleg télire idehuzódik. A gyümölcsfa-karboli­neum nemcsak mint rovarpusztitószer elsőrangú, hírem nagy mértékben kedvez a fa fejlődésének is és elő­segíti az uj héj megújulását. A há­ború előtt majdnem kizárólag kül­földi gyárak foglalkoztak előállításá­val, újabban azonban már itthon is készítenek a külföldi gyártmányok­kal teljesen egyenértékű gyümölcsfa- karbolineumot, amelynek jóságát tu­dományos intézményeink szakvélemé­nyei is bizonyítják. Azonban ne higy- jük azt, hogy a gyümölcsfa-karboli­neum az a csodaszer, amely megvédi a- gyümölcsfákat mindenféle betegség­től, mert ezzel a különféle gomba­betegségek ellen nem tudunk véde­kezni, azt se higyjük, hogy az ezzel való permetezés a fák kéregtisztitá- sát, lekefélését pótolja. A gyümölcsfa- karbolineum feltétlenül nélkülözhetet­len szer minden okszerűen kezelt gyümölcsösben, azonban bámulatra méltó eredményt csakis a többi óv­intézkedésekkel együtt érhetünk el vele. S ha ezeket is végrehajtjuk, akkor látni fogjuk, hogy a fák gon­dozására fordított munka sokszorosan megtérül bő és hibátlan gyümölcs­termésünk értékesítésénél. Szerkesztői üzenetek. Nagymamának: Unokája beküldött versében van gondolat és verselési érzék is, azonban lapunkban még nem közölhetők Írásai. Csak dolgozzék tovább kitartással, meg lesz mun­kájának gyümölcse és Nagymamájának öröme. Addig is szeresse jó Nagymamáját, a szere­tet teszi emberré az embert. Hazám, örülünk, hogy hűséges olvasóink közé tartozik, versét azonban nem közölhetjük. Dr. M. F. Hercegfalva. Hálás köszönet ér­tékes küldeményeiért.

Next

/
Thumbnails
Contents