Tolnamegyei Ujság, 1923 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1923-11-03 / 44. szám
44. szám. V. évfolyam. Ara 350 korona. Szekszárdi 1923 november 3. TOLNAHEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 350 korona. Előfizetési dij egy évnegyedre 3000 korona. Előfizetni csak egy negyedévre lehet. Utólagos fizetés esetére a kiadó- hivatal fen tartj ? magénak a jogot, hogy a fizetés napján érvényes előfizetési árakat számíthassa fel. ___ Sz erkesztő: SCHNEIDER JÄNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1500 korona. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon milliméter soronként 250 korona. Közgyűlési részvénytársasági stb. hirdetések 400 korona. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklámhir, eljegyzési hír, családi hír, valamint a nyllttér soronként 1500 koronába kerül. A széthúzás orgiát ül a fórumon, daccal, bolond fővel mosolyogva hajítják a követ a kibontakozás, a lánc- széttéphetés útjába és öblös szájjal hirdetik, hogy ők a feltámadást hozzák ; és lent a gyűlölet bosszút lihegő kajánságával szorítják egymás torkát az emberek, ahelyett, hogy megfognák egymás kezét és a boldogulás ösvényére érhetnének. Köd ül a kis magyar láthatáron, könny szökik szemünkbe, ha belenézünk éi hiába zúg felénk az életüket áldozó hősök sírjából a panasz, hiába északon, keleten, délen és nyu gáton szenvedő testvéreink jajkiáltása, mi már nem tudunk felérezni, mi nem féljük a jövő élet miszticizmusát, a mi végzetünk meg van Írva, a jövőnk nem kétséges, mi felénk diadalmasan, az elkárhozottak mámoros kacajával jön az örök halál. Halottak napja ! Imádkozzon, aki még tud, szálljon magába, akiben még van érzés, hátha egy ezredév alatt elhunytak érdeméért, a jövő nemzedék megtisztult érzéséért, a nemzeteket felemelő és lesújtó örök há- talmasságu Isten eltávolítja tőlünk az örök megsemmisülést. S. A sáppilisi vitézi ünnepség. Dávid János beiktatása. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy Isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Amen. November 2. Halottak napja! Egy hatalmas, egy örök mementó, hogy semmi sem végriélküli itt a földön és pompa, fény, boldogság, boldogtalanság, nyomor és szenvedés mind megsemmisül, mind elvész abban a mélységben, amely fölé kis dombot formál a gyarló ember keze és amely dombra az emlékezésnek eme ünnepén virágot visz, lángocskát gyújt a szeretet, a kegyelet, a hála. Úgy látom és úgy érzem, hogy ezen a szomorú, régi sebeket feltépő napon az emberek millióinak szivében az alázatosság, a bünbánat, a meg- engesztelődés érzése zsong fel, a földi élet hitványságait, gyarlóságait elnyomja pár pillanatra a jövő élet miszticizmusának sejtelmessége és mintha lemosná arcunkról a könnyelműség mosolyát a sírok millióiból felszálló ködpára, i a múlandóságot jelképező és hirdető figyelmeztetés. A magyar történelemben sokszorosan szomorúak ezek a napok. Az emberek hiúsága, undok szenvedélye, gyávasága és gonoszsága ezekben a napokban ásta meg a sírját a magyar nemzet nagyságának, döntötte le történelmi hagyományait és tépte szét határait. Az őszirózsás forradalom hitványsága menekülésre kény szeri tette a koronás királyt, golyót röpített a legnagyobb magyar nemes szivébe, eldobatta katonáinkkal a fegyvert és az őrültek mámoros zsivajával tétlenül nézte, mint vonulnak ellenségeink zeneszóval be arra a földre, ahova lépniök a magyar katonák vérhullása és bátorsága nem engedte őket. Ha emlékezni kell e napon, ha az engesztelődés és magábaszállás napja a halottak napja a világon, mennyire annak kellene lennie annak a magyar nemzet életében, amikor a legszentebbnek, a legdrágábbnak elvesztését kell siratnia a nemzet minden becsületes tagjának. És ugyan valóban az emlékezést, a magábaszállást, a" megértést, a le mondást hozza és jelenti-e a mi törpe nemzeti életünkben a világnak ez gyásznapja? \ Hiába nehezedik reánk a sötét gpndok köde, hiába sir fel a nyomor és szenvedés kétségbeesése, a mi szivünkben a halál közelsége nem kelti fel a magunkbaszállás, a megtisztulás érzését, a hiúság és dae elnyomja a hazaszeretet érzését, a pompa, a fény elfödi előlünk a szén- - védés és nyomor jajját, a pénz csalóka zörgése leköti érzékeinket és nem gondolunk arra, hogy mi leBz, kapzsi öklünket csak az érdekli, hogy mi van. Lélekemelő hazafias ünnepség székhelye volt vasárnap Sárpilis község, ahol a saját maga által alkotott vitézi telekbe beiktatták Vitéz Dávid JánoB tekintélyes sárpilisi polgárt. Dávid a világháború folyamán rettenthetetlen hősiességéért számos kitüntetést kapott, a kommunizmus ideje alatt pedig igazi magyar férfiból illő módon dolgozott az ellen- fordalem érdekében. Sárpilis mellett vonult el a szerb megszállás demar- káciés vonala és Dávid volt az, aki a vörösök elől Szegedre menekülőket a házánál rejtegette, majd a szerb vonalakon át a saját szabadsága és élete veszélyeztetésével keresztül- segitette. Ezekért a hazafias nagy érdemeiért emelték a vitézek rendjébe és önzetlen hazafias viselkedésének újabb tanúbizonyságát adta azzal, hogy a saját, aránylag kicsiny ősi földjének egy részéből, öt holdból vitézi telket alkotott: felajánlván azt a legszentebb cél szolgálatára. Tolnavármegye vitézi széke október hó 28-ára tűzte ki az ünnepélyes birtokba iktatást. A beiktatás vendégei és funkciónáriusai a reggeli vonattal érkeztek Sárpilis állomására, ahol a kormányzó őfőméltóságát képviselő Vitéz Tihanyi Szilárd vármegyei székkapitányt és a vele jött előkelőségeket a községi elöljáróság élén Müller György főjegyző üdvözölte. ' A vendégek közt ott láttuk dr. őrffy Imre nemzetgyűlési képviselőt, Szathmáry Józsefet, a Vármegyei Népgondozó Kirendeltség főnökét, Vendl István szekszárdi polgármestert, Havranek János őrnagyot, Tolnavármegye csendőrparancsnokát, Farkas huszárőrnagyot, Schwarz hu szárkapitányt, vitéz Borza századost, a tolnamegyei vitézek hadnagyát, Fekete népgondozó hivatali tisztviselőt, több környékbeli vitézt, a szék szárdi csendőrök és a tolnai huszárok altiszti karának küldöttségét. A köz- igazgatási hatóságokat Müller tb. főszolgabíró képviselte és vele együtt részt vettek az ünnepségen a szomszéd községi elöljáróságok küldött ségei is Kommandinger Kálmán decsi főjegyző lg Dani János decsi bíró, Staszik Imre bátaszéki adóügyi jegyző és Rosenberg Mátyás nagybérlő, Somogyi ujbereki intéző, valamint Papp János alsónyéki pénztáros képviselték. A közönség a községházán gyülekezett össze és onnan vonult át a református templomba az ünnepi isteni tiszteletre. A XXXIII. zsoltár eiéneklése után Babay Béla sárpilisi ref. lelkész gyönyörű imával vezette be beszédét, amelyben a hazafias vitézi erények Istennek tetsző voltát fejtegette. A költői szépségű fohász után közének zárta be az isteni tiszteletet, amelyet a templomban tartott díszközgyűlés követett. A díszközgyűlést a főispán és az alispán képviseletében Müller tb. főszolgabíró nyitotta meg és a vitézi intézmény méltóságával üdvözölte Sárpilis községet is, amelynek egyik hős fia, Dávid János elnyerte azt a legszebb kitüntetést, amelyet ez a esonka magyar haza adhat fiainak. A főszolgabíró után Müller főjegyző a község polgárai nevében üdvözölte az ünnepeltett, majd Tihanyi Szilárd, a vármegyei vitézi szék kapitánya mondotta el nagyszabású ünnepi beszédét. Tihanyi századost Gyöke József sárpilisi adóügyi jegyző követte és költői szépségű beszédben méltatta a vitézi intézmény nagyszerűségét. Indítványára a díszközgyűlés táviratilag üdvözölte Horthy Miklós kormányzót, mint a vitézek főkapitányát. A templomból bosszú kocsisor vo nult a vitézi telekre, amelynek határain hatalmas nemzeti zászlókat lobogtatott a tűző napsugaras őszi szellő- A telken Vitéz Tihanyi Szilárd székkapitány mondta a beiktató beszédet é3 a kormányzó képviseletében birtokba iktatta Vitéz Dávid Jánost. Babay Béla lelkész gyönyörű beszéd kíséretében áldotta meg a vitézi telket és annak tulajdonosát, majd dr. őrffy Imre kincstári főtanácsos, nemzetgyűlési képviselő a hadviselt katonák nevében mondott testvéri üdvözletét. A hivatalos aktus utolsó mozzanata a községházán játszódott le, ahol felvették a vitézi telekboiktatás jegyzőkönyvét, amelyet a hivatalos egyéneken kívül a telekszomszédok is aláírtak. A dél elmúltával a vidéki vendégek és vitézek, az elöljáróság, a község intelligenciája és a jóbarátok lakomára gyűltek össze Vitéz Dávid János házánál, ahol pompás ételeket és borokat szolgáltak fel ebédre. A lakomán beszédet mondtak: Müller főszolgabíró, Vitéz Tihanyi százados, székkapitány, dr. őrffy nemzetgyűlési képviselő, Farkas huszárőrnagy, Havranek csendőrőrnagy, Vendl polgármester és Schwartz huszárkapitány. A vidéki vendégek az esti vonattal utaztak el Sárpilisről, a helybeliek a decsi cigányok víg muzsikája mellett.a késő éjszakai órákig mulattak, táncoltak a szép hazafias ünnepély alkalmából. ■ A színtársulat első hete. Kmetty Lajos, a szekszárdi szini- kerületbe beosztott színigazgató társulata október 27-én mutatkozott be először |A trónörökös“ cimü drámában, amely egy császári ház tragédiáját viszi a színpadra. E nagy- koncepciójú és költői fantáziával telített színdarab sejtetni engedi, hogy * tulajdonképen Rudolf trónörökös tragédiájáról van szó. Raul, a trónörökös nagy szerelméért lemond a trónról s a császár hiába próbálkozik őt szándékától visszariasztani. Minden próbálkozása meghiu&ul. Mig végül is az utolsó kísérlete, amikor Wra- nowszka bárónőt, a trónörökös szerelmét reáveszi arra, hegy mérget töltsön fia poharába, balul üt ki, mert a trónörökös elvakult szerelmében atyja figyelmeztetése ellenére is kiissza a megmérgezett italt. A tragédia főszereplői közül elsősorban Pázmándy Károlyt illeti a legnagyobb elismerés, aki megrázóan alakította a birodalmát, trónját, dinasztiáját és fiát mindenekfelett szerető uralkodót, a légvárakat építő szerelemmel szemben tettrekész császárt. Pázmándy művészi játékát a közönség meleg tapsokkal honorálta s többször a lámpák elé tapsolta. A trónörökös szerepét Erdei Ferenc játszotta, aki különösen az utolsó jelenetben, amikor vak szerelmében feláldozza magát, ért el frenetikus hatást. Dicsérettel kell megemlékeznünk azonban a bárónő szerepében bemutatkozó Biró Böskéről is, akinek művészi játéka nem ismeretlen a szekszárdi szinpártoló közönség előtt és akitől épen ezért sokat is vár. Kiváló drámai erő, sok meieg tapsban volt része. Morvái Géza, az intrikus kancellár rutinirozott, tehetséges színész. Jól játszottak még Faluss Olga, Stefánia hercegnő szerepében, továbbá Nagy Gyula, Rácz, Döme, Sebestyén és Nádor. Vasárnap délután a „Pillangó fő-
