Tolnamegyei Ujság, 1923 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1923-10-27 / 43. szám
Ara 350 korona. V. évfolyam. Szekszárd, 1923 október 27. 43. szám. TOLNAHEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és Ip2. — Egyes szám ára: 350 korona. Előfizetési díj egy évnegyedre 3000 korona. Előfizetni csak egy negyedévre lehet. Utólagos fizetés esetére a kiadóhivatal fentartja magának a jogot, hogy a fizetés napján érvényéé előfizetési árakat számíthassa fel. _________ Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető 'közlemények a szerkesztőaéghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1500 korona. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon milliméter soronként 253 korona. Közgyűlési részvénytársasági stb. hirdetések 400 korona. Állást keresőknek 50 száza-, lék engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklámhír, eljegyzési bír, családi hír, valamint a nyllttér soronként 1500 koronába kerül. Viharos közgyűlés a városházán. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadáséban, Amen. Mindenszentek közeledtével kell, hogy eszünkbe jus sanak az árvaház gyámoltjai. Árvaház Tolnavármegyében csak egy van : a szekszárdi Báró Áugusz Imre Árvaház. Mindenki ismeri ennek az intézménynek áldásos működését, tudják róla, hogy ez valóban olyan intézmény, amit különösen most, a háború nagy emberpusztitása után nem megszüntetni, hanem fejleszteni kell. Az árvák száma — sajnos — mindenfelé nagyon megszaporodott. Nemzeti szinü zászlók alatt, vig harcidalok éneklése mellett harcba szálltak az apák, csatáztak mindenkivel, az egész világgal, talán még a hét- fejű sárkánnyal is és bizony-bizony nagyon sok azoknak a száma, akik sohasem jöttek vissza, hanem lehajtották a fejüket örök pihenőre a vértől ázott harci tereken. Sok kis csöppség árván maradt. Elmúlt az apai gondoskodás, az élet taposómalma megőrölte a nagy gondokkal harcoló anyát is és sok kis csöppség apa nélkül, anya nélkül állt a zajos, a harcoló élet előtt. Mit csináltak volna, vagy mit csinálnának ezután is ezek az apró kis árvák, ha nem lenne olyan intézmény, amely felneveli őket? Mi lenne Szekszárd város és a környék sok szerencsétlen kis árvájával, ha annak idején a magurai báró Augusz család a koráu elhalt báró Augusz Imre emlékének a megörökítésére fel nem állítja ezt az emberbaráti intézményt, amely évek óta a legnagyobb nehéz Bégekkel küzd, csakhogy rendeltető sének meg tudjon felelni. De mi lesz akkor velük, ha ez az árvaház anyagi eszközök hiányában beszüntetni kény leien áldásos működését és szélnek ereszti ebbe a cudar világba a most ott gondozott árvákat ? Itt a tél, nemsokára behavazza a hó a földet, nemsokára csikorog a fagy, meleg ^zobát keres mindenki és mert künn megfagyna, nemsokára vastag ruhákba öltözik mindenki. És ha csakugyan megszűnne minden anyagi erőforrás, csak a szekszárdi árvák bolyonganának a havas utcákon, csak a szekszárdi árvákat fagyasztaná meg a zord hideg, csak a szekszárdi árvák éheznének. Nincs az árvaháznak élelme, kevés a tüzelője, nincs a csöppségeknek ruhája, cipője. A jószívű emberekhez fordulnak és azokat igy kérik: — Adjatok nekünk valamit, adjatok annyit, hogy éhen ne pusztuljunk, adjatok apáink és anyáink helyett jószivü emberek, mi ezt megháláljuk. Adjon mindenki annyit, amennyit tud, gyűjtsék össze községenként az adományokat pénzben vagy tertné I nyékben, küldjék be az árvaházhoz j mielőtt még nem késő, hogy ne kellSzekszárd város képviselőtestülete folyó hó 22.én d. u. 4 órakor Vendl István polgármester elnöklete alatt rendkivüü közgyűlést tartott, amelyen főleg a gazdiközönséget képviselő tagok vettek számosabban részt. A közgyűlés megnyitása előtt a városháza folyosóján élénken tárgyalták a kormányrendelet alapján készített fogyasztási adó szabályrendeletet, amely november elsején lép életbe és újabb adóterhet jelent a fogyasztó közönségre nézve. Az ülés megnyitásakor egyesek már azzal az elhatározással foglalták el helyeiket, hogy a szabályrendelet ellen a leghevesebben tiltakozni fognak és azt még módosításokkal sem fogadják el. A városi f nyugdijszabályrendelet revíziójának egyhangú elfogadása után Szüts Ferenc adóügyi tanácsnok ismertette a fogyasztási adók kezeléséről és beszedéséről alkotándó szabályrendeletet. Még el sem hangzott az előadói javaslat, a képviselő testület tagjai közül többen helyükről felugróivá indulatosan követelték, hogy az előadó a szabályrendeletet . teljes részletességgel ismertesse, a I melynek megtörténte után tömegesen | jelentkeztek szólásra. Főglein József képviselőtestületi tag igazságtalannak tartja ezen újabb adónemet, különösen azok megadóztatását, akik saját szükségletükre otthon vágnak sertést. Reá mutatott arra, hogy előnyösebb helyzetben vannak azok, akik husszükségleiüket a piacon, vagy a mészárosnál szerzik be, mert e fogyasztókat nem sújtja az állatok esetleges elhullásával járó károsodás. Hasonló értelemben szólaltak fel Neiner József, Frej János, Steiner József és Békés Mihály bizottsági tagok is, akik különösen a szegénysorén emberek aránytalan megterhelését látják ezerf adóztatásban. Frey János javasolja, hogy 50 kg.-on alóli sertések adómentesek legyenek, miijiftahataMíbáíy egy 10 tagú bizottságra kívánja bizui az adókulcs igazságos megállapítását. Az elhangzott felszólalások után Vendl polgármester reámutatott az ország Bulyos pénzügyi helyzetére és arra, hogy a közterheket mindenkinek viselni kell vagyona és jövedelme arányában. Reá világított arra, hogy sokkal súlyosabb volna a város I polgárságára, ha a közszükségletek I fedezésére szükséges összeget magas I pótadóval kellene fedeznie. Tekintet TÁRCA. DÉLIBÁB. Magyar erdők lakója voltam Kárpáti ősi bérceken, Hol mélység zúg szilaj habokban S fenyőket tépő szél terem. Az ormok még hótól búcsúznak, Mikor a rózsa már fakad, — A Tisza is ott indul útnak, Ölelni rónatájakat. Mélázva egy-egy árva szirten, Mig lenn a vizmoraj zenélt, Hányszor repült a vágyam innen, Szelid, szép rónaság féléd: Hol álmodozva reng kalászod, Halkan mesél a réti nád, Dalolnak csendesen halászok, Jár játszadozva délibáb. S lesújtott ránk az Isten ökle, Ki ezer évig tűrt nekünk: Ellenségünk ült a bérctetőkre, Elvette tőlünk tűzhelyünk. S mint új fészket keres a gólya, Mikor a régi rombadőlt: Lettem magyar mezők lakója, Hol végtelen a rónaföld. De, hegyvilágom, hű szerelmed Velem jött minden átkokon; S most csendes csermely vize mellett Erdőzúgásról álmodom. S mig forró nap sugára éget S halkan mesél a réti nád: A messzeségben drága képed Játszik velem, mint délibáb. Szamolányi Gyula. Az örökség. (Korkép.) Meghalt az öreg Maticsák. Vala mikor régen jó üzleteket csinált és tekintélyes vagyont szerzett. A „Sió- menti Hitelbank“ legnagyobb részvényese volt, a „Cserháti Takarék- pénztár“ részvényeiből is vagy három tucat nyomta a fiókja fenekét s ezenfelül betétkönyvei is voltak. Szóval, gazdag ember hirében állott s mindenfelé megsüvegelték. Erre azonban nem sok alkalmat nyújtott, mert mióta a felesége és gyermekei mind elhaltak, nagyobb házát eladta és félrevonult a város szélén meg- ■ húzódó kertecskójébe s ott lakott egy mohos tetejű, fazsindeles, két szó I bás viskóban s a világtól elzárkózva | élte napjait egy boszorkányképü, vén gazdaasszony társaságában. Az emberek eleinte csóválták a fejőket, de lassankint beletörődtek s jóformán el is felejtették. Inkább a leendő örököse iránt érdeklődtek volna; erről azonban csak annyit tudtak, hogy valami távolabbi rokon, aki messze vidéken él, szegény fiatalember s hogy az öreg semmivel sem segélyezi. „Majd jut neki a halálom után szépen“ — szokta néha mondani — „addig csak várjon és dől gozzék!“ Most, hogy az öreg hirtelen meghalt, idesürgönyözték. Meg is jött. Eltakarittatta a bácsit kellő parádéval, szép uj gyászruhát, fekete fel öltőt csináltatott, sőt uj kemény- kalapot is vett pár napi hitelre és hivatalosan könyhelábadt szemmel, de boldogan reménykedő szívvel gyönyörködött a pénzintézetekre kitűzött gyászlobogókban, melyek az Ő jö vendő gazdagságának voltak a beharangozol. Temetés után jelentkezett a köz I jegyző a végrendelettel, melyet az öreg még vagy tizenöt év előtt csi- I náit. A végrendelet lényeges része I igy szólt: „Munkámmal szerzett vagyonom, melynek egyedüli örökösévé öcsémet teszem, a szobámban levő pénzszekrényben található ... a régi kis házikót a félholdas kerttel, mit annak idején árverésen 1500 forintért vettem, a szerény bútorzat, házi felszerelés, valamint az ólbaD levő állatokkal — sok évi hűséges szolgálataiért — gazdaasszonyomnak hagyományozom.“ A pénzszekrényben találtak 125 darab hitelbanki és 38 darab taka- réktári részvényt és egy 100.000 koronás, egy 60.000 koronás és egy 25.000 koronás betéti könyvet; megért az egész vagyon 5—600.000 koronát. Ellenben a disznóólban volt két hizott sertés, melyért a gazdaasszony a vásárban több, mint másfél milliót kapott s a düledező viskót is eladta — olcsón — három millióért! Az Unokaöccs pedig, mire kifizette az érckoporsót s a többi költségeket, a ruhára már csak egy részletet tudott leszurkolni, a felöltő és kalappal meg egészen adós maradt. És még a félem e’ő tudatról is le kellett mondani, hogy ő a „Siómenti Hitelbank4* legnagyobb részvényese —n’ | Rettenetes nyomor van a Szekszárdi „Ferenc“ Közkórházban! 1 • Adakozzunk, hogy megmenthessük a szenvedő és nélkülöző betegeket! • jen szélnek ereszteni a sok kis árvát. Tolnavármegyét, a1 vármegye tehetős embereit ép úgy, mint a szegényeket nem érheti az a szégyen, hogy a Báró Augusz Imre Arvaház megszűnjék. Nemes Tolnavármegye nemes szivü lakossága ezt minden bizonnyal meg fogja akadályozni.
