Tolnamegyei Ujság, 1923 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1923-09-01 / 35. szám

2 iyü3 szeptember 1 TOLNAMEGYEI UjSAü Haidekker János oki. mérnök, építési vállalkozó. Tervezés, építés. — Epitöanyagszéllités. Szekszárd, Apát-u. — Telefoni 121. érezvén ennek nagy fontosságát, a szomszédi viszony gondozására, mé­lyítésére állandóan súlyt helyezett, épp n azért legyen szabad kedves szomszédjaink jelenlevő nagyrabecsült képviselőit is arra kérnem, hogy az ily irányú törekvéseknek odahaza legyenek szintén szószólói, támogatói. De meleg szeretettel köszöntőm a nemzeti hadsereg, a helybeli társha­tóságok, intézetek és egyesületek je­lenlevő képviselőit is, hegy a mai örömteljes ünnepélyünkön való rész­vételükkel a velünk való együttér* zésnek ilyen eklatáns jelét szolgál­tatták. Tok. Törvényhatósági Bizottság! Hogy a föispáni változást minő kor­mányzati érdekek tették szükségessé, ezt én bem kutatom, mert alkotmá­nyos érzületemnél fogva az államfő által a törvényes kormánynak felsőbb állami szempontok figyelembe véte­lével tett előterjesztései alapján foga­natosított rendelkezéseit mindenkor a legnagyobb tisztelettel és -magyar emberhez méitó megnyugvással szok­tam fogadni. Mindamellett a kormányzattal szem­beni ezen felfogásom nem zárja ki, Bőt egyenesen kedves kötelességem­nek ismerem, hogy itt, a törvényha­tóság sziae előtt arról a fél fiúról, aki több mint 32 éven át állott vár­megyénk szolgálatában, megemlékez zem. Forster Zoltán főispán ur Öméltó­sága közismert, példás szorgalmú, emellett nemesen szerény tisztviselője volt vármegyénknek. Amikor pedig több évtizedes elismerésre méltó mun kássága lévén szerzett érdemei foly­tán a megye közönsége őt várme­gyénk első tisztviselőjévé választotta, ezen minőségében sem szűnt meg a legmesszebbmenő gondossággal arra törekedni, hogy vármegyéje érdekeit a legkielégitőbb módon szolgálja. Ezen hosszú, makulátlan és nehéz időkben is helytálló szolgálatai tet­ték őt felsőbb körökben is elismertté s eDnek következtében, mint egy leg­felsőbb elismerésként állíttatott vár­megyénk kormányzatának élére. Nobilis, előzékeny modorával, a hozzá közelítőkkel szemben tanúsí­tott jóakaratu figyelmességével meg­szerezte magának a fórumon működő közfunkcionárius legméltóbb és leg­értékesebb jutalmát, embertársai osz­tatlan becsülését, tiszteletét és szere- tetét. Szívből kívánom, hogy Ömél­tósága a becsületes, az önzetlen munka révén jól kiérdemelt nyugdiját jő egészségben, még igen hosszú éveken át élvezhesse. Tek. Törvényhatósági Bizottság! Nagyon komoly időben, valóban na- héz viszonyok között ért bennünket a föispáni változás. Államunk hajója még mindég tomboló viharoktól Űzetve, recsegve, ropogva száguld a szirtes vizek felett, úgy látszik még mindég messze van a biztonságot, megnyug vást adó révtől. Ez alatt ped g a gyűlölettől elvakult külső ellenségeink pók módjára szövik a hálót, hogy alkal más pillanatban fölónk eresztve, végleg rönkre tegyenek, elpusztítsa­nak bennünket, tí a kúíső ellenség ezen gyalázatos törekvését alátámaszt jákamég veszedelmesebb belső ellen­ségeink, akik megtagadván magyarsá­gukat, a nemzetköziség megtévesztő hazug jelszava alatt szú módjára lassan, de biztosan őrlik ennek az J ezeréves épületnek tartó oszlopait és j vakondok módjára ássák alá annak alapzatát. Köztünk pedig valósággal tobzódik, orgiát ül a magyar átok, az egyenetlenség, a széthúzásnak ez a rettenetes ördöge. Mindenki csak a múló anyagi javak és hitvány em­beri élvezetek után rohan, strucc módjára fejünket homokba rejtve, azt hisszük, ha nem vesszük észre a körülöttünk dühöngő vihart, ki­kerülhetjük, elháríthatjuk magunkról a veszedelmet. Hazánk ezen válságos helyzetében s nemzetünk jelen szorongattatásá- nak idején felettébb szükséges, szinte életfeltétel, hogy olyan férfiak legye­nek az őrtornyokban, a kormányköre kéknél, akiknek jellemszilárdsága, ki­próbált erői hazafisága, egyéniségük puritánsága és kiváló tudásuk -min denek felett áll a biztos garanciát nyújtanak, hogy komoly pillanatok­ban, veszedelem idején feltétlenül helyt állanak. Hazánk egyik őrtornyába, vár­megyénk élére Jankó Ágoston ur személyében uj önálló, uj kormányos Állíttatott. Jóllehet Öméltóságának illusztris egyéniségét közelebbről még nem is volt alkalmunk megismerhetni, mégis a törvényes kormánynak irányában megnyilvánult bizalma, az állámfőnsk a kinevezésben kifejezésre juttatott kegye, főleg pedig azon nagy hord­erejű ténykörülmény, hogy Öméltó­sága négy évtizeden át s ebből húsz évig mint alispán szolgálta Torontál vármegye közönségét, u férfierények­nek olyan gazdagságára enged követ­keztetni, mely belőlünk feltétlenül a megnyugvás érzetét váltja ki s azt a biztató reményt és erős hitet kelti fel bennünk, hogy a vármegye kor­mányzata egy élettapasztalatokban gazdag, nagy elméleti és gyakorlati tudással bíró s a közigazgatás min­den ágazatában otthonos és erős akaratú férfiú kezébe került. Meg vagyok arról győződve, hogy ha Öméltósága nem is a vármegye szülötte, de mielőbb megismervén köz­viszonyainkat, komoly férfiúhoz méltó nemes igyekezettel fog arra töre­kedni, hogy vármegyénkben nemcsak mint a kormányakarat végrehajtója töltse be tisztét, de amint alkalmam volt az Ő emelkedett gondolkozását megismerhetnem, különösen ambicio­nálja, erősen feltett szándéka, hogy vármegyénknek — mely most már otthonává lett — gazdasági és kul turális érdekeit minden tudásával, teljes energiával és rendelkezésére álló minden törvényes eszközzel a fejlődés utján előbbre juttatni segítse. Éppen azért teljes tisztelettel arra kérem a tekintetes Törvényhatósági Bizottságot s annak minden egyes tagját, fogadják Öméltóságát teljes bizalommal, szeretettel s ezzel köny nyitsék meg Öméltóságának legjobb szándéktól vezetett föispáni műkő dését, hogy minél értékesebbet, mara dandóbbat tudjon vármegyénk javára alkotni. Hiszen magyar ember ő, és pedig a javából, aki a szerb meg­szállás idején a magyar haza szolgá­latában soha nem múló, hervadha­tatlan érdemeket szerzett. Appellálva törvényhatóságomnak az államfő által a vármegye élére állí­tott főispánjával szemben mindenkor tanúsított nobilis és gavalléros előzé­kenységére, Öméltóságának föispáni működésére a magyarok Istenének áldását kérve, a magyar hitvallás­| nak fölemelő szózatával ajkamon: J Hiszek egy Istenben, hiszek egy I hazában, hiszek egy isteni örök igaz­ságban, hiszek Magyarország feltáma­dásában, — a mai rendkívüli köz gyűlést megnyitom. A felzugó taps után Száváid Osz­kár főjegyző olvasta fel a belügy­miniszter rendeletét, amelyben a Kor­mányzó Öfőméltóságának Jankó Ágos­ton kinevezésére vonatkozó elhatáro­zását közli. A közgyűlés dr. Éri Márton alispán indítványára elhatá rozza, hogy a kinevezett főispánt küldöttség utján küldöttség utján felkéri, hogy a törvényhatóság ter­mében jelenjen meg és a hivatali esküt tegye le. A küldöttség tagjaiul gróf Széchenyi Domokos vezetésével megválasztattak : b író Schell József, Fekete Ágoston, Bodnár István, Szi lágyi Béla, dr. Dragits Imre, Purt Adolf és Neiner József. A küldöttség felkérésére Jankó Ágoston a beiktató közgyűlés lelkes éljenzése közben diszmagyarban meg­jelent a teremben. Dr. Éri alispán pár szóval üdvözölte és felkérte az eskü letételére. Jankó Ágoston meg köszönte az üdvözlést és az esküt, amelynek szövegét Száváid Oszkár főjegyző olvasta fel, ietette. ősi szokás szerint a járási főszolga bírák az uj főispánt kétszer vállukra emelték, a közgyűlés tagjainak be­mutatták. A lelkes éljenzés után a beiktató közgyűlés tagjai a főispán indítványára a belvárosi róm. kath. templomba vonultak, hogy az Isten áldását és segedelmét kérjék a meg­kezdendő föispáni működéshez. Gyö­nyörű volt a menst, amint a disz- magyarba öltözött főispán vezetésével a gyűlésen résztvevők a templomba vonultak. A szentmisét Virág Ferenc pápai kamarás, plébános mondotta. Az isten- tisztelet után a törvényhatóság tagjai és a meghívott vendégek visszáruén tek a közgyűlés termébe, amely zsú­folásig megtelt. Jankó Ágoston a fel­függesztett ülést újból megnyitotta és a következő hatalmas beszédben is­mertette programmját: Tek. Törvényhatósági Bizottság 1 Megilletődéssel foglalom el Tolna­vármegye törvényhatóságának fóru­mán ezt az elnöki széket, amelyből e nagy történelmi múlttal biró vár megyében annyi sok jeles és kiváló főispán intézte a vármegye sorsát. Az áhitat, mely az ünnepélyes istentisztelet hangulataként leikemet még fogva tartja, a nagy tradíciók, amelyss az ország éa a vármegye jeleseit ábrázoló képekből re ám tekin tekintenek, kedves Barátaink és Atyánkfiái: a szomszédos törvény- hatóságok képviselőinek megtisztelő megjelenése, a törvényhatósági bizott ság tagjainak nagy tömege és az érdeklődőknek serege, mely e termet megtölti, mind olyan körülmények, amelyek nemcsak a hála és köszönet érzését fakasztják lelkemben a meg tiszteitetésért, mely a személyemmel kapcsolatos hivatalos aktust illeti, — de egyszersmind komoly figyelmez­tetés is hivatásom fontosságára és feladataim súlyosságára. Érthető tehát, ha e környezet által előidézett ünnepélyes hangulat némi­leg elfogódottá tesz. De leküzdöm megilletődésemet és igyekszem elfogulatlanul, teljes nyilt­I Sággal és őszinteséggel ismertetni l céljaimat és szándékaimat. Tek. Törvényhatósági Bizottság 1 Nem vagyok a vármegye szülöttje, hanem az ország déli végeiről a nem­rég még oly szép és hatalmas Te rontál vármegyéből vezetett a sors ide Önök közé, tehát nem csodálko­zom rajta, ha idegennek tekintenek. A régi szokás szerint talán nem szívesen látnak maguk között ide­gent, de aa ország mostani szomorú helyzetében az erre vonatkozó régi fogalmaknak is enyhülniük kell; ma a magyar a magyarnak már sehol sem lehet idegen és amidőn a meg­csonkított országban tömörülünk, test­vérekként kell egymást tekintenünk akár a Kárpátok aljáról, akár Erdély bérceiből, akár az Alduna tájáról kerülünk is össze. Miután ellenségeink telhetetlensé - gének prédául esett az a terület is, amelyen 4 évtizeden át annyi haza­fias lelkesedéssel és ambícióval dol­goztam a haza és a közügy érdeké­ben, most a magyar királyi kormány bizalma és a Kormányzó Ur Ofő- méltóságának kegye egy újabb munka • térre állított: Önök közé küldött, hogy itt folytassam azt a közéleti munkát, melynek életemet szenteltem. Bízom benne, hogy nem sokáig fognak idegennek tekinteni, mert az a közös törekvés, hegy a hazának szolgáljunk, rövidesen barátokká és testvérekké tesz majd bennünket. Közpályámon mindig a rajongó hazaszeretet, a közérdek önzetlen szolgálata és a meleg emberbarát! érzés vezérelt és ide is azzal a szán­dékkal jöttem, hogy megújuló lelke­sedéssel és fáradhatlan kitartással szolgáljam ideálomat és remélem, hogy sok évi tapasztalataim leszűrt ered­ményét ezen uj munkatéren is hasz­nosan érvényesíthetem. A vármegyét és annak közönsé­gét közelebbről még nem ismerem. Csak annyit tudok róla, hogy ősrégi magyar vármegye, mely történelmünk­ben egy évezred óta jelentős szere­pet játszott. Talaja az őstermelés minden ágának kincses bányája, la­kósága pedig hazafias érzelmű, józan, szorgalmas nép, melynek gazdasági és szellemi kultúrája igen magas fokon áll. Tekintélyes régi birtokos osztálya van, akik e vármegyében jólétet teremtettek, annak tekintélyt szereztek és akik ősi történelmi jo­ga ikat mindig önzetlen hazafisággal és oly helyes szociális érzékkel gya­korolták, hogy a józan és bölcs ve­zetésük alatt kifejlődött polgári- és kisgazda értelmiséggel később kész­ségesen megoszthatták. Ezen általános és hézagos ismere­teimet azonban rövid idő alatt pótolni fogom. Alapos tájékozást fogok sze­rezni a vármegye viszonyairól; meg­ismerkedem derék népével, hogy mi­előbb létrejöhessen közöttünk az a szellemi és erkölcsi kapcsolat, mely szükséges áhhoz, hogy egymást meg­értve és kölcsönösen támogatva, ered­ményesen munkálkodhassunk a haza és a vármegye jólétének emelésére. Hazánk jelenlegi szomorú helyze­tében csak egy általános feladatunk és törekvésünk lehet: visszaállítani Magyarország tekintélyét, nagyságát, erejét és azt a gazdasági és kultu­rális jólétet, amelyben a háború előtt éltünk. Ebben a munkában közreműködni HOLMH »Ruhákat vegyileg fest» tisztit • Szekszárd. SM

Next

/
Thumbnails
Contents