Tolnamegyei Ujság, 1923 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1923-08-25 / 34. szám

2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1923 augusztus 25. Haidekker János oki. mérnök, építési vállalkozó, intelligenciája ott volt a tárgyaló­teremmé átalakított hatalmas iskola­szobában. A csendőrök alig győzték visszaszorítani az embereket, hiszen mindenki be szeretett volna jutni. Természetesen, elsősorban a hozzá­tartozókat engedték be. Bilincsek között. Kilenc óra előtt pár perccel foly­ton erősebben hangzó zngás hatolt a tárgyalóterembe. Hozzák a bűnö­söket. Szomorú menet. Kalapjukat szemükre húzzák. Szégyenük a zörgő bilincseiket. A csendőrök erélyes szavakkal nyitottak utat az össze­torlódó tömeg között. Bizarr látvány : a falu négy tekintélyes gazdája szuro­nyok közt, összeláneolva egy ágról- szakadt szegény legénnyel. Asszo nyok, leányok — kezükben ima­könyveikkel egyformán tolakodtak, lökdösődtek a férfiakkal. Valaki félénken felsóhajt: „hátha felakaszt ják őket“. Egyik vádlott csodálkozva feltekint. Szemmel láthatólag nem hisz az egészben. A vádlottak padján. A teremben leszedték a bilincse­ket és a terheltek elhelyezkedtek a bírói emelvény előtt levő vádlottak padján. Hátuk mögé négy szuronyos csendőr ült. Elsőrendű terhelt ifj. Szili Mihály 23 éves napszámos. Elmaradott, korcsnövésü, mintha leg­feljebb 15 éves lenne. Színtelen hajú, degenerált kinézésű, ö a tettes. Két ízben is gyújtogatott. Teljes egykedvűséggel tekintget szét. Mellette ül Keresztes László, intel ligens kinézésű, magas fiatalember. Szemeit a földre süti. Felbujtással vádolja a kir. ügyész. Bors János a III. rendű vádlott. A falu egyik leg­tekintélyesebb, köztiszteletben álló virilistájának a veje. Apósa égő arc cal, szinte megdermedten ül a ball gatóság között — őt sajnálják a veje helyett. Bors a legmegilletődöt- tcbb. Szomorúan, merően maga elé néz. A pad szélén idősb és ifj. Kósa Jézsef ülnek. A fiatal Kósa szelíd, sáppadt arca határozottan szimpatikus. Annál kevésbbé a másik, aki derült pillantásokat vet szét, mintha valami mulattató szinielőadásra várakoznék. A bíróság. Közben Dunaföldvárról megérkezik a bíróság és a királyi ügyész. Mikor a teremben a bíróság megjelenik, a terheltek arca sggódóvá válik. A birói emelvényen Fejős Imre kir. törvényszéki tanácselnök mellett dr. Wandl Rudolf, dr. Kalencsik Kálmán szekszárdi kir. törvényszéki, dr. Vigh Sándor dunaföldvári és dr. Vitkovits Sándor paksi kir. járásbirák helyez­kednek el. A vádat dr. Szarvas János kir. ügyész képviseli. A védelmet dr. Gulyás József, dr. Dulin Jenő ós dr. Kunczer Jenő szekszárdi ügyvédek látják el. Ifj. Szili Mihály védelmét ügyvéd nem vállalta s így részére a bíróság dr. Bolgár Kálmán törvényszéki titkárt rendelte ki. A vád. A tárgyalás a vád előterjesztésével kezdődik. A kir. ügyész ifj. Szili Mihály mint tettes, a többi terhelt mint felbujtók ellen kétrendbeli gyúj­togatás miatt emel vádat, mert Bölcske határában julius 15 én, majd iuüus 29-én felgyújtottak egy szérűt. Első esetben a tüzet idejében eloltot­ták, a második esetben azonban 13—14 millió korona értékű szalma elégett. A felbujtók Szilinek a gyújtogatásért 6 mázsa búzát ígértek. A tett tnlaj- donképeni indokát az képezte, bogy a felbujtók, akik valamennyien cséplő­géptulajdonosok, haragudtak Szuttner paksi géptulajdonosra, mert az Bölcs- kére jött és ezzel nekik koukurren- ciát csinált. A kihallgatás. Vádlottak közül Szili Mihály töre­delmes, beismerő vallomást tett. El­mondta, hogy az első gyújtásra ifj. Kósa József biztatta s az adta neki a gyujtózsinórt. A második gyújtásra Bors és ifj. Kósa vette rá. Előzőleg Tóthék korcsmájában teljesen lerésze- gitették, majd Bors átadta neki a botját s egy skatulya gyufát és kény- szeritette a szalma felgyujtására. — Véde'mére részegségét hozta fel. Előadta, hogy Keresztes Lászlót a csendőrök előtt tett vallomásában ártatlanul keverte bele az ügybe. A többi vádlott a bűnösségét teljesen tagadta. A bizonyítás. ügy az ügyészség, mint a védelem rengeteg tanút vonultatott fel igazá­nak bizonyítására. Tudvalevő, hogy a statáriális tárgyalást formaszerü jegyzőkönyvekbe foglalt vizsgálat nem előzi meg. A bíróság semmi előaktát nem kap éa igy a szó teljes értelmé­ben a tárgyaláson felmerült bizonyí­tékok alapján ítél. Ez a magyárázata annak a heves harcnak, amely a két napig tartó bizonyitásfelvétel alatt a vád és védelem, de inkább az egyes védők között a tanuk megesketése kérdésében folyt. A viharok. A tárgyaláson kiderült, hogy az egyes vádlottak hozzátartozói formá­lisan hamis tanuzásra kértek fel egye seket. Kiderült az is, hogy a fiatal Kósa és Szili, az idősb Kósa letar­tóztatása idején még szabadok voltak és egész baditervet eszeltek ki arra, hogy megmeneküljenek. Az egyik tanú a csendőrök előtt már meg is tette valótlan tanúvallomását, a bíró­ság előtt azonban megtörve, bűn­bánóan visszavonta, kijelentvén, hogy hamis vallomást tett, de a lelkiisme­rete nem engedi nyugodni. Eanek a tanúnak a vallomása folyamán a vé­dők szenvedélyesen összeütköztek egy­mással. A bíróság hosszabb tanács­kozás után a tanút megeskette. Ilyen és más hasonló esetetek a bíróság helyzetét nagyon megnehezí­tették. Visszavont vallomás. Kiderült, hogy ifj. Kósa József ifj. Szili Mihálynak búzát ígért, ha az egészet egyedül Borsra fogja, sőt őt vádolja meg magával a felgyujtással is. Ezt Szili megtette, de ezt a val­lomását később visszavonta. A tanuk számtalan apró -— több­nyire elszólásokból álló — jelenetet igazoltak, amelyek együttes képe a bűnösséget kétségtelenné tette. Id. Kósa Józsefre és Keresztes Lászlóra semmi terhelő körülmény fel nem merült, úgy, hogy felmenté­sük előre látható volt. Az ügyész halálbüntetést kér. A bizonyítás eljárás után dr. Szarvas János kir. ügyész tartotta meg széles készültségre valló nagy koncepciójú vádbeszédjét. Rámutatott a gyújto­gatás veszélyére és arra, hogy fal­vainkban — sajnos — elég gyakran okoznak tüzet bűnös kezek. Szükség van a biróság teljes szigorára, ezért mind az öt terhelt ellen halálbüntetés kiszabását kérte. A védők harca. Úgy a vádlottak, mint a hallgató­ság csak most ébredtek a helyzet való komolyságára. A védők tehet­ségük és tudásuk legjavát adták. A vádlottak arcára ismét kitilt a biza­lom. A terem kétszáz főre menő hall­gatósága lélegzetfojtva, izgalomtól remegve figyelte a védők küz­delmét, amelyet emberek életéért folytattak. A vád éa a védelem csaknem hat órás harca felejthetetlen emléket ha­gyott a hallgatóságban. A zsúfolt teremben egy szem sem maradt szá­razon. A beBzédharc elején a bátor vi­selkedésű vádlottakon kiütött a halál- félelem. Tekintetük rémülettel figyelt védőjükre, majd a kir. ügyészre s végül az égő gyertyák között levő feszületen állapodott meg. Hétfőn este 8 órakor az elnök a tárgyalást berekesztette s az ítélet­hirdetést másnap délelőtt 11 órára tűzte ki. Az Ítélethirdetés. Tizenegy órakor az iskola környé­két stirü tömegek lepték el és való­sággal ostromolták az őrséget. Bol­dog volt aki az iskola udvarába be­o kerülhetett. A kir. ügyész és védők elfoglalók helyeiket. Az izgalom percről-percre nő. A vádlottak szótlanul tördelik a kezeiket. Nyílik az ajtó és a bii'óság kísértetiesen néma csendben bevonul. A tanács elhelyezkedik s a következő pillanatban Fejős tanácselnök — aki­nek egyébként is komoly arca, mintha egy árnyalattal komolyabbra söté­tülne — olvasni kezdi az Ítéletet: „ifj- Szili Mihály és ifj. Kósa József 2 rendbeli, Bors János egy rendbeli gyújtogatás bűn­tettében bűnösek és ezért a rögtönitélő biróság mindhármu­kat kötél általi halálra Ítéli. — Keresztes Lászlót és id. Kósa Józsefet a vád és követkéz- ' méngei alól felmenti.“ Úgy az elitéltek, mint a hallgató­ság némán merednek maguk elé. A jelenlevő anyák, hitvesek remegő, didergő szájjal, szótlanul hallgatnak. Az elnök tovább folytatja az ítélet indokolását. Egy egy pillanatra meg­áll, hangja meg-megrameg. Még min­dig néma csend, nehéz lélegzetvételt lebet csak hallani. Majd elhallgat az elnök, leül és a védők felé néz. Könyörgés az életért. A védők közül lassan felemelkedik dr. Dulin, Bors János védője, szem­mel láthatólag küzd. A máskor ruti­nos szónok most hangját keresi.Végre akadozva, körülbelül a következőket mondja: „Most már nem mint védő állok ide, s nem mint vádlottársak tá­madója, hanem mint az élet szá­nandó hajótöröttjeinek, — porba- sujtott magyar testvéreimnek gyön­ge szavú szószólója. A rögtönitélő- biróság kötelességét teljesítette, — igazságot szolgáltatott. Most már azért is esedezem, hogy jogával is is éljen. Kötelessége az igazság, joga az irgalom. Csak a puszta, fájdalmas életért könyörgöm. Nem boldogságot, nem örömet kérek. Az ő életükben már nincs öröm­sugár. Itt hagyják a szerető hit­vest, eltépik tőlük a gőgicsélö gyer­mekeket, akik most otthon boldog mosollyal játszanak és várják az apjukat. Ezeknek a kicsinyeknek kérem az életet, ne kelljen nekik, ha öntudatra jönnek, szégyenkezni\ pirulni, hogy apjuk a bitón gon­dolt rájuk utoljára.(< Az elítéltek és hozzá­tartozóik megdöbbenése. A kegyelmi előterjesztés a néma csendet szivettépő kirobbanásba vitte át. A vádlottak, akiknek most már egyszerre visszatért az (elzsibbadt ön­tudatuk, görcsös és fuldokló zoko­gásban törtek ki. Bars János térdre borul, kezeit az égnek emeli s már nem is emberi hangon kiáltozza : „A kis fiam, jaj a kis fiam! Te Isten, mit tettem, mit tettem I“ Mindenki sir. A fiatal Kósa ráborul felmentett apjára. Együtt zokognak. Összegör­nyedve sir Keresztes is, — pedig ő már szabad. Egy asszonyi sikoltás. Szili özvegy anyja rohan a fiához, csókolja, öleli. „Hát el lehet tőlem venni ?“ És Szili ráborul az öreg­asszony vállára. Csak a görcsös rán- gatódzása látszik. A tsremben min­denki sir. A négy csendőr ül fesze­sen, de szemeikből a könny csorog. Közben folyik a kegyelmi előter­jesztés. Dr. Dulin meg-megcauklik, de beszél tovább. Kér, könyörög, könyörgéséhez asszonyok és férfiak hangos zokogása ad rémes kíséretet. Mikor beszédét az izgatottságtól re­megő bangón bevégzi leül, vódőtársai is csatlakoznak a kérelemhez. Sza­vakkal le nem irható, valóságos őrjöngő jelenetek következtek. A biróság tagjai össze- szoritott ajakkal, sáppadtan vissza­vonulnak. Utánuk kórusban hangzik az elítéltek kegyelemjajgatása. A siránkozás és jajgatás olyan fo­kúvá válik, hogy a csendőröknek ki kell üríteni a termet. Csak a vád­lottak és a védőik maradnak bent. A paroxizmus most átterjed az utcára, az egész utca jajgat, asszonyok, lángok a kezeiket tördelik. A kegyelmi tanáes döntése. A tanács két perc múlva vissza­tér és az elítéltek kétségbeesett sirán­kozása közben csak ennyit mond az elnök: „A bíróságnak nincs semmi kö­zölni valója/* Az elítéltek összerettennek. A védők megkönnyebülnek. A statáriális ren­delet szerint ugyanis, ha a rögtön­itélő biróság valakit kegyelemre nein ajánl, úgy rögtön átadandó a kir. ügyésznek, aki az ítéletet 2 óra alatt végrehajtatja. Minthogy az ügyésznek az elítéltek át nem adattak, a védők közölték védenceikkel, hogy a biróság kegyelemre ajánlotta őket s amig a Kormányzó nem dönt ügyükben, ami 4—5 hétig is elhuzód- hatik, az ítélet végre nem hajtható. Kegyelem esetén a büntetés életfogy­tiglani fegyházra, különös kegyelem­mel pedig 15 évi fegyházra változ­tatható át. A hatás. Az elitéltek a védők szavait nem hitték el, azt gondolván, hogy ez Kossuth Lajos-utca. Telefon szám: 26.

Next

/
Thumbnails
Contents