Tolnamegyei Ujság, 1923 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1923-07-21 / 29. szám
1923 Julius 21 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG Halrtefcker János óm nMK, Építési VAUM. Az ötvenezer koronás búzáról. Fejét a kalász büszkén emeli fel az égre, Hej, de sok emberfej búsan a földre konyul. Mert, ki — elad, óh Sors, áld téged boldog örömmel, De ki — vess: Istent hív, kérdve, hogy'— mennyköve — hol?! Bodnár István. Kérelem a nemesszivü emberbarátokhoz, de k0lönö8en a volt tanítványaimhoz. Kérni nem szeretek senkitől semmit, de most emberbaráti és hazafias érzésem parancsolja, hogy kéréssel forduljak az én kedves volt tanítványaimhoz és általában a megértő nagyközönséghez olyan szegény gyermekek érdekében, akiket a sors a soha senki által nem pótolható szülői szeretet áldásainak élvezetétől megfosztott, akik idegenek jó szivére és gondozására vannak utalva s akiket a mostani szörnyű állapotok olyan viszonyok közé juttattak, hogy az élet fenntartásához szükséges legelemibb szükségleteik sincsenek biztosítva akkor, ha a nemesszivü közönség rajtuk nem segit. E segély reszorult gyermekek: a szekszárdi Br. Augusz Imre árvaházban gondozott gyermekek. A napokban ellátogattam ebbe az árvaházba s e látogatásom benyomásai adták a kezembe a tollat e sorok megírására. Amint az ember oda belép, elszorul a szive, ha ott együtt látja azt a sok kis árvát, fiúcskákat és leánykákat (még egy 3 éves kis baba is van közöttük) s hálával gondol arra a korán elhunyt nemesszivü} feDkölt gondolkodású férfiúra, aki ennek az emberbaráti intézménynek alapításával itt, ebben a csinos épületben, nekik meleg, kedves otthont adott és hálával tekint a gyermekeket az elhalt szülők helyett gondozó „kedves nővérekére, akik olyan gyöngéd szeretettel veszik a kis árvákat körül. De a látogató szívfájdalma és részvéte csak fokozódik a szegény gyermekek iránt, ha megtudja, hogy miből kell most, ebben a rettenetes drágaság ban, ezeknek a szegény gyermekeknek megélniük. Kérdezősbödásemre — nem panaszképpen — de elmondta a főnöknő, hogy ők bizony nagyon küzdenek és mindnyájan nagyon dolgoznak. (Ez utóbbi állítása nagyon meg is látszott az ott uralkodó renden és tisztaságon!) S elmondta hogy havonként 50.000 koronából és fejenként 6 kg. lisztből kell megélni 20 gyermsknek, 4 nővérnek, és azon túl van ott még 5 olyan gyermek, akikre lisztet már nem is kapnak. Gondoljátok ezt el Ti édes anyák, Ti szülők, akik mindent elkövettek arra nézve, hogy gyermekeiteknek minél táplálóbb élelmezést adjatok, hogy ezáltal minél erősebbé, fejlettebbé s így a betegségek iránt minél elientállóbbá tehessétek őket: milyen összeg ez ma annyi gyermeknek l ? Nem jut a liszten kívül 1800 korona sem, tehát egy félkiló hús ára sem egy-egy gyermeknek egész havi összes szükségleteinek fedezésére. Ebből kell fedezni egy hónapon át a teljes élelmezést, fűtést, mosást, ruházatot! ? Gondoljátok el, mit tesz az ma? Azért kérlek elsősorban Benneteket, kedves tolt tanítványaim, segil- setek — ha tehetitek — némiképpen ezeken a szegény kis árvákon ! Küld- jetek vagy pénzbeli segélyt, vagy juttassatok nem a fölösleges, de a nélkülözhető élelmiszereitekből vala- i mit nekik, vagy gyermekeitek kinőtt ruhácskáiból vagy cipőiből küldjétek Kérek erre minden nemeszivü embert, de kivált a birtokos urakat és gazdákat, mint akiknek az idén a pengő kaszák nyomán annyi áldás fakad, gondoljanak ezekre a szegény kis árvákra s juttassanak valamicskét nekik abból, amiket az idén az Isten olyan bőven adott. Aki most egy gyermekéletet megmenteni segit, az nemcsak emberbaráti, de hazafias kötelességet is teljesít, mikor ennek a sze gény házának minden egyes polgárra olyan nagy szüksége van. Remélem, hogy szavaim mint régebben azelőtt, úgy most is megA köznek becsületes szolgálatában eltöltött négy évtized hatalmas idő. Tisztelet annak, aki a közigazgatás rögös pályáján ennyit fáradott. A simontornyai ünnepély az érdemes munka megbecsülésében, a munka elvégzője iránti meleg ragaszkodás, tisztelet és szeretet jegyében folyt le. Megkésve bár, e szép ünnepélyről tudósítónk a következőket írja: Megható ünnepély volt f. hó 9 én Simontornyán, Bereczk István főjegyző ülte 40 éves jegyzői jubileumát. Délelőtt 9 órakor gyülekeztek •képviselőtestület, a jegyzői kar, a vidéki és helybeli vendégekkel a község háza disze3 tanácstermébe. A gyűlés megnyitása után az egybegyűltek a Szent Ferenc rendiek templomába vonultak ünnepies hálaadó isteni tiszteletre. A misét a jubiláns testvér bátyja Bereczk János hirdi plébános celebrálta a pálfai, a déghi és a simontornyai plébános segédletével. Bereczk János plébános ugyanezen napon 1882 julius 9 én mondta mint ifjú lelkész első miséjét ezen templomban, a már örök álmukat alvé Hanny Gábor akkori faddi és Reitmann Vencel alapi plébános segédlete mellett. A templomot a közönség zsúfolásig megtöltötte s a Te Deum elhangzása után alig maradt szem szárazon. A templomból a közönség visszavonult a község házához és a gyűlés újbóli megnyitása után Fábián Fausztin és Nagy Lajos a képv. testület nevében, Száváid Oszkár várm. főjegyző pedig a vármegye nevében üdvözölte a jubilánst. Ezután dr. Festhy Pál, a nemzetgyűlés alelnöke mondott magas szárnyalásu beszédet, Purth Adolf a vármegyei, Balogh János a járási jegyző egylet, Vár- konyi Imre pedig az országos jegyzői árvaház nevében üdvözölte az ünnepeltet. A róm. kath. hitközség nevében Fábián Fausztin zárdafőnök, a ref. hitközség nevében Nagy Lajos ref. lelkész, az izr. hitközség nevében Roihauser Lajos hitközségi elnök, az ipariestüiet és iparegylet nevében Paku Mihály elnök, a tűzoltó egylet nevében Morvái Lajos alparancsnok, í a kaszinó neveben Massányi Dezső | találták az utat az én kedves volt tanítványaim szivéhez s kérésem mások lelkében is meghallgatásra fog találni és aki teheti, segíteni fogja valamivel ezeket a szegény kis árva gyermekeket, akiknek a mindennapi imája áldást fog kérni az ő jótevőikre. A kegyes adományokat az ada kozók „Szekszárdi Árvaház“ címre legyenek szívesek beküldeni. Lapunk t. szerkesztősége bizonyosan kész- séggel fogja nyugtázni az adományokat. Szék szárd, 1923 julius 19. igazgató, a simontornyai nők nevében Pereczes Terézia tanítónő, a takarékpénztár nevében D. Németh József ig. tag, az önsegélyző egylet nevében Takács János elnök, a bőrgyár és tornaklub nevében Erdélyi József mérnök, az ártézi kristálygyár nevében Berky Gyula igazgató, végül a jegyzőségi alkalmazottak nevében pedig Dezső Antal jegyző üdvözölte az ünnepeltet. Meghatóvolt a kis óvódás gyermekek köszöntése, kik Böhm Aranka óvónő kísérete meilett nyújtottak át csokrot a jubilánsnak, az ovoda elnökének. Bereczk István főjegyző mély meghatottsággal köszönte meg az elhangzott beszédekből feléje sugárzó meleg érzések megnyilvánulását, Ígérte, hogy ezen magasztos és felejthetetlen ünnepélyből erőt merítve, iparkodni fog a haza és a község érdekeit még fokozottabb mérvben szolgálni. A diszgyülés után a nagyvendéglő feldíszített udvarán 150 teritékü közös ebéd volt, hol dr. Pesthy Pál nemzetgyűlési alelnök, Szévald Oszkár várm. “főjegyző, Nagy Barnabás szolgabiró, Szántó Ignác pálfai plébános, Illés Gyula dombóvári főjegyző, Fábián Fausztin zárdafőnök, Balassa Sándor igazgató-tanár, Bereczk János hirdi plébános, Purth Adolf bá taszéki főjegyző, Győré Pál sárszent- lőrinczi főjegyző, Joó András nagydorogi ref. lelkész, D. Németh József takarékpénztári ig. tag és Kerekes Albin igari főjegyző mondtak lelkes felköszöntőt. Bereczk István főjegyző meghatottan köszönte meg az üdvözléseket, a szeretetnek és barátságnak ezt az őszinte megnyilvánulását, összehasonlítás tett a régi és a mostani idők és emberek között örömének adott kifejezést, hogy a sok küzdelem és csalódás után a mostani sivár világban a szeretetnek és őszinte barátságnak ily kedves megnyilatkozásával találkozunk. A fényes Ünnepélyt meghatóan koronázta be Muth Henrik nagyszéké- lyi főjegyző indítványa, mire az ünneplő közönség az ünnepelt és neje nevére az Országos Jegyzői Arva- héznál 200,000 koronás alapítványt tett, mely összeg rövid pár perc alatt egybegyült. Az ünnepélyt táncmulatság zárta be, mely minden tekintetben fénye sen sikerült s kivilágos kivirradtig tartott mindvégig jó hangulatban. hírek! Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyország. — A hősök emlékünnepe Nagyszékelyben. Feledhetetlen ünnepe volt folyó hó 8-án Nagyszékelynek, vármegyénk eme virágzó németajkú községének, amikor a háborúban elesett hősök emlékoszlopának leleplezési ünnepélyét ülte meg. Mint minden más áldozatból, úgy a véráldozatából is kivette Nagyszékely a részét; ötven elesett hőse van a községnek ! Gyászistentisztelettel kezdődött az ünnepély, melyen az egész község részt vett. A könnyekig megható szép beszédet Kósa Ferenc gyönki ref. lelkész tartotta. Az istenitisztelet után a templom előtti téren levő magaslaton épített gyönyörű emlékoszlop leleplezése következett. Moór Jakab ref. lelkész német nyelvű, Fábián Mihály miszlai ref. lelkész magyar nyelvű szép beszédei és dr. Pesthy Pál, a gyönki kerület képviselőjének, a ház alelnökének gyönyörű szavai után Muth Henrik községi főjegyző hazafias szellemű beszédben adta át a község birájának, Schilling Henriknek az emlékművet. Emelte a lélekemelő ünnepély fényét, hogy a tolnai honvédhuszárság egy szakasza Fördős Géza és Babochay Farkas Béla őrnagyok vezetésével szintén megjelent az ünnepélyen és diszsortüzzel áldozott az elesett hősök emlékének. A vármegyét Szévald Oszkár vármegyei főjegyző képviselte. Az ünnepély után 85 teritékü bankett volt, amelyen dr. Pesthy Pál a kormányzóra, Szévald Oszkár pedig a község hazafias érzelmű németajkú lakosságára mondtak mély hatást keltő pohár - köszöntőket. Az ünnepélyről a kormányzónak üdvözlő táviratot küldtek. Különös dicséretet érdemel Muth Henrik községi főjegyző, aki szép példáját mutatta meg annak, hogy egy német anyanyelvű községet hogyan lehet hazafias szellemben vezetni, de elismerés illeti a nyelvében idegen, de érzésében magyar lakosságot is hazafias áldozatkészségéért. Megkapó volt a német anyanyelvű nagy- székelyiek dalárdájának éneke, akiikor a német anyanyelvűek magyarul énekelték, magyar szívvel a „Hiszek egy Istenben“ fohászt. — Tisztújító szék Szekszárdon. Szekszárd város képviselőtestülete f. hó 21-én délután 5 órakor a városháza nagytermében tisztújító széket tart, amelyen a városnál üresedésben levő műszaki tanácsnoki, ennek betöltésével netán megüresedő főmérnöki, főszámvevői, a számvevői, 3 adótiszti és ezen állások betöltésével netán megüresedő egyéb állásokat fogja választás utján betölteni. A három adótiszti állásra eddig nyolcán adták be kérvényüket, akik már régóta érdemes és törekvő alkalmazottai a városnak s így rendkívül nehéz lesz annak éldöntésé, hogy kikét válasszon meg a képviselőtestület az említett állásokra. A többi állások előreláthatóan egyhangúlag töltetnek be, mert eddig esák ázok pályáztak, akik helyettesi minőségben az állásokat már.eddig is betöltötték. a számukra valamit! I MOL«AR ■ Ruhákat vegyileg lest, tisztit - Szekszárd, Kovácsné Nagy Lujza polgári leányisk. igazgató* Bereczk István simontornyai főjegyző 40 éves jubileuma.
