Tolnamegyei Ujság, 1923 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1923-06-16 / 24. szám

Ára 50 korona.

V. évfolyam,

_________________________Szekszárd, 1923 junius 16._____________________________24. szám.

TO

LNAHEGYEI ÚJSÁG

KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

Sierkesztöség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Tel efon szám 85 és 102.

Egyes szám ára: 50 korona.

Előfizetési dij egy évnegyedre 500 korona.

Szerkesztő: SCHNEIDER JANOS.

A lap megjelenik minden szombaton.

Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők.

Hirdetések árai i A legkisebb hirdetés dija 300 koron*. A hirdetés egy 60 mlltméter széles hasábon otllciéter soronként 50 korona. Köz gyilesl részvénytársasági stb. hirdetések 100 korona. Alléét keresőknek 50 százalék engedmény. A hírrovatban.elhelyezett reldámhtr, eljegyzést bír, családi hír, valamint a ayllttér soronként 490 koronába keríti.

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni őrök igazságban,

Hiszek Magyarország feltámadásában,

Amen.

A csSdKérés előtt.

Teljes bizonytalanság van közgazdasági életünkben. Azt hittük, hogy Bethlen és Kállay külföldi útja, ha nem is nagy emelkedést, de koronánk stabilizálását eredményezi és azt látjuk, hogy a külföldi kölcsön, az ezt követő gazdasági orientálódás és konszolidálódás helyett a korona zuhanásával járó pánik nehe zedik gazdasági helyzetünkre és teszi ezt, a külföldi tárgyalásokat megelőzőnél is bizonytalanabbá. Politikai vezéreink nyilatkozatai, ha nem is Toltak túlságosan kecsegtetők, de nem voltak olyanok, amiből nem lehetett volna következtetni arra, hogy gazdasági életünk bizonyos irányt nyert és tagadhatatlanul a külföld érdeklődése felkeltetett szerencsétlen megcsonkított országunk iránt. Erre vallott Nincsics urnák, a szerb külügyminiszternek dühtől tajtékzó beszéde is és mégis azt látjuk, hogy előbb a belső kereskedelmi élet, azután Európa országai gazdasági lázát mérő Zürich, koronánkat mind lejebb-lejebb értékeli. Keressük ennek okát, de miben sem találjuk. A miniszterek útja után nem lett kisebb I a remény külföldi kölcsön szerezheI

tésére, a jóvátétel kisértő ősz- szege aranyban nem lett több, tér- - méskilátásaink igen jók, van bőven kivitelre váró cikkünk, tehát mi lehet az, amely ily körülmények mel lett lefelé szorítja koronánkat ? Tán a tisztviselők fizetésrendezése, az indemnitás kérése, a banképrésnek az eddiginél valamivel gyorsabb kattogása? Várjuk és vártuk a választ erre, de se gazdasági, se politikai életünk vezetői nem adták azt meg és vergődünk a tudatlanság, a bizonytalanság kétségbeejtő káoszában és ezalatt a tőzsdén őrült hazárdjáték folyik a legfrivolabb kigúnyolására a becsületes és verejtékes munkának.

Bármily merészen hangozzék is, radikális eszközökkel bele kell njulni a tőzsde spekulációjába és függetleníteni kell belső gazdasági életünket a korona külföldi jegyzésétől. Le kell zárni ennek a csonka országnak sorompóit. Nem kell beereszteni a könnyen és sokszor bűnös utón szer zett pénzzel könnyelműen megvásárolt luxus cikkeket, nem szabad, hogy továbbra is rongyokban járjon a becsületes munkát végző és a jólétben ! tobzódjék az, aki a magyar koronával börzézik. Tarthatatlan, bogy I ebben az országban ne legyen még a gyermekeknek sem elégséges kenyér, amikor egyebünk sincs, mint élelem- termelésünk és nem lehet megengedni

tovább, hogy 'iparvállalatainknak, j bankjainknak értékei következetesen I kiszivárogjanak külföldre és ennek |

a csonka országnak puszta földjén kivül egyebe ne maradjon.

Fegyverrel ezt az országot és népét nem tudták a világháborúban leverni, minden bűnében, rossztulajdonaiban és nyomorúságában is becsülik még annyira elleneink népünket, hogy a fegyvert még nem találják biztosnak megsemmisítésünkre, gazdasági életünk tönkretételéhez, gazdasági kifosztásunkhoz fordulnak tehát, ez bár lassúbb, de biztosabb. Ez ellen csak úgy lehet radikálisan védekezni, ha határainkat lezárjuk. Legyen ru

hánk daróc, járjanak maguk szőttében asszonyaink, de ne engedjük éhezni a gyermekeket, fillérekért külföldre vinni élelmicikkeinket. Dolog- talan herék ne élvezzék a jólét minden gyönyörét és a becsületes, Verejtékes munka hozza meg a leguélkülözhetetleuebb napi szükségletet.

Ebben a munkában fogjanak öäsze Wolff Kdrply és Sándor Pál, ez lesz az igazi, nemzeti építő munka.

s.

A szekszárdi falufellesztésl kiállítás.

Az Országos Stefánia Szövetség és a Falu Országos Szövetség által kezdeményezett és a szekszárdi polgári fiúiskola épületében f. hó 2b-élől 29-éig tartandó falufejlesztési (vándor) kiállítás iránt az egész vármegyében nagy érdeklődés nyilvánul és a Szekszárd városháza 4. szám alatti szobában működő rendező bizottságnál nap-nap után tömegesén jelent kéznek, akik termel vényeikkel, házi és kézműipari cikkeikkel éh egyeb alkotásaikkal a kiállításon részt óhajtanak venni.

Az eddigi jelentkezésekből Ítélve, talán a háziipari és kézimunka kiállítási csoport Ígérkezik a legváltozatosabbnak és leggazdagabbnak, met ennek keretén belül nemcsak a Mansz szekszárdi szervezetének szövő- műhelye és a Move háziipari szövetkezete mutatja be gazdag kiállítási kollekcióját, nemcsak a Sárköz gazdag népviselete lesz látható, hanem e csoportba lesz beleillesztve a helybeli és vidéki festő- és szobrászművészek alkotása is. Rendkívül változatos lesz a kiállítás ipari csoportja is. Eddig 35 helybeli és vidéki iparos jelentette be részvételét, akik közül többen remek munkáikkal más kiállításon már elismerést és kitün etést nyertek.

A borkiállitási csoport iránt külö nősen a távolabbi, nem bortermelő

vidék érdeklődik,’ tudva azt, hogy a Szekszárd és vidéki szőlőbirtokosok a kiállításon csak a legjobb minőségű boraikat mutatják be. A borászati kiállításon résztvevők minden minőségű borbél 4 palackot tartoznak beadni. '

A tervezettnél nagyobb arányúnak ígérkezik az épitészeti, mezőgazda- sági, kertészeti, méhészeti, Belyem- tenyesztési és közegészségügyi (cserkészed) csoport is. Ez utóbbi csoport vezetője dr. Chffy Lajos igazgatótanár lemondott, he'yette a vezetésre dr. Kelemen József v. t. orvost kérték fel. E csoport keretén belül mutatják be a szekszárdi cserkészed felszereléseit és az amerikai Vöröskereszt anya- és csecsemő intézet ismeretterjesztő képeit, vándorkelengyéit stb.

A kiállítás befejeztével a rendező bizottság.lapunk utján teszi közhírré azok neveit, akik a zsűri véleménye alapján kiállítási tárgyaikkal kitün tetőseket, vagy elismerő oklevelet kaptak.

Végül megemlítjük, hogy a kiállításra kitett tárgyak legnagyobb része megvásárolható, vagy a kiállító félnél megrendelhető lesz. E kulturális, gazdasági és szociális kiállításra ezúton hívjuk fel a vármegye közönségének figyelmét.

Vitézi telekbe Iktatás KaJdacson.

Vasárnap, e hó 10-én itatta be a Kormányzó ur Őfőméitósága képviseletében vitéz Tihanyi Szilárd Tolnavármegye Vitézi Székkapitánya vitéz Garai Miklóst azon vitézi telekbe, melyet Sztanbovánszky János cs. és kir. kamarás, kajdacsi földbirtokos e célra nagylelkűen felajánlott.

A hősiesség, hazaszeretet és hűség megjutalmazásának eme szép ünnepéről örömmel számolunk be nemcsak azért, mert vármegyénk telkes vitézeinek száma eggyel ezaporodott, de azért is, mert annak birtokbáiktatá- sát megyénknek egy, a hazafias kötelességeket megértő földesura, Sztan kovánszky János felajánlása tette lehetővé.

Az ünnepség részleteiről az alábbiakban számolunk be:

Vendégek érkezése.

Vitéz Tihanyi Szilárd székkapitány a vármegyei tiszti vitézek kíséretében 10-én reggel a 8 órai vonattal érkezett Ka^dacsra. Ugyanezen vonattal érkezett meg ForBter Zoltán főispán, a tolnai huszár és tüzéroaz- tály, valamint a vármegyei csendőrparancsnokság tiszti és altiszti küldöttsége is.

Fogadtatás.

Az érkezőket Kajdacs község képviselőtestülete fogadta az állocná son, az üdvözlőbeszéd elhangzása után a vendégek kocsikba szálltak és a Sztankovanszky kastélyba haj - tattak, hol az érkezőket a család tagjain kivül az akkor már jelenlévő Simontsits Elemér v. b. t. t., volt

képviselőházi alelnök és dr.- Pesthy Pál nemzetgyűlési képviselő fogadta.

Mise és díszközgyűlés.

Az ünnepség a rém kath. templomban misével kezdődött, melyen a küldöttségeken és vendégeken kivül megjelent úgyszólván az egéBZ község. Mise után a fellobogózott községházára vonultak az ünneplők, hol díszközgyűlés volt, mely a községháza zsúfolásig megtelt szépen feldíszített udvarán folyt le és a Hym- nusz eléneklésével kezdődött.

A magyar ének elhangzása után Nikotics József Ksjdacs község főjegyzője a közgyűlést lendületes beszéddel nyitotta meg, üdvözölvén a Vitézi Szék kapitányát, a főispánt, az ünnepelt Garay Miklóst és a vendégeket.

Az üdvözlő beszédre vitéz Tihanyi Szilárd székkapitány válaszolt:

Köszönöm a szép, meleghangú üdvözlő szavakat.

Igaz örömmel teszek eleget a legfelsőbb parancsnak, hogy Dénesfa Kajdacsra származott hős szülöttjét, nemzetes és vitéz Garai Miklóst, hü magyar hazafiasságáért, rendíthetetlen bátorságáért, becsületes kitar- I tásáért és hő ragaszkodásáért, a magyar haza soha el nem múló hálájáról biztosíthassam és ezen hála látható jeléül a Kormányzó Ur O Főméltósága által — Sztankovanszky János Öméltósága felajánlásából — neki adományozott vitézi telket a mai napon birtokba adjam.

Bemutatom nemzetes és vitéz Garai Miklóst a díszközgyűlésnek és az itt megjelent vendégeknek. Követendő példáját adta Ö az igaz magyar katona és honfiúi erényeknek. A háborúban hős, a veszedelmektől vissza nem riadó, beosztásában hűséges, az ország vészterhes napjaiban — a forradalmak és a kommun idején — tántoríthatatlan, becsületes igaz magyar férfiúnak bizonyult hazafi ő.

Az 1922 évben a vitézek nagy családjába történt felvételét, miután a vitézi esküt letette, a Kormányzó Ur Ö Főméltósága által vitézzé ültetett, közhírré teszem.

A vitézi rend azt a nemes célt tűzte ki maga elé, hogy egy táborba gyűjtse ennek az országnak az ily érdemekben gazdag, hős és tántoríthatatlan honfiait, hogy belőlük a jobb jövő zálogát, a Vitézi Rendet megalkossa. Azon Rendet, mely hivatva van regenerálólag hatni a magyar társadalomra. Ébren akarja tartani ezen Rend a magyart mindig oly szépen jellemző harcos erényeket, újra ébreszteni a mesterségesen elaltatott hazaszeretetet és ismét bele oltani a magyar társadalomba a kötelességteljesilés szükséges voltának tudatát; bele nevelni az önfeláldozásig menő alárendelését az egyéni érdekeknek a közért és nemes célokért való küzdelemben.

Vitéz tehát csak az lehet, aki ezen kitűzött céloknak meg is tud felelni, aki a kiválasztás folytán reményt nyújt arra, hogy leszármazottait is ily szellemben fogja nevelni. A vitéznek tehát, hogy vitéz lehessen, tanúbizonyságát keli adnia annak, hogy a háborúban derekasan megállotta a helyét, tanúbizonyságát annak, hogy családi életében tiszta, múltja s jelene mocsoktalan, észjárásában komoly, életében józan s embertársai közbecsülésében áll, csak így érhető el, hogy a Rend tagjai s ennek leszármazol egy erős, fajmagyar, békében bölcs és dö gös, a háborúban erős, hatalmas, de mindenek felett, minden körülmények között hű, a magyar társadalmat erősítő szervezetet képezzenek.

9 Nem mulaszthatom el, hogy a mai alkalmat fel ne használjam arra, hogy köszönetét mondjak itt a díszközgyűlésen a nemes felajánlónak, Sztankevánszky János Öméltóságának, aki a Vitézi Rend nemes céljait megértve, alkalmat adott immár másodszor, hogy