Tolnamegyei Ujság, 1923 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1923-06-09 / 23. szám

V. éyfolyam. 23. szám. Ara 50 korona. Szekszárdi 1923 junins 9 ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ttsrkesztttsóg és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épOletében. Tel efon szám 85 és 102. Egyes szám ára: 50 korona. Előfizetési díj egy évnegyedre 500 korona. Szerkeszt«: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illetO közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések Aral i A lagkUabb hirdetés dl|s 300 korom. A hirdetés 60 mtllmét.r széles hasábon mlllméter soronként éo korona. Köz gyllésl rész­vénytársasági stb. hirdetések SO korona. Állási keresőknek 50 százalék en­gedmény. A hírrovatban elhelyezett reklámhlr, eljegyzési hír, családi bír, valamint a nyíl ttér soronként 300 koronába kerül. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Amen. Hálóterének. A nemzeti életnek sajátsága, hogy körömszakadtáig küzd létéért s utolsó lehelletéig, utolsó áldozatig hangoz tatja: „Élni akarok“. És nem hisz a halálban, ha egészséges a lelke, még akkor sem, amikor semmi egyéb nem vár rá, mint éppen az, amiben nem hisz: a halál. így van ez rendin. Bele nem nyugodni a változbatatlanba, bele nem törődni a készen kapott sorsba, a legkeresztyénibb gondolat, melyet Pál apostol a Héber levélben igy örökített meg: „Nincsen itt maradandó városunk, hanem a jöven­dőt keressükVárni, hinni, bízni, remélni égő lélekkel, lázas epedéssel, fanatikusan — ez ma a magyar sors. Itt, ezen a kis mentőcsolnakon, amely megmaradt a mi drága Nagymagyar- országunk szent hajójából — egész valónkat eltölti az a tudat, hogy nincs jól és ezerszer is nincs jól, hanem jobbnak kell. jönnie. Meghalni nem akarunk és nem tudunk meghalni. Sorsunkba belenyugodni képtelenek vagyunk. Ezért az eljövendő jobb sorsért két hatalmas áramlat viaskodik egy­mással. Az egyik a békés középutat írja jelszónak zászlójára. A másik a fegyvert. Az egyik a politikáé, a másik az áldozatra kész becsületes hon- szerelemé. Ám mindkettőt ugyanaz a szent, történelmi cél és tűz hevíti ; révpartra vinni e mentő csolnakot utasaival együtt; megmenteni a ma­radékot és visszaszerezni az elveszett szép hajót. Világos, hogy külön külön egyiknek sincs igaza. Nevetséges volna csapkodni a törött evezőkkel; fegyverrel — kormánylapát: politika nélkül. De épp oly nevetséges kor mányiapátot forgatni: politikát — evezés : fegyver nélkül. Minden poli­tikai müfogás értéktelen szemfény­vesztés, ha nem áll mögötte a kije leütések súlya: a fegyver és minden kardesörtetés cirkuszi mutatvány, ba nem irányítja azt a veséket boncoló politikai raffinéria. Együtt, egymást kiegészítve, egymást Begitve kell haladnia a - kettőnek, ha a jövendő előtt pirulás nélkül, becsületesen akar megállani. Az egyik evez, a másik kormányoz, de éber tetterővel, el szánt buzgósággál teszi mindkettő azt, ami az ő kötelessége és nem veszi át egyik a másik szerepét. Egymás\ nem nélkülözhetik egy pil lanatra sem, mert ennek, vagy annak meg nem értő magatartása az egész csolnak jövendő sorsát kockáztatja. Biztos veszély volna, ha korinány és lapát megfeledkezve kötelességéről, egymás ellen fordulna s az előreju­tás helyett egymást törné pozdorjává, ■ Ha örömmel állapítjuk meg a .mai helyzetből, hogy *a- mindenféle non- mentő céeók leszürődtek végre e két szilárd alapra: fegyver, vagy békéB mód? — Ám óva intünk minden lelkiismeretes hazafit a túlzásoktól. Tudja meg Bethlen, hogy mögötte egy ország áll. Magyarságának, hő­sies harcra készségének nagy ener­giájával. Minden pillanatban — hála Istennek — éretten a háború felvé­telére, eleget szenvedve a győzelemért. Eggyé kovácsolva a bajok kohójá­ban. Kihívóan büszke ereje tudatá­ban. Itt állunk, törhetetlen ma­gyar ezerek, tépett dicsőséggel, de száz halálra kész; megverve — de meg nem halva, sőt az élet reményével telítve, feszülő izmok­kal, összeszoritott ököllel. De tudja meg ez a roppant ener­giájú nemzet is, hogy ez a fegyve­res beavatkozás nem lehet privát honmentés, vak nekibuzdulás, zabo látlan forradalmi kaland, hanem az élni akaró összeség szent, komoly, lélekzet elállitó, egyetemes tusája mindnyájunk életéért. Amikor min­denkinek bele kell olvadni a nagy kardal fenséges összhangjába s énjét elfeledve zengeni a karmester * üte­mezései szerint. így, csak igy ér biztos révet ez a vihartépett, de oly kedves, oly annyira imádott mentő hajó — ve­lünk : hajótöröttekkel. Jánosi György. ha az idő utóbb le nem szállítja cselekedeteink és müveink érté­két, egy más biztosan meg­marad, az, hogy kortársainkra emelő, buzdító, lelkesítő hatást gyakoroltunk, ami mindig té­nyezője a nemzet előrehaladá­sának. Fogadja Móltóságos El­nök, azonképen Bodnár főtitkár ur, valamint az egész Tolna- vármegyei Közművelődési Egye­sület hálás köszöntemmel ki­váló tiszteletem és testvéri üd­vözletemet. Méltóságos Uramnak hive és alázatos szolgája Rákosi Jenő. A szekszárdi épltöuáilalkozúk ti a kűzápltkezések. A közeli időben két középitkezés indul meg Szekszárdon. Az egyik a róm. katb. templom, a plébánia lak és iskola tatarozása, a második a közel egy év óta húzódó pénzügyi palota épitkezése. Csodálatosan egyik építkezést sem szekszárdi vagy me­gyebeli Vállalkozó végzi a helyi és környékbeli iparosok és munkások bevonásával, hanem -mindkettőt bu­dapesti vállalkozó kapta meg. Az első építkezésnél, illetőleg tatarozási munkálatoknál a helyi vállalkozók meg sem kérdeztettek, valami szü- kebb pályázat alapján azt dr. Katona Joachim budapesti vállalkozó kapta meg 6,300.000 koronáért, (a máso­dik nagy vállalatnál pedig valami alaki hiba miatt nem fogadták el a Tolnamegyei Városfejlesztő és Épít­kezési rt. és Dicenty László együt­tes ajánlatát, amely 189 millió volt, tehát 9 millióval olcsóbb, mint az utána következő legelőnyösebb aján­lat, hanem uj, szükebbkörü pályá­zatot hirdettek, amelyre a Tolname­gyei Városfejlesztő és Építkezési rt. fel sem hivatott, Dicenty László pe­dig egymagában nem pályázhatott, habár felszóiittatott is. Az újabb pá­lyázat eredményeként a pénzügyi palota építkezését Kármán és Faze­kas budapesti cég nyerte el kettő- százhét milliós összeg ellenében. Lapunk múlt számában közöltük a Tolnamegyéi Közművelődési Egye sülét üdvözlő levelét, amelyet Rákosi Jenőhöz intézett azon alkalomból, hogy Acsádon az újságírás büszke­ségének szülőházát emléktáblával jelölték meg. Erre az üdvözlő iratra az őbz, de kedélyben fiatal, munka erőben teljes Rákosi Jenő az alábbi köszönő sorokat küldötte dr. Éri Márton alispánhoz, mint az egyesület elnökékez: Budapest, 1923 május 31. Méltóságos Elnök Ur! A folnavármegyei Közműve­lődési Egyesület Acsádra kül­dött üdvözletét hálásan köszö­Igy estek el a szekszárdi vállal­kozók az njabb időben divatossá lett szükebbkörü pályázat alapján mind­két szekszárdi vállalattól, azt lehet bátran állítani,' hogy önhibájukon | kívül. Felhívjuk kerületünk képviselőjé­nek a figyelmét erre a két esetre, amelyen már változtatni úgy sem lehet, dé amelynek . tanulságait le­szűrve, kérnünk kell az építő és vele rokonszakmák iparosai nevében úgy képviselőnket, mint hatóságainkat, hogy az illetékes minisztériumokban tegyék szóvá a helyi iparnak ilyetén való mellőzését és ne engedjék, hogy a budapesti nagyvállalkozók érde­keiért a helyi vállalatok és munká­saik munkanélkülietlenségre kárhoz­tassanak. A közeli múlt megmutatta, hogy mily esztelen politika volt a vidék­nek a főváros érdekében való elnyo­mása, mily szomorú következményű volt, hogy nem voltak erős városaink községeink és falvaink. Ezt a poli­tikát nem szabad újra folytatni és nem seinmiesetre sem az egyes mi­nisztériumok ügyosztályainak, hogy az amúgy is nyomorgó vidéki ipa­rosságot, a fővárosi nagyvállalkozók kedvéért, a munkanélküliség sokszor rossz tanácsot adó karjaiba döntsék. nőm. Az isteni Gondviselés rám sűrűn árasztja öregségem nap­jaiban az éltető nap fénysuga­rait. És e sugarak annál in­tenzivebb ragyogást jelentenek, mentül sötétebb az éjszaka, melyet a sors ránk magyarokra borított. Acsádon velem ünnepelt Vas- és Zalavármegye, és hogy Tolnából, a vármegye forgójá­nak aláírásával is érkezeit üd­vözlet, a szeretet üzenete, ez csak megtetézte ünnepünk örömeit. Nagy sor az, méltóságos Elnök ur, érdemes férfiak ajkáról hal­lani, hogy nem éltünk hiába, hogy sikerült valamelyes szol­gálatot tennünk a hazának. Mert Gyermeknyoraltotűs. A háború által sújtott ország nagy nyomorúságba jutott. Elvesztette sok kincsét, főként azokat, amelyekre a mai viszonyok közepette nagy szük­ségünk volna. Ellenségeink megfosz­tottak bennünket életfeltételeinktől és ma is arra törekednek, hogy tel­jesen megfojthassanak bennünket. Ez a helyzet legsúlyosabban a gyermeket sújtja, de ezek között leg­jobban a város rossz levegőjében élőket. Siralmas _képet nyújt az a so k apróság sápadt arcával, sovány testével. Milyen lesz ennek az ország­nak a jövője, ha gyermekek testi fej­lődéséről nem gondoskodunk ? Egy egészséges generációt kell nevelnünk, mely hazáját szereti, mely testileg erősebb, mint a mai, s mely majdan jobban megállja a helyét ott, ahol apáink gyöngeségükben mindent el« vesztettek. • A semleges külföld volt az, amely gyermekek ezreit magához véve egy időre megsegítette őket. Sok-sok mil­liót áldoztak a jó hollandusok, a svájciak és egyéb országok polgárai a gyermekeink számára. Megható volt mikor azok az idegen állampol­gárok, kiknek nagy része földműves, munkás, vasutas, postás és sok-sok egyéb szegénysorban élő emberek voltak, hálát adandó az Istennek, hogy őket a háború borzalmaitól megkímélte, egy két magyar gyer­meket vettek magukhoz, hogy azo­kat feltáplálják és keresztény erköl­csökben neveljék. Ezen államokban nem dívik az egykereudszer, 12—16 gyermekes család nem tartozik a rit­kaságok közé, ott nagyobb a drága­ság, nagyobb a munkanélküliség, de kevesebb az önzés és sokkal több az Isten- és emberszeretet. Megindító volt nézni, mikor a ven- déggyermekek vendéglátóiktól bú­csúztak, könnyek árasztották el az arcokat, mert tudták, hogy a gyér« mek hazatérve családja körébe, is« mót nyomorúságba jut s hogy a gyer­mek visszatérve hazájába, ismét a részvétlenség és szeretetnélküliség honába tér. S miért mindez ? A kom­mun elválasztotta a falut a várostól, gyűlölet szállta meg a vidék szivét a várossal szemben. A város gyér­Rákosi Jeilő levele.

Next

/
Thumbnails
Contents