Tolnamegyei Ujság, 1923 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1923-06-02 / 22. szám

Ara 50 korona.

V. évfolyam. ' Szekszárd, 1923 június 2.

_______________________' 22. szám.

TO

LNAHEGYEI ÚJSÁG

KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

IttrkMzteség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102.

Egyes szám ára: 50 korona.

Előfizetési díj egy évnegyedre 500 korona.

Szerkeszt«: SCHNEIDER JÁNOS.

A lap megjelenik minden szombaton.

Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők.

Hirdetések Arai! A l.gki«*bb birds«. dl|a 300 korona. A blrdetfi agy 60 mlllmétar széle, baséboa mlllméler soronként 60 korona. KözgyBlésI rész. vénytérsaségl stb. hirdetések 60 korona. Allé.t keresőknek 50 aeézalék engedmény. A hírrovatban elhelyezett raklámblr, eljegyzési hír, családi bür, valamint a nyíl ttér (Őrönként 300 koronába kerül.

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban,

Hiszek Magyarország feltámadásában,

Amen.

Jegyzeted.

Bethlen István miniszterelnök és Kállay Tibor pénzügyminiszter visszatértek külföldi ntjokról. Ennek az ntnak eredményeiről számolnak most be az egyes pártkörökben.

Tagadhatatlanul többet vártunk, mint amit hoztak, de hogy kéveseb' bel kerültek haza, annak okai nem e küldöttek munkájának rovására Írandók, hanem annak a körülménynek, hogy a magyar kérdés eddig egyrészt ismeretlen volt a nagyba* talmak előtt, másrészt azok, akik szétosztották magák között országunkat és akiknek legfontosabb érdekük, hogy mi a mai gazdasági bizonytalanságból és politikai önállót- lanságból valamiképen ki ne vergődjünk, minden igazunkat igyekeztek elhomályositani és minden lépésünket megnehezíteni.

A magyar kérdésre, mint közel két évezred előtt a Krisztus igazsága főié, hatalmas szikla volt hengeritve. Ezt a sziklát kellett az igazság erejével eltávolítani. Ez, a külföldi úttal sikerült, meg van tehát az első lépés, amely bizalommal és reménnyel tölthet el bennünket. Ha nem is jött annyi a vándoríarisznyában haza, mint vártunk, ez ne csüggesszen el bennünket, különösen ne vegye el higgadt megfontoltságunkat és munkakedvünket.'

A miniszterelnöknek az a kijelen tóse nem szóvirág, hanem a jogos bizakodó reménység hangja volt: „Magyarország újra a földtekének verőfényes oldalán lesz.“

A szikla elhengerittetett, a diplomácia meg vágta az utat, amelyen ha erős akarattal, egyetértő munkával előbbre haladunk, oda jutunk, ahol a magyar igazság megértésre és diadalra jut.

*

A földreform novella a másik kérdés, amely izgalomba tartja a magyar kedélyeket. Mi ezt a kérdést nem a politika szemszögéből nézzük, hanem tisztán gazdasági és szociális szempontból és akkor arra a következtetésre jutunk, hogy a földbirtokreform kérdését mindkét szempontból nyugvó pontra kell vinni. Szociális szempontból azért, hogy ne legyen ez a kérdés egyeseknek, vagy pártoknak állandó fegyver, tőke, erkölcsi vagy anyagi kereseti forrás ób hogy a jogos igények ne legyenek a törvény esetleges hiányos rendelkezései folytán eiüthetők, de a többtermelés szempontjából azért, hogy a birtokos feje felett ne álljon örökös Damokles kardjaként e kérdés, amely megakadályozza őt abban, hogy földjét intenziven művelje és birtokába befek- . tetéseket tegyen.

A gazdák szerint a földbirtokno- |

vella ezt a bizonytalanságot fokozza és a földigénylések bólapda rendszerével örökös szociális szükséget teremt és a kérdésbe újabb és újabb gyúanyagot visz. Nem ismerjük pon tosau a novella tervezetet, de a legteljesebb bizalommal tekintünk a kormánynak e kérdésben történő állásfoglalása elé. Bethlen István miniszterelnök legfőbb törekvése minden téren konszolidációt teremteni, tehát gazdasági kérdésben is, nem lehet tehát álláspontja olyan, amely a termelést a földreformtörvény módosításával felforditsa, forradalmositsa és lehetetlenné tegye.

A párisi nemzetközi mezőgazdasági konferencia, amelyen. földmivelésHa külföldön jártunk, szemünkbe ötlött az a mély tisztelet, amellyel a polgári . lakosság a katonai zászló iránt viseltetett. Nálunk az osztrákokkal való közösség miatt nem fejlődött ki az a tisztelet a katonai zászlók iránt, mert bizony nem egyszer egy egy ily zászló alatt jöttek azok, akiknek parancsuk volt letörni a magyar függetlenséget, a magyar szabadságot. Ma más a helyzet. A világháború . rettenetes katasztrófájából megszületett a magyarnak több százados vágya, a magyar hadsereg. Ha ennek a számban kicsiny, de izzig-vérig magyar katonaságnak zászlajával találkozunk, akkor jusson eszünkbe az a rettentő küzdelem, amelyet a közeli években vívtak

Lapunk május 12 Usi “számában megírtuk, hogy dr. Orffy Imr*», a szekszárdi kerület képviselője, a szövetkezetek világkongresszusára Páriába utazott.

Szerkesztőnk a napokban igen érdekes levelet kapott képviselőnktől, amelyet május hó 25 én adott fei Párisban. Igen sok reményt keltő és megnyugtató foglaltatik eme levél ben, azért annak egyes részeit ezen okból is közreadjuk.

„Gondoljátok csak meg, épen akkor voltam Párisban, amikor a nemzetközi politika sakk- figuiái közt először kezdtünk el mi magyarok szerepelni.

Minden látszólagos sikertelenség mögött nagy, igen nagy eredményeket éltek eV Párisban a magyar küldöttek, természetesen elsősorban Bethlen István. Nemcsak a közérdeklődés, de merem állítani, a közszimpátia gyú- ponijába jutottunk.

Hosszú volna elmondani ennek a reánk nézve örvendetes körülménynek az okait, azért csak e pár sorral jelzem, hogy adjon reményt Nektek, akik nagy vágyódó várakozással nézügyünk kiváló szakfárférfíai is jelen voltak, ellene nyilatkozott a radikális földreformnak és e konferencia vezető emberei óva intettek bennünket magyarokat, hogy szomszédaink csődött mondott példáját kövessük a földbirtokpolitikában. Ez az intelem, úgy véljük, megfontolásra és megértésre talált és ez a külföldi tanács és szomszédaink példája erősebb lesz minden politikai népszerűségre való törekvésnél, egyes ellenzéki pártok demagógiájánál, mert a földbirtok re formból kis országunk gazdasági megerősödésének szabad csak fakadnia, nem pedig sötétbe ugró radikalizmussal újabb, táu utolsó katasztrófának.

S.

apáink, testvéreink gyermekeink ezen zászló alatt és repüljön le a kalap fejünkről, hisz sok ezereknek, akik a messze idegenben porladoznak, akik a magyar nemzet jobb jövőjéért vesztették életüket, ez a zászló a fej fájuk, dicsőségük, hősiességük hirdetője És ne feledjük el, hogy ezek a zászlók, amelynek dicsőséges meg- lobogtatását várják milliók, egykor lengeni fognak ott, hol most csak köny, szenvedés van. Ezek előtt a zászlók előtt felszabadítottak milliói fognak térdelni, ima, magyar ima fog a magas ég felé száliani, hajoljunk meg tehát már most kegyelettel és tisztelettel a jövő nagy küzdelmek e felszentelt jelvényei előtt.

tetek a miniszterelnök útja elé.

Többizben hosszasan és bizalmasan értekeztem Korányival, aki, mint párisi nagykövetünk, oly eredményesen képviseli igaz ügyünket a franciák gyönyörű szép fővárosában. Tegnap, közvetlenül a jóvátételi határozat- hozatal után, Kállay pénzügy- miniszterrel tárgyaltam. Szeretném a hallottakat telepáiikus utón minden magyar embernek tudomására hozni, nehogy kicsinyhitűvé váljék a jóvátételi döntés szerencsétlen szövege miatt.

Ma még fogalmam sincs, hogy mily hatást váltott ki a döntés, de azt megírhatom, hogy aki itt él és megadatott neki a.látás és hallás tehetsége, az már látja az elkövetkező események kontúrjait. Ezek pedig nem lesznek reánk kedvezőtlenek.

Föprobléma, hogy a közeli hónapok gazdasági zűrzavarain szerencsésen átláboljunk. Ehhez nemcsak nagy koncepcióra, de egyetértő, szélsőségektől mentes gazdasági és politikai együtt- munkálásra van szükség. A

franciák féltenek bennünket és azt hiszem, hogy ők lesznek az ' elsők, akik kölcsönnel segítségünkre jönnek.

A nemzetközi mezőgazdasági konferencia, amelyen Mager János , volt miniszterrel és dr. Schandl Károly államtitkárral vettem részt, rendkívül tanulságos volt. Franciaországban a nagy-, közép- és kisbirtokos osztály sokkal szolidárisabb, mint nálunk. Itt nincs mesterséges ék verve közéjük, itt mind érzik, hogy az érdekközösség közöltük sokkal nagyobb, mint az ellentét.

A nemzetközi konferencia vezető emberei nem barátjai az erős ütemii földreform- nak és valósággal féltenek bennünket, hogy mi is a kis-ántánt hibájába esünk. Igyekeztünk megnyugtatni őket, .hogy a szociális és termelési szempontok összeegyeztetése a fő elvünk és nem fogjuk elsietni a dolgot, hisz abból — megmaradt kis nemzetünkre — egy újabb katasztrófa származhatnék csak.

Azon dolgoztunk mi magyarok, hogy a legközelelebbi konferencia Rómában legyen és azon a németek is — akiknek tudását és szervezési erejének hiányát a párisi konferencia nagyban érezte — résztvehesse- nek. Reméljük, hogy munkánknak sikere Lesz, mert a semlegesek, sőt az angol-szászok is, velünk éreznek e dologban Eddig a levél, amely mint jeleztük, azért felette érdekes, mert sok megnyugtató, de emellett irányító részletet is tartalmaz. Minket és azokat, akik a választási küzdelmekben oly lelkesen kitartottunk dr. Orffy Imra mellett, mert ismertük kiváló értékét, nagy munkaerejét és képességeit, bizonyos büszkeséggel tölt el, hogy Bethlen miniszterelnökkel a mi képviselőnk is ott dolgozhatott abban a gárdában, amelynek feladata volt megismertetni a magyart és a magyarok igazát ott, ahol ítéletünk megszületett, amelyről első pillanatokban azt hittük, hogy halálos, de most már erősen reméljük, hogy ha magunk nem lökjük magunkat a sírba, akkor a külföld megismerése és megértése folytán lesz még feltámadás.

Az első katolikus istentisztelet Gyünkön.

Mostanában olvastam — nem tudom hányadszor — Si^nkiewicz remekművét a „Quo Vadis“-t, ame'y iskolai emlékeimet is kissé felfrissi tette. Ez a könyv járt a fejemben, a mikor részt vettem a Gyeink fennállása óta első katolikus istentiszteleten, amely évtizedes muika gyümölcse, sok buzgó katolikus lélek

Tiszteljük a katonai zászlót.

Dr. örffy Imre levele Párisiiéi