Tolnamegyei Ujság, 1923 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1923-05-05 / 18. szám

1923 május 5. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 3 Fölakasztották Csontos lenöt. Még élénk emlékezetében van la­punk olvasó közönségének az a ke* gyetlen rablógyilkoaság, amellyel Csontos, Polhammer és Borhauer nevű kórházi ápolók az 1921. évben meggyilkoltak és kifosztottak 3 asz- szonyt, akik Pécsről a demarkációs vonalon át igyekeztek Dombóvár felé. A szerencsétlen áldozatoknál sok pénz volt és a bárom cinkos vezetőnek ' ajánlkozott, hogy átveze­tik őket a szerb őrsökön keresztül. Ahelyett azonban, hogy segítségükre lettek volna: meggyilkolták, kirabol­ták őket. Abban az időben a szerb hatósá­gok nem igen törődtek a magyarok élet- és vagyonbiztonságával; Nem kutattak az eltűnt asszonyok után éé ha a meggyilkoltak budapesti hozzátartozóinak nem tűnt volna fel övéik hosszú elmaradása, ezt a bűn­tényt sem sikerült vojna felderíteni. Először a dombóvári államrendőrség kezdett ebben az ügyben nyomozni és hamarosan le is tartóztatta az egyik tettest, aki rávallott a többire is, akiket szintén elfogtak és be­szállítottak a szekszárdi fogházba. Es pedig azért a szekszárdiba, mert a bűntényt a megszállott Baranyavár- megye területén követték el ugyan a tettesek, de Baranyavármegye te rületének Magyarország meg nem szállott részének Szekszárd volt az il- tékes törvényszéke. Szekszárdon Joób Imre vizsgáló­bíró hamarosan kiderítette a tény­állást, a vádemelést pedig Pati-Nagy Sándor kir. ügyész készítette elő. Közben kiderült, hogy a gyilkosok­nak bűntársaik is voltak, akik Pé­csett maradtak. Ezeket a szekszárdi kir. ügyészség megkeresésére Pécsett letartóztatták. Egy ideig úgy volt, .hogy a bünper egyesítésére a Pécsett levő vádlotta­kat Szekszárdra hozzák és itt tár gyalják le az ügyet. Időközben azon­ban a szerbek kivonultak Pécsről és a szekszárdi törvényszék joghatósága is megszűnt a felszabadult Baranya- megye felett. A szekszárdi kir. ügyészség a vád­lottakat átkisértette Pécsre és az ottani kir. törvényszék ítélkezett a bűnösök fölött, akik közül Csontos Jenőt, ha­lálra ítélték. Ezt az ítéletet a kúria is helyben hagyta. Bár Csontos kegyelemért fordult a kormányzóhoz, az államfő nem élt kegyelmezési jogával és szabad fo- lyást engedett az igazságsáölgáltatás- nák. A kormányzó elutasító válaazá nak közlése után Báli Mihály állami hóhért segédéivel együtt Pécsre ren­delték, hogy av csütörtökre kitűzött akasztást végrehajtsa. Csontos és társai előtt kihirdétték az ítéletet, Csontost pedig átvitték a sirálom- bázba, ahol dr. DŐry László theolo giai tanár készítette őt elő a halálra. A milyen gyönyörű meleg tavaszi napra virradt Pécs május elsején, olyan hátborzongató volt az a tudat, hogy harmadikén reggel kivégzés lesz Pécsett. Csontos Jenő ezen a meleg, szép tavaszi napon vezekel életével súlyos bűneiért. Ez a szo­morú téma uralta a népessé vált utcákat és ez a szomorú aktus von­zott nagy közönséget az ügyészségi fogház épülete élé. Azonban a kiván­csiak nagy tömege nem juthatott be a fogház udvarára. A kapuban fegy­veres fogházőrök álltak fél s szigo­rúan igazoltak mindenkit. Csak azo­kat engedték be, akiknek erre írás­beli engedélyük volt. Mintegy ötvenen kaptak ilyen belépőjegyet, katona- és rendőrtisztek, orvosok, ügyvédek, egy két színész és a sajtó képviselői. A kivégzés előtt negyedórával már félkör vette körül a fogház felső udvarán felállított kampós faoszlopot. Megdöbbentően ünnepi csend ural­kodott. Csak egy-két suttogás és a fogházőrök halkitott lépései hang­zottak. Az arcokon ott ült a szorongó érzés. Csak Báli Mihály és két segédje beszélgettek és cigarettáztak látható közönnyel a bitófa körül. Előttük már nem szenzáció az ilyesmi. Úgy tereferéltek, mihthá nem1'is rájuk várna a kötelesség végrehajtani a földi igazságszolgáltatásnak ezt a legsúlyosabb büntetését. Nagyon rövid ut ez, de pokolian borzalmas. Csontos Jenő mégis úgy tette meg ezt az utat, mintha nem ő lett volna a halálraítélt. Mikor 7 érakor Declava Dénes vezető kir, ügyész kiadta a rendeletet, hogy ve­zessék elő Csontost, a mintegy 100— 200 főnyi közönség soraiban nyo­masztó csend támadt. A fogház ud­varát komoran uralta az akasztófa és a három hóhér. Oldalt fehér asz tál körül a vezető ügyészen kívül Vargha József dr. törvényszéki biró, Schvammer Károly kir. ügyész, Böck Béla dr. törvényszéki jegyző, Schut- ták József városi tanácsnok, Jella- chich István dr. és Szász Béla dr. törvényszéki orvosok ülnek. Az asz­talra feszületet tesznek és két sápad­tan égő gyertyát. Mindenki mereven az udvar alsó vége felé néz, ahol megjelenik szuronyok közt az elitéit. Lassan lépked a keskeny utón fel­felé, kezében olvasó. Mellette fehér papi ruhában a gyóntató lelkész, Dőry László dr. Az izgalom kiül az arcokra, ketten rosszul lesznek és a halálraítélt jön, jön előre. Az asz­tal előtt megáll, körülötte a szuro­nyok villognak. Varga József törvényszéki biró felolvassa az ítéletet, amely szerint a pécsi kir. törvényszék 1922 junius 30 án megtartott büntető főtárgya­lásán Csontos Jenő Mihály Miksát 3 rendbeli gyilkosság büntette, egy rendbeli gyilkosság kísérletének bün­tette, egy rendbeli rablás büntette, egy rendbeli csalás büntette és egy rendbeli lopás büntette miatt kötél általi halálra ítélte, A pécsi királyi Ítélőtábla ezt az ítéletet 1922 novem­ber 25 én helybenhagyta. A vádlott és védőjének semmiségi panaszát a magyar királyi Kúria 1923 február 28-án elutasította és Magyarország kormányzója legfelsőbb ^elhatározásá- val megengedte — itt elcsuklik a hangja — hogy a törvény és igaz­ságszolgáltatás rendes lefolyása aka­dálytalanul bekövetkezzék. Erre Schwanner Károly dr. kir. ügyész felállva, kissé megindultan bejelenti : — Ezennel átadom az elítéltet az állami végrehajtónak. Ekkor Csontos megszólalt teljesen nyugodt, reszkctés nélküli hangon: — Egy szavam volna még. Hálá­san megköszönöm különösen azt, amit a nagyságos vezető ügyész ur az utolsó napon velem tett, minden óhajomat teljesítette. Hálát adok a jó Istennek, hogy ilyen kitartással tudtam végig­élni. Megbántam, amit elkövettem. Nyugodtan halok meg, megérdemlem a halált, de bocsássanak meg nekem* Majd a jelen volt közönség felé fordulva folytatja: — És a tisztelt közönségnek is azt ! mondom, bocsássanak meg. Az én rossz múltam olyan volt, hogy meg­érdemeltem ezt a büntetést. Méltó vagyok a halálra. Kérem, hogy eb­ben az utolsó percben... —itt aka dózni kezd — kérem, hogy bocsás- sanak meg. Ezzel megfordul a bitófa felé. Báli vállára teszi a kezét, segédei közre­fogják, Decleva Dénes ügyészségi elnök utána szól: — A jó Isten irgalmazni fog. Aztán elhallgat, a hóhérsegédek megforditják és odaviszik az akasztó­fához. Az akasztófa elé érve, megcsókolja a fogházi lelkész által feléje nyújtott feszületet, fellép a két lépcsőre és amikor iekötözik a kezét és lábát, utolsó svává is a lelkészhez szól: — Kedves főtisztelendő ur, hálá­san köszönöm még egyszer, amennyi jót tett velem. Imádkozzék értem! Csodálatos ez az ember, mennyi lelkierő van benne. Nem retten meg, mikor Báli Mihály nyakára teszi a kötelet, csak egy pillanatra meg- vonaglik kissé az arca. Összekötözik a kezeit és a lábait. Feszül a kötél egymásba kulcsolt kezein; bent a kezében az olvasó. Milyen magasz­tosan szép ez. A kereszt, a hit szim­bóluma ffelkiséri az embert az akasz­tófára is, hogy öntudatának utolsó pillanatáig érezze, tudja erejét. A két kéz közé szorult kereszt volt Csontos utolsó és legnagyobb aján­déka az élettől. A kereszt lélki Vi: gaszt nyújtani felment vele az akasztó­fára is. Ekkor Báli már mögötte áll a lét­rán, nyakába teszi a hurkot, inté­sére a segédei elveszik az elítélt lábai alól a lépcsőt, meghúzzák a lábaira erősített kötelet, Báli pedig megingatja a fejét. Egy vonaglás fut végig Csontos arcán, mást nem látni.. | A lelkész halkan mormolja a Mi- atyánkot. . . ... bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen . . . A következő percben Báli már kendőt térit az elitéit arcára, ezen keresztül lenyomja szemhéjait és ugyanakkor felemeli állát. Már vég­zett. Lelépked az akasztófához támasz tott lépcsőről, egymáshoz dörzsöli a kezeit, megpödri a bajuszát mind a két oldalon és a bíróság asztalához megy: — Tisztelettel jelentem, az ítéletet végrehajtottam. Hét óra 5 perc volt. Nyomasztó csendben telik az idő. Hét óra 16 perckor Szász Béla dr. odalép az akasztófához és halló­csővel ellenőrzi a szív működés meg­szűntét. Nagyon lelkiismeretesen végzi. Mindenkit csendre int és há­romszor is hallgatózik. Utána Jella- chich István dr. konstatálja a halált, ö már nem az első akasztásnál van jelen Pécsett. Amikor 1894 ben fel akasztották Berdin Györgyöt, a Haltári korcsmáro3 gyilkosát, akkor is ő állapította meg a halál bekövet­kezését. A Bzomoru nevezetesség lefolyása alatt a hallgatóság közül két egyén is rosszul lett. Amikor az egyik részére vizet hoztak, Decleva Dénes ügyészsédi elnök feddőleg meg­jegyezte : — Úgy e mondtam, kérem, hogy ez nem színház. A hatósági közegek, aláírták az ítélet végrehajtásáról szóló jegyző­könyvet. Az aláírás szabályai szerint a' holttestet a halál megállapítása után még fél óráig függve hagyták. 7 óra 45 perckor levették a bitó - fáról, egy festetten. koporsóba fek­tették és ideiglenesen az ügyészségi fogház halottas kamarájába helyez­ték. Onnan délután kiszállították a központi temető hullaházába, ahol Szász Béla dr. felboncolta. Ezzel végkép lezárult a 41 éves Csontos Jenő ügye.'’ A szomorú aktusnak szemtanúi a hatósági közegek és a közönség meg- illetődéssel állapította meg, mennyire átalakította a megrögzött gonosztevőt a vallásos magábaszállás. A bün- bánat csodálatos lelkierőt és a halál pillanatában is nyugodtságot adott számára. HÍREK. Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyország. — A kormányzó útja Tolnavárme- gyében. Múlt lapszámunkban már meg­emlékeztünk a Kormányzó Ur Őfő- méltóságánák körútjáról. Tudósítá­sunk kiegészítéséül közöljük, hogy a Túrán vonat, amelyet a mozdonyon Tolnamözstől Bátaszékig és Bátaszék- től Ujdombóvárig Németh Mártok szekszárdi máv. főmérnök kisért, az esti szürkület beállta előtt érkezett Hidas Bonyhád pályaudvarra, ahová kivonult a bonyhádiak küldöttsége, a főgimnáziumi ifjúság és a cserkészek. A kormányzó kiszállott a vonatból és meghallgatta dr. Hagymássy Zol­tán főszolgabíró üdvözlő beszédét, melyre néhány kedves szóval vála­szolt. Majd ellépett a cserkészek arc­vonala előtt és a fiuk közül többe két megszólított. Rövid cercle után kíséretével visszavonult a „Túrán“ vonatba, amely a vacsora egész ideje alatt az állomáson tartózkodott. A vonat csak 10 órakor indult tovább Bonyhádról Dombóvárra. — A főispán és az alispán Buda­pesten. Forster Zoltán főispán és dr. Éri Márton alispán a jövő hét elején Budapestre utaznak, ahol a belügy­minisztériumban részt vesznek a köz- igazgatási faktorok értekezletén. — Elhalasztották a közigazgatási bizottság ülését. A vm. közigazgatási bizottság május havi ülését a bérmálás miatt május 9. helyett a főispán május 11., szombat d. e. 9 órára órára hívta össze. — Változás a kórházi orvosi kar­ban. Dr. Fördős Dezső, aki most a budapesti tiszti orvosi tanfolyam hall­gatója, a vm. Ferencz közkórháznál viselt alorvosi állásáról lemondott. Helyébe az alorvosi teendők elvégzé­sével további rendelkezésig a főispán Büki Béla szigorló orvost bízta meg. — Kinevezés a vármegyén. Forster Zoltán főispán a vármegye kezelői­nek létszámában megüresedett öt irodasegédtiszti állásra Szabó Blanka, Schubert Sándor, Szabó Győző és Pirkner Miklós vm. dijnokokat ne­vezte ki s a kinevezés folytán üressé vált dijnoki állásokra pedig Taffner Flóra, Szombathelyi Etelka, Bausz Gyula, ifj. Plank Gyula és Ferkelt József alkalmaztattak. — Uradalmi foerdész urak figyel­mét felhívjuk Géczy Ferenc buda­pesti vadkereskedő hirdetésére. Géczy 1878 ban alapította cégét és ezen a téren, mint úttörő, első ízben szer* .vezte a magyar vad külföldi értéke­sítését. MAUTNER GYULA fosmüterme SZERSZARD» Szekszdrd-szdllé mellett. Won: 1071

Next

/
Thumbnails
Contents